Képviselőház (Olaszország)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Képviselőház | |
 | |
| Ország | Olaszország |
| Típusa | képviselőház |
| Létrehozva | 1948. január 1. |
 | |
| Politikai csoportok |
|
| Képviselőház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Képviselőház témájú médiaállományokat. | |
A Képviselőház (olaszul Camera dei Deputati; szó szerint „Képviselők Háza”) olaszországi törvényhozás alsóházaként működik, A törvényhozás felsőházaként működő olasz szenátussal (Senato della Repubblica, magyarul: a köztársaság szenátusa) közösen teszik ki az olasz parlamentet.
A Képviselőház tagjainak a választása[szerkesztés]
Az alsóház képviselőit közvetlen módon az olasz állampolgárok szavazzák meg a parlamenti választások napján. A képviselők mandátuma 5 évre szól. A szenátussal ellentétben, ahol a megválasztott képviselőnek a választás napjáig be kell töltenie a 40. életévét, az alsóházban az alsó korhatár a 25. életév.
Az olasz alkotmány 61. cikkelye megszabja, hogy a parlamenti választásokat a parlamenti mandátumok lejárta előtt 70 nappal kell megtartani, a képviselők mandátumát meghatározó testületnek a választásoktól számított 20 napon belül kell összeülnie.[1]
Italicum-törvény[szerkesztés]
A 2015-ben megszavazott és életbe lépett választási törvény szerint, a Képviselőház tagjait a leadott szavazatok után arányos „kompenzációs listás” rendszerben választja ki, két fordulóban. A második fordulót csak abban az esetben tartják meg, ha egyetlen egy koalíció sem éri a 40%-ot illetve ha egyik koalíció sem kap meg legalább 340 mandátumot. Csak az a választási koalíciót illeti meg a kompenzációs lista, amely a 3%-os bejutási küszöböt teljesítette.
Rosatellum-törvény[szerkesztés]
A Rosatellum néven ismert 2017/165-ös választási törvény a jelenleg hatályos választási törvény Olaszországban, amely a Képviselőháznak és a Szenátusnak is hasonló rendszert szab meg.
Vegyes választási rendszer jött létre, amiben a mandátumokat 37%-át egyszerű többségi „győztes mindent visz” rendszerben, a mandátumok 61%-át arányos képviselet értelmében osztják ki azon pártoknak, akik átlépték egyénileg a bejutási küszöböt. A mandátumok 2%-át szintén arányos rendszerben a külföldi szavazatok alapján osztják ki.
A törvénnyel változtatottak a bejutási küszöbön, annak érdekében, hogy a kormánytöbbséget biztosítani lehessen:
- Önálló listával rendelkező országosan induló pártok esetében: 3%
- Önálló listával rendelkező regionálisan induló pártok esetében: 20%
- Önálló listával rendelkező regionálisan induló pártok, amelyek egy adott különös státuszú régió (Szicília, Szardínia, Trentino Alto Adige, Friuli-Venezia Giulia, Valle d’Aosta), elismert nyelvi kisebbségét képviselik: 20%
- Koalíciós listával rendelkező országosan induló pártszövetségek esetében: 10%
A Képviselőház általános feladatai[szerkesztés]
A törvényhozás gyűlésein joga van részt venni a kormánynak a minisztereivel. Ha kötelezik erre, akkor a kormánynak kötelessége részt vennie a gyűléseken. Ugyanígy a kormány is kötelezhet a gyűlésen másokat válaszadásra.
A törvényhozás mandátuma 5 évre szól, azonban meghosszabbítható ez két esetben:
- Az olasz alkotmány 61. cikkelyének 2. szakasza szerint elhalasztás (prorogatorio) lép életbe, ami az újonnan megválasztott alsóház első ülésnapjáig tart.
- Az elhalasztás a 60. cikkely 2. szakasza szerint általános törvénykezéssel és hadiállapot fennállása esetén vezethető be.
