Magyar választási rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Választási eredmények kivetítése 2006-ban

Magyarországon az alkotmány szerint minden állampolgárt általános és egyenlő választójog illeti meg, a szavazás pedig mindenkor közvetlen és titkos. Négyévente országgyűlési, ötévente pedig önkormányzati választásokat kell tartani. Az országgyűlési választás időpontját legkésőbb 72 nappal a választások előtt a köztársasági elnök tűzi ki.

A rendszerváltás utáni első szabad választások keretét egy 1989-ben elfogadott törvény szabályozta. A választási rendszer a német modellen alapuló kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer volt, amely az egyéni és a pártlistás rendszert úgy kombinálta, hogy inkább az arányos képviseleten volt a hangsúly. A 386 fős parlamentbe 210-en a területi és az országos listákról, 176-an pedig egyéni választókerületből juthattak be.

A 2011-ben elfogadott új választási törvény szerint a korábbi választásoktól eltérően az országgyűlési képviselők választása egyfordulós, és az addig inkább arányos rendszerről, a többségi választási rendszer felé tolta el a hangsúlyt. Az új szabályok szerint a 199 fősre csökkentett számú parlamenti helyek többségét már nem listáról, hanem az így felértékelődött 106 egyéni választókerületekből töltik be. Megszűntek a területi listák, a választók ezután közvetlenül az országos pártlistákra adhatják le a szavazataikat.

A listás helyek szétosztását befolyásoló töredékszavazatok számításának módja is jelentősen módosult, így ezentúl már nem csak az egyéni választókerületekben alulmaradt jelöltekre leadott szavazatokat számítják be a listás szavazatok összesítésekor, hanem az egyéni választókerület győztesének azon szavazatait is, amennyivel megelőzte a második helyen végzett jelöltet. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.

További változás, hogy az állampolgárságot kapott határon túli magyarok is szavazati jogot szereztek, akik az országos listákra adhatják le a szavazataikat.

Magyarországi országgyűlési választások története[szerkesztés]

Az országgyűlési választások menete 2012-től[szerkesztés]

Az egyéni választókerületek száma
a megyékben és Budapesten
Magyarországi egyéni országgyűlési választókerületek
Megye Egyéni választó-
kerületek száma
1. Budapest 18
2. Baranya 4
3. Bács-Kiskun 6
4. Békés 4
5. Borsod-Abaúj-Zemplén 7
6. Csongrád 4
7. Fejér 5
8. Győr-Moson-Sopron 5
9. Hajdú-Bihar 6
10. Heves 3
11. Jász-Nagykun-Szolnok 4
12. Komárom-Esztergom 3
13. Nógrád 2
14. Pest 12
15. Somogy 4
16. Szabolcs-Szatmár-Bereg 6
17. Tolna 3
18. Vas 3
19. Veszprém 4
20. Zala 3
Összesen 106

A magyar választási rendszert a 2011. évi CCIII. törvény szabályozza. Eszerint a választások egyfordulós, kétszavazatos rendszerben kerülnek lebonyolításra. A magyar választási rendszer úgynevezett vegyes rendszer. A választandó országgyűlési képviselők száma 386-ról 199-re csökkent, ebből 106 képviselőt területi-perszonális elv alapján egyéni választókerületben, közvetlen választás útján, relatív többségi rendszerben választanak. A fennmaradó 93 képviselő az országos listáról kerül a parlamentbe – amennyiben nem sikerült kedvezményes mandátumot szereznie nemzetiségi képviselőnek –, mely zárt listára a választók közvetlenül szavaznak. Az a párt kaphat innen mandátumot, melynek listája elérte a szavazatok arányában az 5%-ot. Lehetőség van közös pártlistát indítani – például 2014-ben a Fidesz-KDNP és az Összefogás listája is ilyen volt –; kétpárti lista számára 10%, kettőnél több párt listája számára pedig 15% a küszöb.

Jelentős változás a korábbi választási rendszerhez képest az is, hogy a szavazás érvényességéhez nem szükséges 50% feletti részvétel.

