Giuseppe Saragat
| Giuseppe Saragat | |
 | |
| Született | 1898. szeptember 19.[1][2][3][4][5] Torino[6] |
| Elhunyt | 1988. június 11. (89 évesen)[1][2][3][4][5] Róma |
| Sírhely | Campo Verano |
| Párt | Olasz Demokratikus Szocialista Párt |
| Házastársa | Giuseppina Bollani (1926. január 7. – 1961. január 14.) |
| Gyermekei | Ernestina Saragat |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Torinói Egyetem |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak |
|
 | |
| Giuseppe Saragat aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Saragat témájú médiaállományokat. | |
Giuseppe Saragat (dʒuˈzɛppe ˈsaːraɡat) (Torino, 1898. szeptember 19. – Róma, 1988. június 11.[7]) olasz politikus, diplomata, az Olasz Köztársaság ötödik elnöke 1964-től 1971-ig.
Ifjúsága[szerkesztés]
Szardíniai származású, középosztálybeli szülőktől származott. A Torinói Egyetemen végzett, a közgazdasági és kereskedelmi fakultáson. 1922-től az Egységes Szocialista Pártnak dolgozott. 1926-ban Bécsbe, 1929-ben Franciaországba költözött.
Politikai pályafutása[szerkesztés]
1930-ban csatlakozott az Olasz Szocialista Párthoz, de mivel reformista demokratikus szocialista volt, 1947-ben kilépett, amikor pártja szoros szövetséget kötött az Olasz Kommunista Párttal. Megalapította az Olasz Munkások Szocialista Pártját, amely hamarosan az olasz Demokratikus Szocialista Párt nevet vette fel. Ennek volt kiemelkedő vezetője egész további életében.[8]
1944-ben a szocialista párt Proletár Egysége tárca nélküli minisztere lett, majd 1945-ben nagykövet Párizsban. 1946-ban az Olaszországi Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke. 1963-tól külügyminiszter, 1964-ben megválasztották az Olasz Köztársaság elnökévé. A választás eredménye azon ritka esetek egyike volt, amikor az olasz baloldal egységesen tudott fellépni egy esetleges újfasiszta puccsal szemben, Antonio Segni elnöksége után.[9]
Saragat ateistának vallotta magát.
-
Saragat, leánya, Ernestina és unokája (Róma, 1963) -
Giuseppe Saragat 1964-ben
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сарагат Джузеппе, 2015. szeptember 28.
- ↑ Rizzo, Tito Lucrezio: Parla il Capo dello Stato: sessanta anni di vita repubblicana attraverso il Quirinale 1946-2006. Gangemi Editore spa, 2012. október 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
- ↑ Saragat, Giuseppe: “Dizionario di Storia” – Treccani (olaszul) Retrieved 20 April 2013.
- ↑ Hevesi, Dennis: Giuseppe Saragat Is Dead at 89; President of Italy From '64 to '71. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Giuseppe Saragat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Elődje: Cesare Merzagora (ideiglenes) |
|
Utódja: Giovanni Leone |
Az Olasz Köztársaság elnökei | ||
|---|---|---|
Alcide De Gasperi (ideiglenes, 1946) • Enrico De Nicola (1946–1948) • Luigi Einaudi (1948–1955) • Giovanni Gronchi (1955–1962) • Antonio Segni (1962–1964) • Cesare Merzagora (ideiglenes, 1964) • Giuseppe Saragat (1964–1971) • Amintore Fanfani (ideiglenes, 1971) • Giovanni Leone (1971–1978) • Sandro Pertini (1978–1985) • Francesco Cossiga (1985–1992) • Giovanni Spadolini (ideiglenes, 1992) • Oscar Luigi Scalfaro (1992–1999) • Nicola Mancino (ideiglenes, 1999) • Carlo Azeglio Ciampi (1999–2006) • Giorgio Napolitano (2006–2015) • Pietro Grasso (ideiglenes, 2015) • Sergio Mattarella (2015–) |  | |
