Steve Jobs

Steve Jobs
Steve Jobs 2010-ben az IPhone 4-gyel
Született	San Francisco, Kalifornia, USA 1955. február 24.
Elhunyt	Palo Alto, Kalifornia, USA 2011. október 5. (56 évesen)
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	Laurene Powell
Fontosabb munkái	Apple, NeXT, Pixar
Steve Jobs aláírása

Steven Paul „Steve” Jobs (San Francisco, Kalifornia, 1955. február 24. – Palo Alto, Kalifornia, 2011. október 5.) az Apple elnöke, korábbi vezérigazgatója, az informatikai és a szórakoztatóipar ismert alakja. Sokan tartják a számítástechnika egyik úttörőjének, aki meglátta a lehetőséget a grafikus felhasználói felületben (GUI) és az egérben, mellyel egy Xerox PARC--bemutató alkalmával találkozott. Jobs irányítása alatt fejlesztette ki az Apple Computer a cég egyik fő termékét, az Apple Macintosh számítógépet, valamint az iPhone okostelefont és iPad táblagépet.

Élete

Anyja, Joanne Schieble katolikus német bevándorlók gyermeke, apja, Abdulfattah „John” Jandal gazdag szír muzulmán családból származott. Az egyetemen ismerkedtek össze, ahol Jandal tanársegéd volt, Schieble végzős hallgató. A lány szülei ellenezték a kapcsolatot és amikor 23 évesen Joanne Schieble teherbe esett, haldokló apja azzal fenyegette, hogy ha hozzámegy Abdulfattahhoz, kitagadja. A kényszerítő körülmények hatására a pár az örökbe adás mellett döntött. Az anya egyetlen feltételt szabott, miszerint csak diplomás pár fogadhatja örökbe gyermekét. 1955. február 24-én, amikor megszületett a fiú, a terv szerinti örökbefogadó pár - egy ügyvéd és felesége - visszakozott, hogy inkább lányt szeretnének. Így az örökbefogadó listán soron következő pár kapta meg a gyermeket. Ők azonban nem hogy diplomások nem voltak, de még a középiskolát se végezték el. Örökbefogadó szülei Paul Reinhold, aki a Parti Őrségnél volt gépész, felesége az örmény származású Clara Hagopian. Joanne Schieble így kezdetben megtagadta a papírok aláírását és hetekig bizonytalan volt a gyermekelhelyezés sorsa. Végül kompromisszumra jutottak, Joanne Schieble csak azzal a feltétellel egyezett bele az örökbeadásba, ha az örökbefogadó szülők nyitnak Steve-nek egy betétszámlát a majdani egyetemi tandíj kifizetésére.

Fiatalkori évek

Örökbefogadó szülei még egy kislányt is örökbe fogadtak, aztán a család, egy munka lehetősége miatt - a mai Szilícium-völgybeli - Mountain View-ba költözik. A fiatal Steve Jobsra nagy hatással volt apja ezermester tudása és törekedése a tökéletességre. Később többször tett említést erről a meghatározó időszakról.

2066 Crist Drive, a Jobs család Los Altos-i otthona

Jobs még az iskola előtt megtanult írni és olvasni, így az iskolai évek kezdetét unalmasnak találta, később pedig beilleszkedési zavarai voltak. Több csínytevése volt, amiért sok büntetést kapott az iskolától, de örökbefogadó szülei laza fegyelemmel nevelték őt. Egy iskolai tudásfelmérőn átlag felett teljesített, ezért tanárai felsőbb osztályba tanácsolják, de ez negatív végeredménnyel járt, és a beilleszkedési zavara is erősödött az idősebb osztálytársak hatására. Végül iskolaváltás és Los Altos-ba költözés lett a következmény. Ez egy jobb környék volt korábbi lakóhelyüknél és a házhoz egy garázs is tartozott. A ház a cupertinói iskolakörzethez tartozott így Jobs ott folytatta tanulmányait.

A Life magazin 1968-ban megjelent egyik címlapjának hatására - amely éhező gyerekeket mutatott - meginog bizalma a keresztény vallásban. Jobs a Homestead középiskolában tanul tovább és egyre többet foglakozik elektronikával. Egy ismerős segítségével bekerül a „HP Explorer's Clubba”, ahol a Hewlett-Packard mérnökei tartanak előadásokat diákok számára. Egy HP laborlátogatás alkalmával lát először „asztali számítógépet”. A klubmunka hatására frekvenciaszámláló építésébe kezd, de mivel nincsenek megfelelő alkatrészei, így felhívta Bill Hewlett-et. Tőle kért alkatrészeket, amit meg is kapott, sőt a cég vezérigazgatója még egy diákmunkát is kínált az eszes és élelmes diáknak. A cégtől rengeteg felesleges alkatrészhez jut, és eljár elektronikai piacokra is.

Tizenöt évesen „füvezni” kezd és rászokik a marihuánára. Az iskola utolsó éveiben már az LSD kipróbálásán is túl van. Érdeklődni kezd a műszaki tudományok mellett a szépirodalom és a művészetek felől. Egy elektronikai témájú órán ismerkedik meg az öt évvel idősebb, zseniális Stephen Wozniakkal. A szintén némileg aszociális Wozniak jelleme, habár különbözött Jobsétól, mégis összebarátkoznak.

A blue box

„	Ha nincs a blue box, nem lett volna az Apple sem. - Steve Jobs	”

Jobs és Wozniak jól megértették egymást az elektronika területén és hobbiként gyakorolták azt. Komoly szakmai fordulópont az életükben az volt, amikor 1971-ben olvastak egy érdekes cikket az Esquire magazinban arról, hogy hekkerek rájöttek, ha leutánozzák a jeltovábbító hangokat, ingyenes távolsági hívásokat tudnak lebonyolítani. A Bell System Technical Journal egyik - később könyvtárakból visszavont - számában részletes paramétereket közöltek a hangsávokról. A cikk hatására készítettek egy digitális jelgenerátort, egy ún. „blue box”-ot. Miután sikeresen működött a 40 dollárba kerülő készülék, eladásra kezdték gyártani 150 dollárért. Nagyjából 100 készüléket értékesítettek, míg egy rablásba torkolló eladás elvette a kedvüket a kétes üzlettől. Mindenesetre a két Steve megtanult együtt dolgozni és létrehozni egy új terméket, ez meghatározó lett kettejük viszonyában.

Lázadó évek

Jobs öntörvényű, lázadó jelleme egyre erősödik és a családi vitákban szülei többnyire engednek az akaratos ifjúnak. 1972-ben megismerkedett egy hippi lánnyal, Chrisann Brennannal, akivel - apja tiltakozása ellenére - elvonul egy időre a Los Altos feletti hegyekbe. Később pénzszűke miatt alkalmi munkát vállal: jelmezbe öltözve gyerekeket kell szórakoztatnia, amit nagyon utál.

A Reed College

Elérkezik a továbbtanulás ideje és nevelőszülei - az örökbefogadási egyezség értelmében - főiskolába akarják íratni, de Jobs nem akar továbbtanulni. Végül szülei nyomására beleegyezett, hogy folytatja tanulmányait ám - mivel művészi hajlamait tartotta fontosnak - csak a portland-i Reed magánegyetemre volt hajlandó jelentkezni. Ez komoly problémát okozott, hiszen a kiemelkedően magas tandíj miatt egyértelművé vált, hogy szülei félretett pénze nem lesz elegendő az iskola befejezéséig. Azonban Jobs ismét sikeresen érvényesítette akaratát, így 1972-ben bejutott az általa választott intézménybe. Ekkoriban egyre nagyobb hatással van rá a hippi és a spirituális kultúra, megismerkedett a Zen buddhizmussal és a vegetarianizmussal is. Az újonnan megismert eszméket nagy lelkesedéssel és intenzitással gyakorolta, és alternatív táplálkozási módszerekkel kísérletezett. Egy iskolatársa és barátja, Robert Friedland visszaemlékezései szerint ekkorra Jobs kifejlesztette azon képességét, hogy pislogás nélkül, meredten bámult beszélgető partnere szemébe, amivel kényelmetlen helyzetbe hozta. Később ezt a módszert alkalmazta tárgyalásai során is. Friedland egy közeli almafarmot igazgatott, ahova Jobs is gyakran kijárt társaival.

Hamarosan bűntudata lesz a magas tandíj miatt, és mivel a kötelező óráit se szereti, így kilép az egyetemről, és (dékáni engedéllyel) csak néhány, általa kedvelt tantárgyat látogat, mint például a kalligráfia. Spártai életet él, mezítláb jár, alkalmi munkából tartja el magát és aktívan LSD-t használ.

A Pong videojáték

1974-ben visszaköltözik szüleihez és munkát keres. Az akkoriban népszerű Atari céghez jelentkezik, és ijesztő hippi kinézete ellenére felveszik. Így Jobs a cég első 50 alkalmazottjának egyike lesz, mint technikus, 5 dolláros órabérért. Komoly problémát okozott Jobs azon vélekedése, hogy különleges táplálkozása és diétája miatt nem lesz testszaga, ezért elhanyagolta a személyes higiéniát. Az ápolatlansága munkatársaiból tiltakozást váltott ki, így éjszakai műszakba helyezték át. A cégnél barátkozik össze Ronald Wayne-nel, aki másodállásban saját vállalkozással is próbálkozott.

