Hárslevelű
Hárslevelű | |
fehérborszőlő | |
Egyéb nevei | Lipovina, Lindenblättriger, Feuille de Tilleul |
Eredet | Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája |
Hazai elterjedtsége | Tokajai, Mátrai, Egri, Villányi borvidékek |
Általános elterjedtsége | Európa borvidékei |
Fürt leírása | nagyon hosszú, vállas, laza |
Érési időszak | október eleje–közepe |
Érzékenység | szárazság, téli fagy, rothadás |
Művelésmód | kordon |
Borának jellemzői | beérési mustfoka 19 körüli, tüzes, illatos |
Jelentős borai | Tokaji aszú |
Megjegyzések | Kitűnően aszúsodik. |
A hárslevelű (szlovákul Lipovina, németül Lindenblättriger, franciául Feuille de Tilleul[1]) a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája a Vitis vinifera Pontian Balcanica ágából. Minőségi fehérborszőlő, hazai elterjedtségét tekintve a kilencedik leggyakoribb fajta.
Több magyar borvidéken – Mátrai (Debrő), a Somlói, az Egri és a Villányi borvidékeken – termelik, de leginkább a Tokaji borvidék jellemző fajtája, ahol furminttal keverve a Tokaji aszút állítják elő belőle. A Tokaji-hegység északi, szlovákiai részén és Dél-Afrikában szintén termelik.
Jellemzői
Tőkéje erős növekedésű, ritka lombozatú, egyenletesen és bőven teremő. Levele ép, kerek; fürtje igen hosszú, laza szerkezetű; bogyói közepesen nagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, lédúsak. Napos, száraz fekvésű dűlőkben jól aszúsodnak. Októberi érésű, szárazságra, téli fagyokra és rothadásra érzékeny fajta.
Száraz borként a Hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital.
Források
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-230-442-X
- ↑ 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról. [2006. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)