Antonio Segni
| Antonio Segni | |
 | |
| Olaszország 4. köztársasági elnöke | |
| Hivatali idő 1962 – 1964 | |
| Előd | Giovanni Gronchi |
| Utód | Giuseppe Saragat |
| Olaszország 34. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1955 – 1957 | |
| Előd | Mario Scelba |
| Utód | Adone Zoli |
| Hivatali idő 1959 – 1960 | |
| Előd | Amintore Fanfani |
| Utód | Fernando Tambroni |
| Született | 1891. február 2.[1][2][3][4] Sassari[5] |
| Elhunyt | 1972. december 1. (81 évesen)[1][5][6][2][3] Róma[7][5][8] |
| Párt | Democrazia Cristiana |
| Házastársa | Laura Carta Caprino (1921–) |
| Gyermekei | Mario Segni |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Universita' degli Studi di Sassari (jogtudomány) |
| Vallás | |
| Díjak |
|
 | |
| Antonio Segni aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Segni témájú médiaállományokat. | |
Antonio Segni (Sassari, 1891. február 2. – Róma, 1972. december 1.) olasz politikus. Antonio Segni volt Olaszország 34. miniszterelnöke (1955–1957, 1959–1960), továbbá az Olasz Köztársaság 4. elnöke 1962–1964-ig.
Életrajza
[szerkesztés]Felemelkedése
[szerkesztés]Antonio Segni gazdag nemes családból származott, Sassari városból, Szardíniából. Mezőgazdasági és kereskedelmi jogi ügyvéd diplomát szerzett. 1919-ben csatlakozott az Olasz Néppárthoz, mely az olasz kereszténydemokrata párt elődje volt. 1924-ben a párt nemzeti tanácsának tagja volt, míg Mussolini fel nem oszlatta az összes politikai szervezetet 1926-ban.
1943-ban Segni volt az új kereszténydemokrata párt egyik alapító tagja. 1944-től folyamatosan különböző miniszteri pozíciókat birtokolt a kormányokban. 1946-ban beválasztották az Alkotmányozó Gyűlésbe, majd 1948-ban a parlamentbe.
Miniszterelnöki időszaka
[szerkesztés]Segni mezőgazdasági miniszterként szerezte meg hírnevét Alcide De Gasperi kormányzása alatt. Pártolta a földreformról szóló törvényeket és saját birtokai jelentős részének újraelosztását is elrendelte Szardínián. „Fehér Bolsevik” néven emlegették az általa benyújtott földreform miatt.
1955-ben választották miniszterelnökké, elnöksége alatt Olaszország társalapítóként megalapította az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben. 1959-ben újra miniszterelnök lett, második elnökségének ideje alatt szociálpolitikai intézkedései voltak jelentősek.
Köztársasági elnöki időszaka
[szerkesztés]1962-ben megválasztották az Olasz Köztársaság elnökévé. 1964-ben, 72 évesen, súlyos agyvérzése volt, amelyből csak részlegesen tudott felgyógyulni, majd az év végén nyugdíjba vonult.
1972. december 1-jén hunyt el. Fia, Mario Segni szintén politikus lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сеньи Антонио, 2015. szeptember 28.
- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/532685/Antonio-Segni
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 3.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Antonio Segni című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/segni.htm Archiválva 2013. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Elődje: Giovanni Gronchi |
 |
Utódja: Cesare Merzagora (ideiglenes) |
Az Olasz Köztársaság elnökei | ||
|---|---|---|
|  | |