A Reeden szerzett spirituális ismeretek és ismerősök hatására úgy döntött, Indiába utazik, hogy megtalálja spirituális útját. A hosszú utazás kivitelezéséhez pénzre volt szüksége, így elvállalta, hogy az indiai út előtt az Atari müncheni gyárába megy egy műszaki hibát megoldani. A német szakemberekben komoly megrökönyödést keltett a kellemetlen modorú, ápolatlan hippi, de a hibát Jobs sikeresen megoldotta. Indiába érkezése után nem sokkal vérhast kapott a fertőzött víztől, de kitartott útja mellett. A hét hónapos utazás alatt nem találta meg amit keresett, így visszatért Amerikába, de az utazást hasznosnak tartotta. Visszatérése után a buddhizmussal foglalkozott aktívan.

1975-ben Jobs visszatér az Atarihoz. Nem sokkal később megbízást kap a cégtől, hogy készítse el a „Pong” nevű sikeres videojáték új verzióját, lehetőleg minél kevesebb chippel. Az ajánlat szerint, ha sikerül az integrált_áramkörök számát csökkenteni, akkor prémiumot kap. Jobs átadta a feladatot a HP-nál dolgozó barátjának, Wozniaknak a munkadíj feléért, aki nagy izgalommal vetette magát a munkába. Wozniak mindössze négy nap alatt elkészítette az új verziót, ami „Breakout” (jelentése: „áttörés”) néven vált nagy sikerű játékká. Jobs kifizette a munkadíj felét Wozniaknak, de a chipért járó bónuszt megtartotta magának. Utólag Jobs azt állította, nem emlékszik arra, hogy nem adta volna át a teljes összeg felét. Jobs számára körvonalazódik, hogy szeretne egy saját vállalkozást. Ötleteivel Ronald Wayne-t keresi meg, mint esetleges társat, akinek már több vállalkozása volt. Azonban Wayne - számos korábbi rossz tapasztalat miatt - tartózkodó és lebeszéli a tervekről Jobs-ot.

Ekkoriban már egy rétegkultúra kezdett érdeklődni a számítástechnika iránt, lassan megindult az általános érdeklődés a hobbi elektronika iránt rajongók körében az „otthoni” számítógépek felé. Az 1970-es évek elején ez azt jelentette, hogy a tulajdonosnak magának kellett összeszerelnie a számítógépét. 1975. március 5-én - az igények hatására - megalakul a Homebrew Computer Club (kb. „házi készítésű számítógép klub”), aminek első találkozójára Wozniak is ellátogat. Wozniak később úgy említi, hogy a találkozó „életem egyik legfontosabb éjszakája volt”. A tapasztalatcserének köszönhetően kezdet körvonalazódni benne az Apple I ötlete. Wozniak a munkahelyén, a HP-nál dolgozott a saját tervezésű gépén, ami egységbe foglalja a számítógépet, monitort és a billentyűzetet. A vezérlőprogramot is maga írja, és néhány hónapos munka után, 1975. június 29-én elérte a célt. A klaviatúrán megnyomott betű - a számítástechnika történetében elsőként - megjelent a hozzá csatlakoztatott képernyőn. Amikor Jobs értesült a sikerről, nagyon izgatott lett, és segített a nehezen hozzáférhető alkatrészek beszerzésében, amik a fejlesztéshez mindenképpen szükségesek. Jobs ettől kezdve elkíséri Wozniakot a Homebrew Computer Club-ba, és ott bemutatják a készüléket. Wozniak szándéka - és a klub szelleme - szerint ingyen rendelkezésre bocsátaná a terveit a tagoknak, de Jobs ellenzi az ötletet. Meggyőzi Wozniakot, hogy inkább gyártsanak le néhány nyomtatott áramkört, és kezdjék azokat árusítani, mindezt úgy, hogy - teljesítve régi álmát - alapítsanak önálló céget.

Az Apple

Alapítás

„	Éppen megint gyümölcsdiétán voltam és egy almaültetvényről tartottam hazafelé... - Steve Jobs	”

A cégalapításhoz elkezdik összeszedni a pénzt. Jobs a kocsiját, Wozniak a számológépét adja el, így 1300 dollár tőkére tesznek szert. Jobs minél előbb szeretné a cégalapítást véghez vinni, így gyors döntés születik a cég névről. Szándékuk szerint olyan elnevezés kell, ami vicces, meghökkentő, de barátságos is egyben, vagyis nem túl technikai. Hirtelen ötlettől vezérelve az Apple (=alma) Computer név mellett döntenek. Praktikus érv még a szokatlan név mellett, hogy az "A" kezdőbetűnek köszönhetően előre kerülnek a szaknévsorokban.

Wozniak nem akarta feladni állását a HP-nál, de ez nem is volt lényeges. Mivel Jobs úgy gondolta, hogy szükségük lenne még egy tapasztalt társra, aki mellesleg segít elkerülni a döntési patthelyzeteket, felkéri Ataris munkatársát, Ronald Wayne-t, hogy csatlakozzon. Wayne segít rávenni Wozniak-ot, hogy az új gép tulajdonjoga az Apple cégé legyen, de ez előtt volt még egy utolsó akadály. Wozniak becsülete úgy diktálta, hogy mivel a gépet a HP-nál fejlesztette, így nekik ajánlja fel elsőnek, de a HP-t nem érdekelte az „amatőr” termék. Így 1976. április 1-jén mindhárman aláírták az alapító okiratokat. Wayne azonban 11 nap múlva - a korábbi vállalkozói rossz tapasztalata miatt - aggódni kezdett és kilépett a cégtől. Wayne 2010-ben szociális segélyen élt, pedig ekkorra a 10% részesedésének értéke nagyjából 2,6 milliárd dollárt ért volna.

Apple I

Apple I hirdetés egy 1976-os Interface Age magazinban

Elsőnek a Homebrew Computer Club-ban próbálták értékesíteni a Wozniak tervezte nyomtatott áramköri lapokat, de lanyha volt az érdeklődés. Végül Paul Terrell figyelmét felkeltették, aki 1975-ben számítógép boltot nyitott. Feltétele annyi volt, hogy teljesen összeszerelt gépeket venne át, darabját 500 dollárért, így ő lett az Apple első viszonteladója. Jobs némi ügyeskedés után megszerezte az első rendelést jelentő 50 gép alkatrészét, és garázsukban megkezdték az összeszerelést. Mivel határidőre kellett teljesíteniük, így szükség volt minden segítségre. Jobs kérésére a Reed főiskolai barátja, Daniel Kottke és barátnője, Elizabeth Holmes is besegített, és Jobs állapotos mostohatestvére, Patty is. A feladatokat felosztották, és a kész terméket a Jobs család tv készülékén tesztelték le. Amikor készen lettek az első készülékek, Jobs leszállította azokat Terrellnek. Ekkor még máshogy értelmezték a „teljesen összeszerelt” fogalmát, hiszen a leszállított Apple I. se tápegységgel, se monitorral, se burkolattal, de még billentyűzettel se rendelkezett, csak - az akkor megszokott felépítés szerint - a készre szerelt áramköri lap volt meg a szükséges csatlakozóhelyekkel. A cég rövid úton nyereségessé kezdett válni. Közvetlenül is értékesítettek gépeket, 666,66 dollárért. Elmondásuk szerint nem voltak tisztában a szám sátáni jelentésével. Wozniak ekkor már tervezi az új, fejlettebb gépet és ekkor nyeri el az első gép az „Apple I” elnevezést. Ekkoriban már számos hasonló rivális termék került piacra. Az első igazi szakmai megmérettetés az 1976-ban rendezett első „Személyi számítógép expó” (Personal Computer Festival), amelyen a szakma jelentős képviselői részt vettek, és a friss cég bemutatásra szánta az új gép prototípusát is. Jobs az expón látottak alapján arra a következtetésre jut, hogy habár termékük technikailag kiváló, de a megfelelő kinézet és összeállítás kulcsfontosságú a termék, és ezáltal az üzlet sikeréhez. Ekkor születik Jobs azon elhatározása, hogy az Apple II nem csak megfelelő burkolatot kap, de a billentyűzet és a tápegység is egybe lesz építve egyetlen egységbe. Jobs ebben az időszakban még mindig különc volt megjelenési és étkezési szokásaiban.

