Nyugati császárok listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Német-római császárok listája szócikkből átirányítva)

Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és emellé sikerült elnyerniük a császári címet is.

A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.

1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.

A császárok listája[szerkesztés]

A listán azok az évszámok szerepelnek, amíg a császári címet az illető király ténylegesen viselte. Néha hosszabb idő is eltelt, amíg az új jelöltnek sikerült megkoronáztatnia magát. Az uralkodók számozása alapvetően királyi címükből ered; de van eltérés is.[1]

Név
Császár
Megjegyzés
A Karoling-ház korai császárai[2]
I. Nagy Károly
800–814
 Frank király, III. Leó pápa mint a Római Birodalom örökösét, római császárrá koronázta, felújítva a nyugati császári címet, amit Bizánccal is sikerült elismertetni.
I. Jámbor Lajos
814–840
 Frank király, római császár, Nagy Károly fia, 829-830 trónfosztva.
I. Lothár
817–855
 Középső frank király, Jámbor Lajos fia, római (társ)császár, majd 829-830 és 840-től senior.
II. Lajos
850–875
 Itália királya, római császár, I. Lothár fia.
II. Kopasz Károly
875–877
 Nyugati frank király, római császár, Jámbor Lajos fia.
III. Kövér Károly
881–887
 Alemannia királya, itáliai király, nyugati frank király, római császár, a Frank Birodalom utolsó egyesítője, Német Lajos harmadik fia, trónfosztották.[3]
A Spoletói-ház császárai
Spoletói Vid
891–894
 Itáliai király, római császár.
Spoletói Lambert
892–898
 Itáliai király, római (társ)császár, Vid fia.
A Karoling-ház késői császárai
Karintiai Arnulf
896–899
 Keleti frank király, Itália királya, római császár, Karlmann bajor király törvénytelen fia, Német Lajos unokája.
III. Vak Lajos
901–905
 Alsó-Burgundia (Provence) és Itália királya, római császár.[4]
A Friauli-ház császára
I. Friauli Berengár
915–924
 Itáliai király, római császár.
A Liudolf (Szász)-ház császárai
I. Nagy Ottó
962–973
 Német király 936-973, I. Madarász Henrik király fia, ettől kezdve csak német királyból lett császár.[5]
II. Vörös Ottó
967–983
 Német király 961-983, I. Nagy Ottó fia.
III. Ottó
996–1002
 Német király 983-1002, II. Ottó fia, önállóan uralkodik 994-től.
II. Szent Henrik
1014–1024
 Német király 1002-től, itáliai király 1004-től, Civakodó Henrik fia, I. Madarász Henrik dédunokája.
A Száli-ház császárai
II. Konrád
1027–1039
 Német király 1024-től, itáliai király 1026-tól.
III. Fekete Henrik
1046–1056
 Német király 1028-tól, Burgundia királya 1038-tól, II. Konrád fia.
IV. Henrik
1084–1106
 Német király 1054-től, önállóan uralkodott 1065-től, III. Henrik fia. Uralkodása során a pápák ellen vívott Invesztitúraharc jelentősen meggyengítette hatalmát (Canossa-járás).
V. Henrik
1111–1125
 Német király 1099-től, IV. Henrik kisebbik fia, utód nélkül halt meg.
A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai
III. Szász Lothár
1133–1137
 Német király 1125-től. Gyakran II. Lothárként említik, ami attól függ, hogy II. Lotaringiai Lothárt († 869) figyelembe veszik-e a sorszámoknál.
I. Rőtszakállú Frigyes
1155–1190
 Német király 1152-től, itáliai király 1155-től, burgundiai király 1178-tól, III. Konrád német király (aki nem lett császár) unokaöccse.
VI. Henrik
1191–1197
 Német király 1169-től, I. Frigyes fia.
IV. Braunschweigi Ottó
1209–1218
 Német király 1198-tól, újraválasztva 1208-tól, Oroszlán Henrik fia.
II. Frigyes
1220–1250
 Német király 1212-től, újraválasztva 1215-től, Szicília királya 1197-től, VI. Henrik fia.
A Luxemburgi- és a Wittelsbach-házak császárai
VII. Luxemburgi Henrik
1312–1313
 Német király 1308-tól, itáliai király 1311-től.
IV. Bajor Lajos
1328–1347
 Német király 1314-től, itáliai király 1327-től.
IV. Károly
1355–1378
 Német király 1346-tól, itáliai király 1355-től, burgundiai király 1365-től.
Zsigmond
1433–1437
 Német király 1410-től, itáliai király 1431-től, IV. Károly császár kisebbik fia.
A Habsburg-ház császárai
