Ugrás a tartalomhoz

Hedvig lengyel királynő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hedvig
Thomas Weissfeld szobra
Thomas Weissfeld szobra

Lengyelország királynője
Uralkodási ideje
1384. október 16. 1399. július 17.
KoronázásaWaweli székesegyház
1384. október 16.
ElődjeLajos
UtódjaII. Ulászló
Életrajzi adatok
UralkodóházCapeting–Anjou
Született1374. február 18.
Buda
Elhunyt1399. július 17. (25 évesen)
Krakkó
NyughelyeWaweli székesegyház
ÉdesapjaI. Lajos magyar király
ÉdesanyjaKotromanić Erzsébet magyar királyné
Testvére(i)
HázastársaII. Ulászló lengyel király
GyermekeiErzsébet Bonifácia királyi hercegnő
Vallásrómai katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Hedvig témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szent Hedvig
Tisztelete
Egyházarómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1979. május 31., Róma
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Szentté avatása1997. június 8., Krakkó
Szentté avatta: II. János Pál pápa
KegyhelySzent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyház
Ünnepnapjajúlius 18.
Védőszentje ennekLengyelország, Inowrocław, Nieszawa, Radomsko, Tczew, Dunakanyar

Anjou Hedvig (lengyelül: Jadwiga Andegaweńska, litvánul: Jadvyga de Anjou; Buda, 1374. február 18. – Krakkó, 1399. július 17.) a Capeting–Anjou-házból származó magyar királyi hercegnő, I. Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet magyar királyné legifjabb leánya, apja 1382-es halála után Lengyelország királynője. A római katolikus egyház 1997-ben szentté avatta, azóta Szent Hedvig néven is ismeretes. Hitvesétől, Jagelló litván nagyfejedelemtől (a későbbi lengyel királytól) született egyetlen gyermeke Erzsébet Bonifácia királyi hercegnő szülése után hunyt el gyermekágyi lázban. Halálával halt ki az Anjou-ház magyar királyi ága.

Élete

[szerkesztés]

Nagy Lajos magyar királynak három lánya született Kotromanić Erzsébettől: Katalin, Mária és Hedvig. Apja halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is rá, illetve leendő férjére Zsigmond magyar királyra szállt volna, mert Lajos a két országot egyben kívánta örökíteni. A lengyelek azonban megkövetelték, hogy a királynő Krakkóban lakjon. Ennek a feltételnek Mária magyar királynőként nem tudott megfelelni, így anyja, Kotromanić Erzsébet közbenjárása nyomán Hedvig örökölte a lengyel trónt. Hedviget 1384-ben koronázták meg.

Az oklevelek királyként (rex) említik, mert a kor hivatalos latin nyelve nem tett különbséget királynő és királyné közt, és nem lett volna egyértelmű, hogy uralkodóról van szó. Az általa kiadott okiratokban azonban a királynő (regina) titulus szerepel.[1]

Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el még négyévesen. A lengyelek azonban elűzték Habsburg Vilmost, akit nem fogadtak el királyuknak.

Lengyelországot ezidőben egyszerre fenyegette a 13. században Pomerániába települt Német Lovagrend és a pogány Litván Nagyfejedelemség. Ezért házassági ajánlattal keresték meg Jogaila (Jagelló) litván nagyfejedelmet, akinek a dinasztiaalapítás lehetőségét is felkínálták — mindezt azzal a feltétellel, hogy népével együtt áttér a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, és beleegyezett az új házasságba. Az 1385-ben megkötött krevai unió kártérítést ítélt meg Vilmosnak a házasság felbontásáért, és IX. Bonifác pápa vállalta, hogy ő legyen Jogaila keresztapja. A nagyfejedelem a keresztségben az Ulászló (Władysław, latinul Ladislaus) nevet kapta. Jagelló 1386-tól Hedvig haláláig társuralkodó volt iure uxoris, azaz a felesége jogán.[1] Hedvig lett a litvánok keresztény vallásra térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férjének meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akarók jószágait ne vegyék el. Ha vissza adtuk is javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?. Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, ahol elérte a teológiai fakultás megindítását is a pápától. Biecz városában kórházat építtetett.

Hedvig és Jagelló eltérő habitusuk dacára kiválóan együttműködve fejlesztették országukat. Közösen alapították a vilniusi püspökséget. Újraalapították a nagy anyagi nehézségekkel küzdő Krakkói Akadémiát (studium generale, ma Jagelló Egyetem); Hedvig ehhez saját ékszereit adta oda az egyetemnek.[1] Mindössze 25 évesen, gyermekágyi lázban halt meg leánya, Erzsébet Bonifácia születése után négy nappal. A római katolikus egyház szerint a szentség hírében halt meg. Közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Waweli székesegyház oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár a kanonizáció, illetve az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt – ahogy a lengyelek hívják – Jadwiga tisztelete, és mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta 1997. június 8-án — ő korábban bíborosként a boldoggá avatásán szorgoskodott.

Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18. 2013. október 30-án a budai vár falánál szobrot avattak tiszteletére[2] (alkotója Daliutė Ona Matulaitė litván szobrásznő).

Filmművészet

[szerkesztés]
  • „Anjou Hedvig”, Rendező: Krzysztof Zanussi, magyar–lengyel–osztrák koprodukcióban készült játékfilm
  • Koronás sas lengyel tévéfilmsorozat, 2018

Gyermeke

[szerkesztés]

Férjétől, Jagelló (1351 körül–1434) litván nagyhercegtől, II. Ulászló néven lengyel királytól, 1 leány:

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Lenarduzzi, Marie-Albane: Szent Hedvig magyarországi Anjou hercegnő, Lengyelország királynője, Ecclesia, Budapest, 2003 (Eredeti kiadás: Lenarduzzi, Marie-Albane: Sainte Hedwige. protectrice des nations, Pierre Téqui éditeur, Párizs, 1999)
  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982
  • Bérczi Sz.: Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest, 2008 (ISBN 978-963-87437-2-5)
  • Török J.: A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest, 1991
  • White, K. E.: Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1993

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Lajos
Következő uralkodó:
II. Ulászló