Magyar űrtevékenység

Magyarország az 1960-as évek végétől nemzetközi együttműködések keretében több űrprogramban is részt vett. 1992 óta a Magyar Űrkutatási Iroda irányítja a kutatótevékenységet és a nemzetközi kapcsolatokat. A nemzetközi kapcsolatok azért fontosak, mert nincs annyi pénz, hogy saját programokat indítsanak. Néhány év múlva Magyarország az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagállama lehet.

Történet

A VEGA szondák modellje az Udvar-Hazy Központban

A magyar űrtevékenység kezdete 1946 februárjára tehető, amikor Bay Zoltán vezetésével egy kutatócsoport végrehajtotta az első sikeres holdradarkísérletet. A Hold felé küldött és az onnan visszaverődő radarhullámok alapján vizsgálták a Hold felszínét, és a világon elsőként megmérték a Föld-Hold távolságot. Az 1967-ben meghirdetett Interkozmosz együttműködés kereteit kihasználva kutatórakéták, műholdak (Interkozmosz, Prognoz), majd bolygóközi szondák (VEGA, Fobosz) fedélzetére is feljutottak magyar műszerek. Az első magyar űrberendezés az Interkozmosz a Vertyikal–1 rakétaszondán elhelyezett passzív mikrometeoritcsapda volt. A Vega-programban való részvétel a mai napig a magyar űrtevékenység egyik legnagyobb sikere.

A Szojuz-36 küldetés jelvénye

1980-ban az Interkozmosz program részeként repült a Szojuz–36 űrhajóval Farkas Bertalan a Szaljut–6 űrállomásra. Azóta egy magyar sem jutott el a világűrbe, a közeljövőben várhatóan nem is fog. Farkas Bertalan vitte magával először az űrbe a Pille nevű dózismérőt, amelyet azóta már több szovjet/orosz és amerikai űrrepülésen használtak. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazzák. A rendszerváltás után, 1991-ben újraszervezték a magyar űrtevékenység irányítását. 1992-ben létrejött a Magyar Űrkutatási Iroda és a hozzátartozó szervek: a Magyar Űrkutatási Tanács és az Űrkutatási Tudományos Tanács. Az 1990-es években tervezték a Magyarsat nevű magyar távközlési műhold indítását. 2001 tavaszán a magyar és az amerikai kormány között űrkutatási együttműködési megállapodás született.

Rövid időn belül Magyarország az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagja lesz, és az összes európai programban részt vehet. A közép-kelet-európai régióban elsőként írta alá 2003. április 7-én az Európai Űrügynökséggel a szorosabb kapcsolatot jelentő ECSA (European Cooperating State Agreement) dokumentumot.. Ennek ellenére az utóbbi években egyre nagyobb lemaradásba került, mivel a 2007-ben elkezdett csatlakozási tárgyalásokat még mindig nem sikerült lezárni. Ez idő alatt Csehország, Románia és Lengyelország már az ESA teljes jogú tagjává vált.

Magyarország és az ESA között jelenleg egy véges határidejű partnerségi egyezmény van érvényben, 2012 szeptemberéig kell döntenie a kormánynak a tényleges belépésről. A tagdíj 6-8 millió eurót jelentene évente, ennek azonban 95 százalékát a szervezet elosztási rendszere alapján visszapályázhatják a cégek, ráadásul a magyar vállalkozások számára a könnyebb piacszerzés, illetve pályázatok lehetősége is megnyílna. A magyarországi cégeknek jelenleg a kapacitáshiány okoz problémát, önerőből − állami pénzek vagy kedvező hitellehetőségek nélkül − azonban nehézkesen halad a folyamat.

A magyar űrtevékenység történetének új fejezete kezdődött 2012. február 13-án a Masat–1, teljesen magyar építésű pikoműhold felbocsátásával. A műholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették, építését magántámogatók (cégek és magánszemélyek) finanszírozták. A műhold felbocsátása az Európai Űrügynökség Vega hordozórakéta hordozóeszközének kísérleti startja keretében, a LARES és Almasat–1 műholdak, illetve több más (olasz, spanyol, lengyel, román), hasonlóan egyetemi építésű pikoműhold társaságában vált lehetővé.

Űrprogramok magyar részvétellel

(nem teljes lista)

• Interkozmosz: közös űrkutatási program a Szovjetunió és a szocialista országok (Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Vietnam) között.
• Szojuz-36 – Szaljut-6: az első magyar űrrepülés Farkas Bertalannal.
• Vega-program: szovjet üstökös-szondák a Halley-üstökös tanulmányozására. Magyar fejlesztésű a tv-rendszer elektronikája, a kozmikus sugárzásmérő, egy napszél-analizátor és részben a tömeg-spektrométer.
• Fobosz-program: sikertelen szovjet Mars-szondák.
• Marsz-8: sikertelen szovjet Mars-szonda. Három műszer fejlesztésében vettek részt a RMKI kutatói.
• Cassini-Huygens: a Szaturnusz kutatására indított Cassini űrszondához a KFKI RMKI-ban földi ellenőrző egységek és számítógépes programok készültek.
• Nemzetközi Űrállomás: az amerikai és az orosz részlegnek is szolgálati berendezése a Pille dózismérő, amellyel rendszeresen ellenőrzik az űrhajósokat érő káros sugárzást. Tervezik még a Miskolci Egyetem Anyagtudományi Intézetének mérnökei által kifejlesztett korszerű űrkemence, az Univerzális Sokzónás Kristályosító (USK) felvitelét az űrállomásra.
• Cluster-program: négy műhold, amelyekkel a Nap és a Föld között végbemenő, a földi jelenségeket befolyásoló jelenségeket tanulmányozzák. Magyar kutatók két kísérlet (mágneses tér mérése, a közepes energiájú ionok és elektronok mérése) előkészítésében is részt vettek. A RMKI-ben működik az egyik adatközpont, amely a pályaadatok adatkezeléséért, átalakításáért felelős.
• Rosetta: európai üstökösszonda a Csurjumov-Geraszimenko-üstökös vizsgálatára. Magyar mérnökök a fedélzeti számítógép, az elektromos energiaellátó rendszer és néhány tudományos kísérlet elkészítésébe kapcsolódtak be.
• STEREO: a NASA napfizikai programja.
• Chibis–M: az IKI-RAS (az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutató Intézete) által irányított orosz-ukrán-magyar mikroműhold a Föld ULF/VLF elektromágneses környezetének tanulmányozására.
• Masat–1 pikoműhold: az első teljesen magyar építésű műhold.

Űrkutatással foglalkozó intézmények

• Magyar Űrkutatási Iroda: 1992-ben létrejött, a magyar űrtevékenységet irányító szervezet. Honlap
• KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet Honlap
• KFKI Atomenergiakutató Intézet
• ELTE TTK/MTA Geonómia: Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport Honlap; Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoport, műholdas műszerfejlesztés és magnetoszféra-kutatás Honlap
• Admatis: A Miskolci Egyetemen kifejlesztett űrkemencét hasznosító Űrkutató Csoport
• Admatis honlap

A magyar űrtevékenység elismerése

2010. március 20-án a magyar űrkutatók közössége Magyar Örökség Díjat kapott. A bíráló bizottság indoklásában a díjat "a nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel" érdemelte ki, ugyanakkor 11 személyt külön ki is emelt a magyar űrkutatók közösségéből. Ezek a személyek a következők: Kármán Tódor, Izsák Imre, Pavlics Ferenc, Bejczy Antal, Tófalvi Gyula, Almár Iván, Ferencz Csaba, Gschwindt András, Farkas Bertalan, Magyari Béla és Charles Simonyi. Korábban már Magyar Örökség Díjat kapott Bay Zoltán is a holdradar kísérletért az esemény 50. évfordulóján. Ugyancsak Magyar Örökség Díjas Simonyi Károly professzor is (1998), aki szintén részt vett a holdradar kísérletben. A Magyar Örökség Díjat az idehaza dolgozó űrkutatók nevében Ferencz Csaba, a külföldön élők nevében Bejczy Antal vette át az Akadémián rendezett ünnepségen.

Külső hivatkozások

• A Magyar Űrkutatási Iroda hivatalos oldala
• Ferencz Csaba: Magyar űrtevékenység. A szovjet rendszer határai
• Both Előd: A magyar űrkutatás tevékenysége
• A magyarországi űrtevékenység dióhéjban
• SH Atlasz Űrtan, Springer Hungarica Kiadó Kft. 1996
• Almár Iván életútja – a hazai űrkutatás krónikája
• Magyar-amerikai űrkutatási megállapodás
• Egy lépéssel közelebb Európához és a világűrhöz (2003. április 7.)
• Sajtóközlemény a Magyar Örökség díj átadásáról a magyar űrkutatók számára.