A választási szabályokat meghatározó törvényeket érintően lényeges változás volt, hogy a korábbi Alkotmánnyal szemben a 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény új elemként megtiltotta, hogy a választásról szóló törvények tartalmáról népszavazást lehessen tartani. A tilalom bevezetésének szükségességét az előterjesztők nem indokolták.[1]

Jelöltállítás[szerkesztés]

  • Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhet a szavazólapra, aki legalább 500, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Egy választópolgár érvényesen a lakóhelye szerinti választókerületben több jelöltet is támogathat. Egyéni képviselőjelölt lehet független vagy párt jelöltje. A pártok állíthatnak közös jelöltet is.
  • Országos listát az a párt állíthat, amely – legalább 9 megyében és Budapesten – legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.
  • Nemzetiségi listát állíthatnak az országos nemzetiségi önkormányzatok.

Szavazás[szerkesztés]

  • minden Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy egy egyéni választókerületi jelöltre és egy pártlistára szavazhat,
  • minden Magyarországon lakóhellyel rendelkező, a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő személy egy egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségének listájára – annak hiányában egy pártlistára – szavazhat,
  • minden Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező személy egy pártlistára szavazhat.

A választás eredményének a megállapítása[szerkesztés]

Az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább 5%-át nem érte el. Közös pártlistánál ez a szám egyenlő a listát állító pártok számának 5%-kal való szorzatával.

Az egyéni választókerületekben továbbá keletkeznek töredékszavazatok is az egyéni jelöltek választása során. Töredékszavazatnak minősülnek az azon egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatok, akik végül nem szereztek mandátumot az adott kerületben,[2] illetve a mandátumot szerzett képviselőjelölt és a másodiknak végzett jelölt közötti szavazatkülönbség eggyel csökkentett értéke.[3] Ez természetesen csak akkor érvényes, ha átlépték az országos listás küszöböt. Független jelöltnél nincs töredékszavazat.

A töredékszavazatok számítása[szerkesztés]

A töredékszavazatok az országos pártlistákra leadott szavazatokhoz adódnak hozzá. Töredékszavazat keletkezik a mandátumot nem szerzett egyéni jelöltek szavazataiból,[2] valamint töredékszavazat keletkezik a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazataiból is.[3]

Az országos listáról megszerezhető mandátumok kiosztása[szerkesztés]

Össze kell adni a töredékszavazatokat, a pártlistás szavazatokat és a nemzetiségi listára leadott szavazatokat, majd az így kapott számot el kell osztani 93-mal, ezt a számot el kell osztani 4-gyel, ez az egész szám lesz a kedvezményes kvóta. Az a nemzetiségi lista kaphat 1 kedvezményes mandátumot, ahol a szavazatok száma meghaladja az előbb megállapított számot.[4]

Az országos listán megszerezhető 93 mandátumot annyival kell csökkenteni, amennyi kedvezményes mandátum ki lett osztva. Például ha 1 német és 1 cigány kedvezményes mandátumot osztanak ki, akkor már csak 91 kerül kiosztásra a pártok és a nemzetiségek között.

Az így fennmaradó mandátumok d’Hondt-mátrix segítségével kerülnek kiosztásra azzal a kiegészítéssel, hogy a pártlisták összesített szavazatai mellé felírjuk még a nemzetiségi listák kedvezményes kvótával csökkentett szavazatait is. Így még ők is kaphatnak mandátumot a kedvezményesen felül.[5]

Az országos lista által megszerzett mandátumokat a jelöltek az országos listán elfoglalt helyük sorrendjében szerzik meg úgy, hogy a listáról törlésre kerülnek az egyéni választókerületben mandátumot szerző jelöltek. Amennyiben az országos listán maradt jelöltek száma kevesebb, mint a kiosztható mandátumok száma, akkor a ki nem osztott mandátum betöltetlen marad.[6]

Példa[szerkesztés]

A szemléltetés egyszerűbbé tétele érdekében példánkban mind a képviselői helyek, mind a választók számát a valósághoz képest egy nagyságrenddel alacsonyabban határozzuk meg. Tehát 199 helyett legyen a képviselői helyek száma: 19. Ebből (106 helyett) 10 egyéni, (93 helyett) 9 listás mandátum.

Szavazáson megjelentek száma: 500 000 fő. Tételezzük fel, hogy a szavazók egyenlő arányban oszlanak meg az egyes választókerületek között, azaz egy-egy választókerületben 50-50 ezer leadott szavazat van.

A példában négy párt verseng a helyekért. A választások eredménye az egyes választókerületekben az alábbi táblázatban látható. Az egyes választókerületek győzteseit zöld színnel, a második helyezettet sárga színnel jelöljük (ennek a töredékszavazatok számítása során van jelentősége).

Választási eredmény
Választókerület Párt 1 Párt 2 Párt 3 Párt 4
1 27 000 13 000 6 000 4 000
2 26 000 14 000 6 000 4 000
3 25 000 15 000 6 000 4 000
4 24 000 16 000 6 000 4 000
5 23 000 17 000 6 000 4 000
6 22 000 18 000 6 000 4 000
7 21 000 19 000 6 000 4 000
8 19 000 21 000 6 000 4 000
9 18 000 22 000 6 000 4 000
10 17 000 23 000 6 000 4 000
Megszerzett szavazatok aránya 44,4% 35,6% 12,0% 8,0%
Elnyert egyéni mandátumok 7 3 0 0

Példánkban feltételezzük, hogy minden szavazó annak a pártnak az országos listájára adta a voksát, amelyiknek a jelöltjére az egyéni választókerületben szavazott. A vesztesekre leadott szavazatok teljes egészében beszámítanak a töredékszavazatok közé. Az egyéni választókerület győzteseire leadott szavazatokból pedig úgy képezzük a töredékszavazatokat, hogy a győztesre adott szavazatokból levonjuk a második helyezettre adott szavazatok egyel növelt számát.

Így a listás szavazatok száma az alábbiak szerint alakul:

Listás szavazatok számítása
Párt 1 Párt 2 Párt 3 Párt 4
Országos listán kapott szavazat 222 000 178 000 60 000 40 000
Megszerzett szavazatok aránya 44,4% 35,6% 12,0% 8,0%
Vesztes jelöltek töredék szavazatai 54 000 112 000 60 000 40 000
Győztes jelöltek töredék szavazatai 55 993 11 997 0 0
Összes listás szavazat 331 993 301 997 120 000 80 000
Összes listás szavazat aránya 39,8% 36,2% 14,4% 9,6%

A listás szavazatokból a D’Hondt-módszer segítségével megállapítjuk az egyes pártoknak jutó listás mandátumokat. A módszer szerint minden párt listás szavazatait sorban elosztjuk egyel, kettővel, hárommal, stb. A legnagyobb osztó az elnyerhető listás mandátumok száma (példánkban 9), így az alábbi táblázatot kapjuk:

D’Hondt mátrix
Osztó Párt 1 Párt 2 Párt 3 Párt 4
1 331 993 301 997 120 000 80 000
2 165 997 150 999 60 000 40 000
3 110 664 100 666 40 000 26 667
4 82 998 75 499 30 000 20 000
5 66 399 60 399 24 000 16 000
6 55 332 50 333 20 000 13 333
7 47 428 43 142 17 143 11 429
8 41 499 37 750 15 000 10 000
9 36 888 33 555 13 333 8 889

A táblázat celláiban szereplő számokat sorba rendezzük, és ez alapján osztjuk szét a mandátumokat. Az 1-9-ig jelölt cellák jelentik a kiosztott mandátumokat, és hogy azok milyen sorrendben kerültek kiosztásra. Tehát a Párt 1 kapja az első mandátumot, a Párt 2 a másodikat, majd ismét a Párt 1 kap egy mandátumot, a negyediket ismét a Párt 2, az ötödik jut a Párt 3-nak, és így tovább.

Rangsor
Párt 1 Párt 2 Párt 3 Párt 4
1 2 5 9
3 4 13 19
6 7 19 25
8 10 24 27
11 12 26 30
14 15 27 32
16 17 29 34
18 21 31 35
22 23 32 36
Elnyert listás mandátumok száma
4 3 1 1

Tehát az összes mandátum kiosztása után az országgyűlés összetétele az alábbiak szerint alakul:

Országgyűlés összetétele
Párt 1 Párt 2 Párt 3 Párt 4
Egyéni 7 3 0 0
Listás 4 3 1 1
Összesen 11 6 1 1
Elnyert mandátumok aránya 57,9% 31,6% 5,3% 5,3%

Nemzetiségi szószóló[szerkesztés]

Lehetőségük van nemzetiségi szószólót küldeniük az Országgyűlésbe azoknak a nemzetiségi listát állító nemzetiségeknek, amelyek nem érték el a kedvezményes mandátumhoz szükséges szavazatszámot. A nemzetiségi szószóló a listájukon 1. helyen szereplő személy lesz.

