Pilis-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. május 20., 00:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Irodalom)
Pilis-barlang
Cseppkövek a Pilis-barlangban
Cseppkövek a Pilis-barlangban
Hossz470 m
Mélység6 m
Magasság39 m
Függőleges kiterjedés45 m
Tengerszint feletti magasság568 m
Ország Magyarország
TelepülésPilisszentkereszt
Földrajzi tájPilis hegység
Típusinaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám4840-5
Elhelyezkedése
Pilis-barlang (Magyarország)
Pilis-barlang
Pilis-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis-barlang témájú médiaállományokat.

A Pilis-barlang fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. A Pilis hegység 4. leghosszabb barlangja az Ajándék-barlang, az Ariadne-barlangrendszer és a Szent Özséb-barlang után. Az egyik legcseppkövesebb barlang a hegységben.

Leírás

A Vaskapu-völgy déli oldalán, a völgytalp felett, a völgytalptól körülbelül 45 méternyire, egy 3–5 méter magas sziklafal aljában, nehezen megtalálható helyen található a két, rókalyukszerű bejárata. A Vaskapu-völgy talpáról, ahonnan nem látszanak a bejáratai a bejárataihoz egy kijárt ösvény vezet, amely esős, havas időben nehezen járható. A legkönnyebb Pilisszentkeresztről a Két-bükkfa-nyereg felé tartó, zöld sáv turistajelzésen megközelíteni. A Mária padnál kell balra térni a piros kereszt jelzésre. A bejárat helyét turistatérképek is jelölik.

Kezdő barlangászok által szívesen látogatott hely. Mind méreteivel, mind szépségével kiemelkedik a Vaskapu-völgy többi barlangja, sziklaürege közül. A barlang vizeit régen egy nagyobb és több kisebb víznyelő szolgáltatta. Forrásszájként működött a két jelenlegi bejárata, ezért a barlang egy inaktív forrásbarlang. Triász időszaki dachsteini mészkőben jött létre. Viszonylag egyszerű felépítésű, ami miatt nehéz benne eltévedni.

Egyetlen meanderező és befelé haladva enyhén emelkedő folyosóból áll, amelyik néha kétszintessé válik. Sok cseppkő van az 1989-ben feltárt új részben, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, retekcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, heliktitek és cseppkőlefolyások. Ezeken kívül gyakori képződménye a kondenz borsókő és a kiszáradt, illetve vízzel teli cseppkőmedencék (tetaráták). Gömbüstök, csorgák, evorziós üstök, szinlők, hullámkagylók, kannelúrák és ősmaradványok figyelhetők meg járatainak falain. Sok denevér használja téli szálláshelyül. A lezárt barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos világítóeszköz használatával és időszakosan látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

1976-ban volt először Pilis-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Pilis barlang (Jánossy 1976), Pilis-tetői-barlang (Kárpát 1993) és Pilis-tetői cseppkőbarlang (Kárpát 1990) neveken is.

Kutatástörténet

1969 őszén találtak rá bejáratára az utat építő erdészet dolgozói. A Gábor Áron Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentésében szó van arról, hogy a Gábor Áron Barlangkutató Csoport 1969-ben a Pilis-barlangban egyszer túrázott (3 órát, 6 fővel). 1970. október 6-án a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Diogenész Csoportja felmérte az akkor 150 m hosszú üreget. 1972-ben a Diogenész Barlangkutató Csoport tagjai a végpontján egy-két méterrel jutottak előrébb. 1973-ban nem sikerült átjutni a végponton.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis-barlang a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszentkereszten helyezkedik el. Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtek felé vezető kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, az út felett kb. 70 m-re, a Vaskapu-sziklákkal azonos magasságban, a Vaskapu-sziklák előtt kb. 300 m-re van rókalyukszerű bejárata. 150 m hosszú, 3–4 m magas és karsztvíz által keletkezett inaktív hasadékbarlang, amelynek nagyon gazdag a barlangi formakincse. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy 1976. novemberben Szepesházi Imre gyűjtött a Pilis-barlang két pontján csontokat. A bejárattól kb. 100 m mélységben Chiroptera, Rodentia, faszén és több kvarckavics került elő. A bejárattól kb. 10 m mélységben csigafajok, Anura, madárfajok, közönséges vakond, erdei cickány, törpe cickány, Chiroptera, nagy pele, Microtus, erdei pocok, erdei egér, házi egér, mezei nyúl, faszén, növénymagok és kvarckavics került elő. Holocén koriak a leletek.

