Encsi Fumiko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Encsi Fumiko
Enchi Fumiko and Morita Motoko.jpg
Élete
Született 1905. október 2.
Tokió
Elhunyt 1986. november 12. (81 évesen)
Tokió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza, dráma

Encsi Fumiko (円地文子HepburnFumiko Enchi?Tokió, 1905. október 2.Tokió, 1986. november 12.) japán próza- és drámaírónő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Eredeti neve Ueda Fumi, apja a neves filológus Ueda Kazutosi volt, így már gyermekkorában magába szívhatta a klasszikusok szeretetét. A tokiói Aszakuszában született, gyermekkori betegségei miatt magántanárok tanították angolra, franciára, nagyanyja pedig a Gendzsi szerelmeivel és a kabuki meg a bunraku világával ismertette meg. 1930-ban ment férjhez Encsi Josimacu újságíróhoz. 1945-ben minden tulajdonukkal egyetemben leégett a házuk az amerikai bombatámadások következtében. 1969-ben Tanizaki-díjjal, 1985-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki (amelyet az uralkodó mindig személyesen ad át). 1986-ban szívrohamban hunyt el.

Művészete[szerkesztés]

Az 1920-as évek második felében több színdarabot írt a proletárokról. Az 1940-es évek második felétől regényekben és elbeszélésekben térképezte fel a női lelket és szexualitást: „Himodzsii cukihi” (1953, „Az éhezés napjai”), (1956, „Álarcok”), Onnazaka (1957, „A női ösvény”, elnyerte a Noma-díjat). Más művei a régi Japánt idézik: Namamiko monogatari (1961, „Namamiko története”).

Ő is azon jelentős 20. századi japán írók közé tartozik (Joszano Akikóval és Tanizaki Dzsunicsiróval együtt), akik modern japán nyelvre fordították a klasszikus japán szövegű Gendzsi szerelmei-t. Encsi változata 1972–73-ban jelent meg.

Források[szerkesztés]

  • Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3