Kemény István (költő)

Kemény István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
Élete
Született	1961. október 28. (62 éves) Budapest
Nemzetiség	magyar
Kitüntetései	Magyarország Babérkoszorúja díj (2007) Márai Sándor-díj (2010) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989) Robert Graves-díj (1995)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény István témájú médiaállományokat.

Kemény István (Budapest, 1961. október 28. –) József Attila-díjas magyar író, költő. Kemény Lili és Kemény Zsófi apja.

Élete és munkássága

1961-ben született Budapesten. Édesanyja tanítónő, 1999-ben elhunyt édesapja szobrász volt. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE Bölcsészettudományi Karra, ahol 1990-ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát.

„	A középkori Magyarország elbukott 1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a frusztrált, de küldetéses maradványország most múlik ki csendesen a szemünk előtt. Nincs itt már önálló kis világ, nincs egek ostromlása.	”
– Komp-ország, a hídról

Kemény István dedikál az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2011. június

Írásaival először a diákírók, diákköltők sárvári találkozóján szerzett elismerést. Első, ma is „vállalható” versének az 1980–1981 folyamán született Tudod, hogy tévedek címűt tartja, amely válogatott versei 1998-as gyűjteményének nyitódarabja lett. 1984-es bemutatkozó kötetét 2006-ig hét versgyűjtemény követte.

„	Édes hazám, szerettelek, úgy tettél te is, mint aki szeret: a tankönyveid és a költőid is azt mondták, hű fiad legyek. Hű is voltam, fel is nőttem, cinikus ember se lett belőlem, csak depressziós, nehéz és elárult, bezárt cukorgyár a ködben.…	”
– Búcsúlevél

Számos kritikusa nemzedéke legjelentékenyebb költői között tartja számon. Parti Nagy Lajos szerint „költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig és az utána jövők is. Alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna.”

Első prózakötetét, Az ellenség művészete című kisregényt 1989-ben adták ki. Az Élet és Irodalomban 1992-től 1996-ig közzétett tárcáiból készült összeállítás 1997-ben jelent meg. Első nagyregénye Kedves Ismeretlen címmel 2009-ben látott napvilágot.

A 2006. februári Holmiban nagy visszhangot kiváltott esszét publikált a Domokos Mátyás által szerkesztett Ady-szemelvénygyűjtemény kapcsán. Írt drámát, rádiójegyzetet, fülszövegeket, ponyvaregényt (álnéven), dialógusokat a Barátok közt című sorozat számára, és több fordítása (többek között tucatnyi Nick Cave-magyarítása) is megjelent.

Fontosabb művei

Verseskötetek

• Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 1984)
• Játék méreggel és ellenméreggel (1987)
• Témák a Rokokó-filmből (Holnap, Budapest, 1991)
• A koboldkórus (József Attila Kör – Pesti Szalon, Budapest, 1993)
• A néma H (Pesti Szalon, Budapest, 1996)
• Valami a vérről. Válogatott és új versek (Palatinus, Budapest, 1998)
• Hideg. Versek 1996–2001 (Palatinus, Budapest, 2001)
• Élőbeszéd (Magvető, Budapest, 2006)
• Állástalan táncosnő. Összegyűjtött versek 1980–2006 (Magvető, Budapest, 2011)
• A királynál (Magvető, Budapest, 2012)
• Kemény István legszebb versei; vál., szerk., utószó Németh Zoltán; AB-art, Bratislava, 2016
• Nílus. Versek; Magvető, Bp., 2018

Regények

• Az ellenség művészete (Holnap, Budapest, 1989)
• Kedves Ismeretlen (Magvető, Budapest, 2009)
• Budapest Nagyregény. (Budapest Brand Nonprofit Zrt., Bp., 2023) (társszerző)

Tárcák

• Család, gyerekek, autó (Palatinus, Budapest, 1997)

Dráma

• A félszent. Tragédia három felvonásban (Bartis Attilával; In Pompeji, 1995. 4. sz.)

Esszék

• A Kafka-paradigma (Vörös Istvánnal; Széphalom, Budapest, 1994)
• A világ leírása, részlet; fotó Bartis Attila, szöveg Kemény István; Deák Erika Galéria, Bp., 2016
• Lúdbőr. Esszék; Magvető, Bp., 2017
• Komp-ország, a hídról (inː Holmi, 2006. 2. sz. 220–226. o.)
• Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire; Magvető, Bp., 2021

Idegen nyelven

• Franz Josef Czernin–Kemény István: Gedichte zweisprachig. Versek két nyelven; Kortina, Wien–Bp., 2009 + CD (Dichterpaare)
• Zsivogovorene; bolgárra ford. Martin Hrisztov; Ergo, Szófia, 2010 (Moderna evropejska lira)
• Discurso vivo; spanyolra ford. María Elena Szilágyi Chebi; Baile del Sol, Tegueste, 2011 (Deleste)

Díjai

• Kilencek-díj (1986)
• A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988)
• KISZ-díj (1988)
• Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989)
• A Jövő Irodalmáért Jutalom (1989)
• Holnap Kiadó Nívódíja (1990)
• Soros-ösztöndíj (1994)
• Hidas Antal-díj (1994)
• Robert Graves-díj (1995)
• Déry Tibor-díj (1997)
• József Attila-díj (1997)
• Zelk Zoltán-díj (2001)
• Arany János-ösztöndíj (2002)
• Palatinus-díj (2002)
• JAK-díj (2004)
• Székely Bicska-rend (2006)
• Palládium díj (2007)
• Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2007)
• Márai Sándor-díj (2010)
• Hévíz Irodalmi Díj (2016)
• Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016)
• Térey János-ösztöndíj (2020)
• Baumgarten-díj (2023)

Források

• Bartis Attila: Élőbeszéd. Nagyvizit Kemény Istvánnál
• Maszárovics Ágnes: „Az első meg az utolsó vers érdekel”. Levélinterjú Kemény Istvánnal
• Parti Nagy Lajos laudációja a Palládium-díj 2007-es átadása alkalmából In Élet és Irodalom, 2007. március 2.
• Poós Zoltán: Család, gyerekek, regény. Interjú Kemény Istvánnal
• Turista és zarándok. Esszék és tanulmányok Kemény Istvánról; szerk. Balajthy Ágnes, Borsik Miklós; JAK–Prae.hu, Bp., 2016 (JAK)

Külső hivatkozások

• Kemény István oldala az Írólap.hu-n
• Kortárs irodalmi adattár
• Kortárs magyar írók 1945–1997