Ugrás a tartalomhoz

Szklenófürdő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sklené Teplice szócikkből átirányítva)
Szklenófürdő (Sklené Teplice)
Szklenófürdő zászlaja
Szklenófürdő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásGaramszentkereszti
Rangközség
Első írásos említés1340
PolgármesterĽubomír Meliš
Irányítószám966 03
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámZH
Népesség
Teljes népesség380 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület10,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 31′ 41″, k. h. 18° 51′ 47″48.528000°N 18.863000°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 41″, k. h. 18° 51′ 47″48.528000°N 18.863000°E
Szklenófürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szklenófürdő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szklenófürdő (1899-ig Bars-Szklenó, szlovákul: Sklené Teplice, németül: Glasshütte) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Selmecbányától 12 km-re, északra fekszik.

Története

[szerkesztés]

Régi híres fürdőhely, mely eredetileg favágók településeként keletkezett, akik a közeli Selmecbányát látták el faanyaggal. Határában 629 m magas hegyen állnak Teplice várának csekély maradványai. A várat 1456-ban említik először, amikor Hunyadi János visszafoglalta a huszitáktól. Érseki, majd királyi birtok, melyet 1489-ben állítanak helyre, ezután sorsa ismeretlen.

A település első írásos említése „Topliche" alakban 1340-ből származik. A neve arra utal, hogy itt egykoron üveget állítottak elő, 1350 körül ugyanis itt alapították Magyarország első üvegkohóját. 1534-ben 3 portája adózott. 1601-ben 33 ház, malom és kocsma állt a településen. 1715-ben malma és 19 adózó háztartása volt, közülük 6 kézműves. 1828-ban 46 házában 321 lakos élt.

Melegvízű forrásai már a kezdettől ismertek voltak, a gyógyvíz gyógyászati felhasználása azonban csak a 16. századtól indult meg. Az első balneológiai vizsgálatot 1549-ben Wehrner György végezte el a községben. A gyógyvíz első elemzését a 18. században Karl Otto Möller végezte, aki fürdőorvosként tevékenykedett itt. Szklenófürdő gyógyforrásairól Edward Brown angol utazó, Brückmann német mineralógus és Bél Mátyás is megemlékezik munkáiban. 1751-ben, amikor Lotaringiai Ferenc császár és Mária Terézia Selmecbányára látogatott Szklenófürdőt is felkereste. 1786-ban itt rendezték a világ első bányász-kohász kongresszusának tekinthető tudós összejövetelt és Born Ignác javaslatára létrehozták az első nemzetközi tudományos társaságot Societät der Bergbaukunde néven. A fürdőt 1868-ban Gasparetz József zólyomi orvos vásárolta meg, ami 1945-ig az ő családjának tulajdonában maradt.

Vályi András szerint „Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczről Körmöczre vivő országutban, az első várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördők. F. u. a kamara."[2]

Fényes Elek szerint „Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczről Körmöczre vivő országutban, az első várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördők. F. u. a kamara."[3]

Bars vármegye monográfiája szerint „Barsszklenó, a Garamvölgybe nyíló és természeti szépségekben gazdag szklenói völgyben fekvő tót kisközség, melynek lakosai róm. katholikusok, számuk pedig 391. Szklenó-fürdőt a nagy-mutnai urak alapították és németekkel telepítették be, de Körmöczbánya erőhatalommal elfoglalta. Zsigmond király azonban 1404-ban ezt végleg Körmöczbánya tulajdonául itélte és a panaszosokat kitiltotta. A 14. század elején még irtvány volt, melyet 1360-ban bizonyos Glaser filius Gerhardi tett művelhetővé. Ez volna tehát a legrégibb birtokosa, a mint hogy hajdan Glaserhai volt a neve, melyet azonban később félreértésből Glashütten-Bad-nak, vagy Glashütten-nek kereszteltek el, holott itt sohasem volt üveggyár 1373-ban Haisspad és Teplicze néven találjuk említve, régi híres fürdője után, melyről más helyen bővebben van szó. Később mint a Dóczyak birtoka, a sasvári uradalomhoz tartozott, a XVII. század végén pedig a Lippay család tulajdonába ment át. Utána a kincstár lett a birtokosa, melytől 1868-ban Gasparecz József vásárolta meg, kinek utóda a fürdőt ma is bírja. A község határában kiváló minőségű hydraulikus meszet égetnek. A mostani katholikus templom 1808-ban épült, azonban azelőtt is volt temploma, melyről Bél Mátyás mint régiről emlékezik meg. A község határában az ú. n. Puszty-Hradon romok nyomai látszanak, melyről a nép azt tartja, hogy ott a vörös barátok kolostora lett volna. A községben van postahivatal, távirója és vasúti állomása pedig Geletnek."[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]
  • Szklenófürdő régi képeslapon
    Szklenófürdő régi képeslapon

1910-ben 378, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 452 lakosából 447 szlovák volt.

2011-ben 436 lakosából 421 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1811-ben épült klasszicista stílusban.
  • A falunak 40-50 °C-os alkalikus, kénes gyógyvízzel rendelkező gyógyfürdője van, melyet évszázadok óta használnak. A fürdőépületek 1835 és 1848 között épültek klasszicista stílusban, később átépítették őket. A termálvíz nagy mennyiségű magnéziumot és kalciumot tartalmaz, a mozgásszervi és idegrendszeri betegségek, valamint sérülések, műtétek utáni állapotok kezelésére alkalmas. Egyedülálló létesítmény a Parenica termálfürdő, ahol a látogató közvetlenül egy barlangban fürödhet, amelyben 42 °C hőmérsékletű gyógyvíz fakad.
  • Teplice várának romjai.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szklenófürdő&oldid=26999171”