Nyugati császárok listája
(Német-római császárok listája szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és e mellé sikerült elnyerniük a császári címet is.
A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.
1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.
A császárok listája[szerkesztés]
A listán azok az évszámok szerepelnek, amíg a császári címet az illető király ténylegesen viselte. Néha hosszabb idő is eltelt, amíg az új jelöltnek sikerült megkoronáztatnia magát. Az uralkodók számozása alapvetően királyi címükből ered; de van eltérés is.[* 1]
| Név | Császár | Megjegyzés |
|---|---|---|
| A Karoling-ház korai császárai[* 2] | ||
| I. Nagy Károly | Frank király, III. Leó pápa mint a Római Birodalom örökösét, római császárrá koronázta, felújítva a nyugati császári címet, amit Bizánccal is sikerült elismertetni. | |
| I. Jámbor Lajos | Frank király, római császár, Nagy Károly fia, 829-830 trónfosztva. | |
| I. Lothár | Középső frank király, Jámbor Lajos fia, római (társ)császár, majd 829-830 és 840-től senior. | |
| II. Lajos | Itália királya, római császár, I. Lothár fia. | |
| II. Kopasz Károly | Nyugati frank király, római császár, Jámbor Lajos fia. | |
| III. Kövér Károly | Alemannia királya, itáliai király, nyugati frank király, római császár, a Frank Birodalom utolsó egyesítője, Német Lajos harmadik fia, trónfosztották.[* 3] | |
| A Spoletói-ház császárai | ||
| Spoletói Vid | Itáliai király, római császár. | |
| Spoletói Lambert | Itáliai király, római (társ)császár, Vid fia. | |
| A Karoling-ház késői császárai | ||
| Karintiai Arnulf | Keleti frank király, Itália királya, római császár, Karlmann bajor király törvénytelen fia, Német Lajos unokája. | |
| III. Vak Lajos | Alsó-Burgundia (Provence) és Itália királya, római császár.[* 4] | |
| A Friauli-ház császára | ||
| I. Friauli Berengár | Itáliai király, római császár. | |
| A Liudolf (Szász)-ház császárai | ||
| I. Nagy Ottó | Német király 936-973, I. Madarász Henrik király fia, ettől kezdve csak német királyból lett császár.[* 5] | |
| II. Vörös Ottó | Német király 961-983, I. Nagy Ottó fia. | |
| III. Ottó | Német király 983-1002, II. Ottó fia, önállóan uralkodik 994-től. | |
| II. Szent Henrik | Német király 1002-től, itáliai király 1004-től, Civakodó Henrik fia, I. Madarász Henrik dédunokája. | |
| A Száli-ház császárai | ||
| II. Konrád | Német király 1024-től, itáliai király 1026-tól. | |
| III. Fekete Henrik | Német király 1028-tól, Burgundia királya 1038-tól, II. Konrád fia. | |
| IV. Henrik | Német király 1054-től, önállóan uralkodott 1065-től, III. Henrik fia. Uralkodása során a pápák ellen vívott invesztitúraharc jelentősen meggyengítette hatalmát (Canossa-járás). | |
| V. Henrik | Német király 1099-től, IV. Henrik kisebbik fia, utód nélkül halt meg. | |
| A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai | ||
| III. Szász Lothár | Német király 1125-től. Gyakran II. Lothárként említik, ami attól függ, hogy II. Lotaringiai Lothárt († 869) figyelembe veszik-e a sorszámoknál. | |
| I. Rőtszakállú Frigyes | Német király 1152-től, itáliai király 1155-től, burgundiai király 1178-tól, III. Konrád német király (aki nem lett császár) unokaöccse. | |
| VI. Henrik | Német király 1169-től, I. Frigyes fia. | |
| IV. Braunschweigi Ottó | Német király 1198-tól, újraválasztva 1208-tól, Oroszlán Henrik fia. | |
| II. Frigyes | Német király 1212-től, újraválasztva 1215-től, Szicília királya 1197-től, VI. Henrik fia. | |
| A Luxemburgi- és a Wittelsbach-házak császárai | ||
| VII. Luxemburgi Henrik | Német király 1308-tól, itáliai király 1311-től. | |
| IV. Bajor Lajos | Német király 1314-től, itáliai király 1327-től. | |
| IV. Károly | Német király 1346-tól, itáliai király 1355-től, burgundiai király 1365-től. | |