Apple II

Az Apple II Plus

Az „egybeépítve” elgondolás fontos jelentősége, hogy így a számítógép nem csak az elektronikával foglalkozó amatőröket szolgálta ki, hanem egy sokkal szélesebb vevőkörrel rendelkező piacra lépett. Azonban a tervbe vett változtatások komoly befektetést kívántak. Jobs úgy gondolta, hogy eladják a jogokat egy nagyobb cégnek. Elsőnek az Atarit keresték fel, de az ápolatlan Jobsot nem tartották partnernek. Ezután a Commodore cég tekintette meg a gépet, de ők inkább saját modell építése mellett döntöttek. Így Jobs és Wozniak kénytelen volt maga belevágni a munkálatokba. Ekkor konfliktus pattant ki Wozniak apja és Jobs között. Francis Wozniak megvádolta, hogy kihasználja fiát, mert bár Jobs nem alkotott semmit, de mégis egyenlő arányban oszlik meg a bevétel. Jobs sírva fakadt, de Steve Wozniak kiállt mellette, mert felismerte, hogy Jobs nélkül ő az üzleti részt sose tudta volna megszervezni. Habár eddig a munka javát Wozniak végezte, az új gép megalkotásánál megmutatkozott Jobs műszaki tehetsége és szerepének fontossága. A burkolatra született ötleteket sorban elvette, mert el akart térni az akkor megszokott robusztus, szürke megoldásoktól. Végül 1500 dollárért megbízta Jerry Manockot, hogy tervezzen egy újszerű fröccsöntött házat. A tápellátásban is új utakat keresett, mert fontosnak tartotta, hogy a gép csendes legyen és passzív hűtéssel működjön a tápegység is. Jobs figyelmébe ajánlották Rod Holtot, aki bemutatta a saját fejlesztésű lineáris tápegységét, ami később iparági szabvánnyá vált. Jobs egyre inkább zárt rendszerben gondolkodott, és a csatlakozási lehetőségeket mellőzni szerette volna, de ebben Wozniak ellenállt. Igaz, néha már túlzás volt társai szemében néhány rögeszméje. A műanyag ház bézs színválasztékában több mint 2000 árnyalat állt rendelkezésre, de egyik se tetszett Jobsnak. A gyártósor színében is ragaszkodott a praktikusnak nem mondható fehérhez.

Ekkorra egyértelművé vált, hogy az új, fejlett modell piacra dobásához legalább 200 ezer dollárra van szükség, de a hippi kinézetű, ápolatlan és megfelelő háttért nélkülöző Jobs nem kapott hitelt a bankoktól. Ismét több próbálkozást tett, hogy részesedésért cserébe befektetőt találjon, és ha pénzt nem is, de tanácsot kapott, hogy a cégbe vegyen fel egy marketing tapasztalattal rendelkező személyt. Próbálkozásai során végül felkeltette Mike Markkula milliomos figyelmét, aki többek között az Intelnél is dolgozott korábban. Markkula nem csak tőkével rendelkezett, de tapasztalt marketinges volt, és felvázolta az Apple jövőjét, ami az átlagembernek gyárt számítógépet. Egyharmados részesedésért cserébe 250 ezer dolláros hitelgaranciát ígért, így Markkula társtulajdonos lett. Markkula tőkéje és szaktudása segítetett folytatni a munkát, és egyben ő lett Jobs meghatározó mentora is az értékesítés fogásainak elsajátításában. Profi PR csapat dolgozott az Apple II bevezetésén, és Rob Janoff megtervezte a ma már jól ismert Apple logót. Az első termékbemutatóra 1977 áprilisában került sor, amikor megrendezték San Franciscóban az első „West Coast Computer Fair”-t (Nyugati parti számítógépes vásár). Markkula ráveszi Jobsot és Wozniakot, hogy adják fel hippi megjelenésüket, legyenek ápoltak és jól öltözöttek. A vásáron az Apple II jól szerepelt újszerű felépítésével. A gép számára az akkor még új cég, a Microsoft gyárt néhány programot, mint a Multiplan nevű táblázatkezelő.

A növekvő vállalat

Az Apple szivárványos logója

Az Apple II sikerének köszönhetően a vállalat fejlődik. Saját irodája és alkalmazottai vannak, azonban Jobs jelleme nem lesz pozitívabb. Sokszor faragatlan és lekezelő a munkatársaival. A személyes higiéniával is problémái vannak, miután kellemetlen testszaga ellenére se fogadja el, hogy a vegetarianizmus mellett sem nélkülözhető a napi tisztálkodás, és így csak heti egyszer fürdött. Egyre zsarnokabb lett, így Markulla - egyetértésben Wozniakkal - úgy döntött, hogy egy tapasztalt vezetőt hoz a céghez, aki kézben tartja a dolgokat - főleg Jobsot. Így 1977-ben Mike Scottnak felajánlották az elnöki posztot az Apple-nél. Jobs nem örült a fejleményeknek, de ugyanakkor 22 évesen, üzleti tapasztalatok híján, nem is érezte úgy, hogy a cég élére állhatna. Miután Scottnak egyik fő feladata Jobs kordában tartása volt, így gyakori volt a konfliktus közöttük.

Ekkoriban Jobs - habár megtehette volna, hogy saját lakást bérel - néhány régi ismerősével vett ki egy lakást, és alkalomszerűen viszonyt folytat régi barátnőjével, Chrisann Brennannal is. 1977-ben Brennan teherbe esik, de Jobs nem fogadja el, hogy ő volna az apa, hiszen feltételezése szerint a lány akkoriban több férfival is kapcsolatban volt. Viszonyuk megromlott, és Brennan elköltözött egy közös barátjuk farmjára, ahol 1978. május 17-én megszületett lányuk. Jobs a szülés után odautazott és segített a névválasztásban, így a kislány a Lisa Nicole Brennan nevet kapta. Habár az anya nem akarta perelni Jobsot, az állami szervek ezt automatikusan megtették. Végül apasági DNS tesztet végeztek, ami 94,41%-os valószínűséggel Steve Jobsot állapította meg apaként. Jogilag ez elég volt az apaság megállításához, de Jobs még hosszú ideig hangoztatta, nem 100%, hogy ő az apa.

Jobs a per lezárulta után valamennyit komolyodott, kocsit és házat vett, valamint jobban öltözködött, de jelleme továbbra is szélsőséges maradt. A sikeres Apple II után elkezdték az Apple III fejlesztését. Jobs nemegyszer szembement a mérnökök javaslataival a design javára, ami tervezési gyengeséghez vezetett. A gépet 1980 tavaszán kezdik értékesíteni, de üzleti bukásnak bizonyul. Jobs nem sokat törődik a kudarccal és új fejlesztésen töri a fejét. Egy ideig az érintőképernyő létrehozása is izgatja, de aztán elveti az ötletet.

Xerox PARC

Egy lopás története Steve Jobs-szal kapcsolatban az egyik legtöbbet emlegetett kritika, hogy ellopta a Xerox PARC által kifejlesztett grafikus felhasználói felület (GUI) és az egér ötletét, megfosztva a feltalálót a jogos sikerétől. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Habár Jobs a Xerox PARC által fejlesztett találmányt felhasználta, sőt a „lopás tényét” is elismerte, de jóval többet tett egy technika átvételénél. A Xerox PARC által készített rendszer nem csak nagyon drága volt, de működése kényelmetlen és kidolgozatlan volt. Jobs a Xerox PARC egeret nem csak továbbfejlesztette, hanem az árát 300 dollárról mindössze 15 dollárra csökkentette. A grafikus kezelő felület pedig jóval kifinomultabb és felhasználóbarátabb lett, mint az eredeti. Habár nem közismert, de a Xerox PARC 1981-ben - jóval Steve Jobs előtt - bemutatta a maga modelljét Xerox Star néven. Azonban a forradalmi gép üzleti bukás volt és mindössze 30 ezer darabot tudtak értékesíteni. Jobs így lényegében egy olyan technológiát „lopott el”, amit feltalálója nem tudott sikeresen hasznosítani. Ez az eset jó példája Jobs munkásságának, amikor mások számára sikertelen vagy kevésbé sikeres technológiát gondol újra és áttervezve sikerre viszi azt.

Steve Jobs az 1970-es évek végén elveszítette érdeklődését az Apple alapgépe iránt és valami forradalmian újat szeretett volna tervezni. A HP-tól átcsábított két tehetséges mérnököt, akik egy új gép tervezésébe fogtak, ami a Lisa elnevezést kapta. Habár Jobsot közelebbről ismerők számára egyértelmű volt, hogy az elnevezést Jobs által el nem ismert lányáról kapta, de ekkor még Jobs a tagadási szakaszban volt. Ezért utólag utasítja a marketinges csapatot, hogy találjanak ki valamilyen elnevezést, aminek a mozaikszava LISA lesz. Így a gép hivatalos hosszú megnevezése - az amúgy értelmetlen, de jól hangzó - Local Integrated System Architecture lesz. Két évtizeddel később Jobs már elismerte, hogy a gép névadója a lánya volt. LISA a tervek szerint 2000 dolláros gép lett volna, fejlettebb processzorral, mint az Apple II. Azonban Jobsot nem nyűgözte le túlságosan a születendő gép.

