DOS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nem tévesztendő össze ezekkel: DoS és DDoS.

A DOS rövidítés jelentése: Disk Operating System, azaz mágneslemezesek kezelésére képes operációs rendszer.

[szerkesztés] A DOS története

Ez a név először először a TOS (Tape Operating System, azaz (csak) mágnesszalag kezelésére képes operációs rendszer), ellenpárja volt az IBM terminológiájában a hatvanas évek közepén, a továbbfejlesztett operációs rendszert már egyszerűen OS-nek nevezték.

Ezt az operációs rendszert speciális lyukkártya csomagok összeállításával vezérelte az operátor vagy a programozó. Ezek a lyukkártyák alkották a JCL-t azaz a Job Control Language (job vezérlő nyelvet). A programot, illetve adatokat, tartalmazó kártyákat a JCL kártyák közzé helyezték. A JCL kártyák könnyebb felismerésük céljából általában más, feltűnő színű kartonra készültek.

Példa DOS-os JCL-re:

// TLBL TAPEFIL,'COPYTAPE.JOB',,,,2                                     
// ASSGN SYS005,DISK,VOL=VOL01,SHR                                     
// DLBL DISKFIL,'COPYTAPE.JOB',0,SD                                     
// EXTENT SYS005,VOL01,1,0,800,1600

Amikor húsz évvel később a személyi számítógépek képesek lettek hajlékonylemezek használatára, a DOS elnevezés újra életre kelt, különböző gyártók különböző rendszereit jelentette, ezek közül a legfontosabb az IBM PC operációs rendszere, a MS-DOS, és a vele kompatibilis változatok, melyek uralták az IBM PC kompatibilis számítógépek piacát 1981 és 1995 között: PC-DOS, MS-DOS, FreeDOS, DR-DOS, Novell-DOS, OpenDOS, PTS-DOS, ROM-DOS és mások.

Ezen DOS változatok alapja a CP/M, melyet azonban kibővítettek a UNIX-hoz hasonló könyvtárszerkezet kezelésének képességével, és saját lemezformátumot vezettek be (FAT). Single-user (egyfelhasználós) és single-tasking (nincs párhuzamos programfutás) rendszer, jogosultsági vagy védelmi rendszere nincs.

[szerkesztés] A DOS tartalma

A DOS rendszer maga is parancsokból áll, és az a célja, hogy a számítógépet alapfokon kezelni lehessen, és hogy egyéb szoftvereket is futtatni lehessen. A gép az operációs rendszer parancsait a háttértárolóról tölti be az operatív memóriába. A betöltött parancsok természetesen csökkentik a számítógép belső memóriájának szabad kapacitását, hiszen a parancsok helyet igényelnek. Azért, hogy a helyfoglalás ne legyen túl nagy, a parancsoknak csak egy részét, a legfontosabbakat töltik be, lehetővé téve ezek azonnali végrehajtását. A parancsok ezen részét nevezzük belső parancsoknak. A ritkábban használt ún. külső parancsok a háttértárolóról csak a végrehajtás idejére töltődnek be. Hogy melyik parancs belső vagy külső, az DOS-verziónként eltérő.

A DOS parancsait négy fő csoportba lehet osztani:

könyvtárak kezelésére való parancsok (pl. DIR, TREE, MD, RD, CD stb.),
fájkezelő parancsok (pl. COPY, MOVE, DEL, REN stb.),
a lemezkezelés parancsai (pl. FORMAT, DISKCOPY, LABEL stb.),
egyéb parancsok (pl. TIME, DATE, VER stb.).

Az operációs rendszer betöltődését az jelzi, hogy megjelenik a képernyőn a gép készenléti jele, az ún. prompt (pl. C:\>), utána pedig a kurzor villog. A képernyőről minden egyéb kiíratás letörölhető, a prompt soha. A promptban szereplő betű mindig annak a meghajtónak a jele, ahonnan a rendszer betöltődött, ez az aktuális meghajtó.

Az MS-DOS komponensei:

BIOS: a DOS-nak nem része, de elindulásához és működéséhez elengedhetetlen a ROM-BIOS.
IO.SYS + MSDOS.SYS: a rendszermag, (legfontosabb) belépési pontja az INT 21h (nehéz lenne megmondani, miért van két részre bontva, a DOS 7-től az MSDOS.SYS már csak egy konfigurációs file).
COMMAND.COM: a felhasználóval kapcsolatot tartó parancsértelmező.
CONFIG.SYS: a felhasználó által módosítható konfigurációs állomány.
Opcionális kiegészítők, például az ANSI.SYS, HIMEM.SYS stb
Tranziens programok, például a FORMAT.COM, EDLIN.COM