Feltámadás

A feltámadást jelölő szó a görög anasztaszisz szóból ered, mely jelentése valakit felállítani. A Krisztus előtti ókori bölcselők tudták a halott testnek a feléledése nem történik meg: "Amikor az ember egyszer meghalt és a por felszívta vérét, már nincs többé feltámadás" (Aiszkhülosz: Emeniszek 647). Azonban ilyen vagy olyan formában a feltámadás vagy feltámasztás visszatérő motívum mindhárom monoteista vallásban, a kereszténységben, a judaizmusban és az iszlámban is.

A vallási iratokban a feltámadás személyes (pl. Jézus) és csoportos szinten is megjelenik (például az egész emberiség feltámadása ítéletnapkor). A feltámadás fogalmával más vallási hagyományokban is találkozhatunk.

Tartalomjegyzék

1 Kereszténység
2 A feltámadás és a tudomány
3 Feltámadástörténet művészi ábrázolásai
4 Feltámadás jelenet ábrázolása a képzőművészetben
5 Forrás
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Kereszténység

A kereszténységben a feltámadás jelentheti Jézus (harmadnapon), a holtak (ítéletnapkor), vagy a csodák során feltámasztott emberek életre kelését. A Feltámadással - a keresztény hit szerint - Krisztus bebizonyította, hogy ő Isten egyszülött Fia. Jézus legyőzte a halált, és ezzel megmutatta, hogy a halállal nem ér véget az élet.

[szerkesztés] Jézus feltámadása

Jézus feltámadásának központi szerepe volt már a korai keresztények tanításában is.

Pál apostol azt mondta, hogy „ha Jézus nem támadt volna fel a halottak közül, akkor a keresztények lennének a legszánalmasabbak mindenki küzül” (εἰ ἐν τῇ ζωῇ ταύτῃ ἐν Χριστῷ ἠλπικότες ἐσμὲν μόνον, ἐλεεινότεροι πάντων ἀνθρώπων ἐσμέν). I. Korinthusiak 15:19

Pál szerint az egész keresztény vallás Jézus feltámadásának központi motívumán alapul. A keresztények Jézus feltámadását húsvétkor ünneplik.

[szerkesztés] A holtak feltámasztása

A kereszténység az első században indult az akkori judaizmuson belül vallási mozgalomként, ezért megmaradt benne az I. századi judaizmus halottak feltámadásába vetett hite.

A legtöbb mai keresztény egyház megtartotta azt a hitet, hogy lesz majd egy általános feltámadás ítéletnapkor, amikor minden halott feltámad majd („az idők végezetén”).

Pál mondja: „…amennyiben már egy napot is kitűzött, melyen igazságosan meg fogja ítélni a föld lakóit egy ember által, akit erre külön kiválasztott. Arra pedig, hogy hinni tudjatok benne, azzal nyújtott lehetőséget mindeneknek, hogy őt a halottak közül feltámasztotta.” (καθότι ἔστησεν ἡμέραν ἐν ᾗ μέλλει κρίνειν τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ ἐν ἀνδρὶ ᾧ ὥρισεν, πίστιν παρασχὼν πᾶσιν ἀναστήσας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. ) (Apostolok cselekedetei 17,31)

és

„… hogy azt a reménységet ápolom az Istenben, amire ezek maguk is várnak, hogy el kell jönnie az igazságosak és hamisak feltámadásának.” (ἐλπίδα ἔχων εἰς τὸν θεόν, ἣν καὶ αὐτοὶ οὗτοι προσδέχονται, ἀνάστασιν μέλλειν ἔσεσθαι δικαίων τε καὶ ἀδίκων.) (Apostolok cselekedetei 24,15)

A halottak feltámadásába (és Jézus ítélő szerepébe) vetett hit benne van az apostoli hitvallásban is, ami a kereszténység alapvető hitvallása. A jelenések könyvében szintén található utalás az Ítéletnapra, amikor majd a holtak feltámadnak.

[szerkesztés] Csodák

Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus feltámadása után megbízta tanítványait többek között a halottak feltámasztásával is. A kereszténység történetében számos beszámolót találhatunk olyan keresztényekről, akik halottakat támasztottak fel.

Az Újszövetség szerint Jézus több személyt is feltámasztott, többek között Jairus lányát (Mk 5,21 - 24 és 35-43), egy fiatalembert a naini ifjút (Lk 7,11-17)– saját temetésén – és Lázárt (Jn 11,1 - 44), akit már négy napja eltemettek.

Máté evangéliuma szerint Jézus halála után több halott szent kijött a sírjából és Jeruzsálembe ment, ahol sok ember előtt megjelentek (Mt 27,52-53).

Ehhez hasonló feltámasztásokat tulajdonítanak apostoloknak és szenteknek is. Az Apostolok cselekedetei szerint Szent Péter feltámasztott egy Dorcas nevű nőt (akit Tabitha-nak neveztek) és Szent Pál is feltámasztott egy férfit, aki elaludt és kiesett az ablakból, majd meghalt (Eutychus).

[szerkesztés] A feltámadás és a tudomány

A Torinóban őrzött Torinói lepel lehetne az egyetlen tudományos bizonyíték arra hogy Jézus valóban élt és feltámadt. A lepel tudományos vizsgálatára létrejött egy új tudomány, a szindonológia, melynek feladata összegyűjteni - és valószínűsíteni - tudományos tényeket arról, mikor keletkehezett a lepel, mi és ki látható rajta és a legizgalmasabb kérdés, hogyan került rá egy szakállas ember lenyomata. Néhány tudós - az esetenként megrendezett konferencián - a feltámadás bizonyítékának látja a leplet, mások más adatokra hivatkozva nem tartják annak.

[szerkesztés] Feltámadástörténet művészi ábrázolásai

Mint a keresztény egyháztörténet egyik legfontosabb eseményének művészi megfogalmazása mindmáig kiemelkedő témája mind a népi-, mind a nagyművészeteknek. Az alkotások templombelsőktől múzeumokig és ünnepi felvonulások ereklyeszobraiként számtalan körülmény keretében felfedezhetők.