1979-ben a Xerox részvényeket szeretett volna venni az Apple cégben. Jobs azzal a feltétellel hagyta jóvá az egymillió dollár értékű részvénycsomag megvételét, ha a Xerox betekintést enged a fejlesztéseibe. A vezetőség ezt elfogadta, bár a Xerox mérnökei nem örültek annak, hogy csak úgy kiadják az ipari titkaikat. Némi vonakodás után végül bemutatták munkájukat a mérnökök, és Steve Jobsot lenyűgözték a látottak. A Xerox által tervezett grafikus felhasználói felület (GUI) és az egér valóban forradalmi lépés volt a monoton szöveges felülethez és a bonyolult DOS parancsokhoz képest. A grafikus megjelenítés felhasználóbarát volt, az ikonok és ablakok könnyű és érthető kezelést tettek lehetővé. Később így emlékezett vissza erre a pillanatra: „Mintha egy hályog hullott volna le a szememről. Megláttam, hogy csakis ez lehet a számítástechnikai jövője.”

Az új Apple gépek fejlesztési irányát ezután a GUI és az egér határozta meg. Még fontosabb szempont lett a hardver teljesítménye, ami a grafika kezeléshez volt szükséges. Jobs egyre jobban belefolyt a LISA fejlesztésébe úgy, hogy a valódi vezetőmérnököt, John Couch-ot megkerülte. Ez újra vitákhoz és feszültséghez vezetett és félő volt, hogy megismétlődik az Apple III kudarca. Mivel a sikertelen előd miatt nagy szükség volt az új gépre, így Markkula és Scott meghozták a kényes döntést és 1980 szeptemberében Jobstól megvonták az irányítási jogköröket. Valamint megerősítették Couch helyét a LISA fejlesztési csapat élén.

Hirtelen jött gazdagság

1980. december 12-én nagy érdeklődés közepette tőzsdére kerülnek az Apple részvények és kiderül, Jobs részesedése ekkor 256 millió dollárt ér. Jobs azonban a hirtelen jött gazdagság ellenére is mértéket tart. Lakást vett és drága autót, de nem vett fel új hóbortokat és szokásokat, mint egyes kollégái. A design iránti eltökéltsége miatt nehezen választ lakberendezési tárgyat, így lakásának felszereltsége meglehetősen spártai. Alapvető bútorok hiányoznak, amit több éven keresztül is nehézkesen pótol. Mindemellett gazdagsága nagyobb ismertséget is szerez neki. Újságokban szerepel és előadásokat tart. Habár rövid időre létrehoz egy jótékonysági alapítványt, de hamar felhagy vele. Szüleinek 750 ezer dollár értékű részvényt ad, akik szintén alig változtatnak szerény életvitelükön.

Macintosh a LISA ellen

Az Apple LISA

Az Apple Macintosh 128k

„	Lézerszemeivel ránk nézet, még csak nem is pislogott... Megtettük a lehetetlent, mert nem fogtuk fel, hogy lehetetlen. - Debi Coleman Steve Jobs karizmatikus meggyőzéséről	”

1979-ben az Apple-nél dolgozó Jef Raskin engedélyt kért és elindított egy új, olcsó személyi számítógép tervezési projektet. A gépet kedvenc almafajtájáról Macintosh-nak nevezte el. Kezdetben jelentéktelen projekt volt, amelyet többször le akartak állítani. Miután Jobs kiszorult a LISA fejlesztéséből, a Macintosh tervezésével kezdett foglalkozni, Raskin legnagyobb rémületére, akivel a szakmai konfliktus kirobbanása csak idő kérdése volt. Az első nézeteltérés alapja az volt, hogy Raskin ragaszkodott az olcsó géphez, ezzel szemben Jobsot nem érdekelte az ár, csak az, hogy „nagyszerű” gép legyen. Végül 1981-re egyértelművé vált, hogy a két vezető nem tud együtt dolgozni az új gép tervezésén, így ismét a vállalat elnökének, Mike Scottnak kellett döntést hoznia. Ezúttal viszont - mint egy békéltető gesztusként a Lisa körüli események miatt - Jobs kapta meg az irányítást a jelentéktelen projekten. Raskin előbb kényszerszabadságra ment, később pedig a cégtől is távozott. Jobs ezután megkezdte a munka átszervezését. Nem olcsó gépet akar tervezni, hanem olyat, amivel elégtételt vehet a LISA-val kapcsolatos sérelmeiért. Kísérletet tett arra, hogy Raskin nyomát eltüntetve a projektből, átnevezi a gépet „Bicycle”-re, de a fejlesztőcsapat ellenállt az ötletnek, így idővel elhalt az átnevezési kezdeményezés. Néhány hét múlva a Jobsot kordában tartó Mike Scottot eltávolították a cégvezetésből, mert több vezető bizalmát is elveszítette. Pozícióját ideiglenesen Mike Markkula vette át.

Jobs terve az volt, hogy alig egy év alatt, 1982-re elkészítik a Macintosh-t. Ez egyáltalán nem volt reális cél, de Jobs akaratos és karizmatikus kisugárzása megmutatkozik a munkavezetésben. Lelkesedését képes az egész csoportra kiterjeszteni és olyan célokat kijelölni, aminek kivitelezése nem lehetséges. Ez a meggyőzőképesség néha működik, és az alkalmazottak képességük felett teljesítenek, de más esetekben a fizikai korlátokat nem győzi le a lázas lelkesedés. Ilyenkor sokszor Jobs az előzetes figyelmeztetések ellenére sem ismeri el tévedését. A fejlesztőcsapat javaslataival kapcsolatban is változatos álláspontot képvisel. Lelkesedik az egyik pillanatban, máskor lesújtó véleménnyel van egy új fejlesztésről, de egy hét múlva aztán mint saját ötletet vezeti elő a leszólt elképzelést. Jobs-szal együtt dolgozni igazi érzelmi hullámvasút volt a munkatársak számára. Jobs egy kitűnő terméket akart létrehozni és művészként tekintett magára. Ez nagy nyomás volt mindenki számára, de tagadhatatlan, hogy sok kreatív ötlethez is vezetett. Az alkalmazottak sokszor egyszerre érezték tehernek és megtisztelőnek a Steve Jobs-szal való munkát.

Mivel akadozik az alapvető programok „házon belüli” elkészítése, ezért a Microsoft BASIC-ét alkalmazzák, valamint Jobs felkéri Bill Gates-t, hogy készítsen a Macintoshra táblázatkezelőt és szövegszerkesztőt is. Ez lett a Excel és Word. A fejlesztéshez a GUI-t használó LISA-t mutatják meg Gates csapatának, mert a Macintoshból nincs még működő prototípus.

Jobs célja megalkotni a barátságos, letisztult formát, ami keveredik a buddhista egyszerűséggel és a nyugati modern ipari formatervezéssel. Hosszú időt tölt a csapat a burkolat tervezésével, aminek aktuális változatairól gipsz makettek készülnek. Jobs ténylegesen nem programoz, nem fejleszt hardvert és nem készít formaterveket, de folyamatos ötleteivel és kritikáival irányt mutat a tervezésben. Mivel a bitképes operációs rendszer bármilyen betűformát lehetővé tesz, így Jobs hasznosítja a Reedben szerzett kalligráfiai ismereteit és szeretetét. Az új rendszerhez több igényes betűtípust is terveztetett a philadelphia-i Susan Kare-rel, aki a lakóhelyén működő helyi érdekeltségű vasútvonal állomás neveiről nevezi el a betűkészleteket (Overbrook, Merion, Rosemont, stb.), majd Jobs javaslatára világvárosok neveit is felhasználják. Habár a cégnél sokan jelentéktelen részletnek tartották a jól megtervezett tipográfiát, mégis idővel fontos tényezőnek bizonyult.

A lézernyomtató megjelenésével népszerűvé vált a szövegszerkesztés az átlagemberek számára is, akik - köszönhetően a Jobs kezdeményezte betűkészleteknek - igényes munkát tudtak létrehozni. Jobs figyelme mindenre kiterjed a felhasználhatóság és a design területén. Például hosszan tépődik a fejléc mintázatán és árnyalásán. Több művész és formatervező bedolgozik Jobsnak, mint Hartmut Esslinger vagy Terry Oyama, hogy a maximumot kihozza a LISA-val szemben. Azonban kritizálják is, hogy például időt, pénzt nem sajnálva arra törekedett, hogy a nyomtatott áramkörök esztétikusak legyenek a gépen belül, de ugyanakkor az elektronika minőségével már nem volt mindig ilyen igényes. A különböző fejlesztéseket olyannyira nem hangolják össze, hogy a LISA, a Macintosh és a még futó Apple II nem volt kompatibilis egymással.

1983-ban dobják piacra a LISA-t. Mint a cég egyik reklámarca, Jobs végzi a sajtóbemutatót. Habár a marketingvezető megtiltja, hogy a promóció alatt a Macintosh-ról beszéljen, Jobs nem állhatja meg és bejelenti a cégen belüli riválist. A LISA végül nem lett sikeres. Nagy cégeknek szánt, drága gép volt, de nem volt komoly érdeklődés, így két éven belül le is állt a termelése. A helyzetben Macintosh lett tehát a cég legfontosabb fejlesztése. Időközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új gép megjelenése késni fog a folyamatos újratervezések miatt.