Időközi választások[szerkesztés]

Egyéni kerületben időközi választást kell tartani ha a választáson nincs jelölt, egyenlő szavazatszám esetén, vagy ha a megválasztott egyéni választókerületi képviselő megbízatása megszűnik. Ha országos listán mandátumhoz jutott képviselő megbízatása szűnik meg, akkor a listán szereplő következő jelölt lesz képviselő. Szószólónál szintén.

A választási szervek[szerkesztés]

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: választási eljárási törvény) szabályozza a választási eljárást. A választásokat lebonyolító és felügyelő szervek a választási bizottságok és ezek végrehajtó apparátusai, a választási irodák.

Választási bizottságok (választási eljárási törvény 14. § (2) bekezdés):

  • a szavazatszámláló bizottság (azokon a településeken, ahol csak egy szavazókör van, nem választanak ilyet),
  • a helyi választási bizottság,
  • az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság (OEVVB),
  • a területi választási bizottság és
  • a Nemzeti Választási Bizottság (NVB).

Választási irodák (választási eljárási törvény 51. § (1) bekezdés):

  • külképviseleti választási iroda,
  • helyi választási iroda,
  • országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda,
  • területi választási iroda,
  • Nemzeti Választási Iroda.

A választási bizottságok független, csak a törvénynek alárendelt szervek. Feladatuk az eredmények megállapítása, a választások törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. A választási eredmény megállapítását követően a választási bizottságok adják át a megbízatást a képviselőknek.

Az NVB öt tagját és a szükséges számú póttagot legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt az Országgyűlésnek kell megválasztania a belügyminiszternek a pártok javaslatait figyelembe vevő indítványa alapján. Az egyéni választókerületi, illetve a területi választási bizottságok legalább három-három tagját a fővárosi illetve a megyei közgyűlések választják meg a területi választási iroda vezetőjének indítványa alapján, ugyancsak legkésőbb 51 nappal az első választási forduló előtt. A 11 ezer szavazatszámláló bizottság három-három tagját és a szükséges póttagokat a választások első fordulója előtt legkésőbb húsz nappal választják meg az önkormányzatok képviselőtestületei a helyi választási iroda vezetőjének indítványa alapján.

A választási bizottságok végrehajtó szervei mind az öt szinten a választási irodák. Feladatuk a választások lebonyolításához szükséges számítógépes rendszer üzemeltetése, a helyiségek biztosítása és a jelöltek választási jegyzékbe vétele. Az Országos Választási Iroda (OVI) működését a belügyminiszter felügyeli.

Jogorvoslat[szerkesztés]

A szavazatszámláló bizottság tevékenysége vagy döntése elleni kifogásról az OEVVB dönt. Az OEVVB határozata ellen fellebbezést lehet benyújtani az NVB-hez, az NVB határozataival szemben pedig a Kúriához lehet bírósági felülvizsgálati kérelemmel fordulni.

A kampányban tapasztalt törvénysértés gyanújával kapcsolatban az OEVVB-hez vagy az NVB-hez kell fordulni.

Kritikák[szerkesztés]

Az országgyűlés az új választási rendszer kidolgozása során úgy módosította az alkotmányt, hogy a választójogot előzetes regisztrációhoz kötötte, annak ellenére, hogy szakértők szerint egy ilyen szabályozás csökkentené a választási részvételt.[7] Az Alkotmánybíróság végül 2012 végén megállapította, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok esetében a regisztrációs kötelezettség indokolatlanul korlátozza a választójogot, ezért alaptörvény-ellenes, és a jogszabályt megsemmisítette.[8]

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint a nemzetiségi listára szavazó választópolgár listás szavazata legjobb esetben is csak minimális politikai befolyást tesz lehetővé.[9] Ennek kapcsán egy nemzetiségi párt, a Magyarországi Cigánypárt (MCP) felszólította a nemzetiségi választópolgárokat, hogy ne éljenek a lehetőséggel, ugyanis véleményük szerint a kisebbségek azáltal, hogy nem adhatják le szavazatukat a pártlistára, súlyos jogfosztást szenvednek el.[10] A TASZ és az MCP érvelése ellen hozzák fel, hogy a nemzetiségi listáról megválasztott képviselők elvileg nem pártérdekeket képviselnek, hanem a konkrét nemzetiségeknek a képviselői.[forrás?]

