Magyar görög katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar Görög Katolikus Egyház szócikkből átirányítva)
Magyar görög katolikus egyház
Vallás keresztény
Felekezet keleti katolikus
Eredet ruszin görög katolikus egyház
Lelkészi vezető Kocsis Péter Fülöp
Tisztsége megyés püspök
Tagság 268 935
Nyelv magyar
Alapítva 1912
Rómához csatlakozott 1646
Fő terület Magyarország
Székhely Nyíregyháza, (Hajdúdorog)

A(z) Magyar görög katolikus egyház hivatalos honlapja
A máriapócsi „Könnyező Szűzanya”

A magyar görög katolikus egyház a katolikus egyház része, az úgynevezett keleti katolikus egyházak egyike. Szervezetileg a magyar katolikus egyházhoz, az esztergomi prímás érsek joghatósága alá tartozik.

Egyházmegyéi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg két egyházmegyéje van.

Hajdúdorogi egyházmegye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország katolikus egyházának főkegyuraként I. Ferenc József alapította 1912. május 6-án; Szent X. Piusz pápa 1912. június 8-án kanonizálta “Christifideles Graeci” kezdetű bullájával; a magyar országgyűlés 1913. évi XXXV. sz. törvénycikkével iktatta törvénybe. Az új egyházmegyéhez 162 paróchia tartozott: 70 munkácsi, 8 eperjesi, 44 nagyváradi, 35 gyulafehérvárfogarasi, 4 szamosújvári és 1 esztergomi. Ez a trianoni békekötés után a következőképpen módosult:

  • A trianoni békekötés után magyar területen maradt nagyváradi egyházmegyei paróchiát: Bedőt, illetve a lugosi egyházmegyéhez tartozó Battonyát a Szentszék a hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolta (1935).

Székhelye kezdetben Debrecenben, majd 1914 óta Nyíregyházán van. 2011. március 5-én XVI. Benedek pápa módosításával Borsod-Abaúj-Zemplén megye valamennyi parókiája joghatóságilag a Miskolci Apostoli Exarchátus alá került.

Püspökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Miklósy István (1913. október 5.–†1937. október 29.)
  2. Dr. Dudás Miklós (1939. május 14.–†1972. július 15.)
  3. Dr. Timkó Imre (1975. február 8.–†1988. július)
  4. Dr. Keresztes Szilárd (1988. július2007. november 10.)
  5. P. Kocsis Péter Fülöp (2008. július 1.–)

Miskolci Apostoli Exarchátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trianoni békekötés után magyar területen maradt az eperjesi egyházmegye 21 és a munkácsi egyházmegye egy paróchiája. Ezeket a Szentszék 1924. június 4-én kivette anyaegyházuk joghatósága alól, és számukra önálló egyházkormányzati egységet, apostoli adminisztratúrát alapított. XVI. Benedek pápa 2011. március 5-én módosította az exarchátus területét, amely most megegyezik Borsod-Abaúj-Zemplén megyéével, és exarchának Dr. Orosz Atanáz szerzetest nevezte ki – őt 2011. május 21-én Miskolcon püspökké szentelték.

Bár Miskolc a hajdúdorogi egyházmegyéhez tartozott, gyakorlati okból 1925-ben itt kezdte meg működését az exarchátus. 1961-ben központja Ózdra, 1972-ben Múcsonyra került.

Vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vaskovits Antal helynök (1924. június 4.1925. október 27.)
  2. Papp Antal küzikei címzetes érsek, megyés püspök és apostoli kormányzó (1925. október 27.–†1945. december 24.)
  3. Szántay Szémán István pápai prelátus, archipresbiter, káptalani helynök (1945–1946)
  4. Dr. Dudás Miklós megyés püspök és apostoli kormányzó (1946. december 18.–†1972. július 15.)
  5. Dr. Timkó Imre kormányzó helynök, majd megyés püspök éa apostoli kormányzó (1975. február 8.–†1988. július)
  6. Dr. Keresztes Szilárd általános helynök, majd megyés püspök és apostoli kormányzó (1975. március 15.2008. július 1.)
  7. P. Kocsis Péter Fülöp (2008. július 1.2011. március 5. ) megyés püspök és apostoli kormányzó
  8. Dr. Orosz Atanáz (2011. március 5.–) püspök-exarcha

Paróchiái 2011. március 5-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abaújszántó, Abod, Alsóregmec, Baktakék, Baskó, Boldogkőváralja, Csobád, Edelény, Encs, Felsővadász, Filkeháza, Gadna, Garadna, Homrogd, Irota, Kány, Kazincbarcika, Mikóháza, Mogyoróska, Múcsony, Ózd, Pere, Rakaca, Rakacaszend, Sajószentpéter, Selyeb, Szikszó, Szuhakálló, Tornabarakony, Viszló. 2011. március 5-én XVI. Benedek pápa módosította az exarchátus határait, amely így megegyezik Borsod-Abaúj Zemplén megyével, és így 59 parókia tartozik hozzá.

A liturgia nyelve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti rítusú egyházban folyamatos volt a népnyelv használata, amit igazolnak a XVII. századból fennmaradt imádságok, mint a cirill betűkkel átírt Aranyos-Mohácsi magyar „Miatyánk” (1600 körül). Az unió után, különös tekintettel a magyarok kis számarányára, a magyar, mint liturgikus nyelv háttérbe szorult. Mintegy száz évvel később, a XVIII. század végen merült fel az igény, hogy a ruténekhez és a románokhoz hasonlóan a magyarok is használhassák a saját nyelvüket a liturgiában. Elkészült Aranyszájú Szent János liturgiájának magyar fordítása, majd 40 évvel később egy magyar nyelvű görög katolikus énekeskönyv is, azonban Róma nem járult hozzá a használatukhoz. Ennek ellenére terjedt a magyar, mint liturgikus nyelv használata, mígnem a millenniumkor szigorú tiltás érkezett Rómából. Ez a tiltás indította el az önálló magyar egyházmegyéért küzdő mozgalmat, amely 1912-re sikerrel járt, azonban a megalakuló egyházmegye hivatalos nyelve - a korábbi ószláv helyett - az ógörög (koiné) lett,a gyakorlatban, ahol lehetett, a tiltás ellenére is megmaradt a magyar nyelv használata. Az egyházmegyei hatóság 1920-ban adta ki az új liturgikont, amely a kánon szövegét görögül is tartalmazza. 1925-ben jelent meg a magyar nyelvű evangélium, 1927-ben pedig az Euchologion (Szertartáskönyv). Az Apostoli Szentszék nem tilalmazta többé a magyar nyelv használatát, de kifejezetten nem is engedélyezte azt.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Köszöntés a görög katolikus egyházban: „Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Dicsőség mindörökké!” Karácsonyi időszakban: „Krisztus születik! – Dicsőítsétek!” Húsvéti időben: „Föltámadt Krisztus! – Valóban föltámadt!”
  • Az egyházi év kezdete a görög katolikus egyházban: szeptember 1.
  • A keleti egyházak közül elsőként a hajdúdorogi egyházmegye tért át a Gergely-naptár használatára: 1916. január 14-én.
  • A görög katolikus egyház papjai – az ősi hagyományokat megtartva – nősülhetnek felszentelés előtt, a fölszentelés azonban az életállapotot rögzíti. A püspökök egyházfegyelmileg csak nőtlen vagy özvegy áldozópapok közül választhatóak. A papok és diakónusok egyszer nősültek lehetnek. Ez azt jelenti, hogyha a felszentelés előtt a felszentelendő megözvegyül, nem nősülhet újra, vagy föl nem szentelhető, ha pedig felszentelés után megözvegyül, újra nem nősülhet. Özvegy áldozópap is püspökké szentelhető.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]