John Sculley korszak kezdete

Mike Scott cégtől való távozása után Mike Markkula látta el az elnöki posztot. Azonban igazából teher volt számára a nagy felelősséggel járó beosztás, és mint főrészvényes, nem volt anyagilag motivált. Hasonlóképpen Steve Jobs is inkább szeretett volna foglalkozni a Mac fejlesztéssel, mint a vállalat igazgatásával. Ezért úgy döntöttek, hogy külsős elnököt választanak ismét és mivel az Apple marketingben gyengébb volt, így e területen tapasztalt és ismert személyt kerestek. Jobs ezúttal aktívan részt vett a kiválasztásban, hogy elkerülje a Scottal hasonló állandó konfliktusokat a jövőben. Az egyik legjobb szakember akkoriban a PepsiCo alkalmazásában álló John Sculley volt. Miután Jobs megismerte, rokonszenvet érzett Sculley-val, azonban - mivel komoly pozícióban volt - nem volt könnyű átcsábítani az Applehez, de Jobs több megbeszélés után végül megszerettette vele és rávette a váltásra. Így 1983-ban 500 ezer dolláros fizetésért és ugyanennyi prémiumért Sculley lett az Apple új elnöke.

„	A Microsofttal csak egyetlen baj van. Nincs ízlésük. Egyáltalán nincs - Steve Jobs	”

Ekkoriban kezdett kiéleződni az Apple és az IBM közötti konkurenciaharc. 1982-ben még 279 ezer Apple II-t értékesítettek, szemben a 240 ezer IBM PC-vel. 1983-ban viszont 420 ezer Apple II-re 1,3 millió PC jutott már, ami a piaci részesedés 26%-a volt. Égetően szükség volt az új gépre, miután az Apple III és a Lisa megbukott a piacon. Ez azzal is járt, hogy Jobs fő ellensége az IBM lett, amely cég filozófiáját is lenézte. Ekkor egy újabb kellemetlenség történt. A Microsoft 1983 novemberében bejelentette, hogy elkészítik a cég új, egér által vezérelt grafikus felhasználói felületre (GUI) épülő operációs rendszerét, ami IBM PC-n fog futni. Nyilvánvaló volt, hogy ösztönzőleg az Apple-lel való közös munka hatott a Microsoft új fejlesztésére, de Jobs tehetetlen volt, hiszen a GUI nem az Apple, hanem a Xerox találmánya volt. Mindemellett az Apple lehetőségeit az is csökkentette, hogy részben függött a Microsoft két fő termékétől, a Word-től és az Excel-től. Jobs élete végéig indulatosan gondolt vissza erre az incidensre.

A többszörös késéssel fejlesztett Macintosh befejezését 1984-re tűzték ki, de úgy tűnt, hogy ez is nehezen tartható határidő. A termék marketing bevezetésének legjelentősebb pontja az azóta reklámtörténeti „1984” lett. A reklám elkészítését Steve Jobs felügyelte, de az igazgatótanácsnak nem tetszett. Végül már túl késő volt visszakozni, így 1984. január 22-én mutatták be a Super Bowl alatt, mindössze egyetlenegyszer. A reklámot ekkor 96 millió ember látta és a siker elsöprő volt. Jobs január 24-én megtartotta ez első - később védjegyének számító - termékbemutatóját. Az Apple némi előnyre tett szert, mert a Microsoft a maga operációs rendszerével csak késve, 1985-ben jelent meg, és még ekkor is minőségben alulteljesített az Apple operációs rendszerével szemben.

A bukás

Joan Baez 1973-ban

Az erős marketingnek köszönhetően a Macintosh keresett gép lett, ezért Jobs a csúcson volt és egyre ismertebb lett. Társadalmi rendezvényeken olyan művész hírességekkel került kapcsolatba, mint például Yoko Ono, Andy Warhol, Keith Haring vagy Mick Jagger. Ebben az időszakban a párja is egy híresség, Joan Baez lett, akivel 1982-ben találkoztak először és kapcsolatuk három éven át tartott. Kapcsolatuk komolyságát mutatja, hogy Jobs még a készülő Macintosh-t is megmutatta Baez számára, ami példa nélküli volt a titokmániás Jobs esetében.

Az Apple-nél is erősödött a pozíciója. John Sculley összevonta a Macintosh és a LISA részleget, és ennek Jobs lett a vezetője. Jobs, aki mindig is ellenszenvvel viselkedett a LISA csapat iránt, megtizedelte a szakemberállományt és több - amúgy jó - szakembert eltávolított a cégtől. Jobs viselkedése továbbra is problémás volt, sokszor volt lekezelő és diktatórikus. Sculley és Jobs többször kölcsönös és nyílt tanúbizonyságot tettek igaz barátságukról, amely egyesek szerint már-már bizarrnak hatott egyes szituációkban. A cégnél többen elégedetlenek voltak Jobs megnövekedett hatalmával. Több problémás döntést hozott, mint példásul elrendelte - a figyelmeztetések ellenére -, hogy az Apple színeire fessenek át egy gyártósort, de a precíziós eszköz ettől elromlott. Jobs egyre jobban úgy viselkedett, mint akire nem vonatkoznak a szabályok. Európában végigjárta a cég leányvállalatait és több (külsős és belsős) fontos pozíciót betöltő személlyel került konfliktusba.

A bajt tetézte, hogy 1984 második felére kiderült, hogy a Macintosh-sal komoly tervezési problémák vannak. Mivel Jobs olcsó, de nagyszerű gépet akart, így a GUI vezérléséhez túl kevésnek bizonyult a memória. Szintén az árképzés eredménye a hiányzó belső adattároló, ami kedvezőtlen a napi használatban. Ráadásul a zen jegyében a ventilátor is kimaradt a gépből, a passzív hűtés viszont nem bírta a terhelést. Az eladásokat a további marketingfogások se tudták megmenteni.

1985-re különböző ok miatt több meghatározó vezető mérnök is távozott a cégtől, köztük az alapító társ Steve Wozniak is, akinek elmondása szerint a cég irányítása már 5 éve tévúton járt. Nem sokkal ezután Jobsot és Wozniakot kitünteti Ronald Reagan a National Medal of Technology érdemrenddel. Wozniak egy ideig még részmunkaidőben képviseli a cég arculatát, de Jobs neheztelt társára a döntése miatt és ezt éreztette is.

Jobs gondos vezető választása ellenére Sculley pénzügy-orientált szemlélete és műszaki gyakorlatlansága idővel feszültségekhez vezetett köztük. Jobs egyre több konfliktusba keveredett nehéz természete miatt a cégen belül, ezért többen kérték Sculley-től Jobs rendszabályozását. Jobs ekkoriban ismét érdeklődött az új technológiák iránt, és felvázolt egy tervet egy különálló, de Apple-höz tartozó fejlesztési részlegről. Az Apple vezetősége támogatta az ötletet, hiszen így távol tartanák Jobsot a kritikus részlegektől, de végül Jobs nem akart távozni a sikertelen Macintosh részleg éléről. A kialakult helyzetet megelégelve végül Sculley - élve a hatáskörével - leváltotta Jobsot a Mac részleg éléről, ami után kettejük - amúgy is feszült - viszonya elmérgesedett. Utódja a Mac divízión a francia Jean-Louis Gassée lett. A fő befektetőkből álló igazgatótanács támogatta Sculley döntését és Jobs időt kért az átállásra. Jobs azonban nem akart távozni a Mac éléről és kísérletet tett - teljesen esélytelenül - Sculley leváltására. Jobs ekkorra kétségbe esett és hol dühösen kiabált, hol pedig sírva fakadt, miközben - ismét sikertelenül - szövetségeket keresett, hogy átvehesse a cég irányítását. Úgy érezte, hogy jó barátai elárulták. Ezek után Jobs továbbra is a cég arca maradt a külvilág felé, de a cégen belüli befolyása elapadt. Habár a cégvezetés elfordult tőle, de számos szakember szimpatizánsa volt a meglévő, korábbi alkalmazottak között.

