Magyar választási rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarországon az alkotmány szerint minden állampolgárt általános és egyenlő választójog illeti meg, a szavazás pedig mindenkor közvetlen és titkos. Négyévente országgyűlési, a legújabb, 2012. január 1-jével hatályba lépett választási törvény szerint pedig ötévente önkormányzati választásokat kell tartani; az országgyűlési választás időpontját legkésőbb 72 nappal a választások előtt a köztársasági elnök tűzi ki.

Választási eredmények kivetítése 2006-ban

Magyarországi országgyűlési választások története[szerkesztés]

Az országgyűlési választások menete 2012-től[szerkesztés]

Az egyéni választókerületek száma
a megyékben és Budapesten
Magyarországi egyéni országgyűlési választókerületek
Megye Egyéni választó-
kerületek száma
1. Budapest 18
2. Baranya 4
3. Bács-Kiskun 6
4. Békés 4
5. Borsod-Abaúj-Zemplén 7
6. Csongrád 4
7. Fejér 5
8. Győr-Moson-Sopron 5
9. Hajdú-Bihar 6
10. Heves 3
11. Jász-Nagykun-Szolnok 4
12. Komárom-Esztergom 3
13. Nógrád 2
14. Pest 12
15. Somogy 4
16. Szabolcs-Szatmár-Bereg 6
17. Tolna 3
18. Vas 3
19. Veszprém 4
20. Zala 3
Összesen 106

A magyar választási rendszert a 2011. évi CCIII. törvény szabályozza. Eszerint a választások egyfordulós, kétszavazatos rendszerben kerülnek lebonyolításra. A magyar választási rendszer úgynevezett vegyes rendszer. A választandó országgyűlési képviselők száma 386-ról 199-re csökkent, ebből 106 képviselőt területi-perszonális elv alapján egyéni választókerületben, közvetlen választás útján, relatív többségi rendszerben választanak. A fennmaradó 93 képviselő az országos listáról kerül a parlamentbe – amennyiben nem sikerült kedvezményes mandátumot szereznie nemzetiségi képviselőnek –, mely zárt listára a választók közvetlenül szavaznak. Az a párt kaphat innen mandátumot, melynek listája elérte a szavazatok arányában az 5%-ot. Lehetőség van közös pártlistát indítani – például 2014-ben a Fidesz-KDNP és az Összefogás listája is ilyen volt –; kétpárti lista számára 10%, kettőnél több párt listája számára pedig 15% a küszöb.

Jelentős változás a korábbi választási rendszerhez képest az is, hogy a szavazás érvényességéhez nem szükséges 50% feletti részvétel.

Jelöltállítás[szerkesztés]

  • Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhet a szavazólapra, aki legalább 500, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Egy választópolgár érvényesen a lakóhelye szerinti választókerületben több jelöltet is támogathat. Egyéni képviselőjelölt lehet független vagy párt jelöltje. A pártok állíthatnak közös jelöltet is.
  • Országos listát az a párt állíthat, amely – legalább 9 megyében és Budapesten – legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.
  • A nemzetiségi listát állíthatnak az országos nemzetiségi önkormányzatok.

Szavazás[szerkesztés]

  • Magyarországon lakóhellyel rendelkező személyek egy egyéni választókerületi jelöltre és egy pártlistára szavazhatnak.
  • Magyarországon lakóhellyel rendelkező, a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő személyek egy egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségének listájára, annak hiányában egy pártlistára szavazhatnak.
  • Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező személyek egy pártlistára szavazhatnak.

A választás eredményének a megállapítása[szerkesztés]

Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 5%-át nem érte el. Közös pártlistánál ez a szám 10% illetve 15%.

Az egyéni választókerületekben továbbá keletkeznek töredékszavazatok is az egyéni jelöltek választása során. Töredékszavazatnak minősülnek az azon egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatok, akik végül nem szereztek mandátumot az adott kerületben,[1] illetve a mandátumot szerzett képviselőjelölt és a másodiknak végzett jelölt közötti szavazatkülönbség eggyel csökkentett értéke.[2] Ez természetesen csak akkor érvényes, ha átlépték az 5%-os országos küszöböt. Független jelöltnél nincs töredékszavazat.

