Tóth Menyhért
| Tóth Menyhért | |
 | |
| Bahget Iskander felvétele | |
| Született | 1904. január 2. Szeged-Mórahalom |
| Meghalt | 1980. január 11. (76 évesen) Budapest |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola |
| Mestere(i) | Réti István Vaszary János Kandó László |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Menyhért témájú médiaállományokat. | |
Tóth Menyhért (Szeged-Mórahalom, 1904. január 2. – Budapest, 1980. január 11.) posztumusz Kossuth-díjas magyar festő.
Életút[szerkesztés]
Szeged-Mórahalmon született, de a család még a festő kisgyermekkorában Miskén telepedett meg, mivel a szülők eredetileg miskeiek voltak és csak idénymunka miatt tartózkodtak Mórahalmon. Gyermekéveit Miskén töltötte. 1930-1935 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, Réti István, Vaszary János és Kandó László voltak a mesterei. Tanulmányai befejezése után gyermekévei színhelyére, Miskére költözött vissza, 1945-1958 között mezőgazdasági munkákból, szobafestésből élt, így első, 1941-es egyéni kiállítását huszonhét évig nem követte önálló tárlat. Magányosan, elszigetelten élt és alkotott annak ellenére, hogy törzstagja volt a tokaji művésztelepnek, a bajai festők csoportjának és egyik alapítója a hajósi alkotótábornak. 1964-től szerepeltek képei egyéni és csoportos kiállításokon. 1976-ban érdemes művész kitüntetésben részesült. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták életművét.
Budapesten érte a halál, Miskén helyezték örök nyugalomra. Itt gondozzák sírját, műemlékké nyilvánították lakóházát, iskolát és utcát neveztek el róla, szobrot emeltek tiszteletére.[1]
Művészi hagyatéka[szerkesztés]
Képeiből vásárolt Deák Dénes (1931-1993) budapesti műgyűjtő, kinek hagyatéka, a Deák-gyűjtemény a székesfehérvári Városi Képtárban található. Tóth Menyhért művész hagyatékának zöme a Kecskeméti Képtárba került. A művész özvegye 46 képet ajándékozott a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériának. Igazán halála után kezdték felfedezni a „naiv festőt”, aki mestereitől megtanulta a naturalista, impresszionista, kubista, konstruktivista stílus ecsetvonásait, s a kortárs festés mesterségbeli fogásaival is lépést tartott. Nem szakadt el teljesen a figurális ábrázolástól, s örömét lelte a látványfestésben, archaikus és néprajzi motívumokat is szívesen alkalmazott, színei nem harsognak, kontúrokat jeleznek. Egyik legutóbbi kiállítását 2011 tavaszán rendezték Pécsett a Zsolnay Negyedben.[2]
Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár és a Kecskeméti Képtár.
Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]
Önálló kiállításai[szerkesztés]
- 1941. – Budapest, Műbarát
- 1964. – Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum
- 1968. – Miske (a község 250. éves alapítása alkalmából)
- 1968. – Kalocsa, Nagy Lajos Könyvtár
- 1969. – Budapest, Hazafias Népfront VI. kerületi Klubja
- 1969. – Tokaj, Helytörténeti Múzeum
- 1970. – Székesfehérvár, István Király Múzeum
- 1973. – Budapest, Csepel Galéria
- 1974. – Kecskemét, Katona József Múzeum
- 1974. – Kiskunfélegyháza, Művelődési Központ
- 1974. – Kalocsa, Képzőművészeti Kisgaléria
- 1975. – Budapest, Kis-Duna Galéria (Soroksár)
- 1976. – Budapest, Műcsarnok
- 1977. – Cagnes-sur-Mer (Franciaország)
- 1977. – Lengyelország
- 1978. – Kecskemét, Megyei Kórház
- 1978. – Veszprém, G. Dimitrov Megyei Művelődési Központ
- 1979. – Hajós, Községi Művelődési Ház
- 1979 • Községi Művelődési Ház, Hajós • Szeged-Mórahalom • Katona József Múzeum, Kecskemét (nyomtatott katalógussal)
- 1980 • Vigadó Galéria, Budapest (nyomtatott katalógussal)
- 1981 • Tóth Menyhért emlékkiállítás, Türr István Múzeum, Baja
- 1983 • Gödöllői Galéria, Gödöllő
- 1984 • Kecskeméti Galéria (életmű-kiállítás, kat.), Kecskemét • Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest (nyomtatott katalógussal)
- 1992 • Palme Ház, Budapest • Expo '92, Művészeti Pavilon, Sevilla (nyomtatott katalógussal)
- 1993 • Csepel Galéria, Budapest
- 1994 • Tóth Menyhért zarándokútja a feketétől a fehérig (gyűjteményes kiállítás, születésének 90. évfordulóján), KLTE, Debrecen
- 1995 • Festőterem, Sopron (nyomtatott katalógussal)
- 2000 • Vigadó Galéria, Budapest • Galéria 13, Soroksár, Budapest.
Külföldi szereplései[szerkesztés]
- 1968. – Pozsony, Nemzetközi Naiv Festészeti Triennálé
- 1975. – Szimferopol (Szovjetunió), Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítása
- 1977. – Cagnes-sur-Mer (Franciaország) Nemzetközi Festészeti Fesztivál
- 1977. – Mexikóváros, Magyar Képzőművészeti Kiállítás
- 1978. – Delhi, (India), Festészeti Triennálé
- 1979. – Lisszabon, XX. századi magyar festészet
- 1979. – Madrid, Jelenkori magyar művészet
- 1980. – Velencei Biennálé
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Harminc éve hunyt el Tóth Menyhért, a festőzseni emléke előtt tisztelegtek Miskén, 2010. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 11.)
- ↑ Új kiállítás a Zsolnay-negyedben, 2011[halott link]
Források[szerkesztés]
- Tóth Menyhért grafikái, Forrás, 2011. január Archiválva 2020. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kieselbech Galéria, Tóth Menyhért Archiválva 2011. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Balázs Sándor: Tóth Menyhért festő, artportal.hu
- Tóth Menyhért emlékére rendezett csoportos kiállítás, Cifra Palota, Kecskemét, 2008
- Loska Lajos: Tóth Menyhért életútja, a Deák gyűjteményben található festményeinek bemutatása
- Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Tóth Menyhért festő lásd 727-730. p. ISBN 963-8477-46-6
- Bánszky Pál: Tóth Menyhért. Budapest (Mai Magyar Művészet, 43.)
- Kovács László: Az én Tóth Menyhértem, Miske, 1987.
- Supka Magdolna: Tóth Menyhért. Budapest : Gondolat, 1990.