Vér szerinti kötelék felkutatása

Jobs először az 1980-as évek elején kísérelte meg felkutatni vér szerinti szüleit, de a megbízott magánnyomozónak nem sikerült eredményeket elérnie. Ezután Jobs az anyakönyvi kivonatán szereplő orvost kutatta fel információért, de ő azt állította, hogy már nincsenek meg a dokumentumok, mert elégtek egy tűzvészben. Azonban ez nem volt igaz. Feltételezhetően a törvényi titoktartás védelmében nem akart Jobs számra információt átadni. Mindenesetre írt egy levelet a kért adatokkal, azzal a kitétellel, hogy halála esetén küldjék el Steve Jobsnak. Az orvos hamarosan meghalt, így Jobs végre megtudta, hogy kik az igazi szülei. Habár gyermekük adoptálása után szülei összeházasodtak, de öt év után válással végződött a kapcsolatuk, de ez idő alatt született egy lányuk, akit Monának hívtak. Jobs végül 1986-ban vette fel a kapcsolatot szülőanyjával és testvérével. Mona addigra sikeres író volt és Jobs jó kapcsolatot épített ki vele, akárcsak anyjukkal. Mona kezdte felkutatni apjukat, akit sikeresen megtalált, de Jobs őt már nem akarta megismerni. Sose látott apjára azért neheztelt, mert elhagyta húgát, noha Jobs korábban hasonlóképpen hagyta el saját lányát, Lisát. Mona találkozott apjával, de Jobs kérésére nem árulta el neki, ki és mi lett a fia. Ezen a találkozón kiderült, hogy az addigra vendéglátásban dolgozó apjuk korábban már találkozott az üzletember Jobsszal, mint éttermi vendég. Habár apja végül évek múlva tudomást szerzett Jobsról, de soha többet nem találkoztak.

Jobs lányával, Lisával 1986 körül kezdett szorosabb apa-lánya kapcsolatot kiépíteni, de egymáshoz viszonyulásuk elég hullámzó volt.

NeXT, a következő lépés (1985 - 1996)

Az alapítás

1985 augusztusában Paul Berg Nobel-díjas biokémikussal való beszélgetés közben megtudta, hogy az egyetemi kutatólaboroknak szükségük lenne az intézmény számára megfizethető, de megfelelő teljesítményű számítógépre, amilyen akkoriban még nem volt kapható. Jobs technikai és kreatív kihívásnak tekintette a problémát, amivel szívesen foglalkozna. Azonban a megoldás megtalálását egy új, saját cégben látta, nem pedig az Apple-nél, ami számára idegen terület volt a tudományos számítógép. Korábban ugyanis Jobs már próbálkozott ilyen gép tervezésével a cégnél, „Big Mac” projektnév alatt, de leváltásakor Gassée leállította a tervezést. Jobs felvette a kapcsolatot több - vele még jó kapcsolatban lévő - munkatársával és számos külsős szakemberrel és titokban tervezni kezdték az új cég felépítését. Hosszú kihagyás után aztán szeptember 13-án Jobs bejelentette, hogy részt venne az igazgatósági ülésen, ahol előterjesztette szándékát. Biztosította az Apple-t, hogy nem konkurens terméket fognak gyártani és hogy olyan munkatársakat visz csak el, akik nem kulcspozícióban vannak, vagy amúgy is készültek már a távozásra. Azonban a nevek ismertetése után viták alakultak ki. A reakciók ellentmondásosak voltak. Többen örültek, hogy megszabadulnak Jobstól. Ezen személyek támogatásukat fejezték ki és felajánlották, hogy Jobs új cégében részesedést vásárolna az Apple, valamint a korábbi névleges elnöki pozícióját is megtarthatná, amiről Jobs le akart mondani. Mások viszont (és később ezen aggodalmak kerültek túlsúlyba) aggódtak az átpártolt szakemberek és az új cég miatt. A pénzügyi szektor egyértelműen pozitívan fogadta Jobs távozását és a hírre az Apple részvények értéke 7%-kal emelkedett. Az Apple perrel fenyegetőzött, így Jobs - kezdetben békésnek tűnő - távozása elmérgesedett. Jobs indulatában el is adta az összes Apple részvényét egy kivételével, ami a közgyűlések látogatását továbbra is lehetővé tette számára. 1986-ban sikerült peren kívül megegyezniük a feleknek és Jobs több kötelezettséget is vállalt az új termékkel kapcsolatban, amelyek nem módosították lényegesen eredeti elképzelését.

A kocka ereje

NeXTcube

NeXTstation

Jobs az új cégben szabadon kiélhette tervezési hajlamait. Már az elején elhatározta, hogy az új számítógép csakis az általa nagyon kedvelt kocka formájú lehet. A NEXT cég arculatának megtervezésére a szakmában elismert Paul Randet kérte fel, aki (100 ezer dollárért) megalkotta a "NeXT" szöveg felépítést egy kockába rendezve, mint az új cég logóját.

A számítógép tervezésekor a tökéletes kocka forma számos nehézséget jelentett. Nem csupán a burok elkészítése volt költséges, hanem az előre meghatározott formába az alkatrészek beillesztése és áttervezése komoly problémákat jelentett. Ismét a dizájnhoz igazodott a technika, ami a magas tervezési költség mellett számos tervezési bravúrt eredményezett. Azonban Jobs maximalizmusa ezúttal is nem csupán a hardverre terjedt ki, hanem a tartalomra is. Az egyetemeknek szánt gép a szakmai programok mellett tervei szerint rendelkezni fog szinonima- és értelmezőszótárral, idézetgyűjteménnyel, valamint Shakespeare összes művével is. Azonban Jobs számos korábbi hibáját is elkövette az új gép megalkotásánál (pl. precíziós gyártósor átfestését) így ez újabb késéshez és a költségek növekedéséhez vezetett, ami viszont a rendelkezésre álló korlátozott költségkeret kimerítésének veszélyét is jelentette. 1986 végére egyértelművé vált, hogy további tőkére lesz szükségük. Jobs megpróbált pénzt szerezni a befektetőktől, de az új cég még semmi kézzelfoghatót nem tud felmutatni, ami ösztönző lehetne. Szerencsére pont ebben a válságos időben bukkan fel Ross Perot üzletember, aki a dinamikus számítástechnikai ágazatban keresett befektetési lehetőséget. Perot korábban elkövette azt a hibát, hogy amikor a fiatal Bill Gates 1979-ben felkereste befektetési ajánlattal, nem élt a később kivételesnek számító lehetőséggel. Mivel nem akart lemaradni a hihetetlen sebességgel fejlődő ágazatról, így hajlandó lett volna akár több kockázatot is vállalni. Jobs némi színlelt vonakodás után a részesedés 16%-át ajánlotta fel 20 millió dollárért cserébe és Jobs maga is emelte a cég tőkéjét 5 millió dollárral a saját vagyonából. Ez a részesedési ajánlat egyben azt jelentette, hogy Jobs alaposan túlértékelte - konkrét termékkel nem rendelkező - cégét, ami addigra összesen 7 millió dollárt használt fel. Perot személyében Jobs nem csak jelentős tőkéhez, hanem kiváló kapcsolatokhoz is jutott. Így a hardver fejlesztése már folytatódhatott, de még kérdéses volt, hogy milyen szoftverekkel üzemeljen az új számítógép. A konkurencia-egyezség miatt az Apple fejlesztések szóba se jöhettek. Jobs felkereste Bill Gates-t, de a régi rivális nem találta érdekfeszítőnek a tervezés alatt álló gépet, ezért elutasította a felkérést, hogy annak operációs rendszerére írjon át programokat. Jobs ezután olyan lépésre szánta el magát, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, és az IBM-nek tett együttműködési ajánlatot. Habár születtek kisebb eredmények - köztük Gates számára kellemetlen is -, de Jobs nehéz természete miatt végül elhalt az üzleti kapcsolat.

1988. október 12-én impozáns bemutató keretében tartották meg a NeXT-számítógép világpremierjét, mindezt úgy, hogy sem a hardver, sem a szoftverháttér nem állt még készen. Ennek ellenére a profi bemutató lenyűgözte a közönséget, de a gép ára már kevésbé, hiszen az intézményekkel folytatott korábbi egyeztetések alapján elvárt 2000-3000 dollár helyett Jobs 6500 dollárra árazta be a NeXT alapgépet. További csalódást okozott, amikor kiderült, hogy igazából a gépre még közel egy évet várni kell. Végül a gép 1989. nyarán debütált, de visszafogott sikerrel. Komoly kritikák érték, hogy a gép inkompatibilis más szoftverekkel és ekkora más konkurens termékkel is versenyeznie kellett a piacon. Havonta nagyjából 400 gépet tudtak értékesíteni és 1990-ben - visszafogottnak mondható - 28 millió dollár bevétele volt a cégnek. A sikertelenség miatt végül 1993-ra Jobs kénytelen volt leállítani a NeXT hardver gyártását és csak az addigra kialakított szoftverágazat termékei maradtak meg, amelyek immáron más cégek számítógépein futottak. Jobs-ot elkedvetlenítette az újabb csalódás.

Házasság és családalapítás

Az Ahwahnee hotel étkezője

Jobs 1985 nyarán kezd találkozni Tina Redse-szel, akivel aztán viharos, de intenzív kapcsolatot alakít ki. Elmondása szerint Tina Redse volt az első őszinte szerelme. Habár gyakran vitatkoznak és időnkét szüneteltetik kapcsolatukat, de Jobs végül 1989-ben megkéri a lány kezét, aki - a labilis viszonyukra való tekintettel - némi gondolkodás után nemet mond. Habár szakítanak, de kapcsolatuk hatása szétválásuk után is mindkettőjükben megmarad.

