Iovianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Flavius Claudius Iovianus római császár szócikkből átirányítva)
Flavius Claudius Iovianus
Jovianus.jpg

Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
363. június 26. (?)364. február 17.
Elődje Iulianus
Utódja I. Valentinianus
Procopius
Életrajzi adatok
Született 331
Pannonia, Singidunum
Elhunyt 364. február 17.
Bithünia, Dadastana
Édesapja Varronianus comes

Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia364. február 17. Dadastana, Bithünia)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.

A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriot, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.

Katonai téren nem sok babért aratott, de elfogadta II. Sápúr perzsa Szászánida királly szövetségi ajánlatát és harminc éves békében állapodott meg vele. Lemondott Arméniáról, Niszibisz[4] és Szingara városáról.[2] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.

Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.[5]

Vallási intézkedései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett.[6] Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iovianus római császár témájú médiaállományokat.


Elődei:
Flavius Iulianus
és
Sallustius
Consul
364
Kollégája:
Flavius Varronianus
SPQR
Utódai:
Flavius Valentinianus
és
Flavius Valens
Előző uralkodó:
Iulianus
Római császár
363 – 364
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
I. Valentinianus
Valens
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap