Steve Jobs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steve Jobs
Steve Jobs Headshot 2010-CROP.jpg
Steve Jobs 2010-ben az IPhone 4-gyel
Született 1955. február 24.[1]
San Francisco, Kalifornia, USA
Elhunyt 2011. október 5. (56 évesen)
Palo Alto, Kalifornia, USA
Nemzetisége amerikai
Házastársa Laurene Powell
Gyermekei Lisa Brennan-Jobs
Foglalkozása vállalkozó
feltaláló
Fontosabb munkái Apple, NeXT, Pixar

Steve Jobs signature.svg
Steve Jobs aláírása

Steve Jobs az IMDb-n

Steven Paul „Steve” Jobs (San Francisco, Kalifornia, 1955. február 24.Palo Alto, Kalifornia, 2011. október 5.[2]) az Apple elnöke, korábbi vezérigazgatója, az informatikai és a szórakoztatóipar ismert alakja. Sokan tartják a számítástechnika egyik úttörőjének, aki meglátta a lehetőséget a grafikus felhasználói felületben (GUI) és az egérben, mellyel egy Xerox PARC-bemutató alkalmával találkozott. Jobs irányítása alatt fejlesztette ki az Apple Computer a cég egyik fő termékét, az Apple Macintosh számítógépet, valamint az iPod médialejátszót, az iPhone okostelefont és az iPad táblagépet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyja, Joanne Schieble katolikus német bevándorlók gyermeke, apja, Abdulfattah „John” Jandal gazdag szír muzulmán családból származott. Az egyetemen ismerkedtek össze, ahol Jandal tanársegéd volt, Schieble végzős hallgató. A lány szülei ellenezték a kapcsolatot és amikor 23 évesen Joanne Schieble teherbe esett, haldokló apja azzal fenyegette, hogy ha hozzámegy Abdulfattahhoz, kitagadja. A kényszerítő körülmények hatására a pár az örökbe adás mellett döntött. Az anya egyetlen feltételt szabott, miszerint csak diplomás pár fogadhatja örökbe gyermekét. 1955. február 24-én, amikor megszületett a fiú, a terv szerinti örökbefogadó pár – egy ügyvéd és felesége – visszakozott, hogy inkább lányt szeretnének. Így az örökbefogadó listán soron következő pár kapta meg a gyermeket. Ők azonban nem hogy diplomások nem voltak, de még a középiskolát se végezték el. Örökbefogadó szülei Paul Reinhold, aki a Parti Őrségnél volt gépész, felesége az örmény származású Clara Hagopian. Joanne Schieble így kezdetben megtagadta a papírok aláírását és hetekig bizonytalan volt a gyermekelhelyezés sorsa. Végül kompromisszumra jutottak, Joanne Schieble csak azzal a feltétellel egyezett bele az örökbeadásba, ha az örökbefogadó szülők nyitnak Steve-nek egy betétszámlát a majdani egyetemi tandíj kifizetésére.

Fiatalkori évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökbefogadó szülei még egy kislányt is örökbe fogadtak, azután a család, egy munka lehetősége miatt — a mai Szilícium-völgybeli — Mountain View-ba költözött. A fiatal Steve Jobsra nagy hatással volt apja ezermester-tudása és tökéletességre való törekvése. Később többször is említést tett erről a meghatározó időszakról.

2066 Crist Drive, a Jobs család Los Altos-i otthona

Jobs még az iskola előtt megtanult írni és olvasni, így az iskolai évek kezdetét unalmasnak találta, később pedig beilleszkedési zavarai voltak. Több csínytevése volt, amiért sok büntetést kapott az iskolától, de örökbefogadó szülei laza fegyelemmel nevelték őt. Egy iskolai tudásfelmérőn átlag felett teljesített, ezért tanárai felsőbb osztályba tanácsolják, de ez negatív végeredménnyel járt, és a beilleszkedési zavara is erősödött az idősebb osztálytársak hatására. Végül iskolaváltás és Los Altos-ba költözés lett a következmény. Ez egy jobb környék volt korábbi lakóhelyüknél és a házhoz egy garázs is tartozott. A ház a cupertinói iskolakörzethez tartozott így Jobs ott folytatta a tanulmányait.

A Life magazin 1968-ban megjelent egyik címlapjának hatására – amely éhező gyerekeket mutatott – meginog a bizalma a keresztény vallásban. Jobs a Homestead középiskolában tanul tovább és egyre többet foglakozik elektronikával. Egy ismerős segítségével bekerül az „HP Explorer's Clubba”, ahol a Hewlett-Packard mérnökei tartanak előadásokat diákok számára. Egy HP-laborlátogatás alkalmával lát először „asztali számítógépet”. A klubmunka hatására frekvenciaszámláló építésébe kezd, de mivel nincsenek megfelelő alkatrészei, így felhívta Bill Hewlett-et. Tőle kért alkatrészeket, amit meg is kapott, sőt a cég vezérigazgatója még egy diákmunkát is kínált az eszes és élelmes diáknak.[3] A cégtől rengeteg felesleges alkatrészhez jut, és eljár elektronikai piacokra is.

Tizenöt évesen „füvezni” kezd és rászokik a marihuánára. Az iskola utolsó éveiben már az LSD kipróbálásán is túl van. Érdeklődni kezd a műszaki tudományok mellett a szépirodalom és a művészetek iránt. Egy elektronikai témájú órán ismerkedik meg az öt évvel idősebb, zseniális Stephen Wozniakkal. Habár a szintén némileg aszociális Wozniak jelleme különbözött Jobsétól, mégis összebarátkoznak.

A blue box[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha nincs a blue box, nem lett volna az Apple sem. – Steve Jobs[4]

Jobs és Wozniak jól megértették egymást az elektronika területén és hobbiként gyakorolták azt. Komoly szakmai fordulópont az életükben az volt, amikor 1971-ben olvastak egy érdekes cikket az Esquire magazinban arról, hogy hekkerek rájöttek, ha leutánozzák a jeltovábbító hangokat, ingyenes távolsági hívásokat tudnak lebonyolítani. A Bell System Technical Journal egyik – később a könyvtárakból visszavont – számában részletes paramétereket közöltek a hangsávokról. A cikk hatására készítettek egy digitális jelgenerátort, egy ún. „blue box”-ot. Miután sikeresen működött a 40 dollárba kerülő készülék, eladásra kezdték gyártani 150 dollárért. Nagyjából 100 készüléket értékesítettek, míg egy rablásba torkolló eladás elvette a kedvüket a kétes üzlettől. Mindenesetre a két Steve megtanult együtt dolgozni és létrehozni egy új terméket, ez meghatározó lett kettejük viszonyában.

Lázadó évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs öntörvényű, lázadó jelleme egyre erősödött, és a családi vitákban szülei többnyire engedtek az akaratos ifjúnak. 1972-ben megismerkedett egy hippi lánnyal, Chrisann Brennannal, akivel – apja tiltakozása ellenére – elvonul egy időre a Los Altos feletti hegyekbe. Később pénzszűke miatt alkalmi munkát vállalt: jelmezbe öltözve gyerekeket kell szórakoztatnia, amit nagyon utált.

Amikor elérkezett a továbbtanulás ideje, és nevelőszülei – az örökbefogadási egyezség értelmében – főiskolába akarták íratni, Jobs nem akart továbbtanulni. Végül szülei nyomására beleegyezett, hogy folytatja tanulmányait, ám – mivel művészi hajlamait tartotta fontosnak – csak a portland-i Reed magánegyetemre volt hajlandó jelentkezni. Ez komoly problémát okozott, hiszen a kiemelkedően magas tandíj miatt egyértelművé vált, hogy szülei félretett pénze nem lesz elegendő az iskola befejezéséig. Azonban Jobs ismét sikeresen érvényesítette akaratát, így 1972-ben bejutott az általa választott intézménybe. Ekkoriban egyre nagyobb hatással van rá a hippi- és a spirituális kultúra, megismerkedik a Zen buddhizmussal és a vegetarianizmussal is. Az újonnan megismert eszméket nagy lelkesedéssel és intenzitással gyakorolta, és alternatív táplálkozási módszerekkel kísérletezett. Egy iskolatársa és barátja, Robert Friedland visszaemlékezései szerint ekkorra Jobs kifejlesztette azon képességét, hogy pislogás nélkül, meredten bámult beszélgető partnere szemébe, amivel kényelmetlen helyzetbe hozta. Később ezt a módszert alkalmazta tárgyalásai során is.[5] Friedland egy közeli almafarmot igazgatott, ahova Jobs is gyakran kijárt a társaival.

Hamarosan bűntudata lett a magas tandíj miatt, és mivel a kötelező óráit se szereti, kilépett az egyetemről, és (dékáni engedéllyel) csak néhány, általa kedvelt tantárgyat látogatott, mint például a kalligráfia. Spártai életet élt; mezítláb járt, alkalmi munkából tartotta el magát, és aktívan LSD-t is használt.

A Pong videojáték

1974-ben visszaköltözött a szüleihez és munkát keresett. Az akkoriban népszerű Atari céghez jelentkezett, és ijesztő hippi kinézete ellenére felvették. Így Jobs a cég első 50 alkalmazottjának egyike lett, mint technikus, 5 dolláros órabérért. Komoly problémát okozott Jobs azon vélekedése, hogy különleges táplálkozása és diétája miatt nem lesz testszaga, ezért elhanyagolta a személyes higiéniát. Az ápolatlansága munkatársaiból tiltakozást váltott ki, így éjszakai műszakba helyezték át.[6] A cégnél barátkozott össze Ronald Wayne-nel, aki másodállásban saját vállalkozással is próbálkozott.

A Reeden szerzett spirituális ismeretek, és ismerősök hatására úgy döntött, Indiába utazik, hogy megtalálja a spirituális útját. A hosszú utazás kivitelezéséhez pénzre volt szüksége, így elvállalta, hogy az indiai út előtt az Atari müncheni gyárába megy egy műszaki hibát megoldani. A német szakemberekben komoly megrökönyödést keltett a kellemetlen modorú, ápolatlan hippi, de a hibát Jobs sikeresen megoldotta. Indiába érkezése után nem sokkal vérhast kapott a fertőzött víztől, de kitartott az útja mellett. A héthónapos utazás alatt nem találta meg, amit keresett, így visszatért Amerikába, de az utazást hasznosnak tartotta. Visszatérése után a buddhizmussal foglalkozott aktívan.

1975-ben Jobs visszatér az Atarihoz. Nem sokkal később megbízást kapott a cégtől, hogy készítse el a „Pong” nevű sikeres videojáték új verzióját, lehetőleg minél kevesebb chippel. Az ajánlat szerint ha sikerül az integrált áramkörök számát csökkenteni, akkor prémiumot kap. Jobs átadta a feladatot a HP-nál dolgozó barátjának, Wozniaknak a munkadíj feléért, aki nagy izgalommal vetette magát a munkába. Wozniak mindössze négy nap alatt elkészítette az új verziót, ami „Breakout” (jelentése: „áttörés”) néven vált nagy sikerű játékká. Jobs kifizette a munkadíj felét Wozniaknak, de a chipért járó bónuszt megtartotta magának. Utólag Jobs azt állította, nem emlékszik arra, hogy nem adta volna át a teljes összeg felét.[7] Jobs számára körvonalazódik, hogy szeretne egy saját vállalkozást. Ötleteivel Ronald Wayne-t kereste meg mint esetleges társat, akinek már több vállalkozása volt. Azonban Wayne – számos korábbi rossz tapasztalat miatt – tartózkodó, és lebeszélte a tervekről Jobs-ot.

Ekkoriban már egy rétegkultúra kezdett érdeklődni a számítástechnika iránt, rajongók körében lassan megindult az általános érdeklődés a hobbielektronika iránt az „otthoni” számítógépek terén. Az 1970-es évek elején ez azt jelentette, hogy a tulajdonosnak magának kellett összeszerelnie a számítógépét. 1975. március 5-én – az igények hatására – megalakult a Homebrew Computer Club (kb. „házikészítésűszámítógép-klub”), aminek első találkozójára Wozniak is ellátogatott. Wozniak később úgy említi, hogy a találkozó „életem egyik legfontosabb éjszakája volt”. A tapasztalatcserének köszönhetően kezdet körvonalazódni benne az Apple I ötlete. Wozniak a munkahelyén, a HP-nál dolgozott a saját tervezésű gépén, ami egységbe foglalja a számítógépet, monitort és a billentyűzetet. A vezérlőprogramot is maga írja, és néhány hónapos munka után, 1975. június 29-én elérte a célt. A klaviatúrán megnyomott betű – a számítástechnika történetében elsőként – megjelent a hozzá csatlakoztatott képernyőn.[8] Amikor Jobs értesült a sikerről, nagyon izgatott lett, és segített a nehezen hozzáférhető alkatrészek beszerzésében, amik a fejlesztéshez mindenképpen szükségesek voltak. Jobs ezután elkísérte Wozniakot a Homebrew Computer Club-ba, és ott bemutatták a készüléket. Wozniak szándéka – és a klub szelleme – szerint ingyen rendelkezésre bocsátaná a terveit a tagoknak, de Jobs ellenezte az ötletet. Meggyőzte Wozniakot, hogy inkább gyártsanak le néhány nyomtatott áramkört, és kezdjék azokat árusítani, mindezt úgy, hogy – teljesítve a régi álmát – alapítsanak önálló céget.