Jobs 1989 októberében egy előadáson ismerkedik meg Laurene Powell-lel. Spontán indult kapcsolatuk hamar elmélyed, olyannyira, hogy 1990 január elsején megkéri a kezét, amire a lány igent mond. Ezután Jobs mégis bizonytalanná vált és halogatta az esküvő megtartását, pedig addigra menyasszonya állapotos lett. Korábbi kapcsolata kísértette, de végül meghozta a döntést és a nyugodtabb kapcsolatot adó Laurene Powell mellett döntött. 1991. március 18-án a Yosemite Nemzeti Parkban található Ahwahnee hotelben tartják meg a szertartást. Az esküvőre nagyjából ötven vendéget hívtak meg és a ceremóniát Jobs régi zen tanára, Kobun Csinó vezeti le. A vacsora szigorú vegetáriánus étrendből állt.

A házasság után Palo Altóba költöztek, ahol addigra az iparág számos meghatározó alakja telepedett le. Jobsék vásárolt háza anyagi helyzetüket tekintve szerénynek mondható. Jobs maximalizmusa miatt a berendezés és átalakítás meglehetősen elhúzódott. Az esküvő után néhány hónappal 1991-ben megszületik Jobs és Powell első gyermeke, Reed Paul Jobs (nevét nem az ismert főiskola után kapta). Két lánya közül az első, Erin Siena Jobs 1995-ben, majd harmadik közös gyermekük, Eve Jobs 1998-ban született.

1992-ben Lisa egyik tanára felhívta Jobsot, hogy halmozott problémák miatt a hatóságok azt szeretnék, ha őhozzá költözne anyjával élő lánya. Jobs a döntést Lisára bízta, aki némi gondolkodás után igent mondott, így ő is együtt lakott a frissen alapított Jobs családdal. Habár mindkettőjükben megvolt az igény kapcsolatuk erősítésére, ennek ellenére viszonyuk sokszor vitáktól terhes volt.

Pixar (1986 - 2006)

A Pixar Képalkotó Számítógép (Pixar Image Computer) a számítástechnikatörténeti múzeumban.

Jobs 1985 nyarán ismerte meg a Lucasfilm számítógépes részlegét. Annyira lenyűgözték a látottak, hogy megpróbálta rávenni az Apple vezetőségét, hogy vásárolják meg a céget, de az addigra elmérgesedett viszonyuk miatt elvesztette a cégen belüli befolyását. Miután 1985 őszén George Lucas eldöntötte, hogy eladja néhány kisebb érdekeltségét, a cég ügyvezetői, Ed Catmull és Alvy Ray Smith úgy döntöttek, hogy egy befektető segítségével maguk vásárolják meg Lucastól a céget. Hosszas egyeztetés után az Apple-lel kapcsolatos csalódások miatt új utakat kereső Steve Jobs 1986 januárjában 5 millió dolláros vételárért és 5 milliós tőkeemeléssel 70%-os többségi tulajdonosa lett az új 40 fős cégnek. Az ügyvezetők Catmull és Smith maradtak. Ez részben a korábbi cégtagok kérése volt, részben pedig egybevágott Jobs akkori üzletmenetével is, hiszen minden energiáját és figyelmét a szintén frissen alapított NeXT kötötte le. A legfőbb termékük és bevétel forrásuk ekkor az animációs munkára tervezett Pixar Képalkotó Számítógép (Pixar Image Computer) volt, ez a gép lett az új cég névadója is. A speciális gép főleg ipari felhasználásra készült és 125 ezer dollárba került. Ekkor a fő alkalmazási területek a meteorológia, geológia, egészségügy valamint a reklámipar volt. Jobs elhatározta, hogy az átlag felhasználó számára is elérhető olcsóbb változatot is készítenek 30 ezer dollárért. Elképzelése szerint a 3D képek és animációk az otthoni felhasználók piacán is tömeg méretekben életképes lehet. Azonban a gép még így is drágának bizonyult az átlag magánszemélyek számára és a gép használhatósága is túl speciális volt így nem sikerült kiszélesíteni a kereslet piacot.

Kronológia

1996-ban a NEXT-et felvásárolta az Apple 429 millió dollárért.

1997-ben Jobs az Apple ideiglenes vezérigazgatója (interim CEO) lesz. 2000-ben az ideiglenes jelző kikerül a megnevezésből.

2001-ben megjelenik az első iPod, ami hatalmas siker és új fejezet az Apple életében. Szintúgy a 2003-ban elindított iTunes szolgáltatás, amely új üzleti modellt nyit a piacon és már az első héten 1 milliónál több zeneszámot értékesít.

2003 októberében a hasnyálmirigyrák egy ritka fajtáját (neuroendokrin inzulinóma) diagnosztizálták nála. 2004-ben megműtötték.

2005-ben az amerikai Stanford Egyetem diplomaosztó ünnepségén később híressé vált beszédet tartott.

2006-ban a Pixar feletti tulajdoni jogáért cserébe részvényeket kapott a Walt Disney Company-ben, amivel ő lett a Disney legnagyobb egyéni részvényese.

2007-ben megjelenik az iPhone - a híres bemutató magyar felirattal.

Jobs 2009 januárjában egészségügyi okokra hivatkozva féléves szabadságra ment. Mint később kiderült, 2009 áprilisában májátültetése volt, melyből sikeresen felépült, és 2010 júniusában pedig újra munkába állt.

2010-ben megjelenik a iPad, ami habár nem technikai újdonság, de az Apple-nak köszönhetően jelenik meg markánsan a új piaci szegmens, az ún. táblagép.

2011. augusztus 25-én hajnalban egy rövid levélben bejelentette lemondását az Apple vezérigazgatói posztjáról. Helyét Tim Cook, Jobs hosszú betegszabadságai alatt a vállalat operatív vezetője, az Apple értékesítésért felelős alelnöke vette át. Jobs nem távozott az Apple-től, megmaradt az igazgatótanács elnökének és Apple-alkalmazottnak.

Betegsége

Jobs rákbetegségéről rengeteg ellentmondó információ jelent meg a sajtóban és az Apple cég közleményeiben. Ennek oka, hogy a betegség kezelése alatt személyes és üzleti okokból Jobs információkat tartott vissza, vagy tényeket hamisított meg, így sok találgatás és teória kapott szárnyra.

2003 októberében urológusa megkérte, hogy korábbi veseproblémái miatt készítsenek ellenőrző CT vizsgálatot. A vesékkel nem volt probléma, azonban a hasnyálmirigyén egy árnyék látszott. Orvosa javasolta, hogy készítsenek a problémás területről egy új felvételt, és habár Jobs először elzárkózott tőle, de végül is az orvos többszöri kérésének engedett. A felvétel egy daganatot mutatott és a szövetminta alapján meghatározták, hogy neuroendokrin hasnyálmirigy-daganata van. Az orvosok közölték Jobs-szal, hogy szerencsés esetnek számít, mert ez a ritka daganatváltozat lassan terjed és a vesevizsgálatnak köszönhetően időben diagnosztizálták. Azonnali műtétet javasoltak neki, de Jobs visszakozott, mert előbb alternatív - orvosilag nem támogatott - megoldásokat keresett az operáció helyett.

Elsőnek szigorú vegetáriánus diétát tartott, amit akupunktúrával egészített ki. Az interneten böngészett leírások után és egy „léleklátóval” is felvette a kapcsolatot. Kipróbált többek között gyógyfüveket, béltisztítást és hidroterápiát is annak ellenére, hogy szűkebb baráti és családi köre ezt ellenezte. Az újabb CT vizsgálatok azt mutatták, hogy Jobs minden kísérlete ellenére a daganat növekszik, így 9 hónapnyi halogatás után 2004. július 31-én vállalta a műtétet. A műtét alatt azonban az orvosok találtak három áttétet a májban, ami feltételezhetően - utólag már nem bizonyíthatóan - a több hónapos késlekedés alatt alakult ki. A komplikáció miatt így kemoterápiára is szüksége volt, de felépülését a szigorú táplálkozási szokásai nehezítették, amivel nem volt hajlandó szakítani. Jobs titokban tartotta, hogy tovább terjedt a rák és közleményeiben a gyógyulásáról beszélt. Ekkoriban mondta el híressé vált stanfordi beszédét a 2005-ös diplomakiosztón.

Habár folyamatos kezelést kapott, de 2008-ra tovább romlott az állapota. A kezelés, a részben eltávolított hasnyálmirigy és az étkezési szokásai miatt rendkívül lefogyott, ami felkeltette a sajtó érdeklődését. Ekkor az Apple egy hamis közleménnyel próbálta elejét venni a találgatásoknak és egy közönséges fertőzéses betegségről írtak. Azonban a közvéleményt nem lehetett megnyugtatni és az Apple részvények értéke esni kezdett. A cég több hamis közleményt is kiadott, hogy mentsék a helyzetet. Eközben újra kemoterápiát kapott, de kísérleti kezeléseket is kipróbált. Azonban világossá vált, hogy májátültetésre lesz szüksége, így Jobs felkerült a szerv transzplantációs listára. Kiemelkedő anyagi helyzete sem tette lehetővé, hogy soron kívül jusson szervhez, de magánrepülőgépe által két állam listájára is felkerülhetett. 2009. március 21.-én sorra került a listán. A műtét után felmerült a gyanú, hogy a rák tovább terjedt, de a felépülést nehezítette, hogy Jobs nem volt túl együttműködő. Ekkoriban történt az a elhíresült eset, hogy azért nem volt hajlandó felvenni egy maszkot, mert nem tetszett a dizájnja. Az ételekben is válogatós maradt és csak gyümölcsturmixokat volt hajlandó fogyasztani. 2010 elejére sikerült felépülnie a műtétből.

