Lucius Domitius Aurelianus római császár
| Aurelianus | |
| Aurelianus portréja | |
|
|
|
| a Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje 270. szeptember – 275. szeptember/október |
|
| Elődje | Quintillus |
| Utódja | Tacitus |
| Életrajzi adatok | |
| Teljes neve | Lucius Domitius Aurelianus |
| Született | 214. szeptember 9. Sirmium |
| Elhunyt | 275. október/szeptember (61 évesen) Caenophrurium |
| Házastársa | Bruttia Crispina |
Lucius Domitius Aurelianus (Sirmium, 214. szeptember 9. – Konstantinápoly, 275 szeptember vagy október) római császár (270–275-ig), a katonacsászárok egyike.
Parasztcsaládban született Pannoniában, Sirmium (a mai Szávaszentdemeter) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén a hadvezérségig emelkedett. Claudius Gothicus lovasságának parancsnoka volt, és mikor a császár meghalt, a Pannoniában állomásozó légiók Aurelianust kiáltották ki császárrá.
Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: 271-ben kiürítette majd átengedte a gótokoknak Dáciát, s békét kötött velük, Itáliából kiverte az alemannokat, visszaszerezte Hispániát, s 271–272-ben és 273-ban sikeres hadjáratot vezetett a "pius Felix Augustus" nevet felvett Vaballathus és anyja, Septimia Zenobia uralkodóasszony ellen, aki független palmyrai királyságot akart alapítani, s Egyiptomot is elfoglalta. 273-ban az utolsó helyi császár, Tetricus harc nélkül adta át Galliát, amit időközben a barbárok többször is feldúltak.
Rómát a tulliusi falnál jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül (Mura Aureliane), ami máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbe tenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus (senatus) Restitutor orbis terrarum címet adta neki, ami annyit tesz: a földkerekség helyreállítója.
Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számon tartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek.
275-ben a perzsák ellen vonulva írnoka, Mnestheus összeesküvést szőtt ellene, melynek a császár áldozatul esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől – agyonütötték a császárt.
| Elődei: Flaminus Antiochianus és Virius Orfitus |
|
Utódai: Titus Flavius Postumius Quietus és Iunius Veldumnianus |
| Elődei: Pius Tetricus (suff) és Iulius Placidianus |
|
Utódai: Pius Tetricus és Tetricus Esuvius |
| Elődei: Pius Tetricus és Tetricus Esuvius |
|
Utódai: Tacitus és Aemilianus |
| Előző uralkodó: Quintillus |
|
Következő uralkodó: Tacitus |