Az Apple (1976–1985)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apple Computer cég megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éppen megint gyümölcsdiétán voltam és egy almaültetvényről tartottam hazafelé... – Steve Jobs[9]

A cégalapításhoz elkezdték összeszedni a pénzt. Jobs a kocsiját, Wozniak a számológépét adta el, így 1300 dollár tőkére tettek szert. Jobs minél előbb szerette volna a cégalapítást véghez vinni, így gyors döntés született a cégnévről. Szándékuk szerint olyan elnevezésre van szükség, ami vicces, meghökkentő, de barátságos is egyben, vagyis nem túl technikai. Hirtelen ötlettől vezérelve az Apple (=alma) Computer név mellett döntöttek. Praktikus érv volt még a szokatlan név mellett, hogy az "A" kezdőbetűnek köszönhetően előre kerülnek a szaknévsorokban.[10]

Wozniak nem akarta feladni állását a HP-nál, de ez nem is volt lényeges. Mivel Jobs úgy gondolta, hogy szükségük lenne még egy tapasztalt társra, aki mellesleg segít elkerülni a döntési patthelyzeteket, felkérte Atari-s munkatársát, Ronald Wayne-t, hogy csatlakozzon. Wayne segített rávenni Wozniak-ot, hogy az új gép tulajdonjoga az Apple cégé legyen, de ez előtt volt még egy utolsó akadály. Wozniak becsülete úgy diktálta, hogy mivel a gépet a HP-nál fejlesztette, így nekik ajánlja fel elsőnek, de a HP-t nem érdekelte az „amatőr” termék. Így 1976. április 1-én mindhárman aláírták az alapító okiratokat. Wayne azonban 11 nap múlva – a korábbi vállalkozói rossz tapasztalata miatt – aggódni kezdett és kilépett a cégtől. Wayne 2010-ben szociális segélyen élt, pedig ekkorra a 10% részesedésének értéke nagyjából 2,6 milliárd dollárt ért volna.[11]

Apple I[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apple I hirdetés egy 1976-os Interface Age magazinban

Elsőnek a Homebrew Computer Club-ban próbálták értékesíteni a Wozniak tervezte nyomtatott áramköri lapokat, de lanyha volt az érdeklődés. Végül Paul Terrell figyelmét felkeltették, aki 1975-ben számítógép boltot nyitott. Feltétele annyi volt, hogy teljesen összeszerelt gépeket venne át, darabját 500 dollárért, így ő lett az Apple első viszonteladója. Jobs némi ügyeskedés után megszerezte az első rendelést képező 50 gép alkatrészét, és a garázsukban megkezdték az összeszerelést. Mivel határidőre kellett teljesíteniük, így szükség volt minden segítségre. Jobs kérésére a Reed főiskolai barátja, Daniel Kottke és barátnője, Elizabeth Holmes is besegített, és Jobs állapotos mostohatestvére, Patty is. A feladatokat felosztották, és a kész terméket a Jobs család tv készülékén tesztelték le. Amikor készen lettek az első készülékek, Jobs leszállította azokat Terrellnek. Ekkor még máshogy értelmezték a „teljesen összeszerelt” fogalmát, hiszen a leszállított Apple I. se tápegységgel, se monitorral, se burkolattal, de még billentyűzettel se rendelkezett, csak – az akkor megszokott felépítés szerint – a készre szerelt áramköri lap volt meg a szükséges csatlakozóhelyekkel. A cég rövid úton nyereségessé kezdett válni. Közvetlenül is értékesítettek gépeket, 666,66 dollárért. Elmondásuk szerint nem voltak tisztában a szám sátáni jelentésével.[12] Wozniak ekkor már tervezi az új, fejlettebb gépet, és ekkor nyeri el az első gép az „Apple I” elnevezést. Ekkoriban már számos hasonló rivális termék került piacra. Az első igazi szakmai megmérettetés az 1976-ban rendezett első „Személyi Számítógép Expó” (Personal Computer Festival), amelyen a szakma jelentős képviselői vettek részt, és a friss cég bemutatásra szánta az új gép prototípusát is. Jobs az expón látottak alapján arra a következtetésre jut, hogy habár termékük technikailag kiváló, de a megfelelő kinézet és összeállítás kulcsfontosságú a termék és ezáltal az üzlet sikeréhez. Ekkor születik Jobs azon elhatározása, hogy az Apple II nem csak megfelelő burkolatot kap, de a billentyűzet és a tápegység is egybe lesz építve egyetlen egységbe. Jobs ebben az időszakban még mindig különc volt megjelenési és étkezési szokásait illetően.

Apple II[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apple II Plus

Az „egybeépítve”-elgondolás fontos jelentősége, hogy így a számítógép nem csak az elektronikával foglalkozó amatőröket szolgálta ki, hanem egy sokkal szélesebb vevőkörrel rendelkező piacra lépett. Azonban a tervbe vett változtatások komoly befektetést kívántak. Jobs úgy gondolta, hogy eladják a jogokat egy nagyobb cégnek. Elsőnek az Atarit keresték fel, de az ápolatlan Jobsot nem tartották partnernek. Ezután a Commodore cég tekintette meg a gépet, de ők inkább saját modell építése mellett döntöttek. Így Jobs és Wozniak kénytelen volt maga belevágni a munkálatokba. Ekkor konfliktus pattant ki Wozniak apja és Jobs között. Francis Wozniak megvádolta, hogy kihasználja fiát, mert bár Jobs nem alkotott semmit, de mégis egyenlő arányban oszlik meg a bevétel. Jobs sírva fakadt, de Steve Wozniak kiállt mellette, mert felismerte, hogy Jobs nélkül ő az üzleti részt sose tudta volna megszervezni.[13] Habár eddig a munka javát Wozniak végezte, az új gép megalkotásánál megmutatkozott Jobs műszaki tehetsége és szerepének fontossága. A burkolatra született ötleteket sorban elvette, mert el akart térni az akkor megszokott robusztus, szürke megoldásoktól. Végül 1500 dollárért megbízta Jerry Manockot, hogy tervezzen egy újszerű fröccsöntött házat. A tápellátásban is új utakat keresett, mert fontosnak tartotta, hogy a gép csendes legyen és passzív hűtéssel működjön a tápegység is. Jobs figyelmébe ajánlották Rod Holtot, aki bemutatta a saját fejlesztésű lineáris tápegységét, ami később iparági szabvánnyá vált. Jobs egyre inkább zárt rendszerben gondolkodott, és a csatlakozási lehetőségeket mellőzni szerette volna, de ebben Wozniak ellenállt. Igaz, néhány rögeszméje néha már túlzás volt a társai szemében. A műanyag ház bézs színválasztékában több mint 2000 árnyalat állt rendelkezésre, de egyik se tetszett Jobsnak. A gyártósor színében is ragaszkodott a praktikusnak nem mondható fehérhez.

Ekkorra egyértelművé vált, hogy az új, fejlett modell piacra dobásához legalább 200 ezer dollárra van szükség, de a hippi kinézetű, ápolatlan és megfelelő háttért nélkülöző Jobs nem kapott hitelt a bankoktól. Ismét több próbálkozást tett, hogy részesedésért cserébe befektetőt találjon, és ha pénzt nem is, de tanácsot kapott, hogy a cégbe vegyen fel egy marketingtapasztalattal rendelkező személyt. Próbálkozásai során végül felkeltette Mike Markkula milliomos figyelmét, aki többek között az Intelnél is dolgozott korábban. Markkula nem csak tőkével rendelkezett, de tapasztalt marketinges volt, és felvázolta az Apple jövőjét, ami az átlagembernek gyárt számítógépet. Egyharmados részesedésért cserébe 250 ezer dolláros hitelgaranciát ígért, így Markkula társtulajdonos lett. Markkula tőkéje és szaktudása segített folytatni a munkát, és egyben ő lett Jobs meghatározó mentora is az értékesítés fogásainak elsajátításában. Profi PR-csapat dolgozott az Apple II bevezetésén, és Rob Janoff megtervezte a ma már jól ismert Apple-logót. Az első termékbemutatóra 1977 áprilisában került sor, amikor megrendezték San Franciscóban az első „West Coast Computer Fair”-t (Nyugati-parti számítógépvásár). Markkula ráveszi Jobsot és Wozniakot, hogy adják fel hippi megjelenésüket, legyenek ápoltak és jól öltözöttek. A vásáron az Apple II jól szerepelt az újszerű felépítésével. A gép számára az akkor még új cég, a Microsoft gyártot néhány programot, mint a Multiplan nevű táblázatkezelő.

A növekvő vállalat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apple szivárványos logója

Az Apple II sikerének köszönhetően a vállalat fejlődött. Saját irodája és alkalmazottai lettek, azonban Jobs jelleme nem lett pozitívabb. Sokszor faragatlan és lekezelő volt a munkatársaival. A személyes higiéniával is problémái vannak, miután kellemetlen testszaga ellenére se fogadja el, hogy a vegetarianizmus mellett sem nélkülözhető a napi tisztálkodás, és így csak heti egyszer fürdött. Egyre zsarnokabb lett, így Markkula – egyetértésben Wozniakkal – úgy döntött, hogy egy tapasztalt vezetőt hoz a céghez, aki kézben tartja a dolgokat – főleg Jobsot. Így 1977-ben Mike Scottnak felajánlották az elnöki posztot az Apple-nél.[14] Jobs nem örült a fejleményeknek, de ugyanakkor 22 évesen, üzleti tapasztalatok híján, nem is érezte úgy, hogy a cég élére állhatna. Miután Scottnak egyik fő feladata Jobs kordában tartása volt, gyakori volt a konfliktus közöttük.

Ekkoriban Jobs – habár megtehette volna, hogy saját lakást bérel – néhány régi ismerősével vett ki egy lakást, és alkalomszerűen viszonyt folytatott régi barátnőjével, Chrisann Brennannal is. 1977-ben Brennan teherbe esik, de Jobs nem fogadja el, hogy ő volna az apa, hiszen feltételezése szerint a lány akkoriban több férfival is kapcsolatban volt. Viszonyuk megromlott, és Brennan elköltözött egy közös barátjuk farmjára, ahol 1978. május 17-én megszületett a lányuk.[15][16] Jobs a szülés után odautazott és segített a névválasztásban, így a kislány a Lisa Nicole Brennan nevet kapta. Habár az anya nem akarta perelni Jobsot, az állami szervek ezt automatikusan megtették. Végül apasági DNS-tesztet végeztek, ami 94,41%-os valószínűséggel Steve Jobsot állapította meg apaként. Jogilag ez elég volt az apaság megállításához, de Jobs még hosszú ideig hangoztatta, nem 100%, hogy ő az apa.

Jobs a per lezárulta után valamennyit komolyodott, kocsit és házat vett, valamint jobban öltözködött, de jelleme továbbra is szélsőséges maradt. A sikeres Apple II után elkezdték az Apple III fejlesztését. Jobs nemegyszer szembement a mérnökök javaslataival a design javára, ami tervezési gyengeséghez vezetett. A gépet 1980 tavaszán kezdik értékesíteni, de üzleti bukásnak bizonyul. Jobs nem sokat törődik a kudarccal, és új fejlesztésen töri a fejét. Egy ideig az érintőképernyő létrehozása is izgatja, de aztán elveti az ötletet.

Xerox PARC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy lopás története

Steve Jobs-szal kapcsolatban az egyik legtöbbet emlegetett kritika, hogy ellopta a Xerox PARC által kifejlesztett grafikus felhasználói felület (GUI) és az egér ötletét, megfosztva a feltalálót a jogos sikerétől. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Habár Jobs a Xerox PARC által fejlesztett találmányt felhasználta, sőt a „lopás tényét” is elismerte, de jóval többet tett egy technika átvételénél. A Xerox PARC által készített rendszer nem csak nagyon drága volt, de működése kényelmetlen és kidolgozatlan volt. Jobs a Xerox PARC egeret nem csak továbbfejlesztette, hanem az árát 300 dollárról mindössze 15 dollárra csökkentette. A grafikus kezelő felület pedig jóval kifinomultabb és felhasználóbarátabb lett, mint az eredeti. Habár nem közismert, de a Xerox PARC 1981-ben – jóval Steve Jobs előtt – bemutatta a maga modelljét Xerox Star néven. Azonban a forradalmi gép üzleti bukás volt és mindössze 30 ezer darabot tudtak értékesíteni. Jobs így lényegében egy olyan technológiát „lopott el”, amit feltalálója nem tudott sikeresen hasznosítani. Ez az eset jó példája Jobs munkásságának, amikor mások számára sikertelen vagy kevésbé sikeres technológiát gondol újra és áttervezve sikerre viszi azt.

Steve Jobs az 1970-es évek végén elveszítette érdeklődését az Apple alapgépe iránt, és valami forradalmian újat szeretett volna tervezni. A HP-tól átcsábított két tehetséges mérnököt, akik egy új gép tervezésébe fogtak, ami a Lisa elnevezést kapta. Habár Jobsot közelebbről ismerők számára egyértelmű volt, hogy az elnevezést Jobs által el nem ismert lányáról kapta, de ekkor még Jobs a tagadási szakaszban volt. Ezért utólag utasítja a marketinges csapatot, hogy találjanak ki valamilyen elnevezést, aminek a mozaikszava LISA lesz. Így a gép hivatalos hosszú megnevezése – az amúgy értelmetlen, de jól hangzó – Local Integrated System Architecture lesz. Két évtizeddel később Jobs már elismerte, hogy a gép névadója a lánya volt. LISA a tervek szerint 2000 dolláros gép lett volna, fejlettebb processzorral, mint az Apple II. Azonban Jobsot nem nyűgözte le túlságosan a születendő gép.

1979-ben a Xerox részvényeket szeretett volna venni az Apple cégben. Jobs azzal a feltétellel hagyta jóvá az egymillió dollár értékű részvénycsomag megvételét, ha a Xerox betekintést enged a fejlesztéseibe. A vezetőség ezt elfogadta, bár a Xerox mérnökei nem örültek annak, hogy csak úgy kiadják az ipari titkaikat. Némi vonakodás után végül bemutatták munkájukat a mérnökök, és Steve Jobsot lenyűgözték a látottak. A Xerox által tervezett grafikus felhasználói felület (GUI) és az egér valóban forradalmi lépés volt a monoton szöveges felülethez és a bonyolult DOS parancsokhoz képest. A grafikus megjelenítés felhasználóbarát volt, az ikonok és ablakok könnyű és érthető kezelést tettek lehetővé. Később így emlékezett vissza erre a pillanatra: „Mintha egy hályog hullott volna le a szememről. Megláttam, hogy csakis ez lehet a számítástechnikai jövője.[17]

Az új Apple gépek fejlesztési irányát ezután a GUI és az egér határozta meg. Még fontosabb szempont lett a hardver teljesítménye, ami a grafika kezeléshez volt szükséges. Jobs egyre jobban belefolyt a LISA fejlesztésébe úgy, hogy a tényleges vezetőmérnököt, John Couch-ot megkerülte. Ez újra vitákhoz és feszültséghez vezetett, és félő volt, hogy megismétlődik az Apple III kudarca. Mivel a sikertelen előd miatt nagy szükség volt az új gépre, Markkula és Scott meghozták a kényes döntést, és 1980 szeptemberében Jobstól megvonták az irányítási jogköröket. Valamint megerősítették Couch helyét a LISA fejlesztési csapatának élén.

Hirtelen jött gazdagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. december 12-én nagy érdeklődés közepette tőzsdére kerültek az Apple-részvények, és kiderült: Jobs részesedése ekkor 256 millió dollárt ért. Jobs azonban a hirtelen jött gazdagság ellenére is mértéket tartott. Lakást vett és drága autót, de nem vett fel új hóbortokat és szokásokat, mint egyes kollégái. A design iránti eltökéltsége miatt nehezen választott lakberendezési tárgyakat, így lakásának felszereltsége meglehetősen spártai. Alapvető bútorok hiányoztak, amit több éven keresztül is nehézkesen pótolt. Mindemellett gazdagsága nagyobb ismertséget is szerzett neki. Újságokban szerepelt és előadásokat tartott. Rövid időre létrehozott egy jótékonysági alapítványt, de hamar felhagyott vele. Szüleinek 750 ezer dollár értékű részvényt adott, akik szintén alig változtattak szerény életvitelükön.

Macintosh a LISA ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apple LISA
Az Apple Macintosh 128k
Lézerszemeivel ránk nézett, még csak nem is pislogott... Megtettük a lehetetlent, mert nem fogtuk fel, hogy lehetetlen. – Debi Coleman Steve Jobs karizmatikus meggyőzéséről[18]

1979-ben az Apple-nél dolgozó Jef Raskin engedélyt kért és elindított egy új, olcsó személyi számítógép tervezési projektet. A gépet kedvenc almafajtájáról Macintosh-nak nevezte el. Kezdetben jelentéktelen projekt volt, amelyet többször le akartak állítani. Miután Jobs kiszorult a LISA fejlesztéséből, a Macintosh tervezésével kezdett foglalkozni – Raskin legnagyobb rémületére, akivel a szakmai konfliktus kirobbanása csak idő kérdése volt. Az első nézeteltérés alapja az volt, hogy Raskin ragaszkodott az olcsó géphez, ezzel szemben Jobsot nem érdekelte az ár, csak az, hogy „nagyszerű” gép legyen. Végül 1981-re egyértelművé vált, hogy a két vezető nem tud együtt dolgozni az új gép tervezésén, így ismét a vállalat elnökének, Mike Scottnak kellett döntést hoznia. Ezúttal viszont – mint egy békéltető gesztusként a Lisa körüli események miatt – Jobs kapta meg az irányítást a jelentéktelen projekten. Raskin előbb kényszerszabadságra ment, később pedig a cégtől is távozott. Jobs ezután megkezdte a munka átszervezését. Nem olcsó gépet akar tervezni, hanem olyat, amivel elégtételt vehet a LISA-val kapcsolatos sérelmeiért. Kísérletet tett arra, hogy Raskin nyomát eltüntetve a projektből, átnevezi a gépet „Bicycle”-re, de a fejlesztőcsapat ellenállt az ötletnek, így idővel elhalt az átnevezési kezdeményezés. Néhány hét múlva a Jobsot kordában tartó Mike Scottot eltávolították a cégvezetésből, mert több vezető bizalmát is elveszítette. Pozícióját ideiglenesen Mike Markkula vette át.

Jobs terve az volt, hogy alig egy év alatt, 1982-re elkészítik a Macintosh-t. Ez egyáltalán nem volt reális cél, de Jobs akaratos és karizmatikus kisugárzása megmutatkozik a munkavezetésben. Lelkesedését képes az egész csoportra kiterjeszteni, és olyan célokat kijelölni, amelyeknek a kivitelezése nem lehetséges. Ez a meggyőzőképesség néha működik, és az alkalmazottak képességük felett teljesítenek, de más esetekben a fizikai korlátokat nem győzi le a lázas lelkesedés. Ilyenkor sokszor Jobs az előzetes figyelmeztetések ellenére sem ismeri el tévedését. A fejlesztőcsapat javaslataival kapcsolatban is változatos álláspontot képvisel. Lelkesedik az egyik pillanatban, máskor lesújtó véleménnyel van egy új fejlesztésről, de egy hét múlva aztán mint saját ötletet vezeti elő a leszólt elképzelést. Jobs-szal együtt dolgozni igazi érzelmi hullámvasút volt a munkatársak számára. Jobs egy kitűnő terméket akart létrehozni és művészként tekintett magára. Ez nagy nyomás volt mindenki számára, de tagadhatatlan, hogy sok kreatív ötlethez is vezetett. Az alkalmazottak sokszor egyszerre érezték tehernek és megtisztelőnek a Steve Jobs-szal való munkát.

Mivel akadozik az alapvető programok „házon belüli” elkészítése, ezért a Microsoft BASIC-et alkalmazzák, valamint Jobs felkéri Bill Gates-et, hogy készítsen a Macintoshra táblázatkezelőt és szövegszerkesztőt is. Ez lett a Excel és Word. A fejlesztéshez a GUI-t használó LISA-t mutatják meg Gates csapatának, mert a Macintoshból nincs még működő prototípus.

Jobs célja megalkotni a barátságos, letisztult formát, ami keveredik a buddhista egyszerűséggel és a nyugati modern ipari formatervezéssel. Hosszú időt tölt a csapat a burkolat tervezésével, aminek aktuális változatairól gipszmakettek készülnek. Jobs ténylegesen nem programoz, nem fejleszt hardvert és nem készít formaterveket, de folyamatos ötleteivel és kritikáival irányt mutat a tervezésben. Mivel a bitképes operációs rendszer bármilyen betűformát lehetővé tesz, Jobs hasznosítja a Reedben szerzett kalligráfiai ismereteit és tipográfiaszeretetét. Az új rendszerhez több igényes betűtípust is terveztetett a philadelphia-i Susan Kare-rel, aki a lakóhelyén működő helyi érdekeltségű vasútvonal állomásneveiről nevezi el a betűkészleteket (Overbrook, Merion, Rosemont, stb.), majd Jobs javaslatára világvárosok neveit is felhasználták. Habár a cégnél sokan jelentéktelen részletnek tartották a jól megtervezett tipográfiát, idővel mégis fontos tényezőnek bizonyult.

A lézernyomtató megjelenésével népszerűvé vált a szövegszerkesztés az átlagemberek számára is, akik – köszönhetően a Jobs kezdeményezte betűkészleteknek – igényes munkát tudtak létrehozni. Jobs figyelme mindenre kiterjedt a felhasználhatóság és a design területén. Például hosszan tépődött a fejléc mintázatán és árnyalásán. Több művész és formatervező bedolgozik Jobsnak – mint Hartmut Esslinger vagy Terry Oyama –, hogy a maximumot hozza ki a LISA-val szemben. Azonban kritizálják is, hogy például időt, pénzt nem sajnálva arra törekedett, hogy a nyomtatott áramkörök esztétikusak legyenek a gépen belül, de ugyanakkor az elektronika minőségével már nem volt mindig ilyen igényes. A különböző fejlesztéseket olyannyira nem hangolják össze, hogy a LISA, a Macintosh és a még futó Apple II nem volt kompatibilis egymással.

1983-ban dobják piacra a LISA-t. Mint a cég egyik reklámarca, Jobs végzi a sajtóbemutatót. Habár a marketingvezető megtiltja, hogy a promóció alatt a Macintosh-ról beszéljen, Jobs nem állhatja meg, és bejelenti a cégen belüli riválist. A LISA végül nem lett sikeres. Nagy cégeknek szánt, drága gép volt, de nem volt iránta komoly érdeklődés, így két éven belül le is állt a termelése. A helyzetben Macintosh lett tehát a cég legfontosabb fejlesztése. Időközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új gép megjelenése késni fog a folyamatos újratervezések miatt.

John Sculley korszak kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mike Scott cégtől való távozása után Mike Markkula látta el az elnöki posztot. Azonban igazából teher volt számára a nagy felelősséggel járó beosztás, és mint főrészvényes, nem volt anyagilag motivált. Hasonlóképpen Steve Jobs is inkább szeretett volna foglalkozni a Mac fejlesztéssel, mint a vállalat igazgatásával. Ezért úgy döntöttek, hogy külsős elnököt választanak ismét és mivel az Apple marketingben gyengébb volt, így e területen tapasztalt és ismert személyt kerestek. Jobs ezúttal aktívan részt vett a kiválasztásban, hogy elkerülje a Scottal hasonló állandó konfliktusokat a jövőben. Az egyik legjobb szakember akkoriban a PepsiCo alkalmazásában álló John Sculley volt. Miután Jobs megismerte, rokonszenvet érzett Sculley-val, azonban – mivel komoly pozícióban volt – nem volt könnyű átcsábítani az Applehez, de Jobs több megbeszélés után végül megszerettette vele és rávette a váltásra. Így 1983-ban 500 ezer dolláros fizetésért és ugyanennyi prémiumért Sculley lett az Apple új elnöke.

A Microsofttal csak egyetlen baj van. Nincs ízlésük. Egyáltalán nincs – Steve Jobs[19]

Ekkoriban kezdett kiéleződni az Apple és az IBM közötti konkurenciaharc. 1982-ben még 279 ezer Apple II-t értékesítettek, szemben a 240 ezer IBM PC-vel. 1983-ban viszont 420 ezer Apple II-re 1,3 millió PC jutott már, ami a piaci részesedés 26%-a volt.[20] Égetően szükség volt az új gépre, miután az Apple III és a Lisa megbukott a piacon. Ez azzal is járt, hogy Jobs fő ellensége az IBM lett, amely cég filozófiáját is lenézte. Ekkor egy újabb kellemetlenség történt. A Microsoft 1983 novemberében bejelentette, hogy elkészítik a cég új, egér által vezérelt grafikus felhasználói felületre (GUI) épülő operációs rendszerét, ami IBM PC-n fog futni. Nyilvánvaló volt, hogy ösztönzőleg az Apple-lel való közös munka hatott a Microsoft új fejlesztésére, de Jobs tehetetlen volt, hiszen a GUI nem az Apple, hanem a Xerox találmánya volt. Mindemellett az Apple lehetőségeit az is csökkentette, hogy részben függött a Microsoft két fő termékétől, a Word-től és az Excel-től. Jobs élete végéig indulatosan gondolt vissza erre az incidensre.

A többszörös késéssel fejlesztett Macintosh befejezését 1984-re tűzték ki, de úgy tűnt, hogy ez is nehezen tartható határidő. A termék marketing bevezetésének legjelentősebb pontja az azóta reklámtörténeti „1984” lett. A reklám elkészítését Steve Jobs felügyelte, de az igazgatótanácsnak nem tetszett. Végül már túl késő volt visszakozni, így 1984. január 22-én mutatták be a Super Bowl alatt, mindössze egyetlenegyszer. A reklámot ekkor 96 millió ember látta és a siker elsöprő volt. Jobs január 24-én megtartotta ez első – később védjegyének számító – termékbemutatóját. Az Apple némi előnyre tett szert, mert a Microsoft a maga operációs rendszerével csak késve, 1985-ben jelent meg, és még ekkor is minőségben alulteljesített az Apple operációs rendszerével szemben.

Jobs 1985-ös távozása az Apple-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joan Baez 1973-ban

Az erős marketingnek köszönhetően a Macintosh keresett gép lett, ezért Jobs a csúcson volt és egyre ismertebb lett. Társadalmi rendezvényeken olyan művész hírességekkel került kapcsolatba, mint például Yoko Ono, Andy Warhol, Keith Haring vagy Mick Jagger. Ebben az időszakban a párja is egy híresség, Joan Baez lett, akivel 1982-ben találkoztak először és kapcsolatuk három éven át tartott. Kapcsolatuk komolyságát mutatja, hogy Jobs még a készülő Macintosh-t is megmutatta Baeznek, ami példa nélküli volt a titokmániás Jobs esetében.[21]

Az Apple-nél is erősödött a pozíciója. John Sculley összevonta a Macintosh és a LISA részleget, és ennek Jobs lett a vezetője. Jobs, aki mindig is ellenszenvvel viselkedett a LISA csapat iránt, megtizedelte a szakemberállományt és több – amúgy jó – szakembert eltávolított a cégtől. Jobs viselkedése továbbra is problémás volt, sokszor volt lekezelő és diktatórikus. Sculley és Jobs többször kölcsönös és nyílt tanúbizonyságot tettek igaz barátságukról, amely egyesek szerint már-már bizarrnak hatott egyes szituációkban.[22] A cégnél többen elégedetlenek voltak Jobs megnövekedett hatalmával. Több problémás döntést hozott, mint példásul elrendelte – a figyelmeztetések ellenére –, hogy az Apple színeire fessenek át egy gyártósort, de a precíziós eszköz ettől elromlott. Jobs egyre jobban úgy viselkedett, mint akire nem vonatkoznak a szabályok. Európában végigjárta a cég leányvállalatait és több (külsős és belsős) fontos pozíciót betöltő személlyel került konfliktusba.