2010 novemberében újra fogyni kezdett, de az orvosok kezdetben nem találtak rákos elváltozást. 2011-ben azonban új tumorokat fedeztek fel Jobs testében. Mivel a műtétek következményeként szervezete legyengült, az akkor újdonságnak számító célzott kezeléseket kapott, ami megszervezésében maga is részt vett. A kezdeti biztató jelek ellenére 2011 júliusára a rák szétterjedt az egész testében, amit az orvosok már nem tudtak kezelni.

2011. október 5-én, családtagjai körében, békességben hunyt el. Halálát a hagyományos, valamint az alternatív gyógymódok képviselői is a saját nézőpontjuk igazolására próbálták felhasználni, ami intenzív sajtóvisszhangot generált.

„	Szeretem azt hinni, hogy valami megmarad a halál után... De az is lehet, hogy ez olyan, mint a kikapcsoló gomb. Csak egy kattintás és már itt sem vagy. Lehet, hogy ezért nem akartam soha ki-be kapcsoló gombot tenni az Apple-eszközökre.	”
– Steve Jobs

Jobs zárt rendszere

Jobs egyik alapelve volt, hogy a hardver és szoftver tökéletes, zárt rendszert alkosson és egy kézben összpontosuló irányítás legyen. Fenntartásai voltak az akkoriban megszokott felhasználói hardver módosításokkal szemben is, szerinte ezek gyenge pontjai lehetnek az egyébként problémamentes működésnek. Így Jobs a Mac építésekor nem csak az egyéni bővítéseket lehetővé tévő csatlakozókat hagyta el, hanem speciális csavarokkal még a ház kinyitását se tette lehetővé. Habár a zárt rendszer minden részének ellenőrzött működése valóban stabilabb, mégis számtalan hátránnyal jár. A fejlesztés gyakorlatilag egy cégen múlik, amely leszűkíti a lehetőségeket, és a központosított gyártás az árverseny kialakulását is akadályozza. Így a nagy rivális, az IBM által 1981-ben elindított PC a nyílt rendszerével és az összes PC-n jól alkalmazható Microsoft szoftverek hamar piacvezetők lettek a zárt rendszerű Mac gépekkel szemben.

„	Soha életemben nem kellett ennyi ideig győzködnöm embereket arról, hogy azt tegyék, ami nekik a legjobb - Steve Jobs	”

Tehát az Apple zárt rendszere alulmaradt az 1980-as és 1990-es években a nyílt rendszerű PC-vel szemben, és mindössze a piac 5%-át sikerült megszerezniük. 2002-ben azonban e gyengeségükből sikerült előnyt kovácsolniuk, ami meghatározó céggé tette az Apple-t, és jelentősen megváltoztatta az iparágat is. Az iPod 2001-es megjelenése hatalmas siker volt, de önmagában nem garantálta a hosszútávú nyereséget. Jobs felismerte, hogy a piacnak szüksége lenne egy legális on-line zeneboltra, ami jól kiegészítené az iPod terméket és erősítené az Apple pozícióját is. Ekkorra a zenecégek is keresték a megoldást, amitől a zeneipar megmentését remélték, de a nagy kiadók bizalmatlanok voltak az illegális zenemegosztó oldalak miatt a webes megoldásokkal, és egymással se sikerült közös nevezőre jutniuk. Jobs hosszas tárgyalásba kezdett az öt nagy kiadóval, és egy olyan megoldást ajánlott, ami minden kiadó számára elképzelhetetlen volt. Végül azzal sikerült meggyőzni a konstrukciótól ódzkodó cégeket, hogy mivel az Apple részesedése elhanyagolható, így nagy baj nem lehet, ha beigazolódik fenntartásuk. Így jöhetett végül létre az iTunes zenebolt, ami igazán naggyá tette az Apple céget, és új irányt mutatott a számítástechnika és a zene iparágának.

Jobs az iPhone megjelenése után - nehéz döntést hozva - meghozta azt az ésszerű döntést, hogy nyitva a rendszeren, a mobil alkalmazások területébe beenged (szoros ellenőrzés alatt) külsős cégeket is. Azonban az Apple mobil operációs rendszerek számára komoly rivális lett a nyílt és ingyenes Android rendszer, amely azzal fenyegetett, hogy megtöri az Apple rövid uralmát.

Prezentációs technika

„	One More Thing... - Steve Jobs védjeggyé vált mondata (a.m. „még valami...”)	”

Steve Jobs a kezdetektől fogva az Apple „arca” volt, mivel Wozniak szeretett inkább a háttérben maradni. Habár kezdetben szakmai tapasztalat híján volt, de karizmatikus és szenvedélyes előadása Jobs védjegye lett. Mindemellett idővel a szakmai tudást is elsajátította olyan elismert reklámszakemberektől, mint Regis McKenna. Az évek alatt prezentációs módszere olyan hatásos és sajátságos lett, hogy több szakember is végzett tanulmányt róla. Habár Jobs már az Apple II idején, a Nyugati parti számítógépes vásár-on szakmailag átgondoltan, és marketingcsapat tervezése alatt mutatták be új gépüket, a - ma már klasszikusnak mondható - Jobs-féle termékprezentáció a Macintosh bevezetésekor volt először látható 1984. január 24-én. Habár stílusa könnyed és gördülékeny volt, mentes volt a spontaneitástól és az előadás minden mozzanatát gondos tervezés és több napos előkészület előzte meg.

Életrajzi könyve

Walter Isaacson 2010-ben kezdte írni az életrajzi könyvet, ami aztán már csak Jobs halála után jelent meg. A könyv betekintést enged mind az iparág sajátosságaiba, mind Steve Jobs életébe. Az életrajzi könyv születése különlegesnek mondható, hiszen ilyen könyv kiadása rendszerint kétféle módon történik. Vagy az adott személy megbízásából és felügyelete alatt írják a könyvet, ami megkérdőjelezheti a kényesebb területek őszinteségét. Vagy pedig külső munka a jellemző, amikor is független az író, de a források közvetettek és hiányosak. Ez esetben azonban noha Isaacsont maga Steve Jobs kérte fel a könyv megírására - az addigra a műfajban magának nevet szerző író - először visszautasította az ajánlatot, majd később alapfeltételnek szabta, hogy Jobs nem szólhat bele, hogy mi jelenik meg majd a könyvben. Így a könyv független írótól származik, de mégis megfelelő mennyiségű információkkal rendelkezett a könyv megíráshoz, Jobs köreiből és „ellenségeitől” egyaránt.

„	Kevés idő adatik itt a Földön mindenkinek. Talán csak néhány igazán jelentős dolgot alkothatunk, ezért mindent igazán jól kell megcsinálnunk.	”
– Steve Jobs

Érdekességek

Bojár Gábor felavatja Steve Jobs szobrát Budapesten

• Rendszeresen egyforma öltözékben mutatkozott a nyilvánosság előtt: teniszcipő, kopott kék farmer, fekete garbó.
• 2011 októberében Bojár Gábor bejelentette, hogy a Graphisoft szobrot állít neki Budapesten, a Graphisoft Parkban.
• 2012 májusában bejelentették, hogy az Oscar-díjas Aaron Sorkin írja a Sony Pictures által tervezett Steve Jobs-film forgatókönyvét.

Források

• Walter Isaacson, Steve Jobs életrajza, HVG Kiadói Rt. - 2011, ISBN 9789633040652
• All about Steve (angolul)
• Profilja az NNDB-n (angolul)
• Életrajza a Sulinet oldalán (magyarul)
• Stanfordi beszéde 2005-ben (magyarul)
• Steve Jobs prezentációs technikája (magyarul)
• Steve Jobs élete képekben – Appleblog.blog.hu, 2011. június 23.
• Az Apple-részvények változása (magyarul)
• A timeline of the Apple co-founder's remarkable life (angolul)

További információk

• Steve Jobs sötét oldala (Index, 2011. október 19.)
• Apple is a new religion, and Steve Jobs was its high priest
• All about Steve Jobs blog
• Steve Jobs névjegykártyája 1979-ből

Videók

• 1984 Video: young Steve Jobs introduces the Macintosh
• One More Thing
• Steve Jobs 2007 - iPhone bemutató (magyar felirattal)
• Steve Jobs Stanford Beszéde (2005)

Kapcsolódó szócikkek

• Apple Inc.
• Grafikus felhasználói felület