Slavetić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Slavetić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb
KözségJastrebarsko
Jogállásfalu
PolgármesterMihael Zmajlović
Irányítószám10450
Körzethívószám(+385) 01
Népesség
Teljes népesség57 fő (2021. aug. 31.)[1]
Népsűrűség22,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság290 m
Terület5,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 42′, k. h. 15° 33′Koordináták: é. sz. 45° 42′, k. h. 15° 33′
A Wikimédia Commons tartalmaz Slavetić témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Slavetić falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Jasztrebarszkához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zágrábtól 36 km-re délnyugatra, községközpontjától 10 km-re északnyugatra a Plešivica-hegység délkeleti lejtőin fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1249-ben "villa Sclauetichi", "Sclauethych", illetve "Sclaueticzy" alakban a podgorjei várispánság birtokaként említik először. Ugyanekkor említikaz azonos nevű patakot is "fluvius Zlauatigy" néven, mint a zcopnai birtok határát képező vízfolyást. 1283-ban Slavetić is a Babonicsok birtoka lett. A település 1327-ben "possessio Sclauetiz" néven mint Lipovac várának uradalmához tartozó falu szerepel. 1487-ben Hunyadi Mátyás a szlaveticsi birtokot Orsich Péternek adta, ahol a 16. század elején a család felépítette várát és amely végig a család székhelye és uradalmi központja volt. A család innen vette előnevét. Slavetić plébániáját 1661-ben Orsich Boldizsár kérésére alapították, Brebrovac, Dragovanšćak, Goljak, Gračac Slavetićki, Hrašća, Rastoki, Tihočaj és Okrug települések tartoznak hozzá. A plébániatemplomot az Orsich család 1600 körül épített kápolnájából alakították ki. A falunak 1857-ben 300, 1910-ben 388 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2001-ben 116 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001
300 314 362 413 384 388 332 365 409 424 380 340 222 163 116

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma[3] 1600 körül az Orsich család kápolnájaként épült. A 18. században barokk-klasszicista stílusban építették át. A főoltár mai formájában a 19. században készült el, oltárképét 1735-ben festették. A szószék 1741-ben készült el. Értékes még a mellék kápolnában álló Szent Valentin oltár két 1735-ben készített angyalával és az 1911-ben Heferer műhelyében épített orgona. A Nagyboldogasszony és a Szent Valentin kápolna 1732-ben készült el, míg a Szent Anna kápolna 1735-ben épült a templomhoz. A harangtornyot 1807-ben emelték, 1837-ben pedig megépült az új kórus.
  • A falu nyugati szélén, egy három oldalról meredek dombon áll az Orsich család várkastélya,[4] melynek legrégibb magja még a 16. század elején épült fel, később többször bővítették. Valószínűleg még a 16. század második felében építették a délnyugati tornyot, majd a 17. században felépült a keleti szárny a főkapuval, melyen az 1639-es évszám olvasható. A déli szárnyat és nyugati szárny további részét a 18. században építették. A várkastélyon még később is történtek építések, jelenleg is az Ausztriában élő Rauch-Orsich család tulajdonában van. A várkastély egy szabálytalan négyszög alakú központi udvar körül épült ki. Legrégibb része az öregtorony, melyen több gótikus részlet is fennmaradt. Az északi oldalon áll a kétemeletes várpalota, mellette az északnyugati torony. Az egyemeletes nyugati és a földszintes déli szárnyban főként gazdasági épületek találhatók. Az egyemeletes keleti szárnyon keresztül jutunk be az udvarra és a délkeleti bástyatoronyba. A várkastélyon szerencsésen ötvöződnek a gótikus, reneszánsz és barokk elemek, mint a lakótorony, konzolos árnyékszékek, lőrések és sarokerkélyek. A várkastély előtt valaha egy külső vár is lehetett. Alapfalainak több darabja részben romosan, részben konzerválva máig fennmaradt. A vár alatt egy kis kertet is kialakítottak, melyhez faragott lépcső és egy kis kapu vezetett.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]