Emmanuelle Béart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuelle Béart
Emmanuelle Béart Deauville 2010.jpg
Emmanuelle Béart a 2010-es deauville-i filmfesztiválon
Életrajzi adatok
Születési név Emmanuelle Marie Hélène Béart
Született 1963. augusztus 14. (50 éves), Gassin francia
Származás francia francia
Házastársa Daniel Auteuil (1987-1998) és Michael Cohen (2008-2011)
Élettárs Daniel Auteuil
Pályafutása
Aktív évek 1983 – napjainkig
Díjai
César-díj Legjobb női mellékszereplő (1987)
További díjak Ezüst Medve[1] (2002)

Legjobb európai színésznő (2002)

Sztanyiszlavszkij-díj (2010)

Emmanuelle Béart weboldala
Emmanuelle Béart az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Emmanuelle Marie Hélène Béart (Gassin,[2] 1963. augusztus 14. – ) francia színésznő, 1996 és 2006 között az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete, manapság is számos humanitárius tevékenység aktivistája.

Gyermekkora, iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dél-Franciaországban született Emmanuelle Béart gyermekkorát a nagyvárosi forgatagtól távol, Cogolinben és a Sainte-Maxime-hoz közeli Beauvallonban töltötte. Anyja nevelte őt nővérével, Sarah Cerieix-el, és három fivérével, Olivier Guespin-nel, valamint Ivan és Mikis Cerieix-el együtt.

Művész szülők gyermeke. Apja Guy Béart, egyiptomi zsidó származású zeneszerző, előadóművész,[3][4] édesanyja, Geneviève Galéa pedig egy olasz-görög származású egykori manöken és színésznő. Emmanuelle nagyon fiatal volt, amikor apja elhagyta a családot.

Kislányként lázadó természetű, az iskola nem nagyon érdekelte, ha tehette, kerülte. Arról álmodott, hogy színésznő lesz – rendszeresen utánozta iskolatársait.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michel Piccolival A szép bajkeverő bemutatója előtt az 1991-es cannes-i filmfesztiválon.

1971-ben, 8 éves korában statisztaszerepet kapott René Clément A nyúl futása a mezőn című filmjében, majd 1975-ben Jean Pourtalé Demain les mômes című alkotásában szerepelt faluja összes gyermekével, köztük Olivier bátyjával együtt. Már nagyon fiatalon Romy Schneider csodálójává lett.

1980-ban, 17 évesen, két hetes montréali utazáson vett részt. Annyira beleszeretett Kanadába, hogy ott maradt; második hazájának tekintette. Folytatta tanulmányait, megtanult angolul, majd a Collège International Marie de France-ban francia érettségi vizsgát tett. Ott találkozott Robert Altman filmrendezővel, aki bátorította, hogy menjen színészi pályára.

1983-ban visszatért Franciaországba, Párizsban beiratkozott Jean-Laurent Cochet színművészeti tanfolyamára. Szépségével annyira elbűvölte David Hamiltont, hogy három hónap után felajánlotta neki első filmszerepét az Első vágyak című erotikus filmjében. Ezt követte 1984-ben Jean-Pierre Dougnac Tiltott szerelem című drámája, mely szerepért 1985-ben jelölték a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó César-díjra.

Ezzel elindult filmes, televíziós és színházi színésznői pályafutása.

1984-ben Edouard Molinaro Elrejtett érzelmek című filmjének forgatásán Emmanuelle Béart találkozott Daniel Auteuil-jel. Még a film forgatása közben összeházasodtak és több mint tíz éven át együtt éltek. Házasságukból született 1992 áprilisában Nelly.

1986-ban a házaspár nemzetközi hírnévre tett szert Claude Berri Marcel Pagnol regényéből készített …és a pokol című filmdrámájával. Emmanuelle ezért a szerepéért 1987-ben megkapta a legjobb mellékszereplő színésznőnek járó César-díjat, míg férje ugyanott a legjobb színész lett. Nevük együtt szerepelt a plakátokon Yves Montand-éval és Hippolyte Girardot-éval.

1991-ben kirobbanó sikert aratott Jacques Rivette A szép bajkeverőjében, melyben a Michel Piccoli által alakított festőnek, Édouard Frenhofernek meztelenül modellt álló fiatal nőt alakít.