A töredékszavazatok számítása[szerkesztés]

A töredékszavazatok az országos pártlistákra leadott szavazatokhoz adódnak hozzá.

  • Töredékszavazat keletkezik a mandátumot nem szerzett egyéni jelöltek szavazataiból,[1] valamint
  • töredékszavazat keletkezik a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazataiból is.[2]

Az országos listáról megszerezhető mandátumok kiosztása[szerkesztés]

Össze kell adni a töredékszavazatokat, a pártlistás szavazatokat és a nemzetiségi listára leadott szavazatokat, majd az így kapott számot el kell osztani 93-mal, ezt a számot el kell osztani 4-gyel, ez az egész szám lesz a kedvezményes kvóta. Az a nemzetiségi lista kaphat 1 kedvezményes mandátumot, ahol a szavazatok száma meghaladja az előbb megállapított számot.[3]

Az országos listán megszerezhető 93 mandátumot annyival kell csökkenteni, amennyi kedvezményes mandátum ki lett osztva. Például ha 1 német és 1 cigány kedvezményes mandátumot osztanak ki, akkor már csak 91 kerül kiosztásra a pártok és a nemzetiségek között.

Az így fennmaradó mandátumok d’Hondt-mátrix segítségével kerülnek kiosztásra azzal a kiegészítéssel, hogy a pártlisták összesített szavazatai mellé felírjuk még a nemzetiségi listák kedvezményes kvótával csökkentett szavazatait is. Így még ők is kaphatnak mandátumot a kedvezményesen felül.[4]

Az országos lista által megszerzett mandátumokat a jelöltek az országos listán elfoglalt helyük sorrendjében szerzik meg úgy, hogy a listáról törlésre kerülnek az egyéni választókerületben mandátumot szerző jelöltek. Amennyiben az országos listán maradt jelöltek száma kevesebb, mint a kiosztható mandátumok száma, akkor a ki nem osztott mandátum betöltetlen marad.[5]

Nemzetiségi szószóló[szerkesztés]

Lehetőség van nemzetiségi szószólót küldeni az Országgyűlésbe azoknak a nemzetiségi listát állító nemzetiségeknek, melyek nem érték el a kedvezményes mandátumhoz szükséges szavazatszámot. A szószóló a listájukon 1. helyen szereplő személy lesz.

Időközi választások[szerkesztés]

Egyéni kerületben időközi választást kell tartani ha a választáson nincs jelölt, egyenlő szavazatszám esetén, vagy ha a megválasztott egyéni választókerületi képviselő megbízatása megszűnik. Ha országos listán mandátumhoz jutott képviselő megbízatása szűnik meg, akkor a listán szereplő következő jelölt lesz képviselő. Szószólónál szintén.

A választási szervek[szerkesztés]

A 2013. évi XXXVI. törvény szabályozza a választási eljárást. A választásokat lebonyolító és felügyelő szervek a választási bizottságok és ezek végrehajtó apparátusai, a választási irodák.

Ötféle választási bizottság van:

  • a szavazatszámláló bizottság (azokon a településeken, ahol csak egy szavazókör van, nem választanak ilyet),
  • a helyi választási bizottság,
  • az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság (OEVVB),
  • a területi választási bizottság és
  • a Nemzeti Választási Bizottság (NVB).

A választási bizottságok független, csak a törvénynek alárendelt szervek. Feladatuk az eredmények megállapítása, a választások törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. A választási eredmény megállapítását követően a választási bizottságok adják át a megbízatást a képviselőknek.

Az NVB öt tagját és a szükséges számú póttagot legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt az Országgyűlésnek kell megválasztania a belügyminiszternek a pártok javaslatait figyelembe vevő indítványa alapján. Az egyéni választókerületi, illetve a területi választási bizottságok legalább három-három tagját a fővárosi illetve a megyei közgyűlések választják meg a területi választási iroda vezetőjének indítványa alapján, ugyancsak legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt. A 11 ezer szavazatszámláló bizottság három-három tagját és a szükséges póttagokat a választások első fordulója előtt legkésőbb húsz nappal választják meg az önkormányzatok képviselőtestületei a helyi választási iroda vezetőjének indítványa alapján.