A kritikusok szerint az új választási rendszer lényegében ellehetetleníti, hogy külön listát állító pártok közös egyéni jelölteket állítsanak, ugyanis ilyenkor a töredékszavazatok elvesznek, és ez kifejezetten az ellenzéki összefogás akadályozására irányuló, védhetetlen rendelkezés.[11]

További kritikaként merül fel, hogy az egyéni mandátumot nyert képviselőre leadott szavazatokból is képeznek az országos pártlistára beszámítandó töredékszavazatokat, amik így a győztesek túlkompenzációját jelenti. A törvényalkotók erre úgy reagálnak, hogy így biztosítható, hogy ne legyen elveszett szavazat.[12]

Az országgyűlési választások menete 1989–2011 között[szerkesztés]

Választókerületek 1990 és 2011 között

A német modellen alapuló vegyes magyar választási rendszer – amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény szabályozott – kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer volt, amely a legkisebb szavazatveszteség érdekében kombinálta a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert.

A 386 fős, egykamarás parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal juthattak be. Pártlistáról akkor lehetett mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladták az 5%-os küszöböt. (Az első, 1990-es választáson ez a határ még 4% volt.)

A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavazhattak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehetett szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlottak el a mandátumok.

A választás hivatalos végeredményét nyolc nappal a szavazás lezárulása után közölte az Országos Választási Bizottság (OVB), a nem hivatalos eredmény azonban már a választások napjának éjszakáján ismertté vált.

Jelöltállítás[szerkesztés]

Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhetett a szavazólapra, aki legalább 750, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Az ajánlószelvények gyűjtését a szavazás előtti 23. napig kellett befejezni, és a 19. napon kellett bejelenteni a jelölteket. Egy választópolgár érvényesen csak egy jelöltet támogathatott.

Területi listát azok a pártok állíthattak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani.

Országos listát azok a pártok állíthattak, amelyek képesek voltak legalább hét területi listát indítani.

Főváros,
megye
Egyéni
választó-
kerületek
száma
Területi
listaállítás
feltételeként
kellő egyéni
jelöltek
száma
Területi
választó-
kerületenként
megszerezhető
mandátumok
száma[13]
1. Budapest 32 8 28
2. Baranya 7 2 6
3. Bács-Kiskun 10 2 8
4. Békés 7 2 6
5. Borsod-Abaúj-Zemplén 13 3 11
6. Csongrád 7 2 6
7. Fejér 7 2 6
8. Győr-Moson-Sopron 7 2 6
9. Hajdú-Bihar 9 2 8
10. Heves 6 2 5
11. Jász-Nagykun-Szolnok 8 2 6
12. Komárom-Esztergom 5 2 5
13. Nógrád 4 2 4
14. Pest 16 4 14
15. Somogy 6 2 5
16. Szabolcs-Szatmár-Bereg 10 2 9
17. Tolna 5 2 4
18. Vas 5 2 4
19. Veszprém 7 2 6
20. Zala 5 2 5
Összesen 176 152

Magyarország területén a választás napját megelőző nap 0.00 órától a szavazás napján urnazárásig kampánycsend lépett életbe. Közvéleménykutatási eredményeket két nappal a magyarországi szavazás megkezdése előtt lehetett utoljára nyilvánosságra hozni (a korábbi 8 napos határidőt előíró jogszabályt az Alkotmánybíróság 2007 márciusában hatályon kívül helyezte). Külföldön nyolc nappal, illetve egy héttel a hazai szavazás napja előtt adhatták le voksaikat a névjegyzékbe vett szavazók.

A két forduló[szerkesztés]

Az első fordulóban minden választónak két szavazata volt: egy-egy voksot lehetett leadni az egyéni jelöltek, illetve a területi pártlisták valamelyikére. Az első szavazási forduló akkor volt érvényes, ha a választók több mint fele leadta szavazatát, és akkor eredményes, ha valamelyik egyéni jelölt megszerezte a szavazatok több mint 50%-át. A pártok a területi listákra leadott szavazatok arányában kaptak mandátumot.

Második szavazási fordulót az elsőt követő 14. napon kellett tartani azokban a kerületekben, ahol nem dőlt el az egyéni mandátumok sorsa. Amennyiben a részvétel az első fordulóban nem érte el az 50%-ot, akkor a listás szavazást is meg kellett ismételni. Ha az első forduló érvényes volt, de eredménytelen, a három legtöbb szavazatot kapott jelölt, illetve mindazok, akik legalább 15%-nyi szavazatot szereztek, indulhattak a második fordulóban; ekkor az érvényességhez 25%-ot meghaladó részvétel, az eredményességhez pedig relatív többség is elegendő volt. A második fordulóban a pártok a szavazás napján reggel hat óráig írásban jelezhették, ha jelöltjüket visszaléptették.

