90377 Sedna
 90377 Sedna |
|
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | Michael E. Brown [1] |
| Felfedezés ideje: | 2003. november 14.[1] |
| Alternatív nevek: | 2003 VB12 |
| Pályaadatok | |
| Epocha: 2010. január 4. (2455200,5 JD) |
|
| Aphélium távolsága: | 141 102 121 594 km (943,209 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága: | 11 420 684 178 km (76,343 CsE)[1] |
| Fél nagytengely: | 76 261 402 886 km (509,776 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása: | 0,85[1] |
| Orbitális periódus: | 4204046,336 nap 11510,05 év[1] |
| Közepes anomália: | 357,943°[1] |
| Inklináció: | 11,927°[1] |
| Felszálló csomó hossza: | 144,259°[1] |
| Perihélium szöge: | 311,105°[1] |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Tömeg: | ~1·1021 kg[2] |
| Átlagos sűrűség: | 2,0? g/cm³ |
| Felszíni gravitáció: | 0,33–0,50 m/s² |
| Szökési sebesség: | 0,62–0,95 km/s |
| Forgási periódus: | 10,273 h[1] |
| Színkép típusa: | (vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[3] |
| Abszolút fényesség: | 1,59[1] |
A 90377 Sedna (eredeti nevén 2003 VB12) Neptunuszon túli kisbolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutoénak. Viszonylag nagy mérete miatt elképzelhető, hogy törpebolygóvá minősítik.
Tartalomjegyzék |
Főbb adatai [szerkesztés]
- átmérő: 1180-1800 kilométer
- keringési idő: 10 500 év
- a pálya legnagyobb távolsága a naptól: 130 milliárd kilométer
- felszíni hőmérséklet: mínusz 240 °C (30 K)
- látszólagos színe: nagyon fényes és vörös
- felfedezés: 2003. november 14. (Mike Brown (Caltech), Chad Trujillo (Gemini Csillagvizsgáló), David Rabinowitz (Yale Egyetem))
Általános információ [szerkesztés]
Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.
Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az eszkimók óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.
Orbitális jellemzők [szerkesztés]
A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.
Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.
A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.
Fizikai jellemzők [szerkesztés]
A Sedna átmérője megközelítőleg 1180-1800 kilométer (720-1120 mérföld). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Plútó után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 23 kelvin (−240 °C) fölé.
A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plútótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a kisbolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.
Jegyzetek [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