A Pilis-barlang egyik szűk része

Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Pilis hegységben lévő Pilis barlangból (Szepesházi Imre). 1978-ban került lezárásra a Barlangtani Intézet kérésére. A lezárást a VMTE Foton csoport végezte el. A barlang értékeit védő ajtót ezek után többször is feltörték. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály három tagja, Kárpát József, Kárpátné Fehér Katalin és Máté Erika 1982 júliusában újra felmérte, hossza ekkor 211 méter volt. Alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel és kiterített hossz-szelvény barlangtérképét Kárpát József rajzolta.

1982-ben készült el a barlang járatirány diagramja, amelyet Kárpát József szerkesztett. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pilis-barlang néven és térképen van helye feltüntetve. 1985-ben elkészült a barlang kiterített hossz-szelvényét ábrázoló és a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya által leellenőrzött térkép az 1982. júliusi felmérés alapján.

Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Pilis-barlang volt az egyik helyszíne a VMTE Hatos csoport által rendezett 1983. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Király G., Németh T. és Rajczy M. nyertek. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 68. leghosszabb barlangja a 4840 barlangkataszteri egységben lévő, 211 m hosszú Pilis-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang nincs benne. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang ásványképződményei miatt lett.

A Myotis Barlangkutató Csoportnak sikerült a végponti szűkületet átvésni 1989-ben. A feltárt 166 méter hosszú szakaszban valószínűleg egy jégkori ember lábnyomát találták meg. A lábnyom azóta elpusztult. 1989. szeptember 2-től 5-ig Egerland Z., Gyurin Gy., Kárpát József, Vér Zs. és Zih József felmérték az új részt. A felmérés alapján készült alaprajzi térképet és kiterített hossz-szelvény térképet Kárpát József szerkesztette. 1989-ben lett rajzolva a barlangot és felszínének topográfiai helyzetét ábrázoló térkép, valamint a barlang új részét a régi résszel együtt bemutató alaprajzi térkép és a kiterített hossz-szelvény térkép. Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Pilis-barlangban történt denevér megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Pilis Cave a barlang neve.

Cseppkövek a Pilis-barlangban

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1991-ben készült és Kárpát József által írt kéziratban az olvasható, hogy a pilisszentkereszti fokozottan védett Pilis-barlang 377 m hosszú és 53 m mély, valamint kutatás alatt áll. A Pilis hegység 3. leghosszabb és 4. legmélyebb barlangja. 1997. május 16-án Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Pilis-barlang környékén lévő üregek földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Pilis névvel jelölt Pilis-barlang földrajzi elhelyezkedése. 1997. május 17-én Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Szoplak-völgy üregeinek földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Pilis-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy az 1997 előtt is ismert és fokozottan védett Pilis-barlangnak volt már térképe 1997 előtt. Jelentős és veszélyeztetett barlang, amely további kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a Pilis hegy tömbjének emelkedésekor hidegvizes barlangkialakulás is történt, valószínűleg a pleisztocénben. Ilyen keletkezésű az 550 m tszf. magassági szinten nyíló Pilis-barlang, amely a Pilis-szurdok aljától kb. 25 m magasságban, néhány hasonló jellegű forrásszáj mellett fekszik. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Pilis-barlang (a rajzon Pilis a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

2002-ben vaslemez ajtóval lett lezárva. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő barlangismertetés szerint 377 m hosszú, 52,9 m függőleges kiterjedésű, 46,9 m magas, 6 m mély és vízszintes kiterjedése 223 m, valamint 568 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4840-5 barlangkataszteri számú Pilis-barlang Magyarország 66. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 377 m hosszú barlang 1987-ben 200 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4840-5 barlangkataszteri számú Pilis-barlang Magyarország 70. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 53 m mély barlang 1987-ben is 53 m mély volt. 2003. március 10-én Molnár Zoltán, a Budapesti Denevérvédelmi Csoport tagja jelentette, hogy rongálás miatt megsérült a barlangot lezáró ajtó és nem lehet kinyitni.

Cseppkövek a Pilis-barlangban

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Pilis-barlang a Pilis hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A cseppkőképződményekben leggazdagabb barlang a hegységben. A Vaskapu-völgy D-i oldalában, 568 m tszf. magasságban van a bejárata. Bejárata 1969 őszén útépítéssel nyílt meg. 377 m hosszú a triász mészkőben keletkezett, egyetlen meanderező folyosóból álló, inaktív forrásjárat. Az 1989-ben végzett feltáráskor valószínűleg jégkori ember lábnyomot találtak, de az már nyomtalanul eltűnt. Engedéllyel és alapfelszereléssel járható a lezárt barlang.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2007-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai újra lezárták bejáratát vasajtóval. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 2012. évi barlangnapján az egyik, barlangtúrázásra ajánlott barlang volt a Pilis-barlang, amelyben csak elektromos lámpával lehetett közlekedni. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a másodlagos és feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Pilis-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pilis-barlang (Pilis hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Pilis-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pilis-barlang&oldid=23880838”