Simonyi Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonyi Károly
Simonyi Károly arcképe.jpg
Született 1916. október 18.
Egyházasfalu
Elhunyt 2001. október 9. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mérnök,
fizikus,
egyetemi oktató

Simonyi Károly (Egyházasfalu, 1916. október 18.2001. október 9.) mérnök, fizikus, kiemelkedő tudós-tanár. Charles Simonyi édesapja. Munkásságát 1998-ban a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.[1]

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tízgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként született. Már az alsóbb iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, ezért a falu plébánosa segítette a továbbtanulását: felkutatta egyik gazdagabb rokonát Simonyi–Semadam Sándort, aki támogatta Simonyi Károly tanulmányait. Simonyi Károly az óbudai Árpád Reálgimnázium diákja volt.

Később Simonyi-Semadam Sándor lánya, Erzsébet és a lány férje Mayer Miksa (a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa) vette magához őt, majd később Ernő bátyját is. A mérnök adta kezükbe a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat, amelynek lelkes megoldói lettek. Az anyagi jólét miatt lelkiismeret-furdalása volt, és ezért próbálta lehetőségeit minél jobban kihasználni.

1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. A világháború alatt amerikai, majd szovjet hadifogságba esett. Jelentősen lefogyva érkezett haza.

1946-ban részt vett a Bay által vezetett Hold-radarkísérletben. 1948-ban a Soproni Műszaki Egyetem fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol a megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, egy Van de Graaff rendszerű 1 MeV-eset. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

A Van de Graaff gyorsító jelenleg már kiállítási darab

A gyorsító jelenleg az ELTE Fizikai épületében található a Pázmány Péter sétányon. A mellette található tábla felirata:

1952-től alapítója és vezetője volt a BME elméleti villamosságtan tanszékének és a KFKI atomfizikai osztályának. A KFKI-ban párhuzamosan folyt a részecskegyorsító építése és az elméleti felkészülés az atomfizikai kutatásokra. Simonyi a fúziós energiatermelés lehetőségeit és korlátait vizsgálta. Később a KFKI egyik igazgatóhelyettese Kovács István igazgató és Jánossy Lajos igazgatóhelyettes mellett.

1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás.

A forradalom után megindult ellene a harc. 1957. december 31-én elbúcsúzott a KFKI-tól, a hetvenes évek elején az általa alapított BME Elméleti Villamosságtan tanszékének tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, az egyetem St. épületének 216-os szobájába került. Ez tette lehetővé egy előadássorozat során körvonalazódó, legismertebb könyvének, A fizika kultúrtörténetének a megírását, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott.

Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta. 1998-ban elnyerte Az év ismeretterjesztő tudósa díjat. 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Mindig szót emelt a természettudományos és a humán kultúra szétválasztása ellen. Ebben a tekintetben barátjához, Németh Lászlóhoz hasonlóan gondolkodott.

Simonyi alapította a Természet Világa Természet–Tudomány diákpályázatának A kultúra egysége különdíját.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Zsuzsa, francia–spanyol szakos tanárnő. Fiai, Tamás és Károly mérnökök. Károly középiskolás korában került külföldre, később vezető szakemberként, Charles Simonyi néven járult hozzá a Microsoft sikeréhez.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvei több nyelven megjelentek. Az Elméleti villamosságtan c. tankönyvét német nyelvterületen ma is használják. "A fizika kultúrtörténete" c. művét a magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították (1998).

  • Elméleti villamosságtan (1952)
  • Villamosságtan (1954, 1957 - két kötetben)
  • Magyar-Kínai Elektrotechnikai Szótár (1962)
  • Elektronfizika (1965)
  • Elméleti Villamosságtan Példatár (társszerző, 1967)
  • A fizika kultúrtörténete; 1978, 1981, 1986, 1998, 2002
  • Az Információtechnika Fizikai Alapjai - Elektronfizika (társszerző, 1997)
  • A magyarországi fizika kultúrtörténete - XIX. század (2001)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simonyi Károly témájú médiaállományokat.