Ugrás a tartalomhoz

Giovanni Leone

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni Leone
Született1908. november 3.[1][2][3][4][5]
Nápoly[6]
Elhunyt2001. november 9. (93 évesen)[1][2][7][3][4]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – )
  • olasz ( – 1946. június 18.)
HázastársaVittoria Michitto (1946. július 15. – )[8]
Gyermekei
  • Gian Carlo Leone
  • Mauro Leone
  • Giulio Leone
  • Paolo Leone
SzüleiMaria Gioffredi
Mauro Leone
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Constituent Assembly of Italy
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. április 26. – 1953. június 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 15. – 1958. június 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 5. – 1963. május 15.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 6. – 1967. augusztus 26.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1963. június 21. – 1963. december 4.)
  • Senatore a vita (1967. augusztus 27. – 1971. december 24.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1968. június 24. – 1968. december 12.)
  • Olaszország elnöke (1971. december 29. – 1978. június 15.)
  • Senatore a vita (1978. június 15. – 2001. november 9.)
IskoláiNápolyi II. Frigyes Egyetem
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
SírhelyeCemetery of Poggioreale, Naples[9]
Giovanni Leone aláírása
Giovanni Leone aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Leone témájú médiaállományokat.

Giovanni Leone (Nápoly, 1908. november 3. – Róma, 2001. november 9.) olasz jogtudós, egyetemi tanár, kereszténydemokrata politikus, örökös szenátor, 1955 és 1963 között az olasz Képviselőház elnöke, 1963-ban, illetve 1968-ban rövid ideig Olaszország miniszterelnöke, 1971 és 1978 között köztársasági elnök.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Leone 1908-ban született Nápolyban, Mauro Leone ügyvéd és Maria Gioffredi fiaként. Középiskolai tanulmányait Pomigliano d’Arco-ban végezte, majd 1924-ben a nápolyi egyetem joghallgatója lett, ahol 1929-ben szerzett jogi doktorátust, emellett szociológiát és politológiát is hallgatott.[10] Hallgatóként az Actio Catholica tagja lett. Enrico De Nicola későbbi államfő ügyvédi irodájában kezdett dolgozni, emellett pedig a Camerinói Egyetemen tanított büntető eljárásjogot.[11] Az 1930-as években ismert jogtudóssá vált, tanított a Messinai, a Bari és a Nápolyi Egyetemen is. A második világháború idején alezredesi rangban a nápolyi katonai bíróság bírája volt, 1943-ban a német megszállás idején számos politikai foglyot és dezertőrt engedett szabadon, hogy elkerüljék a megtorlást.[12]

1943-ban Leone édesapjával együtt az Olasz Kereszténydemokrata Párt alapítói közé tartozott, amelynek 1945-ben nápolyi tartományi titkárává választották.[13] 1946-ban az alkotmányozó nemzetgyűlés képviselőjévé választották, jogászként tagja volt az új köztársasági alkotmányt kidolgozó bizottságnak. 1948-ban a Képviselőház tagjává választották. Képviselői tisztsége mellett is egyetemi tanárként dolgozott, elsősorban jogtudósként tekintett magára, ezért nem vállalt politikai tisztségeket, bár hamar pártja konzervatív szárnyának meghatározó alakja lett.[14] 1950-ben mégis elfogadta a Képviselőház alelnöki tisztségét, majd 1955-ben házelnökké választották, amely posztot 1963-ig töltött be.[15] Pártatlansága miatt politikai ellenfelei is tisztelték, népszerű és tekintélyes politikusnak számított.[16][17]

Az 1963-as választásokat megnyerő kereszténydemokraták Leonét jelölték miniszterelnöknek, aki egypárti kabinetet alakított, amelyet a nagyobb parlamenti pártok kívülről támogattak.[18][19][20] Átmeneti kormánya 1963 júniusa és decembere között volt hivatalban, majd miután pártja megegyezett az Olasz Szocialista Párttal, lemondott a miniszterelnökségről Aldo Moro javára.[21][22] 1964-ben pártja jelöltjeként indult az elnökválasztáson, de nem választották meg.[23][24][25] 1967-ben örökös szenátornak nevezték ki.[26] Szinte napra pontosan öt évvel első kormánya megalakulása után Leone ismét egy átmeneti, egypárti kormány miniszterelnöke lett, amelyet a parlamenti erők kívülről támogattak.[27] Másodszor is hat hónapig volt hivatalban, 1968 júniusa és decembere között töltötte be a kormányfői tisztséget.[18][28]

1971-ben Leone ismét pártja elnökjelöltje lett, Aldo Morót megelőzve. Az olasz köztársaság történetének leghosszabb elnökválasztási procedúrája végén, huszonhárom forduló után, szűk többséggel választották köztársasági elnökké.[29][30] Hivatali ideje alatt történt Aldo Moro volt miniszterelnöknek a Vörös Brigádok terrorszervezet általi elrablása, akit a terroristák fogolycserével hajlandóak lettek volna szabadon engedni. Leone támogatta a tárgyalást és a fogolycserét is, de Giulio Andreotti miniszterelnök ellenezte azt, Morót így végül elrablói meggyilkolták.[31][32][33]

Leone államfőként nem töltötte ki hétéves megbízatását, hat hónappal mandátumának lejárta előtt, 1978 júniusában lemondott, mivel egy korrupciós ügyben neve többször felmerült.[34] A Lockheed repülőgépgyártó vállalat körüli megvesztegetési botrány kapcsán Leonét és családját is megvádolták az ügyben való érdekeltséggel, ezért bár a támadásokat becsületsértésnek nevezte, lemondását az olasz demokrácia stabilitásának érdekében elkerülhetetlen lépésként értékelte.[35][36] A korrupciós vádakat soha nem sikerült bizonyítani.[37] Leone elnöksége után élete végéig szenátorként aktívan politizált.

