Zaprešić

Zaprešić városközpontja.

Zaprešić címere

Zaprešić zászlaja

Közigazgatás

Ország

Horvátország

Megye

Zágráb

Község

Zaprešić

Rang

város

Polgármester

Željko Turk

Irányítószám

10290

Körzethívószám

(+385) 01

Népesség

Teljes népesség

19 574 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

1032,38 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

18,96 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zaprešić

Pozíció Horvátország térképén

Koordináták: é. sz. 45° 47′ 20″, k. h. 15° 45′ 40″

é. sz. 45° 47′ 20″, k. h. 15° 45′ 40″

Zaprešić város és község Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Hruševec Kupljenski, Ivanec Bistranski, Jablanovec, Kupljenovo, Lužnica, Merenje, Pojatno és Šibice települések tartoznak hozzá.

Fekvése [szerkesztés]

Zágráb központjától 21 km-re nyugatra, községközpontjától 1 km-re délnyugatra a Medvednica-hegység nyugati lábánál fekszik.

Története [szerkesztés]

Zaprešić története a 11. század végén kezdődik. 1094- körül Szent László király Acsa nevű hívének az újonnan alapított zágrábi püspökség védelmére a Medvednica-hegység keleti és nyugati oldalát magában foglaló birtokot adományozott. Ebből a birtokból, mely Szávától egészen a Szutla folyóig terjedt fejlődött ki a szomszédvár-stubicai uradalom, amely a megye második legnagyobb világi birtoka lett. Kedvező fekvésének köszönhetően itt már korán kialakult a település, melynek első írásos említése 1334-ben a zágrábi káptalan statutumában történt. Ekkora már akkora falu volt, hogy már állt Szent Péter tiszteletére szentelt plébániatemploma. A 15. és 16. században az uradalom birtokosai a török elől menekülő horvátokat telepítettek ide. Közülük sokan az Una mentéről és Lika megyéből érkeztek és máig megőrizték ottani nyelvjárásukat. Velül érkeztek azok a ferences szerzetesek, akiknek Szomszédvár ura 1517 és 1527 között felépítette a marija goricai kolostort. 1573-ban az itteni jobbágyok is részt vettek a Grubec Máté vezette horvát parasztfelkelésben. Az uradalom 1575-ben kezdett feldarabolódni, amikor a Henningek öt részre osztották fel, melyet birtokosai ezután gyakran változtak. A 17. és 18. században kisnemesek birtokai voltak, akik felépítették nemesi kúriáikat. Közülük több a 20. századra is fennmaradt. Fejlődősén nagyot lendített az első horvátországi vasútvonal kiépülése, mely itt haladt keresztül.

A településnek 1857-ben 791, 1910-ben 1490 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Zágrábi járásához tartozott. 2011-ben a községnek 25226, a városnak magának 19574 lakosa volt.

Lakosság [szerkesztés]

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
791	790	988	1241	1394	1490	1803	1889	2294	2537	3311	4992	8201	15678	17538	19574

Nevezetességei [szerkesztés]

Novi Dvori kastélyát 1611-ben a Zrínyiek építették. Későbbi tulajdonosai a Csikulin, a Sermage, a Festetich és Erdődy családok voltak. 1851-ben Josip Jelačić vásárolta meg Erdődy Sándor gróftól és átalakíttatta. 1863-ban testvére Đure Jelačić tulajdona lett, majd tőle lánya Anke Jelačić örökölte, aki halála után 1934-ben Matica Hrvatska szervezetre hagyta. 1941 és 1945 között a horvát nemzetvezető Ante Pavelić rezidenciája volt benne. 1945 és 1956 között mezőgazdasági – háztartási iskola működött benne, majd 1970-ig mezőgazdasági iskola és gyermekotthon volt. Azóta az épületegyüttesben többek között raktárak, kiállítóterem, múzeum, szálló, kápolna működik és itt található a Jelačićok családi sírboltja is. 2004-óta itt van a Jelačić bán golf klub központja és gyakorlópályája.
Szent Péter tiszteletére szentelt plébániatemploma 1869-ben épült neogótikus stílusban.
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt új templomát és pasztorális központját 1993-ban építették.
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája 1933-ban épült.
A Novi Dvori kastélyában működő Szent József kápolnát 1855-ben Josip Jelačić bán építtette a saját birtokán.
A Matija Skurjeni galéria a neves naiv festőművész alkotásaival 1987 július 15-én nyitotta meg kapuit.