Nyugati császárok listája
(Német-római császárok listája szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és e mellé sikerült elnyerniük a császári címet is.
A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.
1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.
A császárok listája[szerkesztés]
A listán azok az évszámok szerepelnek, amíg a császári címet az illető király ténylegesen viselte. Néha hosszabb idő is eltelt, amíg az új jelöltnek sikerült megkoronáztatnia magát. Az uralkodók számozása alapvetően királyi címükből ered; de van eltérés is.[* 1]
| Név | Császár | Megjegyzés |
|---|---|---|
| A Karoling-ház korai császárai[* 2] | ||
| I. Nagy Károly | Frank király, III. Leó pápa mint a Római Birodalom örökösét, római császárrá koronázta, felújítva a nyugati császári címet, amit Bizánccal is sikerült elismertetni. | |
| I. Jámbor Lajos | Frank király, római császár, Nagy Károly fia, 829-830 trónfosztva. | |
| I. Lothár | Középső frank király, Jámbor Lajos fia, római (társ)császár, majd 829-830 és 840-től senior. | |
| II. Lajos | Itália királya, római császár, I. Lothár fia. | |
| II. Kopasz Károly | Nyugati frank király, római császár, Jámbor Lajos fia. | |
| III. Kövér Károly | Alemannia királya, itáliai király, nyugati frank király, római császár, a Frank Birodalom utolsó egyesítője, Német Lajos harmadik fia, trónfosztották.[* 3] | |
| A Spoletói-ház császárai | ||
| Spoletói Vid | Itáliai király, római császár. | |
| Spoletói Lambert | Itáliai király, római (társ)császár, Vid fia. | |
| A Karoling-ház késői császárai | ||
| Karintiai Arnulf | Keleti frank király, Itália királya, római császár, Karlmann bajor király törvénytelen fia, Német Lajos unokája. | |
| III. Vak Lajos | Alsó-Burgundia (Provence) és Itália királya, római császár.[* 4] | |
| A Friauli-ház császára | ||
| I. Friauli Berengár | Itáliai király, római császár. | |
| A Liudolf (Szász)-ház császárai | ||
| I. Nagy Ottó | Német király 936-973, I. Madarász Henrik király fia, ettől kezdve csak német királyból lett császár.[* 5] | |
| II. Vörös Ottó | Német király 961-983, I. Nagy Ottó fia. | |
| III. Ottó | Német király 983-1002, II. Ottó fia, önállóan uralkodik 994-től. | |
| II. Szent Henrik | Német király 1002-től, itáliai király 1004-től, Civakodó Henrik fia, I. Madarász Henrik dédunokája. | |
| A Száli-ház császárai | ||
| II. Konrád | Német király 1024-től, itáliai király 1026-tól. | |
| III. Fekete Henrik | Német király 1028-tól, Burgundia királya 1038-tól, II. Konrád fia. | |
| IV. Henrik | Német király 1054-től, önállóan uralkodott 1065-től, III. Henrik fia. Uralkodása során a pápák ellen vívott invesztitúraharc jelentősen meggyengítette hatalmát (Canossa-járás). | |
| V. Henrik | Német király 1099-től, IV. Henrik kisebbik fia, utód nélkül halt meg. | |
| A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai | ||
| III. Szász Lothár | Német király 1125-től. Gyakran II. Lothárként említik, ami attól függ, hogy II. Lotaringiai Lothárt († 869) figyelembe veszik-e a sorszámoknál. | |
| I. Rőtszakállú Frigyes | Német király 1152-től, itáliai király 1155-től, burgundiai király 1178-tól, III. Konrád német király (aki nem lett császár) unokaöccse. | |
| VI. Henrik | Német király 1169-től, I. Frigyes fia. | |
| IV. Braunschweigi Ottó | Német király 1198-tól, újraválasztva 1208-tól, Oroszlán Henrik fia. | |
| II. Frigyes | Német király 1212-től, újraválasztva 1215-től, Szicília királya 1197-től, VI. Henrik fia. | |
| A Luxemburgi- és a Wittelsbach-házak császárai | ||
| VII. Luxemburgi Henrik | Német király 1308-tól, itáliai király 1311-től. | |
| IV. Bajor Lajos | Német király 1314-től, itáliai király 1327-től. | |
| IV. Károly | Német király 1346-tól, itáliai király 1355-től, burgundiai király 1365-től. | |
| Zsigmond | Német király 1410-től, itáliai király 1431-től, IV. Károly császár kisebbik fia. | |
| A Habsburg-ház császárai | ||
| III. Frigyes | Német király 1440-től, itáliai király 1452-től. | |
| I. Miksa | Német király 1486-tól, uralkodott 1493-tól, császár korona nélkül 1508-tól, III. Frigyes fia. | |
| V. Károly | Német király 1519-től, választott római császár 1520-tól, itáliai király 1530 február 22-től, az utolsó koronázott császár 1530 február 24-től, I. Miksa unokája. | |
| I. Ferdinánd | Római király 1531-től, 1526-tól a Habsburgok magyar királyok is, V. Károly öccse. | |
| II. Miksa | Római király 1562-től, I. Ferdinánd fia. | |
| II. Rudolf | Római király 1575-től, II. Miksa császár fia. | |
| Mátyás | II. Rudolf öccse. | |
| II. Ferdinánd | I. Ferdinánd unokája. | |
| III. Ferdinánd | Római király 1636-tól, II. Ferdinánd fia. | |
| I. Lipót | III. Ferdinánd fia. | |
| I. József | Római király 1690-től, I. Lipót fia. | |
| VI. Károly | I. Lipót fia, I. József öccse. | |
| A Wittelsbach-ház császára | ||
| VII. Bajor Károly | Károly Albert bajor választófejedelem. | |
| A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai | ||
| I. (Lotaringiai) Ferenc | Lotaringiai Ferenc István herceg, Habsburg Mária Terézia főhercegnő férje. | |
| II. József | Római király 1764-től, I. (Lotaringiai) Ferenc és Mária Terézia fia. | |
| II. Lipót | II. József öccse. | |
| II. Ferenc | II. Lipót fia. 1806-ban a napóleoni háborúk idején lemondott német-római császári címről, ezzel formálisan is megszűnt a Német-római Császárság. 1804-től kezdve I. Ferenc néven osztrák császári címet viselt (I. Ferenc néven magyar király). | |
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.
- ↑ „Frank császár” cím nem volt; frank királyok és – frank származású – római császárok voltak. (A császári cím – nyilvánvalóan – magasabb cím volt, mint a királyi.) „Hivatalosan” a Szent Római Birodalom császárairól, majd – I. Ottó császártól kezdődően – a „mindennapi nyelvben” a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról beszélünk. (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)
- ↑ III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876) először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt – a császári címtől való megfosztása ellenére – nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója; II. Károlyként kizárólag II. Kopasz Károly császárt említik. - Kövér (avagy Vastag) Károlyt, mint nyugati frank királyt, vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik, de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben két III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az első birodalom. Császárok, királyok, választófejedelmek. Unicus Műhely, 2019.; továbbá: -- https://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger#K%C3%B6nige_des_Westfrankenreichs - hozzáférés: 2021. május 24.
- ↑ III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e.[1]
- ↑ I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a „német-római császár” kifejezés.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Christian Settipani: La préhistoire des Capétiens. 1993. 359ff. o.
Források[szerkesztés]
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiad. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963-547-849-6
- ↑ Weiszhár: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Maecenas Könyvek. 1998. ISBN 963-9025-66-6
- Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az első birodalom. Császárok, királyok, választófejedelmek. Unicus Műhely, 2019.
- ↑ Morby: John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9 , 172–175. oldal
- Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország 950–1918. Budapest: Athenaeum 2000. 2001. ISBN 963-9261-16-5
További információk[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Karolingok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. február 28.
- Généalogie des Carolingiens (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- Généalogie des Boson ou Bosonides (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- XXII. fejezet – Nagy Károly és öröksége. In Nagy képes világtörténet, IV. kötet. Szerk. Marczali Henrik. Budapest: Franklin Társulat; Révai testvérek. Hozzáférés: 2017. feb. 28.
- Römische-Deutsche Kaiser und Könige (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