Felesége 1946-tól Vittoria Michitto volt, négy gyermekük született.[38][39][40] Leone 2001-ben, hat nappal 93. születésnapja után hunyt el római otthonában.[35] Halála után, 2006-ban Giorgio Napolitano elnök a Leonét érintő korrupciós vádakat hamisnak nyilvánította, és őt magát pedig teljesen rehabilitálták.[41]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  3. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. 1 2 "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
  5. ↑ "Roglo".
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Леоне Джованни, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  8. ↑ p17751.htm#i177506, 2020. augusztus 7.
  9. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. november 17..
  10. ↑ "LEONE, Giovanni in "Dizionario Biografico"". www.treccani.it (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 22..
  11. ↑ "Giovanni Leone - Patrimonio dell'Archivio storico Senato della Repubblica". patrimonio.archivio.senato.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  12. ↑ Tito Lucrezio Rizzo: Parla il Capo dello Stato: sessanta anni di vita repubblicana attraverso il Quirinale 1946-2006. 2012–10–23. ISBN 978-88-492-7460-8 Hozzáférés: 2023. május 22.
  13. ↑ "Alcide De Gasperi | prime minister of Italy | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). 2023. március 30. Hozzáférés: 2023. május 22..
  14. ↑ "Leóne, Giovanni nell'Enciclopedia Treccani". www.treccani.it (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 22..
  15. ↑ "Giovanni Leone / Presidenti / Camera dei deputati - Portale storico". storia.camera.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  16. ↑ "Giovanni Leone / Deputati / Camera dei deputati - Portale storico". storia.camera.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  17. ↑ "la Repubblica/politica: Morto Giovanni Leone il presidente del caso Moro". www.repubblica.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  18. 1 2 "I Governo Leone / Governi / Camera dei deputati - Portale storico". storia.camera.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  19. ↑ "Giovanni Leone". Wikipedia (angol nyelven). 2023. április 19.
  20. ↑ "senato.it - Composizione del Governo Leone-I". www.senato.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  21. ↑ Mattei Dogan: Pathways To Power: Selecting Rulers In Pluralist Democracies. 2019–06–26. ISBN 978-1-000-31304-8 Hozzáférés: 2023. május 22.
  22. ↑ "Governo Moro I". www.governo.it (olasz nyelven). 2015. november 20. Hozzáférés: 2023. május 22..
  23. ↑ "Scrutini per l'elezione di Giuseppe Saragat a presidente della Repubblica: 28 dicembre 1964 / Archivio fotografico / Camera dei deputati - Portale storico". storia.camera.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  24. ↑ "I Presidenti - Error". presidenti.quirinale.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  25. ↑ "Quirinale: 1964, via crucis per Leone, ce la fa Saragat - Speciali". ANSA.it (olasz nyelven). 2015. január 12. Hozzáférés: 2023. május 22..
  26. ↑ "senato.it - Senatori a vita - legislatura 4". www.senato.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  27. ↑ "V Legislatura / Cronologia / Camera dei deputati - Portale storico". storia.camera.it. Hozzáférés: 2023. május 22..
  28. ↑ "Governo Rumor". www.governo.it (olasz nyelven). 2015. november 20. Hozzáférés: 2023. május 22..
  29. ↑ "I Presidenti - Error". presidenti.quirinale.it. Hozzáférés: 2023. május 23..
  30. ↑ http://www.senato.it/service/PDF/PDFServer/BGT/395238.pdf
  31. ↑ "Giovanni Leone, il sesto presidente della Repubblica". Archivio Luce Cinecittà. 2018. november 3. Hozzáférés: 2023. május 22..
  32. ↑ "Aldo Moro, il 16 marzo 1978 il sequestro del presidente della Dc - Speciali". ANSA.it (olasz nyelven). 2018. március 12. Hozzáférés: 2023. május 23..
  33. ↑ Damato, Francesco. "Leone mi raccontò perché non riuscì a salvare Moro". www.ildubbio.news (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 23..
  34. ↑ Willan, Philip (2001. november 12.). "Giovanni Leone". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. május 23..
  35. 1 2 MTI (2001. november 9.). "Meghalt a volt olasz köztársasági elnök". index.hu. Hozzáférés: 2023. május 22..
  36. ↑ "Le dimissioni di Giovanni Leone". Il Post (olasz nyelven). 2013. június 15. Hozzáférés: 2023. május 23..
  37. ↑ Honan, William H. (2001. november 10.). "Giovanni Leone, Italy's Ex-President, Dies at 93". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. május 23..
  38. ↑ Catone, Giampiero (2019. október 10.). "Vittoria Leone, l'incanto di una First Lady". La Discussione (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 22..
  39. ↑ "Il Leone che conquistò Napoli - la Repubblica.it". Archivio - la Repubblica.it (olasz nyelven). 2001. november 10. Hozzáférés: 2023. május 22..
  40. ↑ "Biografia di Vittoria Leone". www.cinquantamila.it (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 22..
  41. ↑ Gallina, Patrizia (2019. június 15.). "Giovanni Leone: travolto da accuse infondate, il 15 giugno 1978 si dimette il 6° Presidente della Repubblica Periodico Daily". Periodico Daily (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. május 22..

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Leone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giovanni_Leone&oldid=26923320”