Sandro Pertini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sandro Pertini
Pertini ritratto.jpg
Olaszország 7. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1978. július 9. 1985. június 29.
Előd Giovanni Leone
Utód Francesco Cossiga
Olasz Köztársaság Képviselőházának elnöke
Hivatali idő
1968. június 5. 1976. július 4.
Előd Brunetto Bucciarelli-Ducci (DC)
Utód Pietro Ingrao (PCI)
Olasz Szocialista Párt főtitkára
Hivatali idő
1945. augusztus 2. 1945. december 18.
Előd Pietro Nenni
Utód Rodolfo Morandi
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Születéskori neve Alessandro Pertini
Született 1896. szeptember 25.[1][2][3][4]
San Giovanni
Elhunyt1990. február 24. (93 évesen)[2][4]
Róma
Sírhely San Giovanni
Párt Olasz Szocialista Párt

Házastársa Carla Voltolina (1946. június 8. – 1990. február 24.)
Foglalkozás ügyvéd, újságíró
Iskolái Università degli Studi di Modena e Reggio Emilia
Vallás ateizmus

Díjak
  • Gold Medal of Military Valour (1955. augusztus 6.)
  • Otto Hahn Peace Medal (1988)
  • Four Freedoms Award - Freedom Medal
  • honorary doctor of the University of Madrid Complutense (1985)

Sandro Pertini aláírása
Sandro Pertini aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sandro Pertini témájú médiaállományokat.

Alessandro Giuseppe Antonio Pertini, ismertebb nevén Sandro Pertini (San Giovanni di Stella, 1896. szeptember 25.Róma, 1990. február 24.) egykori olasz politikus, újságíró és partizán.

Olaszország 7. köztársasági elnöke 1978 és 1985 között, emellett az egyetlen szocialista politikus, aki ezt a tisztséget betöltötte.

Élete[szerkesztés]

A két világháborúban való szerepe és partizáni időszaka[szerkesztés]

Harcolt az első világháború idején az isonzói csatákban, 1917-ben megkapta a Katonai vitézségi aranyérmet, a háborúban való helytállása miatt. A háború után az Olasz Szocialista Párt tagja lett, ahol kiemelkedett ellenzéki politikusként a fasizmus ellenes harcával, ez a fajta politikai elkötelezettsége még Mussolini uralma alatt is megmaradt. 1925-ben 8 hónapos börtönbüntetésre ítélték, emiatt száműzetésbe vonult Franciaországba, ahol antifasiszta politikai tevékenységét folytatta. Később, 1929-ben visszatért Olaszországba, álnéven, de letartóztatták és a fasizmus ideje alatt működő Államvédelmi Bíróság előbb börtönbüntetésre, később internálásra ítélte.[5]

1943-ban, a fasizmus bukása után szabad lett. Részt vett a Porta San Paolo-i csatában, abban a csatában, amivel megakadályozta több partizán, hogy Róma náci megszállás alá kerüljön. Pietro Nennivel megalakította a PSIUP (Egyesült Munkásság Olasz Szocialista Pártja) pártot. Ebben az évbe elfogta őt az SS és halálra büntette. Sikerült kiszabadulnia a római Regina Coeli börtönből, a Matteotti brigád egyik partizánjának segítségével. Így lett az Olasz Ellenállási Mozgalom egyik oszlopos tagja és a Nemzeti Felszabadítási Bizottság katonai testületének lett partizánja. Partizán volt Róma, Toszkána, Valle d'Aosta és Lombardia területein. Több partizánakcióban való sikeres harca nyomán, megkapta a katonai aranyérmét.[5]

1945. áprilisában részt vett a milánói lázadásban, megszavazta azt a rendeletet, amivel Benito Mussolinit halálbüntetésre ítélték. Tagja volt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek, a Képviselőház tagja volt 1953 és 1976 között. Az Olasz Szocialista Párt frakcióvezetője 1948-1953 között. 1968 és 1976 között a Képviselőház elnöke volt. 1978. július 8.-án választották meg Olaszország 7. köztársasági elnökének.[5]

Köztársasági elnökként[szerkesztés]

Karizmatikus megjelenésével, nagy népszerűségre tett szert az olaszok körében. Egyesek úgy emlékeznek rá, mint "az olaszok legkedveltebb köztársasági elnöke".[6]

Államfőként hat miniszterelnököt iktatott be: Giulio Andreotti (akinek megtagadta 1978-as lemondását.), Francesco Cossiga (1979-1980), Arnaldo Forlani (1980-1981), Giovanni Spadolini (1981-1982), Amintore Fanfani (1982-1983) és Bettino Craxi (1983-1987) miniszterelnököket.[7]

Öt örökös szenátort nevezett ki és három alkotmánybírót hivatali ideje során. Ő nevezte ki 1983-ban Bettino Craxit, mint 1945 utáni első szocialista miniszterelnököt.[7]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandro Pertini című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]