Mandátumszámítás, töredékszavazatok[szerkesztés]

Az egyéni választókerületekben megszerezhető egy-egy mandátum mellett a területi és az országos listákon speciális számítási módszerekkel osztották el a mandátumokat.

A területi listákon a mandátumok elosztása a Hagenbach-Bischoff formula (illetve D'Hondt-módszer) segítségével történt. Az adott megyében (vagy Budapesten) az érvényes szavazatok számát elosztották a kiosztható mandátumok száma + 1-gyel; ez volt a kvóta, amely egy mandátum elnyeréséhez szükséges. Amelyik párt egyszer elérte a kvótát, az egy mandátumot kapott, amelyik kétszer, az kettőt, amelyik háromszor, az hármat stb. Ha ezek után még marad kiosztatlan mandátum, azt az a párt kapta, amelyiknek szavazatszáma alulról legjobban megközelítette a kvótát, de ez esetben is meg kell lennie a szükséges szavazatszám kétharmadának (ez a kétharmados szabály). Amennyiben ezek után is maradt(ak) kiosztatlan mandátum(ok), az(ok) felkerült(ek) az országos listára, így növelve az onnan kiosztható mandátumok számát.

Az országos listán szerezhető mandátumokat a töredékszavazatok és a felkerült negatív szavazatok alapján osztották el. A töredékszavazatok azok a leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok voltak, amelyeket az országosan öt százaléknál több szavazatot szerzett pártok vesztes egyéni jelöltjei kaptak, illetve amelyeket a területi listákra adtak a szavazók, de az ott elnyerhető mandátumokhoz szükséges szavazatszám fölött voltak. (Nem számított töredékszavazatnak a független jelöltekre és az öt százalék alatt maradt pártokra, illetve az érvénytelen választási fordulóban leadott voks.) Negatív szavazatok akkor keletkeztek, ha egy párt a kétharmados szabály alkalmazásával szerzett mandátumot: hiányzó szavazatai negatív előjellel kerültek fel az országos listára, azaz más területi listák eredményéből kellett levonni azokat.

A töredékszavazatok mandátumra váltása az országos listákon a d’Hondt-mátrix segítségével történt. A mandátumszerzésre jogosult pártok országos listára felkerült szavazatait felírták egymás mellé, majd ezek alá sorban e számok kettővel, hárommal, néggyel stb. való osztás után kapott hányadosát (az osztósor utolsó számjegye a kiosztható mandátumok száma). Az így kialakult mátrixban megkeresték a legnagyobb számot, és az a pártlista kapott egy mandátumot, amelyiknek az oszlopában ez a szám szerepelt. Ezután a második legnagyobb számot mutató pártlista kapott egy mandátumot, s ez addig folytatódott, amíg az összes mandátum gazdára nem talált.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács László Imre: Az országos népszavazás intézménye az Alaptörvény előtt és után. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
  2. ^ a b 2011. évi CCIII. törvény 15.§(1)(a)
  3. ^ a b 2011. évi CCIII. törvény 15.§(1)(b)
  4. 2011. évi CCIII. törvény 16.§
  5. 2011. évi CCIII. törvény 16.§(g)
  6. 2011. évi CCIII. törvény 17.§
  7. A Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions elemzése a magyarországi nemszavazókról, 2013. november 30. (Hozzáférés: 2018. április 11.)
  8. Az AB elkaszálta a választási regisztrációt. Index.hu, 2013. január 4. (Hozzáférés: 2018. április 11.)
  9. Nemzetiségi listák az országgyűlési választásokon 1x1. TASZ, 2014. január 17. (Hozzáférés: 2018. április 11.)
  10. A választási regisztráció bojkottjára szólít fel a Magyarországi Cigány Párt – Atv.hu, 2014. január 7.
  11. Intézményi akadály az ellenzéki együttműködés előtt – Választásirendszer.hu, 2013. január 18.
  12. Áder a Fidesz választási rendszeréről: "a furcsa helyzeteket szeretnénk elkerülni". HVG, 2011. október 10. (Hozzáférés: 2018. április 11.)
  13. Forrás: 1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról

Külső hivatkozások[szerkesztés]