A bajt tetézte, hogy 1984 második felére kiderült, hogy a Macintosh-sal komoly tervezési problémák vannak. Mivel Jobs olcsó, de nagyszerű gépet akart, így a GUI vezérléséhez túl kevésnek bizonyult a memória. Szintén az árképzés eredménye a hiányzó belső adattároló, ami kedvezőtlen a napi használatban. Ráadásul a zen jegyében a ventilátor is kimaradt a gépből, a passzív hűtés viszont nem bírta a terhelést. Az eladásokat a további marketingfogások se tudták megmenteni.

1985-re különböző ok miatt több meghatározó vezető mérnök is távozott a cégtől, köztük az alapító társ Steve Wozniak is, akinek elmondása szerint a cég irányítása már 5 éve tévúton járt. Nem sokkal ezután Jobsot és Wozniakot kitünteti Ronald Reagan a National Medal of Technology érdemrenddel. Wozniak egy ideig még részmunkaidőben képviseli a cég arculatát, de Jobs neheztelt társára a döntése miatt és ezt éreztette is.

Jobs gondos vezető választása ellenére Sculley pénzügy-orientált szemlélete és műszaki gyakorlatlansága idővel feszültségekhez vezetett köztük. Jobs egyre több konfliktusba keveredett nehéz természete miatt a cégen belül, ezért többen kérték Sculley-től Jobs rendszabályozását. Jobs ekkoriban ismét érdeklődött az új technológiák iránt, és felvázolt egy tervet egy különálló, de Apple-höz tartozó fejlesztési részlegről. Az Apple vezetősége támogatta az ötletet, hiszen így távol tartanák Jobsot a kritikus részlegektől, de végül Jobs nem akart távozni a sikertelen Macintosh részleg éléről. A kialakult helyzetet megelégelve végül Sculley – élve a hatáskörével – leváltotta Jobsot a Mac részleg éléről, ami után kettejük – amúgy is feszült – viszonya elmérgesedett. Utódja a Mac divízión a francia Jean-Louis Gassée lett. A fő befektetőkből álló igazgatótanács támogatta Sculley döntését és Jobs időt kért az átállásra. Jobs azonban nem akart távozni a Mac éléről és kísérletet tett – teljesen esélytelenül – Sculley leváltására. Jobs ekkorra kétségbe esett és hol dühösen kiabált, hol pedig sírva fakadt, miközben – ismét sikertelenül – szövetségeket keresett, hogy átvehesse a cég irányítását.[23] Úgy érezte, hogy jó barátai elárulták. Ezek után Jobs továbbra is a cég arca maradt a külvilág felé, de a cégen belüli befolyása elapadt. Habár a cégvezetés elfordult tőle, de számos szakember szimpatizánsa volt a meglévő, korábbi alkalmazottak között.

Vér szerinti kötelék felkutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs először az 1980-as évek elején kísérelte meg felkutatni vér szerinti szüleit, de a megbízott magánnyomozónak nem sikerült eredményeket elérnie. Ezután Jobs az anyakönyvi kivonatán szereplő orvost kutatta fel információért, de ő azt állította, hogy már nincsenek meg a dokumentumok, mert elégtek egy tűzvészben. Azonban ez nem volt igaz.[24] Feltételezhetően a törvényi titoktartás védelmében nem akart Jobs számra információt átadni. Mindenesetre írt egy levelet a kért adatokkal, azzal a kitétellel, hogy halála esetén küldjék el Steve Jobsnak. Az orvos hamarosan meghalt, így Jobs végre megtudta, hogy kik az igazi szülei. Habár gyermekük adoptálása után szülei összeházasodtak, de öt év után válással végződött a kapcsolatuk, de ez idő alatt született egy lányuk, akit Monának hívtak. Jobs végül 1986-ban vette fel a kapcsolatot szülőanyjával és testvérével. Mona addigra sikeres író volt és Jobs jó kapcsolatot épített ki vele, akárcsak anyjukkal. Mona kezdte felkutatni apjukat, akit sikeresen megtalált, de Jobs őt már nem akarta megismerni. Sose látott apjára azért neheztelt, mert elhagyta húgát, noha Jobs korábban hasonlóképpen hagyta el saját lányát, Lisát. Mona találkozott apjával, de Jobs kérésére nem árulta el neki, ki és mi lett a fia. Ezen a találkozón kiderült, hogy az addigra vendéglátásban dolgozó apjuk korábban már találkozott az üzletember Jobsszal, mint éttermi vendég. Habár apja végül évek múlva tudomást szerzett Jobsról, de soha többet nem találkoztak.

Jobs lányával, Lisával 1986 körül kezdett szorosabb apa-lánya kapcsolatot kiépíteni, de egymáshoz viszonyulásuk elég hullámzó volt.[25]

NeXT, a következő lépés (1985–1996)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NeXT megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985 augusztusában Paul Berg Nobel-díjas biokémikussal való beszélgetés közben megtudta, hogy az egyetemi kutatólaboroknak szükségük lenne az intézmény számára megfizethető, de megfelelő teljesítményű számítógépre, amilyen akkoriban még nem volt kapható. Jobs technikai és kreatív kihívásnak tekintette a problémát, amivel szívesen foglalkozna. A megoldást egy új, saját cégben látta, nem pedig az Apple-nél, ami számára idegen terület volt a tudományos számítógép. Korábban ugyanis Jobs már próbálkozott ilyen gép tervezésével a cégnél, „Big Mac” projektnév alatt, de leváltásakor Gassée leállította a tervezést. Jobs felvette a kapcsolatot több – vele még jó kapcsolatban lévő – munkatársával és számos külsős szakemberrel és titokban tervezni kezdték az új cég felépítését. Hosszú kihagyás után aztán szeptember 13-án Jobs bejelentette, hogy részt venne az igazgatósági ülésen, ahol előterjesztette szándékát. Biztosította az Apple-t, hogy nem konkurens terméket fognak gyártani és hogy olyan munkatársakat visz csak el, akik nem kulcspozícióban vannak, vagy amúgy is készültek már a távozásra. Azonban a nevek ismertetése után viták alakultak ki. A reakciók ellentmondásosak voltak. Többen örültek, hogy megszabadulnak Jobstól. Ezen személyek támogatásukat fejezték ki és felajánlották, hogy Jobs új cégében részesedést vásárolna az Apple, valamint a korábbi névleges elnöki pozícióját is megtarthatná, amiről Jobs le akart mondani. Mások viszont (és később ezen aggodalmak kerültek túlsúlyba) aggódtak az átpártolt szakemberek és az új cég miatt. A pénzügyi szektor egyértelműen pozitívan fogadta Jobs távozását és a hírre az Apple részvények értéke 7%-kal emelkedett.[26] Az Apple perrel fenyegetőzött, így Jobs – kezdetben békésnek tűnő – távozása elmérgesedett. Jobs indulatában el is adta az összes Apple részvényét egy kivételével, ami a közgyűlések látogatását továbbra is lehetővé tette számára. 1986-ban sikerült peren kívül megegyezniük a feleknek és Jobs több kötelezettséget is vállalt az új termékkel kapcsolatban, amelyek nem módosították lényegesen eredeti elképzelését.

A kocka ereje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NeXTcube
NeXTstation

Jobs az új cégben szabadon kiélhette tervezési hajlamait. Már az elején elhatározta, hogy az új számítógép csakis az általa nagyon kedvelt kocka formájú lehet. A NEXT cég arculatának megtervezésére a szakmában elismert Paul Randet kérte fel, aki (100 ezer dollárért) megalkotta a "NeXT" szöveg felépítést egy kockába rendezve, mint az új cég logóját.

A számítógép tervezésekor a tökéletes kocka forma számos nehézséget jelentett. Nem csupán a burok elkészítése volt költséges, hanem az előre meghatározott formába az alkatrészek beillesztése és áttervezése komoly problémákat jelentett. Ismét a dizájnhoz igazodott a technika, ami a magas tervezési költség mellett számos tervezési bravúrt eredményezett. Azonban Jobs maximalizmusa ezúttal is nem csupán a hardverre terjedt ki, hanem a tartalomra is. Az egyetemeknek szánt gép a szakmai programok mellett tervei szerint rendelkezni fog szinonima- és értelmezőszótárral, idézetgyűjteménnyel, valamint Shakespeare összes művével is. Azonban Jobs számos korábbi hibáját is elkövette az új gép megalkotásánál (pl. precíziós gyártósor átfestését) így ez újabb késéshez és a költségek növekedéséhez vezetett, ami viszont a rendelkezésre álló korlátozott költségkeret kimerítésének veszélyét is jelentette.[27] 1986 végére egyértelművé vált, hogy további tőkére lesz szükségük. Jobs megpróbált pénzt szerezni a befektetőktől, de az új cég még semmi kézzelfoghatót nem tud felmutatni, ami ösztönző lehetne. Szerencsére pont ebben a válságos időben bukkan fel Ross Perot üzletember, aki a dinamikus számítástechnikai ágazatban keresett befektetési lehetőséget. Perot korábban elkövette azt a hibát, hogy amikor a fiatal Bill Gates 1979-ben felkereste befektetési ajánlattal, nem élt a később kivételesnek számító lehetőséggel. Mivel nem akart lemaradni a hihetetlen sebességgel fejlődő ágazatról, így hajlandó lett volna akár több kockázatot is vállalni. Jobs némi színlelt vonakodás után a részesedés 16%-át ajánlotta fel 20 millió dollárért cserébe és Jobs maga is emelte a cég tőkéjét 5 millió dollárral a saját vagyonából. Ez a részesedési ajánlat egyben azt jelentette, hogy Jobs alaposan túlértékelte – konkrét termékkel nem rendelkező – cégét, ami addigra összesen 7 millió dollárt használt fel. Perot személyében Jobs nem csak jelentős tőkéhez, hanem kiváló kapcsolatokhoz is jutott. Így a hardver fejlesztése már folytatódhatott, de még kérdéses volt, hogy milyen szoftverekkel üzemeljen az új számítógép. A konkurencia-egyezség miatt az Apple fejlesztések szóba se jöhettek. Jobs felkereste Bill Gates-et, de a régi rivális nem találta érdekfeszítőnek a tervezés alatt álló gépet, ezért elutasította a felkérést, hogy annak operációs rendszerére írjon át programokat. Jobs ezután olyan lépésre szánta el magát, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, és az IBM-nek tett együttműködési ajánlatot. Habár születtek kisebb eredmények – köztük Gates számára kellemetlen is –, de Jobs nehéz természete miatt végül elhalt az üzleti kapcsolat.

1988. október 12-én impozáns bemutató keretében tartották meg a NeXT-számítógép világpremierjét, mindezt úgy, hogy sem a hardver, sem a szoftverháttér nem állt még készen. Ennek ellenére a profi bemutató lenyűgözte a közönséget, de a gép ára már kevésbé, hiszen az intézményekkel folytatott korábbi egyeztetések alapján elvárt 2000-3000 dollár helyett Jobs 6500 dollárra árazta be a NeXT alapgépet. További csalódást okozott, amikor kiderült, hogy igazából a gépre még közel egy évet várni kell. Végül a gép 1989 nyarán debütált, de visszafogott sikerrel. Komoly kritikák érték, hogy a gép inkompatibilis más szoftverekkel és ekkora más konkurens termékkel is versenyeznie kellett a piacon. Havonta nagyjából 400 gépet tudtak értékesíteni és 1990-ben – visszafogottnak mondható – 28 millió dollár bevétele volt a cégnek. A sikertelenség miatt végül 1993-ra Jobs kénytelen volt leállítani a NeXT hardver gyártását és csak az addigra kialakított szoftverágazat termékei maradtak meg, amelyek immáron más cégek számítógépein futottak. Jobs-ot elkedvetlenítette az újabb csalódás.[28]

Házasság és családalapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ahwahnee hotel étkezője

Jobs 1985 nyarán kezd találkozni Tina Redse-szel, akivel aztán viharos, de intenzív kapcsolatot alakít ki. Elmondása szerint Tina Redse volt az első őszinte szerelme. Habár gyakran vitatkoznak és időnkét szüneteltetik kapcsolatukat, de Jobs végül 1989-ben megkéri a lány kezét, aki – a labilis viszonyukra való tekintettel – némi gondolkodás után nemet mond. Habár szakítanak, de kapcsolatuk hatása szétválásuk után is mindkettőjükben megmarad.

Jobs 1989 októberében egy előadáson ismerkedik meg Laurene Powell-lel. Spontán indult kapcsolatuk hamar elmélyed, olyannyira, hogy 1990 január elsején megkéri a kezét, amire a lány igent mond. Ezután Jobs mégis bizonytalanná vált és halogatta az esküvő megtartását, pedig addigra menyasszonya állapotos lett. Korábbi kapcsolata kísértette, de végül meghozta a döntést és a nyugodtabb kapcsolatot adó Laurene Powell mellett döntött. 1991. március 18-án a Yosemite Nemzeti Parkban található Ahwahnee hotelben tartják meg a szertartást. Az esküvőre nagyjából ötven vendéget hívtak meg és a ceremóniát Jobs régi zen tanára, Kobun Csinó vezeti le. A vacsora szigorú vegetáriánus étrendből állt.

A házasság után Palo Altóba költöztek, ahol addigra az iparág számos meghatározó alakja telepedett le. Jobsék vásárolt háza anyagi helyzetüket tekintve szerénynek mondható. Jobs maximalizmusa miatt a berendezés és átalakítás meglehetősen elhúzódott. Az esküvő után néhány hónappal 1991-ben megszületik Jobs és Powell első gyermeke, Reed Paul Jobs (nevét nem az ismert főiskola után kapta). Két lánya közül az első, Erin Siena Jobs 1995-ben, majd harmadik közös gyermekük, Eve Jobs 1998-ban született.

