Endó Súszaku

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Endó Súszaku
Shūsaku Endō.jpg
Élete
Született 1923. március 27.
Tokió
Elhunyt 1996. szeptember 29. (73 évesen)
Tokió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, dráma
Kitüntetései
  • Order of Culture (1995)
  • Akutagava-díj (1955)
  • Tanizaki Prize (1966)
  • Order of St. Sylvester (1971)
  • Shinchosha literature award (1958)
  • Person of Cultural Merit (1988)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Endó Súszaku témájú médiaállományokat.

Endó Súszaku (遠藤 周作HepburnShūsaku Endō?Tokió, 1923. március 27.Tokió, 1996. szeptember 29.) japán regény- és drámaíró, humorista, a legismertebb katolikus japán író.

Élete[szerkesztés]

Tokióban született, de szülei hamarosan a japán befolyás, majd megszállás alatt levő Mandzsúriába költöztek vele. 1933-ban a szülők elváltak, anyja hazavitte Endót Japánba, és katolikus nagynénje hatására 1935-ben megkereszteltették (a keresztségben a Pál nevet kapta).

Mellhártyagyulladása miatt alkalmatlan volt a II. világháborúban való részvételre, és később is sokat szenvedett légzőszervi bántalmaktól. Több műve kórházakban játszódik, ezekben a fizikai károsodás gyakran erkölcsi defektust szimbolizál. A Keió Egyetem francia szakának elvégzése után 1950-ben Franciaországba utazott, és a Lyoni Egyetemen két és fél évig Mauriacot, Bernanos-t és általában a francia katolikus írókat tanulmányozta.

Japánba való visszatérése előtt Palesztinába ment, hogy Jézus nyomdokaiban járhasson. Számos regényt és színdarabot írt, némelyiket 25 nyelvre lefordították. Gyakran emlegették a Nobel-díj esélyesei között, Graham Greene „korunk egyik legjobb írójának” nevezte,[1] de elismerő méltatásokat kapott John Updike-tól, Misima Jukiótól is. Élete utolsó éveiben ikonikus figurává vált hazájában (ahol a keresztények lélekszáma ma sem haladja meg az 1%-ot), még televíziós talk-show-t is vezetett. 1985 és 1989 között a Japán PEN Club 10. elnöke volt. 1995-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntette ki a japán uralkodó.

Művészete[szerkesztés]

Az emlékének szentelt irodalmi múzeum épülete Nagaszakiban

Első két regénye, a Siroi hito (1955, „Fehér ember”, elnyerte az Akutagava-díjat) és a Kiiroi hito (1955, „Sárga ember”) a nyugati és a japán ember kereszténység-, bűn- és bűntudatfogalmát állítja szembe egymással. Az Umi to dokujaku-ban (1957, „Tenger és méreg”) immorális japán orvosok viviszekciót hajtanak végre egy fogságba esett amerikai pilótán. Egyik legismertebb regénye, a Némaság[2] (1966, Csimmoku, elnyerte a Tanizaki-díjat) a 17. századi japán keresztényüldözésekről szól, s olyan Krisztus-figura ábrázolására törekszik, akit az író honfitársai is el tudhatnak fogadni. Másik népszerű regénye, a Szamurai (1980, „A szamuráj”, elnyerte a Noma-díjat) félig történelmi regény, amely egy 1614-es japán küldöttség útját írja le Mexikóba és Európába, félig pedig „énregény” egy japán ember keserves útjáról a kereszténységhez.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Endó Súszaku küzdelme Philip Yancey írása
  2. Szent István Társulat, 1987, ISBN 963-360-324-2.

Források[szerkesztés]