III. Frigyes
1452–1493
 Német király 1440-től, itáliai király 1452-től.
I. Miksa
1508–1519
 Német király 1486-tól, uralkodott 1493-tól, császár korona nélkül 1508-tól, III. Frigyes fia.
V. Károly
1520–1556
 Német király 1519-től, választott római császár 1520-tól, itáliai király 1530 február 22-től, az utolsó koronázott császár 1530 február 24-től, I. Miksa unokája.
I. Ferdinánd
1558–1564
 Római király 1531-től, 1526-tól a Habsburgok magyar királyok is, V. Károly öccse.
II. Miksa
1564–1576
 Római király 1562-től, I. Ferdinánd fia.
II. Rudolf
1576–1612
 Római király 1575-től, II. Miksa császár fia.
Mátyás
1612–1619
 II. Rudolf öccse.
II. Ferdinánd
1619–1637
 I. Ferdinánd unokája.
III. Ferdinánd
1637–1657
 Római király 1636-tól, II. Ferdinánd fia.
I. Lipót
1658–1705
 III. Ferdinánd fia.
I. József
1705–1711
 Római király 1690-től, I. Lipót fia.
VI. Károly
1711–1740
 I. Lipót fia, I. József öccse.
A Wittelsbach-ház császára
VII. Bajor Károly
1742–1745
 Károly Albert bajor választófejedelem.
A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai
I. (Lotaringiai) Ferenc
1745–1765
 Lotaringiai Ferenc István herceg, Habsburg Mária Terézia főhercegnő férje.
II. József
1765–1790
 Római király 1764-től, I. (Lotaringiai) Ferenc és Mária Terézia fia.
II. Lipót
1790–1792
 II. József öccse.
II. Ferenc
1792–1806
 II. Lipót fia. 1806-ban a napóleoni háborúk idején lemondott német-római császári címről, ezzel formálisan is megszűnt a Német-római Császárság. 1804-től kezdve I. Ferenc néven osztrák császári címet viselt (I. Ferenc néven magyar király).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.
  2. ↑ "Frank császár" cím nem volt; frank királyok és - frank származású - római császárok voltak. (A császári cím - nyilvánvalóan - magasabb cím volt, mint a királyi cím.) „Hivatalosan” a Szent Római Birodalom császárairól, majd - I. Ottó császártól kezdődően - a "mindennapi nyelvben" a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról "beszélünk". (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)
  3. ↑ III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876), először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király, meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt - a császári címtől való megfosztása ellenére - nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs források között megjelölt könyve 21-22. oldalait, John E. Morby - szintén források között megjelölt - könyve 172. oldalát; továbbá a https://de.wikipedia.org/wiki/Karl_III._(Ostfrankenreich) web-lapot. - Kövér (avagy Vastag) Károlyt mint nyugati frank királyt, vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik (http://fr.wikipedia.org/wiki/Roi_de_France); de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben két III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király (https://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger).
  4. ↑ III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e. (Lásd: https://de.wikipedia.org/wiki/Buviniden; https://de.wikipedia.org/wiki/Stammliste_der_Karolinger#Die_Nachkommen_des_Abtes_Hieronymus.)
  5. ↑ I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a "német-római császár" kifejezés.

Források[szerkesztés]

  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?, (Magyar Könyvklub 2003), ISBN 963-547-849-6.
  • Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, (Maecenas Könyvek, Budapest, 1998), ISBN 963-9025-66-6.
  • John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 9637425489  , 172–175. oldal
  • Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország 950 - 1918, (Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001), ISBN 963-9261-16-5.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • [5] - 2013. 05. 23.
  • [6] - 2013. 05. 24.
  • [7] - 2013. 05. 24.
  • [8] - 2013. 05. 25.
  • [9] - 2015. 03. 10.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyugati_császárok_listája&oldid=17775503”