1992-ben Lisa egyik tanára felhívta Jobsot, hogy halmozott problémák miatt a hatóságok azt szeretnék, ha őhozzá költözne anyjával élő lánya. Jobs a döntést Lisára bízta, aki némi gondolkodás után igent mondott, így ő is együtt lakott a frissen alapított Jobs családdal. Habár mindkettőjükben megvolt az igény kapcsolatuk erősítésére, ennek ellenére viszonyuk sokszor vitáktól terhes volt.[29]

Pixar (1986–2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pixar Képalkotó Számítógép (Pixar Image Computer) a számítástechnikatörténeti múzeumban.

Pixar mint számítástechnikai cég[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs 1985 nyarán ismerte meg a Lucasfilm számítógépes részlegét. Annyira lenyűgözték a látottak, hogy megpróbálta rávenni az Apple vezetőségét, hogy vásárolják meg a céget, de az addigra elmérgesedett viszonyuk miatt elvesztette a cégen belüli befolyását. Miután 1985 őszén George Lucas eldöntötte, hogy eladja néhány kisebb érdekeltségét, a cég ügyvezetői, Ed Catmull és Alvy Ray Smith úgy döntöttek, hogy egy befektető segítségével maguk vásárolják meg Lucastól a céget. Hosszas egyeztetés után az Apple-lel kapcsolatos csalódások miatt új utakat kereső Steve Jobs 1986 januárjában 5 millió dolláros vételárért és 5 milliós tőkeemeléssel 70%-os többségi tulajdonosa lett az új 40 fős cégnek. Az ügyvezetők Catmull és Smith maradtak. Ez részben a korábbi cégtagok kérése volt, részben pedig egybevágott Jobs akkori üzletmenetével is, hiszen minden energiáját és figyelmét a szintén frissen alapított NeXT kötötte le. A legfőbb termékük és bevétel forrásuk ekkor az animációs munkára tervezett Pixar Képalkotó Számítógép (Pixar Image Computer) volt, ez a gép lett az új cég névadója is. A speciális gép főleg ipari felhasználásra készült és 125 ezer dollárba került. Ekkor a fő alkalmazási területek a meteorológia, geológia, egészségügy, valamint a reklámipar volt. Jobs elhatározta, hogy az átlag felhasználó számára is elérhető, olcsóbb változatot is készítenek, 30 ezer dollárért. Elképzelése szerint a 3D képek és animációk megjelenítése iránti igény az otthoni felhasználók piacán tömegméretekben is életképes lehet. Azonban a gép még így is drágának bizonyult az átlag magánszemélyek számára és a gép használhatósága is túl speciális volt, így nem sikerült kiszélesíteni a kereslet piacot. Később, a 90-es évektől bár a konkurens Adobe cég termékeinek tudása nem érte el a kifinomult Pixar szoftverekét, de jóval olcsóbbak és kezelhetőbbek voltak, így az átlag felhasználók körében népszerűbbek lettek. Az olyan állandó nagy cégek megrendelése, mint a Disney, pedig kevésnek bizonyult a cég fenntartásához.

A Pixar történetének fontos mérföldköve volt, amikor 1986-ban a cég egyetlen művész animátora, John Lasseter elkészítette Luxo Jr. rövidfilmjét a SIGGRAPH szakmai konferenciára. A cél mindössze az volt, hogy a rövid animáció demonstrálja a Pixar számítógép tudását, de az elkészült mű kidolgozottsága és története előre mutatott a számítástechnikai animációban rejlő lehetőségekben. Az animációt még Oscar-díjra is jelölték és habár nem kapta meg, a lelkes Jobs elhatározta, hogy minden évben készítenek egy kisfilmet, még ha az költséges is és nem kifizetődő. Habár Jobs kedvét lelte a technikát és művészetet ötvöző cégben, de nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy egyetlen tevékenysége se termelt profitot. A helyzetet súlyosbította, hogy a másik, nagy reménnyel indított cége, a NeXT szintén hasonló problémákkal küszködött. Ez a helyzet kihatott Jobs hangulatára, ami további problémákhoz vezetett ebben az időszakban. Kicsinyes vitákba keveredik Smith-szel és dührohamot kap, amikor a cég társalapítója Jobs kedvenc prezentációs táblájára próbált írni a vezetői értekezleten. A súrlódások hatására végül Alvy Ray Smith otthagyja a Pixart és új céget alapít. A veszteségek normalizálására Jobs elbocsátotta az alkalmazottak egy részét, de a 80-as évek végére egyre romlik a pénzügyi helyzetük. Ennek ellenére, amikor 1988-ban John Lasseter 300 ezer dollárt kér egy új animációs film elkészítésre, Jobs némi hezitálás után megadja a kért összeget. Az új rövidfilm, a Tin Toy hatalmas szakmai siker lesz és elsőként a számítógépes animációk közül megnyeri az animációs rövidfilmek Oscar-díját is. A művészi siker hatalmas pozitív lökést ad Jobs számára. Így amikor 1991-re nyilvánvalóvá válik a cég egyre nehezebben tartható pénzügyi helyzete, Jobs felajánlja, hogy saját vagyonából pénzt fektet a Pixarba, megmentve így a csődtől, cserében pedig megkapta a teljes tulajdonjogot. A Pixar vezetése elfogadja az ajánlatot, így a cég 100%-ban Jobs tulajdonába kerül.[30]

Pixar mint filmstúdió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tin Toy sikere ráébresztette Jobsot, hogy a Pixar a számítógépes animáció gyártása területén üzletileg sikeres lehet. Azonban a cég tőkéje nem volt elég egy ilyen grandiózus munka megvalósítására és a filmgyártás területén ismeretlen cég nem is rendelkezett forgalmazói kapacitással. Így kézenfekvő volt Jobs számára, hogy a Pixar szoftverét és hardverét használó legnagyobb ügyfelüket, a Disney-t környékezze meg egy közös film ajánlatával. A velük üzleti kapcsolatban álló Disney vezetőt, Jeffrey Katzenberget próbálta meggyőzni egy közös animációs film elkészítéséről, sikerrel. A Disney felfigyelt a Tin Toy sikerére, olyannyira, hogy a korábban náluk dolgozó, de eltávolított John Lassetert megpróbálta visszacsábítani, de sikertelenül. Habár a közös akarat megvolt és a tervben is megegyeztek, miszerint a Tin Toy témáját feldolgozva készítenek egy egész estés filmet Toy Story címmel, mégis nehezen egyezett meg a két domináns vezető a részletekről.[31] Végül 1991 májusában születik meg a megállapodás. A nehezen megszületett szerződés értelmében a Disney kizárólagos jogokkal bír a film és a karakterek felett, a Pixar a jegybevételek 12,5%-át kapja, a Disney viszont (kártérítés ellenében) bármikor leállíthatja a projektet, gyakorolja a művészi kontrollt és joga van elkészíteni a filmnek két másik részét, illetve ezen felül további folytatásokat akár a Pixar nélkül is. Jobs ennél jóval többet szeretett volna elérni, de be kellett látnia, hogy a kicsi, és a csőd szélén álló cég nem tud egyenlő partner lenni a Disney-vel szemben. A Pixar számára egyenesen létkérdés volt az erős anyagi háttérrel és forgalmazói kapacitással rendelkező partner megszerzése.

A Toy Story készítését a Disney folyamatosan felügyelte és kritikával, valamint javaslatokkal bombázta a Pixar alkotógárdáját, és vezetőjüket, Lassetert. Ezen észrevételek egy része hasznos volt az egészestés filmek területén még tapasztalatlan kezdő csapat számára, másrészt sok kellemtelenséget okozott néhány elhibázott kérés megvalósítása. A legvégzetesebb hibának az bizonyult, hogy Katzenberg iránymutatása nyomán – A Pixar alkotógárda fenntartásai ellenére – a főszereplő cowboy Woody ellenszenves karakterré vált. Így amikor 1993 novemberében a Pixar bemutatta a film első felének nyersanyagát a Walt Disney Feature Animation elnökének, Peter Schneidernek, a kezdeményezést amúgy sem szívlelő vezető azonnal leállíttatta a produkciót. A Pixar ezután saját ízlése alapján dolgozta át a karaktereket, és az új anyag már megnyerte a Disney vezetőinek tetszését, így 1994-ben folytatódhattak a munkálatok, de a plusz munkával az eredetileg tervezet 17 milliós költségvetés kereteit túllépték. Mivel a Disney hárította a felelősséget, így Jobs kénytelen volt saját vagyonából finanszírozni a hiányt.

Ez az időszak rendkívül nehéz volt Jobs számára. A Pixarnál fennakadások voltak a Disney-vel való együttműködésben, a nagy reményű NeXT-nél pedig kénytelen volt leállítani a hardver gyártás, annak sikertelensége miatt. A két vállalkozás komoly összegeket emésztett fel Jobs vagyonából így hezitált, hogy eladja a Pixart. Végül 1995 novemberben megtörtént a Toy Story bemutatója, ami azonnal óriási siker lett és a film összbevétele világszinten elérte a 362 millió dollárt. A Pixar a csődtől megmenekült, de egyre égetőbbé vált az a probléma, hogy a Pixar a szerződés szerint – és így a köztudatban is – egyszerű beszállító volt és nem egyenlő partner. Jobs elhatározta, hogy az ígéretes Pixar céget (és mint márkát) megerősíti. Ehhez a megkötött szerződést kellett újra tárgyalni, ami egyáltalán nem volt érdeke a Disney-nek. Jobs az elmúlt években a vállat építésben kellő tapasztalatot szerzett, így nekilátott a Pixar újraszervezésének. Első lépésben a Pixart kellett tőkeerőssé tenni, hogy egyenlő partner lehessen a Disney-vel szemben. Így azt tette, ami már annak idején az Apple cégnél is bevált és az újonnan szerzet sikerre építve tőzsdére vitte a Pixart méghozzá úgy, hogy az Apple-hez hasonlóan túlárazva határozta meg a nyitó értéket. Jobs a Pixar 20%-át értékesítette és részvényenként 22 dollárt határozott meg. A kereslet Jobs ígéretes cége iránt, minden elképzelést felülmúlt. Aznap a csúcs 49 dollárt is elérte úgy, hogy egy időre biztonsági okokból le is kellett állítani az eladást, majd a nap végén 39 dolláron állapodott meg az árfolyam. Jobs, aki az év elején még a cég eladásán gondolkodott, hogy vissza nyerje a befektetett 50 millió dollárját, most az általa birtokolt 80% révén 1,2 milliárd dollár értékű részvénnyel rendelkezett. Ez az összeg ötször több volt, mint amit az Apple által keresett 1980-ban. Jobs, hogy megtörje a Disney vezető Michael Eisner ellenállását, emelte a tétet. A cégóriás számára őt új filmet ígért, amit tíz év alatt gyártanának le, de a Pixar a következő filmtől már kedvezőbb pozícióba kerül. A Disney számára így hosszabb távon biztosítva volt az anyagilag most már független cég partnersége, így Eisner némi vita után elfogadta az új szerződést.

A 2000-ben átadott emeryville-i Pixar stúdió bejárata

1996 végétől Jobs már egyre kevesebb időt tudott a Pixarnak szentelni, mivel az Apple felvásárolta Jobs hanyatló cégét, a NeXT-et és inkább az Apple-nél tevékenykedett. Jobs így nem vett részt a napi ügyletekben és a kreatív munkában, csupán az esedékes tárgyalásokat irányította. A kis cég szakmailag egyre többet bizonyított minden egyes új filmjével. 2000-ben megnövekedett kapacitásigényük kielégítésére új, korszerű stúdiót építettek Emeryville-ben, melynek tervezésében Jobs aktívan részt vett, ahol is a technikát ötvözte a filozófiával. 2003-ban a „Némó nyomában” című film minden akkori animációs rekordot megdöntött, amikor 868 milliós bevételt ért el, és az Oscar-díjat is megkapta. Ezzel szemben a Disney saját filmjei messze alul maradtak az elvárt szinttől. Jobs és a Disney-vezér Michael Eisner között megromlott a kapcsolat, amiért is 2004-ben Jobs azt fontolgatta, hogy megszakítják a munkakapcsolatot a Disney-vel. A Pixar kreatív csapata viszont tartott az elválástól, hiszen ez esetben az addigi filmek jogai a szakmailag gyengébben teljesítő partnerhez kerültek volna. Elborzasztotta őket a lehetőség, hogy a szétválás után a Disney például elkészítheti a „Némó nyomában” második részét rossz minőségben. A Disney számára végül egyértelművé vált, hogy tartós szakmai problémájuk van házon belül, amire gyors és hathatós megoldást Michael Eisner eltávolítása és a Pixar felvásárlása jelenthet. Michael Eisner eltávolítása után Jobs nyitott volt az eladásra, de ezúttal ő volt tárgyalási fölényben, amit ki is használt. A megállapodás értelmében Jobs 7,4 milliárd dollárnyi Disney részvényt kapott, így ő lett a cég legnagyobb részvényese. Cserében, bár a Disney lett a Pixar tulajdonosa, de megőrizhették függetlenségüket, sőt a Disney animációs részlege a Pixar irányítása és felügyelet alá került. Ez olyan ajánlat volt, amelyet a ügymenettől alapvetően tartózkodó Pixar felsővezetés is el tudott fogadni, így 2006-ban létrejött a két cég összeolvadása.

