Kitamura Tókoku

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kitamura Tókoku
Kitamura Tokoku.jpg
Élete
Született 1868. december 29.
Odavara
Elhunyt 1894. május 16. (25 évesen)
Tokió
Nemzetiség japán
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, esszé

Kitamura Tókoku (japánul: 北村透谷, Hepburn-átírással: Kitamura Tōkoku) (Odavara, 1868. december 29.Tokió, 1894. május 16.) japán költő, esszéista.

Valódi neve Kitamura Montaró. A Kanagava prefektúrabeli Odavarában született, s már fiatalon részt vett a népjogokért küzdő korabeli politikai mozgalmakban, liberális nézeteiért el is távolították a Vaszeda Egyetem elődjéről. 19 évesen vette feleségül a katolikus Isizaka Minát, és abban az évben, 1888-ban publikálta a japán irodalom történetének első hosszú szabadversét Szosú no si („A rab verse”) címmel. Ezt követte Hórai kjoku („A Hórai-hegyi dráma”) című verses drámája. Munkásságára éppúgy hatott Lord Byron, Ralph Waldo Emerson és Thomas Carlyle, mint felesége keresztény hite.

Esszéiben a Nyugat „életigenlő” szemléletét hirdette az „életet tagadó” buddhista és sintó gondolatvilággal szemben. Naibu szeimei ron („A belső élet elmélete”) című gyűjteménye az individualizmus és az újromantika hagyományát gyökereztette meg a modern japán irodalomban: Simazaki Tószon és sokan mások merítettek később nézeteiből. Irodalmi tanulmányait az általa alapított Bungakukai című folyóiratban közölte.

Az „életet tagadó” gondolatvilág azonban nem eresztette: a labilis lelkiállapotú Kitamura 1894. május 16-án tokiói házának kertjében felakasztotta magát, megnyitva ezzel 20. századi öngyilkos pályatársai hosszú sorát. A Meidzsi-kor vagyis a japán új világ hajnalán született költő a kínai–japán háború hajnalán vetett véget életének.

Források[szerkesztés]