A választási bizottságok végrehajtó szervei mind az öt szinten a választási irodák. Feladatuk a választások lebonyolításához szükséges számítógépes rendszer üzemeltetése, a helyiségek biztosítása és a jelöltek választási jegyzékbe vétele. Az Országos Választási Iroda (OVI) működését a belügyminiszter felügyeli.

Jogorvoslat[szerkesztés]

A szavazatszámláló bizottság tevékenysége vagy döntése elleni kifogásról az OEVVB dönt. Az OEVVB határozata ellen fellebbezést lehet benyújtani az NVB-hez, az NVB határozataival szemben pedig a Kúriához lehet bírósági felülvizsgálati kérelemmel fordulni.

A kampányban tapasztalt törvénysértés gyanújával kapcsolatban az OEVVB-hez vagy az NVB-hez kell fordulni.

Kritikák[szerkesztés]

Az új választási rendszert az akkori ellenzéki pártok és néhány civil szervezet már elfogadásakor támadta. A legkeményebben támadott módosítás, az előzetes regisztrációhoz kötött voksolás ügyében a kormánypárt végül engedett, és nem vezette be. Az intézkedés a lefizetéses választási csalást tette volna sokkal nehezebbé, ugyanakkor kizárta volna a közvetlenül a választás előtt, az utolsó pillanatban magukat elhatározó szavazókat is.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint ezáltal jelentősen csökkenti a saját politikai befolyását, aki a kisebbségi listás szavazást választja. Ennek kapcsán egy nemzetiségi párt, a Magyarországi Cigány Párt (MCP) felszólította a nemzetiségi választópolgárokat, hogy ne éljenek a lehetőséggel, ugyanis véleményük szerint a kisebbségek azáltal, hogy nem adhatják le szavazatukat a pártlistára, súlyos jogfosztást szenvednek el.[6] A magyar demográfia alapján a roma nemzetiségi listán kívül bármely más nemzetiség esetében feltehetőleg akkor is lehetetlen lenne a nemzetiségi listáról mandátumot szerezni, ha az adott kisebbséghez tartozók minden észszerű elképzelést meghaladó számban regisztrálnának nemzetiségi választópolgárként és adnák le szavazatukat a nemzetiségi listájukra. Feltéve, hogy egy nemzetiségi listás képviselő sikeresen bekerül az Országgyűlésbe, a többi politikai párt támogatása nélkül még akkor is kicsi a valószínűsége, hogy sikeresen tudja kisebbségének érdekét érvényesíteni. Ezenkívül a pártlistára szavazni nem tudó választópolgár arra ösztönzi a legnagyobb politikai befolyással bíró pártokat, hogy a kisebbségi szavazó érdekeit figyelmen kívül hagyják, hiszen ő a számukra elérhetetlen szavazóvá vált.[7] A TASZ és az MCP érvelése ellen szól azonban, hogy a nemzetiségi listáról megválasztott képviselők nem pártérdekeket képviselnek, hanem a konkrét nemzetiségeknek a képviselői a parlamentben. Ráadásul az MCP a 106 választókörzetből mindössze 60-ban tudott jelöltet állítani, vagyis nemzetiségi párt hiányában a romák 46 körzetben csakis a kisebbségi listás szavazást használhatják nemzetiségük képviseletére.

Az új választási rendszer létrehozásának egyik indoka a korábbi választásoknak visszaélésre lehetőséget teremtő elemei voltak, melyeket kihasználva számos csalás történt az előző hat választáson. Az új választási rendszer sem zárja ki teljesen a csalást, néhány esetben választópolgárok aláírását hamisították rá olyan pártok ajánlóíveire is, melyeket az illető választópolgárok nem kívántak támogatni. Bár az ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a rendkívül nagy munkára hivatkozva (vagyis azt megtudni, pontosan melyik aláírás valódi és melyik hamis) elutasította a vizsgálatot. A csalás gyanúja miatt rendőrségi nyomozás kezdődött.[8][9][10][11][12]

Az országgyűlési választások menete 1989–2011 között[szerkesztés]

Választókerületek 1990 és 2011 között

A német modellen alapuló vegyes magyar választási rendszer – amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény szabályozott – kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer volt, amely a legkisebb szavazatveszteség érdekében kombinálta a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert.

A 386 fős, egykamarás parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal juthattak be. Pártlistáról akkor lehetett mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladták az 5%-os küszöböt. (Az első, 1990-es választáson ez a határ még 4% volt.)

A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavazhattak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehetett szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlottak el a mandátumok.

A választás hivatalos végeredményét nyolc nappal a szavazás lezárulása után közölte az Országos Választási Bizottság (OVB), a nem hivatalos eredmény azonban már a választások napjának éjszakáján ismertté vált.

Jelöltállítás[szerkesztés]

Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhetett a szavazólapra, aki legalább 750, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Az ajánlószelvények gyűjtését a szavazás előtti 23. napig kellett befejezni, és a 19. napon kellett bejelenteni a jelölteket. Egy választópolgár érvényesen csak egy jelöltet támogathatott.

Területi listát azok a pártok állíthattak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani.

Országos listát azok a pártok állíthattak, amelyek képesek voltak legalább hét területi listát indítani.

Főváros,
megye
Egyéni
választó-
kerületek
száma
Területi
listaállítás
feltételeként
kellő egyéni
jelöltek
száma
Területi
választó-
kerületenként
megszerezhető
mandátumok
száma[13]
1. Budapest 32 8 28
2. Baranya 7 2 6
3. Bács-Kiskun 10 2 8
4. Békés 7 2 6
5. Borsod-Abaúj-Zemplén 13 3 11
6. Csongrád 7 2 6
7. Fejér 7 2 6
8. Győr-Moson-Sopron 7 2 6
9. Hajdú-Bihar 9 2 8
10. Heves 6 2 5
11. Jász-Nagykun-Szolnok 8 2 6
12. Komárom-Esztergom 5 2 5
13. Nógrád 4 2 4
14. Pest 16 4 14
15. Somogy 6 2 5
16. Szabolcs-Szatmár-Bereg 10 2 9
17. Tolna 5 2 4
18. Vas 5 2 4
19. Veszprém 7 2 6
20. Zala 5 2 5
Összesen 176 152

Magyarország területén a választás napját megelőző nap 0.00 órától a szavazás napján urnazárásig kampánycsend lépett életbe. Közvéleménykutatási eredményeket két nappal a magyarországi szavazás megkezdése előtt lehetett utoljára nyilvánosságra hozni (a korábbi 8 napos határidőt előíró jogszabályt az Alkotmánybíróság 2007 márciusában hatályon kívül helyezte). Külföldön nyolc nappal, illetve egy héttel a hazai szavazás napja előtt adhatták le voksaikat a névjegyzékbe vett szavazók.

A két forduló[szerkesztés]

Az első fordulóban minden választónak két szavazata volt: egy-egy voksot lehetett leadni az egyéni jelöltek, illetve a területi pártlisták valamelyikére. Az első szavazási forduló akkor volt érvényes, ha a választók több mint fele leadta szavazatát, és akkor eredményes, ha valamelyik egyéni jelölt megszerezte a szavazatok több mint 50%-át. A pártok a területi listákra leadott szavazatok arányában kaptak mandátumot.

Második szavazási fordulót az elsőt követő 14. napon kellett tartani azokban a kerületekben, ahol nem dőlt el az egyéni mandátumok sorsa. Amennyiben a részvétel az első fordulóban nem érte el az 50%-ot, akkor a listás szavazást is meg kellett ismételni. Ha az első forduló érvényes volt, de eredménytelen, a három legtöbb szavazatot kapott jelölt, illetve mindazok, akik legalább 15%-nyi szavazatot szereztek, indulhattak a második fordulóban; ekkor az érvényességhez 25%-ot meghaladó részvétel, az eredményességhez pedig relatív többség is elegendő volt. A második fordulóban a pártok a szavazás napján reggel hat óráig írásban jelezhették, ha jelöltjüket visszaléptették.