| Zsigmond | Német király 1410-től, itáliai király 1431-től, IV. Károly császár kisebbik fia. | |
| A Habsburg-ház császárai | ||
| III. Frigyes | Német király 1440-től, itáliai király 1452-től. | |
| I. Miksa | Német király 1486-tól, uralkodott 1493-tól, császár korona nélkül 1508-tól, III. Frigyes fia. | |
| V. Károly | Német király 1519-től, választott római császár 1520-tól, itáliai király 1530 február 22-től, az utolsó koronázott császár 1530 február 24-től, I. Miksa unokája. | |
| I. Ferdinánd | Római király 1531-től, 1526-tól a Habsburgok magyar királyok is, V. Károly öccse. | |
| II. Miksa | Római király 1562-től, I. Ferdinánd fia. | |
| II. Rudolf | Római király 1575-től, II. Miksa császár fia. | |
| Mátyás | II. Rudolf öccse. | |
| II. Ferdinánd | I. Ferdinánd unokája. | |
| III. Ferdinánd | Római király 1636-tól, II. Ferdinánd fia. | |
| I. Lipót | III. Ferdinánd fia. | |
| I. József | Római király 1690-től, I. Lipót fia. | |
| VI. Károly | I. Lipót fia, I. József öccse. | |
| A Wittelsbach-ház császára | ||
| VII. Bajor Károly | Károly Albert bajor választófejedelem. | |
| A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai | ||
| I. (Lotaringiai) Ferenc | Lotaringiai Ferenc István herceg, Habsburg Mária Terézia főhercegnő férje. | |
| II. József | Római király 1764-től, I. (Lotaringiai) Ferenc és Mária Terézia fia. | |
| II. Lipót | II. József öccse. | |
| II. Ferenc | II. Lipót fia. 1806-ban a napóleoni háborúk idején lemondott német-római császári címről, ezzel formálisan is megszűnt a Német-római Császárság. 1804-től kezdve I. Ferenc néven osztrák császári címet viselt (I. Ferenc néven magyar király). | |
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.
- ↑ „Frank császár” cím nem volt; frank királyok és – frank származású – római császárok voltak. (A császári cím – nyilvánvalóan – magasabb cím volt, mint a királyi.) „Hivatalosan” a Szent Római Birodalom császárairól, majd – I. Ottó császártól kezdődően – a „mindennapi nyelvben” a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról beszélünk. (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)
- ↑ III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876) először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt – a császári címtől való megfosztása ellenére – nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója.[1][2] Kövér (avagy Vastag) Károlyt mint nyugati frank királyt vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik,[forrás?] de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben két III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király.[forrás?]
- ↑ III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e.[3]
- ↑ I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a „német-római császár” kifejezés.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiad. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963-547-849-6
- ↑ Weiszhár: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Maecenas Könyvek. 1998. ISBN 963-9025-66-6
- ↑ Morby: John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9 , 172–175. oldal
- Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország 950–1918. Budapest: Athenaeum 2000. 2001. ISBN 963-9261-16-5
További információk[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Karolingok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. február 28.
- Généalogie des Carolingiens (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- Généalogie des Boson ou Bosonides (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- XXII. fejezet – Nagy Károly és öröksége. In Nagy képes világtörténet, IV. kötet. Szerk. Marczali Henrik. Budapest: Franklin Társulat; Révai testvérek. Hozzáférés: 2017. feb. 28.
- Römische-Deutsche Kaiser und Könige (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
