I. Rákóczi György

I. Rákóczi György
Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György
erdélyi fejedelem
Uralkodási ideje
1630. december 1. – 1648. október 11.
Elődje	Bethlen István
Utódja	II. Rákóczi György
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Rákóczi család
Született	1593. június 8. Szerencs
Elhunyt	1648. október 11. (55 évesen) Gyulafehérvár
Nyughelye	Gyulafehérvári érseki székesegyház
Édesapja	Rákóczi Zsigmond
Édesanyja	Gerendi Anna
Testvére(i)	Rákóczi Erzsébet Rákóczi Pál Rákóczi Zsigmond
Házastársa	Bethlen Katalin (?), Lorántffy Zsuzsanna (1616)
Gyermekei	Rákóczi Sámuel (1617–1618) II. Rákóczi György (1621–1660) Rákóczi Zsigmond (1622–1652) Rákóczi Ferenc (1624–1632)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Rákóczi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsővadászi I. (Öreg) Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.) erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett a református egyház és iskoláztatás felvirágoztatása érdekében.

Élete

I. Rákóczi György

Édesapja a Rákóczi-ház felemelkedését elindító Rákóczi Zsigmond fejedelem; anyja Rákóczi második felesége, Gerendi Anna volt.

Rákóczi Györgyöt az apja már 1605-ben apródnak adta Bocskai István kassai udvarába, ahol megismerkedett a szintén ott szolgáló 16 éves Báthory Gáborral és a náluk idősebb Bethlen Gáborral. Tanuló- és gyermekéveiről más információk nem állnak rendelkezésre. Bocskai 1606-ban bekövetkezett halála után valószínűleg visszaköltözött apjához, akit az erdélyi rendek ekkor, 1607-ben választották meg erdélyi fejedelemmé. Báthory Gábor fejedelemsége alatt feltehetően magyarországi birtokain tartózkodott, a politikai életben – részben fiatal kora miatt – nem vett részt. 1615-ben Borsod vármegye főispánja, ezek után királyi étekfogó mester és az ónodi vár kapitánya lett. 1616. április 18-án vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát, az új feleség hozományaként megkapta a sárospataki uradalmat is, ami a későbbiekben – Munkács mellett – a Rákóczi-birtokok legfontosabbika lett.

1619-ben elsők között csatlakozott Bethlen Gáborhoz, aki többek között az ő támogatására indított azonnali támadást II. Ferdinánd király ellen. A felső-magyarországi rendek kassai gyűlése még ebben az évben Felső-Magyarország kapitányává választották Rákóczit. Bethlen magyarországi hadjárataiban azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa az előrenyomuló erdélyi seregek hátországát, de amikor Homonnai Drugeth György túlerőben lévő kozákjaitól vereséget szenvedett, 1619. november 23-án Bethlen felhagyott bécsi ostromával és visszafordult Magyarországra. Leváltotta főkapitányi tisztéből Rákóczit, de kárpótlásul a fejedelmi tanácsnokok sorába emelte. Rákóczi mindvégig kitartott Bethlen mellett. 1625-ben ő kapta a feladatot, hogy Bethlen követeként kérje meg Brandenburgi Katalin kezét, és hozza Erdélybe a fiatal menyasszonyt.

Bethlen halála után Brandenburgi Katalin és a kormányzónak kinevezett idősebb Bethlen István mellett Rákóczi György is esélyes volt a fejedelmi székre, ráadásul őt még a hajdú katonaság is támogatta. 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. 1636-ban Bethlen szövetkezett a budai pasával ellene, de a nagyszalontai csatában Rákóczi legyőzte a törököket.

1644-ben, a harmincéves háború keretében, szövetségben a Svéd Királysággal megindította hadait III. Ferdinánd ellen. A váltakozó sikereket hozó első év után, 1645-ben Munkácson szövetséget kötött XIV. Lajos francia királlyal és Brünn mellett csatlakozott a svéd hadsereghez. A szultán azonban visszaparancsolta Rákóczi hadait a Magyar Királyság keleti részére, így a fejedelem inkább a békekötést választotta. 1645-ben, a linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig; Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették. A linzi béke ugyancsak megerősítette a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlatát és megadta a parasztságnak a szabad templomhasználat jogát, amely megakadályozta, hogy a földesúr, élve kegyúri jogával, a jobbágyaival ellenkező vallású papot helyezzen a település templomába.

Uralma alatt Erdély békében fejlődött: buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de az ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. Soha annyi könyvet nem adtak ki előtte, mint az ő korában.

1648. október 11-én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.

Házassága

1616. április 16-án Sárospatakon kötött házasságot Lorántffy Zsuzsannával, Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos és Zeleméri Borbála leányával. Gyermekeik:

• Sámuel (1617–1618. június 27.)
• György (Sárospatak, 1621. január 30.–Nagyvárad, 1660. június 7.)
• Zsigmond (Sárospatak, 1622. július 14.–Fogaras, 1652. február 4.)
• Ferenc (1624–1632)

További információk

• Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593–1648. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1893
• Nagy László: A „bibliás őrálló” fejedelem: I. Rákóczi György a magyar históriában. Budapest: Magvető, 1984
• Péter Katalin: A fejedelemség virágkora (1606–1660). In: Makkai László – Szász Zoltán (szerk.): Erdély története II. 1606-tól 1830-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988, 617-783. o.
• Magyar életrajzi lexikon
• Czigány István 2017: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem királyellenes hadjárata a harmincéves háborúban (1644-1645). Acta Academiae Agriensis, Sectio Historiae XLIV, 75-96.

Előző uralkodó: Bethlen István

Erdély fejedelme 1630–1648

Következő uralkodó: II. Rákóczi György