Visszatérés az Apple-höz (1996–2011)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A John Sculley-korszak vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Jobs távozott az Apple-től a cég még évekig az élmezőnyben maradt. A Macintosh kezdeti hibáit javították és az iparágban nem volt olyan konkurens, aki termékével veszélyeztette volna az Apple helyzetét. Azonban John Sculley technikai eszközökkel kapcsolatos tudás hiánya lassan lefékezte a cég fejlődését. Az innováció és a törekedés a csúcselektronikai gyártására elmaradt a szükségestől így az addig lemaradásban lévő Microsoft lassan behozta hátrányát. Az Apple az 1980-as évek közepe óta szabadalmi vitában állt a Microsofttal. Habár a grafikus felhasználói felület és az egér technológiája alapvetően nem az Apple-é volt, de számos technikai részmegoldás, mint például az egymást lefedő ablakok, már igen. Kezdetben születtek kompromisszumos egyezségek, de a Microsoft egyre jobban eltért ezektől a megállapodásoktól. Kényes helyzet alakult ki. Habár idővel az Apple-nek nagy esélye volt megnyerni ezen szabadalmi pereket, de ugyanakkor függött is a rivális cég két fő termékétől, a Excel és a Word programoktól.[32] A Microsoft 1990-re kijött a Windows 3.0-val, majd 1995-ben a Windows 95-el már az egész piacot uralta.[33]A Microsoft térhódítása egyben az IBM PC térnyerését is jelentette.

Sculley helyét 1993-ban Michael Spindler vette át, aki megpróbálta a céget eladni a Sun, a HP vagy a IBM vállalatok egyikének, de az ügylet nem jött létre. 1996-ra az Apple piaci részesedés 4%-ra apadt. Ekkor már az Apple-nek komoly nehézségei voltak az új hálózatot is kezelő operációs rendszerének fejlesztésével. Egyértelművé vált, hogy külső segítségre szorul, ezért már működő rendszereket keresett a piacon. Szóba került több cég terméke is, így a Microsoft Windows NT estlegesen a célra átalakított változata is. Ekkor – Jobs tudta nélkül – a NeXT marketingese, Garrett Rice felajánlotta a cég már működő szoftverét. Az Apple komolyan vette az ajánlatot és immáron Jobs bevonásával megindultak a tárgyalások. 1996. december 2-án Jobs 11 év után megjelent az Apple székházában és a felső vezetéssel tárgyalni kezdett. Mivel a NeXT bajban volt, így Jobs inkább eladásra ajánlotta fel az egész cégét az operációs rendszer értékesítése helyet. Az Apple vezetése tisztában volt azzal, hogy a NeXT megvásárlása egyben Jobs visszatérését is jelenti, aminek vannak előnyei, de számtalan előre nem látható kockázata is. December 10-re két jelölt maradt: a NeXT és Be Inc. akinek vezetője Jobs régi személyes ellensége, Jean Louis Gassée volt. Jobs egy jól kidolgozott prezentációt tartott, amíg ellenfele nem készült bemutatóval. 1996. december 20-án az Apple akkori vezetője: Gil Amelio bejelentette a NeXT felvásárlását.

Jobs újra az Apple élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs visszatérése a céghez kezdetekben bizonytalanságot teremtett a vezetőkben, de Jobsban is. A cég vezetője, Gil Amelio próbált megfelelő állást találni Jobs számára a cégen belül, de a felvásárlás miatt ésszerűnek tűnő felajánlást, hogy vezesse az operációs rendszer fejlesztő részleget, elutasította. Végül a semlegesnek mondható „mellékállású tanácsadói” titulust kapta. Jobs kezdetben passzív volt, alig járt be dolgozni, de már az elejétől fogva arra törekedett, hogy NeXT-es emberei és vele jó kapcsolatban lévő régi – általa visszahívott – Apple alkalmazottjai magas pozíciókba kerüljenek. 1997-ben egyre nyilvánvalóbb volt az Apple mélyrepülése, ami már kiváltotta a részvényesek felháborodását is. A kudarcért Gil Ameliónak kellett felelnie, akinek helyzete egyre jobban megingott. A sajtóban egyre többet jelentek meg olyan cikkek, amely szerint az Apple-nek Jobsra lenne szüksége Amelio helyett. Jobs is többször hangoztatta az Apple igazgatójának alkalmatlanságát, a sajtó találgatásait pedig sosem cáfolta. Végül Ed Woolard, az Apple igazgatótanácsának elnöke egy tanácskozáson javasolta Amelio eltávolítását és Jobs kinevezését, amit az igazgatótanács jóváhagyott. Elsőnek Jobsot értesítették, de vonakodott elfogadni az igazgatói széket. A Pixarnál hatalmas sikereket ért el és az Apple komoly bajban volt. Végül megígérte, hogy részt vesz az Apple megmentésében, mert fontosnak érezte az általa alapított cég sorsát, de nem mint igazgató. Ekkora azonban már titulus nélkül is ő diktált. Kezdeti intézkedéseivel hamarosan konfliktusba került az igazgatói tanáccsal. Jobs ezt a problémát úgy kívánta megoldani, hogy felszólította a tanácsot, hogy két ember kivételével mondjanak le, vagy ő távozik a cégtől. Habár ez meghökkentő kérés volt, de addigra a megkopott fényű cégnél senki nem ragaszkodott az igazgatói tagságához, így teljesítették Jobs ultimátumát. Jobs ezután újjáépítette a tanácsot - aminek már maga is tagjává vált - saját megbízható embereiből. Jobs irányítása alatt több neves vezető is megfordult az Apple vezetőtanácsában, mint Al Gore és Andrea Jung.

Csupán az a tény, hogy Jobs az Apple átszervezésébe kezdett, 13 dolláról 20 dollárra emelte a cég részvényeinek értékét. 1997. augusztusban megrendezett Macword rendezvényen több mint 5000 rajongó várta Jobs színre lépését és a tömeg a nevét skandálta. Az előadás hangvétele után már a külvilág számára is egyértelművé vált, hogy Jobs újra az Apple élén áll.[34] Ekkor jelentette be azt a meghökkentő hírt a rajongóknak, hogy az Apple kiegyezik a Microsofttal és a jövőben együttműködnek. Ezt vegyes érzelmekkel fogadták a jelenlévő elkötelezett Apple vásárlók. Jobs ekkor követte el - a nála szinte elképzelhetetlennek tűnő - prezentációs hibáinak egyikét és egy nagy közvetítőn Gates-et kapcsolták be műholdas adáson. Jobs fölé tornyosuló Bill Gates óriásira nagyított arca groteszk hatást keltett. Az üzleti körök azonban jól fogadták a bejelentést és újra, ezúttal 30%-kal emelkedtek a részvényárfolyamok, ami egy nap alatt 830 millió dollárt hozott az Apple számára. 1997. szeptember 17-én Jobs lesz hivatalosan is a cég ideiglenes vezérigazgatója (ekkor már egy jó ideje csak ideiglenes igazgatói cím volt a cégnél).[35]

Jobs, miután a vezetést megreformálta, átnézte a termékgyártási struktúrát és úgy találta, hogy túl sok a párhuzamos fejlesztés, amihez nincs elég erő és anyagi forrása a cégnek. Jobs tehát gyorsan leállította a cég termékei nagy részének a fejlesztését és mindössze négy termékcsaládra összpontosított. Ezek voltak a felső kategóriás „asztali” Power Macintosh G3 és a hordozható PowerBook G3, valamint az átlag felhasználóknak készült (akkor még csak tervezett) „asztali” iMac és a hordozható iBook.[36] A hirtelen leállással olyan ágazatok szűntek meg az Apple cégnél, mint a szerver és nyomtató gyártás vagy a Newton PDA fejlesztése. A termékek leépítése egyben az emberi erőforrások leépítését is jelentette, így Jobs az első évben 3000 embert küldött el, ami normalizálta a cég bizonytalan pénzügyi helyzetét.

iMac[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iMac G3 (1998), G4 és G5

Az 1998 májusában bemutatott iMac már jó példája volt az elmúlt időszak változásainak az Apple cég filozófiájában. Jobs színre lépése egyben azt jelentette, hogy a cég nem csak profitot akar termelni, hanem már nagyszerűt is alkotni, még ha az látszólag a bevétel kárára is ment időnként. A design, a filozófia és a technika fontos egyensúlyt alkotott a tervezésnél, amiben Jobs számra meghatározó partner volt a brit Jonathan „Jony” Ive az Apple (korábban mellőzött) dizájnere. Jó példa erre az iMac tetején lévő fogantyú, amely nem csak praktikus volt, de pszichológiailag erősítette a felhasználóban azt az érzést, hogy uralja az eszközt, ezáltal barátságosabbá téve azt. Jobs így emlékezett vissza az ötletfelvetést követő ellenállásra a mérnökök részéről: „38 okot soroltak fel, hogy miért nem megvalósítható, de én azt válaszoltam: «Nem érdekel, mert ezt akkor is megcsináljuk.» «De miért?» kérdezték. «Azért, mert én vagyok az igazgató és szerintem megvalósítható.»[37] A fejlesztések felügyeletét Jobstól megszokott érzelmi kitörések kísérték, ha úgy érezte nem érvényesül az akarata. Így is némi kommunikációs hibaként az első modell tálcás CD olvasóval jelent meg, de Jobs ragaszkodott a következő változatnál a tálca nélküli megoldáshoz. Ettől óva intették a mérnökök, mivel akkoriban jelentek meg az első CD írók a piacon, amelyek kezdetben csak tálcás változatban léteztek, de Jobs ragaszkodott elképzeléséhez. Ez utóbb valóban hibának bizonyult, mert ahogy mérnökei megjósolták az iMac így később egy időre lépéshátrányba került a piacon. Az iMac G3 első változatát 1998. augusztusba került az üzletekbe és az ára 1299 dollár volt. Az első hat hónapban 278 ezer darabot sikerült értékesíteni, majd az első év alatt 800 ezer kelt el, ami a céges rekord volt az időarányosan eladott gépek számában.

1999-ben Jobs összeütközésbe került az Adobe céggel. Habár a két cég korábban együtt dolgozott már, de amikor Jobs az Adobe termékek iMac-es kidolgozását kérte, akkor az Adobe vezetése - Jobs nagy bosszúságára - megtagadta a kérés teljesítését. Utóbb többen ezt az incidenst tartották az igazi oknak, hogy az Apple később a mobil eszközein letiltotta az Adobe Flash használatát, habár ezt az állítást Jobs mindig cáfolta.[38]

Apple-bolt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Steve Jobs a zárt rendszer híve volt és az Apple termékekkel kapcsolatos minden folyamatot szigorú felügyelet alatt akart tartani. Jobs felismerte, hogy egy lényeges pontot nem kontrollálnak még: a termékek eladását. Ezt leginkább erre szakosodott külvárosi számítástechnikai boltok végezték. A probléma az volt ezzel a rendszerrel, hogy az Apple termékei „image termékek” voltak, ahol a vásárlásnál drágább árkategóriát képviselt egy dizájnos minőségi termék. Ha egy esetleges vásárló betért egy hagyományos boltba, akkor több (olcsóbb) termék között találta az Apple termékeit, aminek előnyeiről egy általános (a cég számára nem biztosított háttértudású) eladó adott tájékoztatást.

A New-York-i 5. sugárúton épült Apple-bolt bejárata

Jobs így 1999-re elhatározta, hogy létrehoz egy saját bolthálózatot, amire az igazgatótanács áldását kérte. Azonban elképzelése akkoriban meglehetősen radikális volt és minden tapasztalatnak és logikának ellentmondott. Amíg akkoriban egy számítástechnikai üzlet a központon kívül volt, mert úgy vélték, hogy egy drága és tartós fogyasztási eszközért elmegy a vásárló a kedvezőbb árfekvésű távolabb fekvő üzletekbe is, addig Jobs a legdrágább városközponti üzlethelyekben gondolkodott. A cégnek ekkor csak néhány terméke volt, amelyek számára Jobs egy hatalmas luxusüzletet kívánt berendezni. Az igazgatótanács ellenezte az ötletet, de végül négy próbaüzlet nyitására engedélyt adott Jobs nyomására. A koncepció kidolgozásához a Target áruházláncnál dolgozó Ron Johnsont kérte fel és titokban egy elhagyott raktárhelyiségben elkezdték építeni a prototípust. Közel nyolchónapos gondos tervezés után 2001 januárjára elkészült a minimalista, letisztult tervezésű próbabolt, amit Jobs bemutatott az igazgatósági tanács tagjainak, akik tetszését azonnal megnyerte. Az első bolt 2001. május 19-én nyílt meg a virginiai Tysons Cornerben. A szakértők többsége nem nagy jövőt jósolt a koncepciónak, és úgy vélték, hogy bukásra van ítélve a költséges és szokatlan üzlethálózat. Az Apple-boltok azonban elsöprő sikert arattak. A folyamatosan bővülő hálózat több országban nyitott üzletet és 2011-re már 326 bolt fogadta a vásárlókat. Az egy üzletre eső heti látogatószám 17 600 fő volt és az éves forgalma egy-egy üzletnek átlag 34 millió dollár. Habár a 2010-es üzleti évben befolyt 9,8 milliárd dollár mindössze a 15%-a volt az Apple összbevételének, de emellett fontos márkaerősítő eszköz lett, amely közvetve profitot eredményezett.

A boltok építése évről-évre fejlődött. A Bohlin Cywinski Jackson építőiroda által épített üzletek a legmodernebb technikát használták, hogy az üzletek légiességet, letisztult modern formát és csúcsminőséget reprezentáljanak. Így lett szinte védjegy a hatalmas üvegtáblák (amelyek időnként balesetet okoztak), az üveglépcsők és az olasz Pietra Serena homokkövek. Egy-egy új bolt megnyitása igaz társadalmi esemény volt, amelyre a fanatikus rajongók már jóval a nyitás előtt megjelentek.

