Kiskerény
Kiskerény (Kurimany) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Lőcsei | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1298 | ||
Polgármester | Anna Hricová | ||
Irányítószám | 054 01 | ||
Körzethívószám | 053 | ||
Forgalmi rendszám | LE | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 369 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 147 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 522 m | ||
Terület | 2,58 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Kiskerény weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskerény témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kiskerény (1899-ig Kurimján, szlovákul: Kurimany, németül: Kirn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 379 lakosából 371 szlovák volt.
Fekvése
Lőcsétől 5 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
Neve a latin Quirinus Sanctus (Szent Kvirin, magyarosan Kerény) névből származik. Névadója a Sabariában vértanúságot szenvedett sisciai püspök, aki ma is a falu védőszentje.
Története
A régészeit leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 2500 körüli időben éltek emberek. Az első szláv település a 8. században jött létre itt. A tatárjárást követően 1250 körül a környező településekhez hasonlóan szászokkal telepítették be. Alapítója egy Frigyes nevű comes volt. Első írásos említése 1298-ból származik Villa Quirínia alakban abban az oklevélben, melyben a 24 szepességi királyi település plébániáit sorolják fel. Lakóit szabadságjogokkal és kiváltságokkal ruházták fel. 1465-ben Szepes várát tartozékaival, köztük Kerénnyel együtt Szapolyai Imre szerezte meg. Ettől kezdve a település az uradalom részeként elveszítette korábbi kiváltságait és a többi adózó falu közé esett vissza. Módosabb szász polgárai Lőcsére költöztek. 1605. november 9-én Bocskai hajdúi támadták meg a falut és három ház kivételével mindent felégettek. 1619-ben és 1677-ben újból leégett a falu. 1700-ban Kiskerénynek 33, többségben szász lakosa volt. 1731-ben 52, 1752-ben 51 lakosa volt. Időközben erőteljes szlovák betelepülés történt a községbe. 1784-ben a népességösszeírásban 11 házban 81 lakost számláltak. 1831-ben 124, 1870-ben 173 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.
Vályi András szerint "KURIMAN. Kirn. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Haribócshoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának 1/3 része soványas, legelője jó, más javai is vagynak."[2]
Fényes Elek szerint "Kurimján, (Kirn), Szepes vmegyében, tót falu, Harikócz fil. 145 kath. lak. F. u. gr. Csáky."[3]
1910-ben 195, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. Az első világháborúban 37 kerényi férfi harcolt a frontokon. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. 1939-ben a katasztrofális higiéniai viszonyok miatt tífuszjárvány dúlt a községben, melynek 7 lakos esett áldozatául. A falut 1944 decemberében bekapcsolták az elektromos hálózatba. Előbb magyar, majd német egységek vonultak be a településre, amelyet 1945. január 27-én foglalt el a szovjet hadsereg. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.
2001-ben 359 lakosából 356 szlovák volt.
Nevezetességei
Szent Kvirin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. században épült barokk stílusban a korábbi gótikus templom helyén. Később többször megújították. Keresztelőmedencéje 14. századi gótikus, gótikus oltárának szobrait Lőcsei Pál mester készítette 1510 körül.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.