Széles durbincs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gymnocephalus balon szócikkből átirányítva)
Széles durbincs
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Percinae
Nem: Durbincsok (Gymnocephalus)
Bloch, 1793
Faj: G. baloni
Tudományos név
Gymnocephalus baloni
Holčík & K. Hensel, 1974
Elterjedés
A széles durbincs elterjedési területe   egész éves Összeállította: IUCN 2013
A széles durbincs elterjedési területe
  egész éves

Összeállította: IUCN 2013

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Széles durbincs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Széles durbincs témájú kategóriát.

A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó védett faj.[1]

A Duna-vízrendszer bennszülött faja, de a Fekete- és a Kaszpi-tenger medencéjének más folyóiban is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentéktelen, mivel mérete kicsi, és állománysűrűsége gyér.

Előfordulása[szerkesztés]

Tudománytörténeti érdekesség, hogy önálló fajként csak 1974-ben ismerték fel. A vágó durbincs és a széles durbincs feltételezhetően ökológiai specializáció útján különült el egymástól. Korábban a Duna-vízrendszer bennszülött fajának tartottak, de kiderült, hogy a Fekete- és a Kaszpi-tenger medencéjének más folyóiban is előfordul.[2][3]

Magyarországon a Duna, a Rábca, a Rába, az Ipoly, az Apátkúti-patak, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Lendva, a Tisza, a Szamos, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, az Eger-patak, a Rima, a Laskó-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Hortobágy-Berettyó, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros és a Tisza-tó az élőhelye.[4]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonához, a vágó durbincshoz hasonlít a legjobban, de annak oldalát elszórt sötétbarna foltok tarkítják, és teste is robusztusabb. Ezek nem rendeződnek harántsávokká, és hátúszójuk szegélyvonalának meghosszabbítása nem derékszög, hanem hegyesszög alatt metszi a faroknyelet. A selymes durbincs megkülönböztethető tőle, hiszen annak az oldalán hosszanti csíkok futnak. Hasonlít hozzá a sügér, de annak sávozottsága erőteljesebb, és az első hátúszója végén visel foltot.[4]

Neve[szerkesztés]

A széles durbincs a tudományos fajnevét a lengyel származású, kanadai Eugene K. Balon ichthiológusról kapta. Emiatt nevezik magyarul balon durbincsnak, továbbá ponty paptetűnek és barna lezsérnek is.[2][5]

Megjelenése[szerkesztés]

Teste zömök és magas, oldalról lapított. Kis termetű, mert kifejlett példányai csak 10-20 centiméteres hosszúságot érnek el, de nagyobbra nőnek, mint a vágó durbincsok. Feje és a szeme is nagy az orra enyhén lekerekített és hosszúkás. Háta a fej mögött meredeken emelkedik a hátúszó kezdetéig, majd onnan fokozatosan ereszkedik a faroknyél közepéig. A hátán lévő meredek emelkedés egy jellegzetes púppal kezdődik, amely az idősebb példányokon különösen szembetűnő. Színe halvány olajbarna, melyen igen sok apró, sötétbarna folt néhány szabálytalan alakú harántsávban rendeződik. Hátúszójának első részében 14-16 tüske, hátulsó felében 11-13 elágazó sugár található. Oldalvonala teljes és 35-40 pikkelyt lehet számolni rajta.[4][6]

Életmódja[szerkesztés]

Táplálékát kezdetben planktonszervezetek, férgek, apró rákok, rovarlárvák és puhatestűek alkotják. A folyók viszonylag gyors áramlású, oxigénben gazdagabb részein, kövek között él. A köveket búvóhelyként használja és csak szürkületkor hagyja el, nappal általában inaktív. Nem alkot rajokat és feltételezhető róla a territóriumtartás is.[3]

A márna- és dévérzóna áramláskedvelő reofil hala, de ezek ellenére holtágakban és állóvizű csatornákban is megtalálható. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy az erőteljes időszakos áramlások idején eljut ilyen helyekre. Megfigyelték, hogy az ilyen helyekre került példányok milyen nagy számban gyűlnek össze a visszajutásukat akadályozó zsilipkapuknál, ezzel is azt igazolva, hogyha tehetnék, ők bizony visszatérnének az áramló vízbe.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodása kevésbé ismert, de a vágó durbincshoz hasonlítják, és reofil életmódja miatt íváskor a kavicsos-sóderes mederfenékre rakja le ikráit.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gymnocephalus baloni Holcík and Hensel, 1974. ITIS report. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  2. a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. a b Dr. Györe Károly: Széles durbincs - Gymnocephalus baloni Holčik & Hensel, 1974. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az durbincs eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  4. a b c d e Széles durbincs – Gymnocephalus baloni Holčík & Hensel, 1974. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  5. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  6. Durbincsok (Gymnocephalus). tomolyka.freeweb.hu. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)

További információk[szerkesztés]

Magyar nyelvű[szerkesztés]

Idegen nyelveken[szerkesztés]