Képviselőházi többség megállapítása[szerkesztés]
A többség megállapítását az alkotmány 64. cikkelye tartalmazza. Az alsóház ülése akkor tekinthető érvényesnek, ha tagokból megszavazták a kormánytöbbséget. A kormánypárti többség 201 mandátum alapján jön létre. Ez a strukturális érvényesség, ami akkor jön létre, ha az ülés elnöke jóváhagyja. Ha a többség nincs meg, akkor az alsóház ülését feloszlatják vagy elnapolják.[2]
Képviselőházi szervezetek[szerkesztés]
A Képviselőház elnöke[szerkesztés]
A 19. olasz törvényhozási időszakban a házelnök Lorenzo Fontana (Liga), aki 2022. október 14. óta tölti be ezt a tisztséget.
Elnöki hivatal[szerkesztés]
Az Alsóház Elnöki Hivatala a következőképp jön létre:
- 5 alelnök, akik az elnökkel közösen vesznek részt az ülésen illetve az elnököt helyettesítik, az elnök távollétében.
- 3 háznaggyal
- Legalább 8 olyan képviselő, aki az ülésen az elnökkel együtt a szavazások törvényességét felügyeli az ülésen.
Képviselőházi Bizottságok[szerkesztés]
Az alsóháznak 14 bizottsága működik: alkotmányügyi, igazságügyi, külügyi, honvédelmi, költségvetési, pénzügyi, kulturális-oktatási, környezetvédelmi, közlekedési-telekommunikációs, termelési, munkaügyi, társadalmi ügyek, mezőgazdasági és európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságok.
Képviselőház elnökei[szerkesztés]
Képviselőház elnökei 1948 óta[szerkesztés]
| N. | Arckép | Neve (Születés-Halál) |
Hivatali ideje | Párt | Parlamenti ciklus | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1º | 
|
Giovanni Gronchi (1887–1978) |
1948. május 8. | 1953. június 24. | DC | I (1948) | |
| 1953. június 24. | 1955. április 29. (köztársasági elnöknek választották meg) |
II (1953) | |||||
| 2º | 
|
Giovanni Leone (1908–2001) |
1955. május 10. | 1958. június 11. | DC | ||
| 1958. június 12. | 1963. május 15. | III (1958) | |||||
| 1963. május 16. | 1963. június 21. | IV (1963) | |||||
| 3º | Brunetto Bucciarelli-Ducci (1914–1994) |
1963. június 26. | 1968. május 14. | DC | |||
| 4º | 
|
Sandro Pertini (1896–1990) |
1968. június 5. | 1972. május 24. | PSI | V (1968) | |
| 1972. május 25. | 1976. július 4. | VI (1972) | |||||
| 5º | 
|
Pietro Ingrao (1915–2015) |
1976. július 5. | 1979. június 19. | PCI | VII (1976) | |
| 6º | 
|
Nilde Iotti (1920–1999) |
1979. június 20. | 1983. július 11. | PCI / PDS | VIII (1979) | |
| 1983. július 12. | 1987. július 1. | IX (1983) | |||||
| 1987. július 1. | 1992. április 22. | X (1987) | |||||
| 7º | 
|
Oscar Luigi Scalfaro (1918–2012) |
1992. április 24. | 1992. május 25. (köztársasági elnöknek választották) |
DC | XI (1992) | |
| 8º | 
|
Giorgio Napolitano (1925– ) |
1992. június 3. | 1994. április 14. | PDS | ||
| 9º | 
|
Irene Pivetti (1963– ) |
1994. április 16. | 1996. május 8. | LN | XII (1994) | |
| 10º | 
|
Luciano Violante (1941– ) |
1996. május 10. | 2001. május 29. | PDS / DS | XIII (1996) | |
| 11º | 
|
Pier Ferdinando Casini (1955– ) |
2001. május 31. | 2006. április 27. | CCD / UDC | XIV (2001) | |
| 12º | 
|
Fausto Bertinotti (1940– ) |
2006. április 29. | 2008. április 28. | PRC | XV (2006) | |
| 13º | 
|
Gianfranco Fini (1952– ) |
2008. április 30. | 2013. március 14. | AN / PdL / FLI | XVI (2008) | |
| 14º | 
|
Laura Boldrini (1961– ) |
2013. március 16. | 2018. március 24. | SEL | XVII (2013) | |
| 15º | 
|
Roberto Fico (1974– ) |
2018. március 24. | 2022. október 13. | M5S | XVIII (2018) | |
| 16º | 
|
Lorenzo Fontana (1980–) |
2022. október 14. | hivatalban | LN | XIX (2022) | |
