Nagykemence
Nagykemence (Kamenica nad Cirochou) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Homonnai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1451 | ||
Polgármester | Alexander Bugyi | ||
Irányítószám | 067 83 | ||
Körzethívószám | 057 | ||
Forgalmi rendszám | HE | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2275 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 135 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 184 m | ||
Terület | 17,57 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 55′ 57″, k. h. 21° 59′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 55′ 57″, k. h. 21° 59′ 57″ | |||
Nagykemence weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykemence témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nagykemence (szlovákul: Kamenica nad Cirochou, korábban Veľká Kamenka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.
Fekvése
Homonnától 7 km-re keletre, a Ciróka-patak bal oldalán fekszik.
Története
1317-ben „Kementze” néven említik először, amikor Károly Róbert király a Drugeth családnak adta hűséges szolgálataikért. 1333-ban a pápai tizedjegyzék mint Cirókahosszúmező filiáját említi. 1416-ban már „Nagy Kementze” alakban tűnik fel. A Drugeth család egészen a 17. század elejéig volt a település birtokosa. Ezután a Szirmay, majd a Csáky család tulajdona lett, akik a 18. században felépítették a falu kastélyát.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis, és Nagy Kemencze. Két tót falu Zemplén Várm. Kis Kemenczének földes Ura G. Csáky Uraság, Nagy Kemenczének pedig Szirmay Úr, lakosai katolikusok, fekszenek Modrához, Hazsinához, és Pericsének is szomszédságokban, határjok három nyomásbéli, hegyes, völgyes nyomásbéli, kavitsos; gabonát, zabot, árpát terem, a’ Nagy Kemenczei határ jó búzát is, igen tsekély tájok van, legelőjök elég bőven, piatzok Homonnán, Nagy Kemenczének malmai nevezetesek.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kemencze (Nagy), Zemplén vmegyében, tót-orosz falu, Cziróka-Hosszumező fil. 654 római, 196 gör. kath., 3 ref. lak. 1397 hold szántófölddel, két malommal a Cziróka vizén, erdővel. Van papiros-malma is. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Nagy-Mihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagykemencze, a Cziróka-völgyben fekszik. Tót kisközség, körjegyzőségi székhely. Van 168 háza és 1039 nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Homonna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott, mígnem 1613-ban Drugeth György a homonnai jezsuitáknak adományozta. Majd az ungvári jezsuita-kollégium tulajdonába ment át, de a XVIII. században a Szirmayaké lett és később a Csákyaké, azután az Andrássyaké. Most gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka és csinos kastélya, melyet még a Csákyak építtettek. A községbeli róm. kath. templom 1831-ben épült. Az itteni szesz- és téglagyár a gróf Andárssy-féle uradalomhoz tartoznak. A községhez tartozik Paulova-tanya is.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott. Utolsó birtokosa gróf Andrássy Géza volt.
Népessége
1910-ben 1067-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 2272 lakosából 2229 szlovák volt.
2011-ben 2379 lakosából 2037 szlovák és 204 cigány.
Nevezetességei
- Szent István első vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1782-ben épült. A templom előtt egy nagyon öreg, terebélyes hársfa áll.
- A Csáky-kastély 1773-ban épült klasszicista stílusban.
- 1936-ban katonai repülőtér létesült a területén, amely ma a szlovák nemzeti aeroklub tulajdona.
- A falutól 2 km-re gyermektábor működik.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség