Ugrás a tartalomhoz

Gölnicbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Krumpi (vitalap | szerkesztései) 2021. április 5., 22:24-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (coa update)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 19.) ezen a változaton alapul.
Gölnicbánya (Gelnica)
Gölnicbánya főtere a városházával
Gölnicbánya főtere a városházával
Gölnicbánya címere
Gölnicbánya címere		 Gölnicbánya zászlaja
Gölnicbánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangváros
Első írásos említés1246
PolgármesterDušan Tomaško
Irányítószám056 01
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség5951 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség107 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság365 m
Terület57,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 20° 56′ 23″48.855000°N 20.939722°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 20° 56′ 23″48.855000°N 20.939722°E
Gölnicbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gölnicbánya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gölnicbánya (szlovákul Gelnica, németül Göllnitz) város Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásának székhelye. A Szepesség egyik legfontosabb bányavárosa.

Nevének eredete

Neve eredetileg víznév, a Gölnic-patakról nevezték el, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv gnilec melléknévből ered, ami poshadt vizet jelent.

Fekvése

Eperjestől 28 km-re délnyugatra fekszik.

Története

Gölnicbánya 1900-ban
Városháza
Evangélikus templom

A régészeti leletek tanúsága szerint a Gölnic völgyében már a kőkorszakban, majd a bronzkorban is éltek emberek. A várost német aranybányászok alapították a 12. században. A város a tatárjárást követően indult igazán fejlődésnek, miután Bajorországból, Türingiából és a Rajna-vidékről német telepesek érkeztek az elpusztított lakosság helyére. Gölnicbánya csakhamar a környező bányásztelepülések központja lett. Először 1246-ban említi oklevél "Gylnychbanya" néven. 1264-ben IV. Bélától kapta városi jogait. Ezeket később V. István és IV. László is megerősítette. 1276-ban "Gelnic", 1280-ban "Gulnychbana", 1379-ben "Gulnicia, Gulnych" a neve. Gölnicbánya vidéke a 13. században közigazgatásilag nem a Szepességhez, hanem a kamaragróf hatósága alá tartozott. A gölnic- és szomolnokbányavidéki németek közvetlen királyi hatalom alatt, a bányavárosok külön közigazgatási egységében egyesültek.[2]

1288-ban domonkos szerzetesek építettek kolostort itt, melyet 1543-ban egy lázadás során leromboltak. Városi jogait 1317-ben Károly Róbert, 1359-ben Nagy Lajos király, majd 1435-ben Luxemburgi Zsigmond kiterjesztette, mely következtében Gölnicbánya szabad királyi város lett. A város legrégibb pecsétje 1497-ből származik.

Az óváros déli végétől nyugatra állott egykor vára, melyet 1234-ben II. András uralkodása alatt kezdtek építeni és 1436-ban említenek először. 1437. októberében Zsigmond elzálogosította Eberhard Cliber bambergi polgárnak.[3] 1444-től Giskra zsoldosai birtokolták.[4] A vár 1527-ben elpusztult, köveit széthordták. Ma rom Gölnicbánya területén.[5]

A város fénykorát a 15. században élte, amikor nagy mennyiségű ezüstöt és rezet bányásztak itt, 1726-ban a Gölnic völgyében fekvő hét alsó bányaváros központja lett. Később a vastermelés került túlsúlyba. A fémfeldolgozás miatt olvasztóhámorok is működtek itt. A 19. század végére színesfémbányái kimerültek, csak vasbányászata maradt meg, mely még ma is fejlett.

Vályi András szerint "GÖLLNITZ. vagy Gelnitz, Hniletz. német mező Város Szepes Vármegyében, földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gelnitz vize mellett, Remete, és Krompack között. Ispotálya van, vasa, és hámora is nevezetes, rezet ásnak bányaiban, ’s vas drótokat is készítenek, Bányai már 1280-dik esztendőben esméretesek valának, lakosai németűl beszélnek ugyan; de sokkal külömbözőbb hangzatot, és kimondást adnak a’ szavaknak mint Lőtsén, vagy másutt, a’ hol németűl tisztán beszéllenek; ezek pedig darabos, és idomatlan hangokkal élnek. Nem meszsze 53látszatik a’ Várostól egy régi Várnak avagy kastélynak omladékja. Határja soványas, keresetre jó módgya minden nap a’ Bányákban, fája mind a’ két féle, az első Osztályba számláltatott."[6]

Fényes Elek szerint "Gölnicz, (Gelnicza), tót-német bányaváros Szepes vármegyében, a Gölnicz vagy Hnilecz vize mellett, Szomolnokhoz éjszak-keletre 3 mfldnyire, magas hegyek közt: 2248 kath., 2768 evang., vagyonos lakosokkal. Kath. és evang. anyatemplom. Sörház. Vendégfogadó. Vas- és réz-bányák. Helyettes bányász-törvényszék. Az idevaló vasat az iglóival együtt legjobbnak tartják a megyében. Fő gazdasága vas- és rézbányáiban áll. Van itt 2 vashámor, 3 vasolvasztó és frisitő kemencze, mellyekben évenkint 17,000 mázsa vas készül. Egy vas-szeggyár; a közel fekvő Grellenseifen nevű völgyben ismét kilencz hámort hajt a hasonnemű viz. Lakik itt továbbá 175 kovácsmester, kiknek nagyobb része csak vasszegeket készít. A kovácsműhelyek száma 22, s ennyi a tulajdonos mester is; a többi ezeknél bérben dolgozik. Van itt végre még 4 rézkovács s 3 bánya-kovács-műhely, 4 árpakásamalom, egy érczzuzda. A város 1838-ban gr. Csáky családtól örökösen megváltá magát."[7]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásának székhelye volt.

Népessége

Gölnicbánya, elöl a Mária mennybemenetele templom

1789-ben 699 házában 5024 lakos élt.

1828-ban 644 háza és 4632 lakosa volt.

1910-ben 3833 lakosából 2095 fő német, 1098 szlovák és 606 magyar volt.

2011-ben 6202 lakosából 5233 fő szlovák volt.

Nevezetességei

A plébániatemplom gótikus stílusban épült
  • A város feletti magaslaton 13. századi vár romjai találhatók.
  • Római katolikus plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték a 14. század második felében, a 15. században átépítették. Korának legnagyobb méretű szepességi temploma volt. A háromhajós, gótikus eredetű templomot egykor erődfal övezte.
  • Az 1807-ben épült városháza a főtéren áll.
  • A katolikus plébánia épülete 1774-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
  • Evangélikus templomát 1784-ben építették.
  • A városnak bányászmúzeuma is van. Anyagát 1766-óta gyűjtötték, azonban csak 1938-ban nyílt meg először a nagyközönség számára.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Taborsky Ottó: Dr. Fekete Nagy Antal - A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest, 1934. In: Turul 1934/ 1-2, 34.
  3. ↑ Wenzel Gusztáv 1880: Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest, 359.
  4. ↑ Tóth-Szabó Pál 1917: A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 204; 1447: Z. IX. 169
  5. ↑ Slivka, Michal – Vallašek, Adrian 1991: Hrady a hrádky na východnom Slovensku. Košice, 112; Engel Pál 1977: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Budapest, 113; Csánki Dezső 1890: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest, 248; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457.
  6. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  7. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források

  • Gelnica - História a súčasnosť.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gölnicbánya&oldid=23749516”