Ki no Tomonori

Ki no Tomonori a Hjakunin issú egyik kiadásából

Ki no Tomonori (japánul: 紀友則, Hepburn-átírással: Ki no Tomonori) (?, 850 körül – ?, 906 és 915 között) japán költő.

Ki no Curajuki unokaöccse volt. A klasszikus japán költészet „harminchat géniusza” (szandzsúrokkaszen) között tartották számon érzelmes hangvételű, kiforrott verselési technikáról és egyedi formakultúráról valló költeményeiért. Nagybátyja mellett részt vett a Kokinsú (’Régi és modern idők gyűjteménye’, 905 vagy 914) című versantológia összeállításában. A Kokinsú mellett a Goszensú és a Súisú című antológiákban is fennmaradtak versei, emellett önálló gyűjteményes műve is jelent meg 907-ben Tomonori-sú (’Tomonori költeményei’) címen.

Egyik költeménye (melynek a fordító, Kosztolányi Dezső a „Cseresznyefa” címet adta):

„	Virágzott a cseresznyefa, hollófekete volt hajam, táncoltam gondtalan. Virágzott a cseresznyefa, de a hajam már szürke lett, csak a virágok fénylenek. Virágzik a cseresznyefa, ma is, amíg a szem elér, és a hajam fehér.	”

Források

• Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 245. o. ISBN 963-05-1803-1