Az Apple-boltok sikere forradalmasította az értékesítési ágazatot. Több nagy vállalat igyekezett a koncepciót alkalmazni, de ez nem mindig járt sikerrel. Erre még az Apple boltok sikeres kiépítésben résztvevő Ron Johnson személye se volt biztos garancia. Például az amerikai ruházati üzletlánc, a JCPenney komoly összegeket áldozott Johnson átcsábítására, hogy megreformálja az Apple-boltok mintájára az eladást. A próbálkozás csúfos kudarccal végződött és a hálózat nem hogy nem növelte bevételét, hanem 2013-ra forgalmuk negyedét elveszítették. Végül kénytelenek voltak megválni Ron Johnsontól és a cég régi igazgatóját kérték fel a cég pozíciójának helyreállításra.[39]

iPod[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első iPod

A 2000-es évek elejére jelentős változások zajlottak a számítástechnikai üzletágban. A dotkom-lufi kidurranása megrázta az internetes cégeket, de összességében az egész számítástechnikai iparágra negatívan hatott. Ugyanakkor ebben az időben indult el a digitális média forradalma is, amikor egyre jobban fejlődtek a videó formátumok és megjelent az MP3-as hangformátum, aminek hatására lehetővé vált a zenei fájlok tömeges megosztása, cseréje és az otthoni zenei CD írása. Steve Jobs némileg késve reagált az eseményekre és az iMac esetén erőltetett, tálca nélküli CD olvasó megoldás is megnehezítette az Apple helyzetét, mert az írásra alkalmas egységek csak a tálcás megoldással működtek. Első lépésben a hátrány lefaragásához egy saját zenekezelő szoftverre volt szükség, ami a piacon egyre terjedő MP3-as zenelejátszókkal tette kompatibilissé az Apple számítógépeit és egyúttal digitális központtá a Macintosh gépeket. A részben felvásárolt és részben fejlesztett új ingyenes szoftvert 2001. januárban jelentették be iTunes néven. Ezután a zenekedvelő Jobs úgy döntött, hogy zenelejátszó eszközt készítenek, ami nem csak technikailag lesz fejlettebb, mint a piacon megtalálható eszközök, hanem egyszerűbb és könnyebben használható is. Jobs folyamatosan figyelemmel követte a fejlesztéseket és javaslatokkal, utasításokkal bombázta a mérnököket. A tervezési elve végig az volt, hogy az eszköz kezelése minden elképzelést felülmúlóan egyszerű legyen. Ami nem felelt meg Jobs elvárásainak, azt azonnal elvetette. 2001. október 23-án mutatták be az új eszközt, amely az iPod nevet kapta. A Jobs által megálmodott eszköz valóban páratlan volt az akkori elektronikai piacon. Amíg a rivális eszközökre 10-20 zeneszám fért el, addig az iPod-ra akár 1000 db is feltölthető volt, a kezelhetőséget egy vezérlőtárcsa tette könnyeddé, formatervezése pedig letisztul volt. Jobs szokás szerint a marketingre is komoly összegeket fordított, az iPod reklámja is újszerű volt. A szokatlanul magas, 399 dolláros ára ellenére az iPod gyors sikert aratott.[40] 2004-ben bejelentett iPod Mini értékesítésének első 18 hónapjában az Apple hordozható lejátszók piacán 31%-ról 74%-ra növelte a részesedését. Jobs egészen elképesztő ötletei is sikeresek lettek, mint a kijelző nélküli, véletlen lejátszáson alapuló iPod Shuffle.

iTunes-bolt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-re a iPod népszerű lett és Jobs megoldást kezdett keresni arra a problémára, hogy nem létezett jól működő legális digitális zeneletöltési lehetőség. Ekkorra a zenekiadók számára jelentős bevételkiesést okozott az illegális letöltés és több kísérletet tettek, hogy legális alternatívát kínáljanak. Ezen próbálkozások azonban rendre elbuktak, mert egyrészt a megfelelő számítástechnikai háttérrel nem rendelkeztek ezen cégek, másrészt a különböző kiadók egymással versenyeztek és rivalizáltak, amely megakadályozott minden egységes megoldást. Jobs hosszú és nehéz tárgyalássorozatba kezdett a kiadókkal, amiknek bemutatta elképzelését - az iTunes-bolt prototípusát -, amely megfelelő megoldás lehet a kiadók problémájára.

Soha életemben nem kellett ennyi ideig győzködnöm embereket arról, hogy azt tegyék, ami nekik a legjobb – Steve Jobs[41]

Volt olyan kiadó, amelyet hamar meggyőzött, amit látott, de például a Sony a végsőkig ellenállt, mert inkább saját koncepcióban gondolkodott. A kiadók azzal a kitétellel barátkoztak meg a legnehezebben, hogy Jobs elképzelése szerint nem csak egész albumokat, hanem mindössze 99 centért (amiből 70 a kiadónak ment) egyesével is vásárolhatók zeneszámok korlátlan időre. Jobs szívós, kitartó tárgyalásait végül siker koronázta. Az óvatoskodó kiadókat ugyanis meggyőzte, hogy az Apple piaci részesedése mindössze 5% és így ha a próba kudarcba fullad, akkor nem lesz túl nagy kár belőle. Végül a formálódó egység hatására - utolsóként a nagy kiadók közül - a Sony is beadta a derekát, így 2003. április 28-án hivatalosan is bemutatták az iTunes-boltot. A bejelentés a szakmát és a konkurens Microsoft-ot is meglepte. Elképzelhetetlennek tartották, hogy a rivalizáló kiadók egysége létrejöjjön. A siker elképesztő volt. Az első hat nap alatt 1 millió zeneszámot értékesítettek, egy év alatt pedig 70 milliót.

A következő nagy lépés az lett, hogy - Jobs hosszas ellenállása után - az Apple lehetővé tette az iPod és az iTunes-bolt használatát a Windows-alapú gépeken. Időközben mind a Sony, mind a Microsoft igyekezett saját alternatívával konkurenciát létrehozni, de sikertelenül. Az Apple diadala viszont töretlen volt. 2006-ban egy milliárd zeneszámnál tartott az értékesítés, és 2010-ben átlépték a 10 milliárdos darabszámot. Később más médiákra is kiterjedt az értékesítés és az aktív felhasználók száma 2011-ben elérte a 225 milliót. [42]

A cég sikerével Jobs népszerűsége is egyre nőtt. 2005-ben a Stanford Egyetem felkérte Jobsot, hogy tartson beszédet a diplomaosztó ünnepségen. Az előadásait gondosan megtervező Jobs elsőnek Aaron Sorkint kérte fel a beszéde megírására, de a forgatókönyvíró folyamatosan csak halogatta a beszéd megírását. Végül a türelmét vesztett Jobs maga írta meg a beszédjét, ami hatalmas sikert aratott. Személyes hangvételén felül rendhagyó volt, hogy nagy nyilvánosság előtt beszélt rákbetegségéről, habár úgy említette, mint amiből sikeresen felgyógyult.[43][44]

iPhone[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

iPhone

2005-re 20 millió iPodot értékesített az Apple, így ez az ágazat a cég árbevételének már 45%-át adta. Ez némi kockázatot jelentett az Apple számára és Jobsot egyre jobban foglalkoztatta, hogy mi lehet az, ami veszélyezteti az iPod egyeduralmát. Végül úgy találta, hogy a dinamikusan fejlődő mobil telefonok okozhatnak problémát, amelyek már zene lejátszásra is alkalmasak. Az esetleges veszélyt megelőzendő Jobs elhatározta, hogy az Apple létrehozza a saját zenelejátszós mobiltelefonját. Az egyszerűség kedvéért a velük üzleti kapcsolatban lévő Motorola sikeres készülékének, a RAZR egy iPoddal összeépített változatát dobták piacra ROKR néven. Azonban a telefon se sikeres nem lett, se Jobs tetszését nem nyerte el az eredmény, ezért teljesen saját fejlesztésű telefon legyártása mellett döntött.

A fejlesztés kiindulási alapja az iPod lett és kezdetben Jobs egy görgető tárcsás rendszerben gondolkodott, de ez egy idő után zsákutcának bizonyult. Ezután vetődött fel benne az érintőképernyő multi-touch megoldás ötlete, amivel kapcsolatban már folytak titkos fejlesztések az Apple-nél, ugyanis a Microsoft 2001-ben bejelentett táblagépe hatására már évek óta folyt az Apple saját gépének fejlesztése. A táblagép fejlesztést leállították és ezután az Apple saját telefonjának fejlesztésére koncentráltak. Számos újszerű vagy mások által kiaknázatlan megoldást használtak fel, mint például a behatásokat jól tűrő „gorilla-üveget”, amelynek köszönhetően a telefon sokkal elegánsabb lett, mint az olcsó műanyag megoldást használó versenytársak. A dizájnról Jobs kedvenc tervezője, Jonathan Ive gondoskodott.

Az Apple telefonját, az iPhone-t 2007. január 9-én mutatták be a rajongók számára, Jobs-tól megszokott különleges prezentáció keretében. A magas, 500 dolláros ár ellenére a júniustól forgalmazott termék hatalmas siker lett.[45][46]

Kezdetben Jobs hallani sem akart arról, hogy a külső fejlesztőket engedjenek iPhone alkalmazásokat gyártani, de az Apple-nél többen igyekeztek meggyőzni a zárt rendszer mániás vezetőt, hogy komoly hibát követ el a cég. Végül Jobs szigorú feltételek mellett beadta a derekát és 2008 júliusában az iTunes-on keresztül az iPhone App Store üzemelni kezdett. 2010 áprilisában már 185 ezer iPhone alkalmazás volt megvásárolható. Az üzleti modell pedig egy új iparág alapjait vetette meg. [47]

2008-ban az Apple-nek potenciális konkurencia veszélyt jelentett az Androidos operációs rendszer belépése az érintőképernyős eszközök piacára. Jobs személyesen tárgyalt a Google vezetőségével, annak érdekében, hogy állítsák le a projektet, cserében Jobs felajánlotta, hogy egy vagy két helyet biztosít az iPhone kezdőképernyőjén a Google szolgáltatásoknak, de nem járt sikerrel. Jobs dühöngött és úgy érezte, hogy ha pert is nyernek, az se szolgáltat igazságot az ügyben, hogy az Android az Apple által bevezetett fejlesztések egy részét másolja. Bill Gates a kirobbant vitával kapcsolatban megjegyezte, hogy az Android sikeréhez mindenképp hozzájárult, hogy a zártrendszer mániás Jobs nem volt hajlandó más gyártók számára elérhetővé tenni (licenc ellenében) az Apple operációs rendszerét.[48]

2010-ben Jobs design elsőbbsége a termék fejlesztésben komoly problémát okozott. Az iPhone 4 acélperemet kapott, ami hatására „Faraday-kalitka” alakult ki, amely rontotta a jelfogadást és adást. A probléma megoldására egy rést képeztek a kereten, aminek biztosítására a mérnökök többször egy átlátszó védőborítást javasoltak, de hiába. A megjelenés után hamar kiderült, hogy a dizájn javára hozott döntés tömeges üzemzavarhoz vezetett. Jobs arrogánsan kezelte a helyzetet, ami nagy felháborodáshoz vezetett.[49][50]

iPad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs bemutatja az iPad-et

Jobs azután rendelte el a táblagép fejlesztését, miután a Microsoft 2002-ben piacra dobta a saját készülékét. Habár az nem lett sikeres modell, de Jobs lehetőséget látott benne és úgy érezte, egy jobb modellt tudna legyártani az Apple. A cég a szabadalmi igényt 2004-ben nyújtotta be egy kapacitív kijelzős készülékről és a háttérben folyt a fejlesztés. Jobs még 2003-ban is úgy nyilatkozott, hogy az Apple nem készül táblagépet gyártani. Később az erőforrásokat átcsoportosították a fontosabbá vált iPhone fejlesztésre, így az Apple táblagép megjelenése tovább késett. Végül amikor új termék megjelenése vált esedékessé, újra a már részben kifejlesztett táblagép került fókuszba, amihez most már az iPhone-nal szerzett tapasztalatokat is fel tudták használni.

Az iPad névre keresztelt táblagépet 2010. január 27-én mutatták be a szokásos Jobs-féle termékbemutató keretében. Hatalmas érdeklődés övezte a termék bemutatóját, de ugyanakkor számos kérdés merült fel az akkor még nem létező termékkategória pozicionálásáról. Több kritika érte a leegyszerűsített - a tartalom fogyasztására optimalizált - technikai adottságai miatt is. Az április 5-én elkezdődő értékesítés után azonban sikeres volt a termékeladás. Az első hónapban egymillió darabot adtak el, 2011. januárra pedig elérték a 15 milliós eladási számot.[51]

Betegsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs rákbetegségéről rengeteg ellentmondó információ jelent meg a sajtóban és az Apple cég közleményeiben. Ennek oka, hogy a betegség kezelése alatt személyes és üzleti okokból Jobs információkat tartott vissza, vagy tényeket hamisított meg, így sok találgatás és teória kapott szárnyra.

2003 októberében urológusa megkérte, hogy korábbi veseproblémái miatt készítsenek ellenőrző CT vizsgálatot. A vesékkel nem volt probléma, azonban a hasnyálmirigyén egy árnyék látszott. Orvosa javasolta, hogy készítsenek a problémás területről egy új felvételt, és habár Jobs először elzárkózott tőle, de végül is az orvos többszöri kérésének engedett. A felvétel egy daganatot mutatott és a szövetminta alapján meghatározták, hogy neuroendokrin hasnyálmirigy-daganata van. Az orvosok közölték Jobs-szal, hogy szerencsés esetnek számít, mert ez a ritka daganatváltozat lassan terjed és a vesevizsgálatnak köszönhetően időben diagnosztizálták. Azonnali műtétet javasoltak neki, de Jobs visszakozott, mert előbb alternatív – orvosilag nem támogatott – megoldásokat keresett az operáció helyett.[52]

Elsőnek szigorú vegetáriánus diétát tartott, amit akupunktúrával egészített ki. Az interneten böngészett leírások után és egy „léleklátóval” is felvette a kapcsolatot. Kipróbált többek között gyógyfüveket, béltisztítást és hidroterápiát is annak ellenére, hogy szűkebb baráti és családi köre ezt ellenezte. Az újabb CT vizsgálatok azt mutatták, hogy Jobs minden kísérlete ellenére a daganat növekszik, így 9 hónapnyi halogatás után 2004. július 31-én vállalta a műtétet. A műtét alatt azonban az orvosok találtak három áttétet a májban, ami feltételezhetően – utólag már nem bizonyíthatóan – a több hónapos késlekedés alatt alakult ki. A komplikáció miatt így kemoterápiára is szüksége volt, de felépülését a szigorú táplálkozási szokásai nehezítették, amivel nem volt hajlandó szakítani. Jobs titokban tartotta, hogy tovább terjedt a rák és közleményeiben a gyógyulásáról beszélt. Ekkoriban mondta el híressé vált stanfordi beszédét a 2005-ös diplomakiosztón.

