Kevepallós
Kevepallós (Плочица / Pločica) | |
A görögkeleti templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Dél-bánsági |
Község | Kevevára |
Rang | falu |
Irányítószám | 26229 |
Körzethívószám | +381 13 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1794 fő (2011)[1] +/- |
Népsűrűség | 48 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 57 m |
Terület | 42,6 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 43′ 07″, k. h. 20° 53′ 02″44.718611°N 20.883889°EKoordináták: é. sz. 44° 43′ 07″, k. h. 20° 53′ 02″44.718611°N 20.883889°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kevepallós témájú médiaállományokat. |
Kevepallós (szerbül Плочица / Pločica, németül Ploschitz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.
Fekvése
[szerkesztés]A Duna közelében, Kevevárától nyugatra, Székelykeve mellett fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kevepallós, Plosicz nevét az 1717. évi kamarai jegyzék Plochika néven említette először. Ekkor 13 lakott házat számoltak össze benne.
1723-1725. között gróf Mercy térképén Plazischa alakban, lakatlan helyként van feltüntetve, de később ismét benépesült, és az 1761. évi hivatalos térképen Plocsiza alakban, szerbektől lakott helységként, a pancsovai kerületben volt feltüntetve.
Az 1765-1768. közötti éviekben rokkant német katonákból alakított határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül.
1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.
1910-ben 2130 lakosából 45 fő magyar, 914 fő német, 1 fő szlovák, 2 fő román, 1116 fő szerb, 24 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 940 fő római katolikus, 4 fő református, 15 fő ág. hitv. evangélikus, 1136 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1234 fő tudott írni és olvasni, 302 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
2364 | 2702 | 2371 | 2146 | 2100 | 2013 | 2044[2] | 1794[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 1928 | 94,32 |
Magyarok | 43 | 2,10 |
Jugoszlávok | 9 | 0,44 |
Montenegróiak | 6 | 0,29 |
Horvátok | 6 | 0,29 |
Románok | 6 | 0,29 |
Németek | 6 | 0,29 |
Macedónok | 6 | 0,29 |
Bolgárok | 3 | 0,14 |
Cigányok | 2 | 0,09 |
Csehek | 1 | 0,04 |
Oroszok | 1 | 0,04[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma - 1838-ban épült Szent József tiszteletére
- Görögkeleti temploma - 1848-ban kezdték építeni, de a közbejött 1848–49-es forradalom és szabadságharc következtében csak 1853-ban fejezték be
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.