Mandátumszámítás, töredékszavazatok[szerkesztés]

Az egyéni választókerületekben megszerezhető egy-egy mandátum mellett a területi és az országos listákon speciális számítási módszerekkel osztották el a mandátumokat.

A területi listákon a mandátumok elosztása a Hagenbach-Bischoff formula (illetve D'Hondt-módszer) segítségével történt. Az adott megyében (vagy Budapesten) az érvényes szavazatok számát elosztották a kiosztható mandátumok száma + 1-gyel; ez volt a kvóta, amely egy mandátum elnyeréséhez szükséges. Amelyik párt egyszer elérte a kvótát, az egy mandátumot kapott, amelyik kétszer, az kettőt, amelyik háromszor, az hármat stb. Ha ezek után még marad kiosztatlan mandátum, azt az a párt kapta, amelyiknek szavazatszáma alulról legjobban megközelítette a kvótát, de ez esetben is meg kell lennie a szükséges szavazatszám kétharmadának (ez a kétharmados szabály). Amennyiben ezek után is maradt(ak) kiosztatlan mandátum(ok), az(ok) felkerült(ek) az országos listára, így növelve az onnan kiosztható mandátumok számát.

Az országos listán szerezhető mandátumokat a töredékszavazatok és a felkerült negatív szavazatok alapján osztották el. A töredékszavazatok azok a leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok voltak, amelyeket az országosan öt százaléknál több szavazatot szerzett pártok vesztes egyéni jelöltjei kaptak, illetve amelyeket a területi listákra adtak a szavazók, de az ott elnyerhető mandátumokhoz szükséges szavazatszám fölött voltak. (Nem számított töredékszavazatnak a független jelöltekre és az öt százalék alatt maradt pártokra, illetve az érvénytelen választási fordulóban leadott voks.) Negatív szavazatok akkor keletkeztek, ha egy párt a kétharmados szabály alkalmazásával szerzett mandátumot: hiányzó szavazatai negatív előjellel kerültek fel az országos listára, azaz más területi listák eredményéből kellett levonni azokat.

A töredékszavazatok mandátumra váltása az országos listákon a d’Hondt-mátrix segítségével történt. A mandátumszerzésre jogosult pártok országos listára felkerült szavazatait felírták egymás mellé, majd ezek alá sorban e számok kettővel, hárommal, néggyel stb. való osztás után kapott hányadosát (az osztósor utolsó számjegye a kiosztható mandátumok száma). Az így kialakult mátrixban megkeresték a legnagyobb számot, és az a pártlista kapott egy mandátumot, amelyiknek az oszlopában ez a szám szerepelt. Ezután a második legnagyobb számot mutató pártlista kapott egy mandátumot, s ez addig folytatódott, amíg az összes mandátum gazdára nem talált.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011. évi CCIII. törvény 15.§(1)(a)
  2. ^ a b 2011. évi CCIII. törvény 15.§(1)(b)
  3. 2011. évi CCIII. törvény 16.§
  4. 2011. évi CCIII. törvény 16.§(g)
  5. 2011. évi CCIII. törvény 17.§
  6. A választási regisztráció bojkottjára szólít fel a Magyarországi Cigány Párt – Atv.hu, 2014. január 7.
  7. Nemzetiségi listák, nemzetiségi névjegyzék az országgyűlési választásokon 1x1 – Tasz.hu
  8. A választási iroda munkatársának nevével csaltak MohácsonIndex, 2014. március 14.
  9. Ráhamisították a nevét az aláírásgyűjtő ívre – Teol.hu, 2014. március 1.
  10. Hihetetlen indokkal védi a csalókat az adatvédelmi hatóság – Index, 2014. március 14.
  11. Választás: csalhattak az aláírásgyűjtéssel – Hír24, 2014. március 21.
  12. Ez a tíz párt lehet érintett a választási csalásban – Index, 2014. március 27.
  13. Forrás: 1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról

Külső hivatkozások[szerkesztés]