Habár folyamatos kezelést kapott, de 2008-ra tovább romlott az állapota. A kezelés, a részben eltávolított hasnyálmirigy és az étkezési szokásai miatt rendkívül lefogyott, ami felkeltette a sajtó érdeklődését. Ekkor az Apple egy hamis közleménnyel próbálta elejét venni a találgatásoknak és egy közönséges fertőzéses betegségről írtak.[53][54] Azonban a közvéleményt nem lehetett megnyugtatni és az Apple részvények értéke esni kezdett. A cég több hamis közleményt is kiadott, hogy mentsék a helyzetet. Eközben újra kemoterápiát kapott, de kísérleti kezeléseket is kipróbált. Azonban világossá vált, hogy májátültetésre lesz szüksége, így Jobs felkerült a szerv transzplantációs listára. Kiemelkedő anyagi helyzete sem tette lehetővé, hogy soron kívül jusson szervhez, de magánrepülőgépe által két állam listájára is felkerülhetett. 2009. március 21-én sorra került a listán. A műtét után felmerült a gyanú, hogy a rák tovább terjedt, de a felépülést nehezítette, hogy Jobs nem volt túl együttműködő. Ekkoriban történt az a elhíresült eset, hogy azért nem volt hajlandó felvenni egy maszkot, mert nem tetszett a dizájnja. Az ételekben is válogatós maradt és csak gyümölcsturmixokat volt hajlandó fogyasztani. 2010 elejére sikerült felépülnie a műtétből.

2010 novemberében újra fogyni kezdett, de az orvosok kezdetben nem találtak rákos elváltozást. 2011-ben azonban új tumorokat fedeztek fel Jobs testében. Mivel a műtétek következményeként szervezete legyengült, az akkor újdonságnak számító célzott kezeléseket kapott, ami megszervezésében maga is részt vett. A kezdeti biztató jelek ellenére 2011 júliusára a rák szétterjedt az egész testében, amit az orvosok már nem tudtak kezelni. Egyre többet gyengélkedett, végül 2011. augusztus 25-én hajnalban egy rövid levélben bejelentette lemondását az Apple vezérigazgatói posztjáról. Helyét Tim Cook, Jobs hosszú betegszabadságai alatt a vállalat operatív vezetője, az Apple értékesítésért felelős alelnöke vette át. Jobs nem távozott az Apple-től, megmaradt az igazgatótanács elnökének és Apple-alkalmazottnak.[55]

2011. október 5-én, családtagjai körében, békességben hunyt el.[56] Halálát a hagyományos, valamint az alternatív gyógymódok képviselői is a saját nézőpontjuk igazolására próbálták felhasználni, ami intenzív sajtóvisszhangot generált.[57][58][59]

Szeretem azt hinni, hogy valami megmarad a halál után... De az is lehet, hogy ez olyan, mint a kikapcsoló gomb. Csak egy kattintás és már itt sem vagy. Lehet, hogy ezért nem akartam soha ki-be kapcsoló gombot tenni az Apple-eszközökre.

– Steve Jobs[60]

Jobs zárt rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobs egyik alapelve volt, hogy a hardver és szoftver tökéletes, zárt rendszert alkosson és egy kézben összpontosuló irányítás legyen. Fenntartásai voltak az akkoriban megszokott felhasználói hardver módosításokkal szemben is, szerinte ezek gyenge pontjai lehetnek az egyébként problémamentes működésnek. Így Jobs a Mac építésekor nem csak az egyéni bővítéseket lehetővé tévő csatlakozókat hagyta el, hanem speciális csavarokkal még a ház kinyitását se tette lehetővé.[61] Habár a zárt rendszer minden részének ellenőrzött működése valóban stabilabb, mégis számtalan hátránnyal jár. A fejlesztés gyakorlatilag egy cégen múlik, amely leszűkíti a lehetőségeket, és a központosított gyártás az árverseny kialakulását is akadályozza. Így a nagy rivális, az IBM által 1981-ben elindított PC a nyílt rendszerével és az összes PC-n jól alkalmazható Microsoft szoftverek hamar piacvezetők lettek a zárt rendszerű Mac gépekkel szemben.

Tehát az Apple zárt rendszere alulmaradt az 1980-as és 1990-es években a nyílt rendszerű PC-vel szemben, és mindössze a piac 5%-át sikerült megszerezniük. 2002-ben azonban e gyengeségükből sikerült előnyt kovácsolniuk, amikor is az iTunes-bolthoz csatlakozni ódzkodó zenei kiadókat azzal győzte meg, hogy a piacon kisebbségeb lévő Apple nem okozhat nagy kárt az esetleges kudarccal. Jobs számítása bejött és az iTunes meghatározó céggé tette az Apple-t, és jelentősen megváltoztatta az iparágat is.

Jobs az iPhone megjelenése után – nehéz döntést hozva – meghozta azt az ésszerű döntést, hogy nyitva a rendszeren, a mobil alkalmazások területébe beenged (szoros ellenőrzés alatt) külsős cégeket is. Azonban az Apple mobil operációs rendszerek számára komoly rivális lett a nyílt és ingyenes Android rendszer, amely azzal fenyegetett, hogy megtöri az Apple rövid uralmát.

Prezentációs technika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

One More Thing... – Steve Jobs védjeggyé vált mondata (a.m. „még valami...”)[62]

Steve Jobs a kezdetektől fogva az Apple „arca” volt, mivel Wozniak szeretett inkább a háttérben maradni. Habár kezdetben szakmai tapasztalat híján volt, de karizmatikus és szenvedélyes előadása Jobs védjegye lett. Mindemellett idővel a szakmai tudást is elsajátította olyan elismert reklámszakemberektől, mint Regis McKenna. Az évek alatt prezentációs módszere olyan hatásos és sajátságos lett, hogy több szakember is végzett tanulmányt róla. Habár Jobs már az Apple II idején, a Nyugati parti számítógépes vásár-on szakmailag átgondoltan, és marketingcsapat tervezése alatt mutatták be új gépüket, a – ma már klasszikusnak mondható – Jobs-féle termékprezentáció a Macintosh bevezetésekor volt először látható 1984. január 24-én. Habár stílusa könnyed és gördülékeny volt, mentes volt a spontaneitástól és az előadás minden mozzanatát gondos tervezés és több napos előkészület előzte meg.

Életrajzi könyve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walter Isaacson 2010-ben kezdte írni az életrajzi könyvet, ami aztán már csak Jobs halála után jelent meg. A könyv betekintést enged mind az iparág sajátosságaiba, mind Steve Jobs életébe. Az életrajzi könyv születése különlegesnek mondható, hiszen ilyen könyv kiadása rendszerint kétféle módon történik. Vagy az adott személy megbízásából és felügyelete alatt írják a könyvet, ami megkérdőjelezheti a kényesebb területek őszinteségét. Vagy pedig külső munka a jellemző, amikor is független az író, de a források közvetettek és hiányosak. Ez esetben azonban noha Isaacsont maga Steve Jobs kérte fel a könyv megírására – az addigra a műfajban magának nevet szerző író – először visszautasította az ajánlatot, majd később alapfeltételnek szabta, hogy Jobs nem szólhat bele, hogy mi jelenik meg majd a könyvben. Így a könyv független írótól származik, de mégis megfelelő mennyiségű információkkal rendelkezett a könyv megíráshoz, Jobs köreiből és „ellenségeitől” egyaránt.

Kevés idő adatik itt a Földön mindenkinek. Talán csak néhány igazán jelentős dolgot alkothatunk, ezért mindent igazán jól kell megcsinálnunk.

– Steve Jobs[63]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bojár Gábor felavatja Steve Jobs szobrát Budapesten
  • Rendszeresen egyforma öltözékben mutatkozott a nyilvánosság előtt: teniszcipő, kopott kék farmer, fekete garbó.[64]
  • 2011 októberében Bojár Gábor bejelentette, hogy a Graphisoft szobrot állít neki Budapesten, a Graphisoft Parkban.[65]
  • 2012 májusában bejelentették, hogy az Oscar-díjas Aaron Sorkin írja a Sony Pictures által tervezett Steve Jobs-film forgatókönyvét.[66]
  • Jobs Törökországi nyaralásán egy történelem tanárt fogadott fel idegen vezetőnek.[67]
  • Jobs nem kért saját céges parkolóhelyet, de ehelyett szívesen használta rendszám nélküli autójával a mozgássérült parkolókat.

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Steve Jobs témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Smithsonian Oral and Video Histories: Steve Jobs”, americanhistory.si.edu (Hozzáférés ideje: 2011. október 9.) 
  2. Zárt körben temetik el Steve Jobsot”, origo.hu, 2011. október 7. (Hozzáférés ideje: 2011. október 9.) 
  3. Walter Isaacson: Steve Jobs, 34. old.
  4. Walter Isaacson: Steve Jobs 46 old.
  5. Walter Isaacson: Steve Jobs, 55. old.
  6. Walter Isaacson: Steve Jobs, 60. old.
  7. Walter Isaacson: Steve Jobs, 69-70. old.
  8. Walter Isaacson: Steve Jobs, 77. old.
  9. Walter Isaacson: Steve Jobs, 79 old.
  10. How the name Apple was developed - 1980 presentation
  11. Walter Isaacson: Steve Jobs, 82 old.
  12. Walter Isaacson: Steve Jobs, 86. old.
  13. Walter Isaacson: Steve Jobs, 90. old.
  14. Walter Isaacson: Steve Jobs, 98-99. old.
  15. Daily Mail: "From the love child he denied to the temper that terrified his staff, the dark side of the iPod god Steve Jobs"
  16. index.hu: Steve Jobs sötét oldala
  17. Walter Isaacson: Steve Jobs, 113. old.
  18. Walter Isaacson: Steve Jobs, 135. old.
  19. Walter Isaacson: Steve Jobs, 200. old.
  20. Walter Isaacson: Steve Jobs, 178. old.
  21. Walter Isaacson: Steve Jobs, 273-274. old.
  22. Walter Isaacson: Steve Jobs, 202-203. old.
  23. Walter Isaacson: Steve Jobs, 224-229. old.
  24. Walter Isaacson: Steve Jobs, 276. old.
  25. Walter Isaacson: Steve Jobs, 276-283. old.
  26. Walter Isaacson: Steve Jobs, 240. old.
  27. Walter Isaacson: Steve Jobs, 250. old.
  28. Walter Isaacson: Steve Jobs, 313. old.
  29. Walter Isaacson: Steve Jobs, 291. - 302. old.
  30. Walter Isaacson: Steve Jobs, 272. old.
  31. Walter Isaacson: Steve Jobs, 304. old.
  32. Walter Isaacson: Steve Jobs, 342. old.
  33. Walter Isaacson: Steve Jobs, 315. old.
  34. Walter Isaacson: Steve Jobs, 340-341. old.
  35. Walter Isaacson: Steve Jobs, 351. old.
  36. Walter Isaacson: Steve Jobs, 356. old.
  37. Walter Isaacson: Steve Jobs, 368. old.
  38. Walter Isaacson: Steve Jobs, 534. old.
  39. HVG 2013. május 11. 19. szám - Rosszul jártak 81. old.
  40. Walter Isaacson: Steve Jobs, 411. old.
  41. Walter Isaacson: Steve Jobs 415. old.
  42. Walter Isaacson: Steve Jobs, 413-445. old.
  43. Walter Isaacson: Steve Jobs, 476-477. old.
  44. Steve Jobs stanfordi Beszéde
  45. iPhone bemutató magyar felirattal (2007)
  46. Walter Isaacson: Steve Jobs, 485-495. old.
  47. Walter Isaacson: Steve Jobs, 521-522. old.
  48. Walter Isaacson: Steve Jobs, 530-533. old.
  49. Walter Isaacson: Steve Jobs, 538-540. old.
  50. Komoly konstrukciós hiba az iPhone 4-ben
  51. Walter Isaacson: Steve Jobs, 509-517 old.
  52. Walter Isaacson: Steve Jobs, 473. old.
  53. Walter Isaacson: Steve Jobs, 497. old.
  54. Mégis beteg Steve Jobs
  55. Steve Jobs lemondott
  56. HVG: Meghalt Steve Jobs
  57. Alternatív gyógymódokkal siettette a halálát Steve Jobs – Index, 2011. október 15.
  58. A Tumor Is No Clearer in HindsightNew York Times, 2011. október 31. (angolul)
  59. Making the iBio for Apple’s Genius – New York Times, 2011. október 21. (angolul)
  60. Walter Isaacson: Steve Jobs, 586 old.
  61. Walter Isaacson: Steve Jobs, 155-156 old.
  62. One More Thing
  63. Walter Isaacson: Steve Jobs, 174 old.
  64. Jobsnak száz egyforma fekete garbója volt – Index, 2011. október 14.
  65. Steve Jobs-szobrot állít a Graphisoft – Index, 2011. október 12.
  66. [1]– Újabb hírek a nagyszabású Steve Jobs-filmről, hvg.hu, 2012. május 16.
  67. Walter Isaacson: Steve Jobs, 547 old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]