Villyó

Villyó (Viljevo)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Villyó
Jogállás	község
Polgármester	Dominik Knežević (HDZ)
Irányítószám	31531
Körzethívószám	+385 031
Népesség
Teljes népesség	1626 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	97 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 04′45.75, 18.06666667
Villyó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Villyó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Villyó (horvátul: Viljevo) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 52, közúton 61 km-re északnyugatra, Nekcsétől légvonalban 29, közúton 41 km-re északra, Alsómiholjáctól 9 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partján, az Alsómiholjácról Szalatnokra menő út mentén fekszik.

A község települései

A községhez Blanje, Bockovac, Cret Viljevski, Ivanovo, Kapelna, Krunoslavje és Villyó települések tartoznak.

Története

Villyó nevének eredete máig sem tisztázott. Az általánosan elfogadott szemlélet szerint a név a latin „villa” főnévből származik, mely szélesebb értelemben véve települést jelent. Villyó Árpád-kori település. Első írásos említése „Vyllou” alakban II. András király 1228-ban kelt oklevelében történt, melyben a Tétény nembeli Pukuri Benedek unokájának Marcellnak és testvéreinek „Ozyag” nevű birtokuk határairól bizonyságlevelet ad ki. 1281-ben a raholcai uradalom részeként a Geregye nemzetséghez tartozó Acho mester birtoka volt, aki a birtokot 1311 előtt a Csák nemzetségbeli [Újlaki] Ugrin Maran fia Zeno-nak adományozta. 1317-ben Ugrin fia Miklós a birtokadományt megújította Maran fia András részére. Plébániája az 1333-as és 1334-es pápai tizedjegyzékben is szerepel.

A 16. században általában „Villyo” néven említik. A török a térség településeivel együtt 1537-ben szállta meg. A török uralom idején 1579-ben „Viljeva”, 1618-ban, 1623-ban és 1647-ben „Viglievo”, 1649-ben „Viglevo” néven szerepel a korabeli forrásokban. Az 1618-as egyházlátogatás a Szent András plébániatemplomot romos állapotban, ablakok és ajtó nélkül, lerombolt oltárral, befedetlen tetővel találta. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után a feljegyzések szerint a szerb martalócok zaklatásai miatt a lakosság elhagyta a régi települést és a jobban védhető mai helyére települt át. A templom közelében ekkor még látszottak egy régi épület maradványai, melyet a hagyomány bencés kolostor romjainak tartott. Az 1698-as kamarai összeírás a települést „Villyevo” néven említi.

Az első katonai felmérés térképén „Vilievo” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Viljevo” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Viljevo” néven 36 házzal, 212 katolikus vallású lakossal találjuk.

1857-ben 1924, 1910-ben 1918 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 83%-a horvát, 14%-a magyar, 2%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosságot elűzték. Sokakat a valpói gyűjtőtáborba hajtottak. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1218 lakosa, a községnek összesen 2065 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.924	1.898	1.550	1.752	1.949	1.918	1.805	2.025	2.190	2.221	1.945	1.693	1.437	1.318	1.340	1.218

Nevezetességei

Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a pécsi püspökség sematizmusa szerint 1280-ban épült. A török uralom idején elhagyatottan állt. Az 1618-as vizitáció romos állapotban találta. Misét sem mondtak benne. 1647-ben Marijan Maravić püspök feljegyzi, hogy Villyó területén egy Szent Péternek szentelt tempom is állt, ahol misét celebrált, gyóntatott és bérmált. A Szent András templomot 1760 körül újjáépítették. A kórust 1837-ben építették. 1843-ban a templom megújításakor oratóriumot építettek hozzá. Két évvelkésőbb két új mellékoltár épült, a tetőt és a tornyot pedig bádoggal fedték be. Az orgonát 1852-ben vásárolták. Ez ma is a templomban található, de már nem használják. A templom utolsó megújítása 2001-ben történt. Régészeti feltárása 2017-ben kezdődött.

Kultúra

• KUD „Đeram” Viljevo kulturális és művészeti egyesület.
• „Drski” Viljevo színjátszó társulat.

Oktatás

A település első iskolája 1834-ben nyílt meg. 1993-ban a község önkormányzata kezdeményezésére, a régi iskola romlott állapota miatt elkészítették az új iskolaépület és a tornaterem terveit. Az alapkő 1994-es lerakása után megkezdték az építést és lerakták a gimnázium alapjait. Az új iskolát, az Ante Starčević Általános Iskolát 1995-ben nyitották meg, míg a gimnázium építése 2003-ban folytatódott, és végül 2005-ben fejeződött be. Ide járnak a szomszédos Monoszló község diákjai is.

Sport

• Az NK Viljevo labdarúgóklubot 1949-ben alapították.
• ŠRD „Zlatni Karas” Viljevo sporthorgász egyesület.

Egyesületek

• DVD Viljevo önkéntes tűzoltó egyesület.
• VZ Općine Viljevo községi tűzoltó egyesület.
• Moto klub „Rimljani” Viljevo motorosklub.
• Viljevo szarvasmarhatenyésztő és mezőgazdasági gépesítési egyesület.
• LD „Kuna” Viljevo vadásztársaság.

Források

• Villyó község hivatalos honlapja (horvátul)
• Iva Papić: Viljevo, Crkva sv. Andrije (horvátul)
• Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században.
• Györffy György: Baranyavármegye

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Rudolf Horvat: Vapovština u tursko doba (horvátul)
• Dragan Milošević: Župa Valpovo i povijest crkve u Belišću od 1886 do 1966 godine. 2015. (horvátul)