Emmanuelle Béart 2000-ben

1995-ben Emmanuelle Béart felkérést kapott Brian De Palma rendezőtől a Mission: Impossible női főszerepére, Tom Cruise és Jean Reno parnereként. A film világsikert aratott, azonban a színésznő nem nagyon értékelte Hollywood szellemiségét; gyorsan visszatért a francia szerzői filmekhez. A filmezés mellett színházi szerepeket is kapott.

1996 és 2006 között az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete; tíz éven át járta a világot és dolgozott a bántalmazott gyermekek érdekében és kampányolt az AIDS ellen.[5]

2003-ban, 40 évesen, meztelenül mutatta meg magát az ELLE női magazin borítóján.

2007-ben csatlakozott a Ségolène Royal francia köztársasági elnökségét támogató bizottsághoz és részt vett a szocialista jelölt május elsejei Charléty stadionbéli nagygyűlésén.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emmanuelle Béart 1987 és 1998 között Daniel Auteuil színésszel élt házasságban. 1992 áprilisában született Nelly nevű kislányuk. 1996-ban, David Moreau zeneszerzővel, Patrick Bruel féltestvérével való viszonyából született fia, Yohann. Béart ma Belgiumban lakik két gyermekével.

Három éven át tartott fenn kapcsolatot a tragikus sorsú Vincent Meyer filmproducerrel, akit 2000-ben, Az utolsó jelenet forgatásán ismert meg, és aki a 2003-as cannes-i fesztivál idején, amikor Béart a Kallódók azúr-parti versenyén tartózkodott, Párizsban öngyilkos lett.

Később összeismerkedett Michaël Cohen francia színésszel, akihez 2008. augusztus 13-án férjhez ment. Polgári esküvőjüket a belgiumi Genappe-ban tartották. Közösen adoptáltak egy etióp gyermeket, Surifelt. 2011-ben házasságukat felbontották.

Humanitárius elkötelezettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyjának köszönhetően, aki annak idején megalapította a „Réflexe Solidarité” szervezetet, Emmanuelle Béart már kisgyermekként kapcsolatba került a humanitárius tevékenységgel.

Tíz éven át, 1996-tól 2006-ig volt az UNICEF francia bizottságának jószolgálati nagykövete. Előbb Mauritániában járt, majd vietnami, mali, thaiföldi és Sierra Leonei gyermekekkel találkozott. A szervezet New York-i központja 2002-ben „különleges képviselőnek” nevezte ki, s diplomata útlevéllel látta el. Utolsó útja során Kenyában készített riportot AIDS-es gyermekekkel.

Emmanuelle Béart arra is felhasználja a közéletben és a médiában elért hírnevét, hogy olyan humanitárius akciókban vegyen részt, mint 1996-ban a párizsi Szent Bernát templomot megszálló, rendezetlen státusú külföldiek ügyének felkarolása, ami miatt a Dior divatház felbontotta a vele korábban kötött szerződést. 2006-ban – noha ő maga külföldön él – ugyancsak fellépett a „papír nélküliek” jogainak rendezéséért a Párizs-közeli Cachan településen történt kilakoltatások és jogtalan épületfoglalások ügyében.[6]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972 – A nyúl futása a mezőn (La course du lièvre à travers les champs)
  • 1976 – Demain les mômes
  • 1980 – Le grand Poucet (tévéfilm)
  • 1983 – Első vágyak (Premiers désires)
  • 1984 – Zacharius (tévéfilm)
  • 1984 – Tiltott szerelem (Un amour interdit)
  • 1984 – Raison perdue (tévéfilm)
  • 1985 – Elrejtett érzelmek (L'amour en douce)
  • 1986 – La femme de sa vie (a Cinéma 16 tévésorozat része)
  • 1986 – Et demain viendra le jour (tévéfilm)
  • 1986 – …és a pokol (Manon des sources)
  • 1987 – Angyal első látásra (Date with an Angel)
  • 1988 – A magas szőke + két szőke[7] (À gauche en sortant de l'ascenseur)
  • 1989 – Marie Antoinette, reine d'un seul amour (Les jupons de la révolution tévésorozat része)
  • 1989 – Les enfants du désordre
  • 1990 – Fracassa kapitány (Il viaggio di Capitan Fracassa)
  • 1991 – Le bateau de Lu
  • 1991 – A szép bajkeverő (La belle noiseuse)
  • 1991 – J'embrasse pas
  • 1992 – Divertimento
  • 1992 – Dermedt szív (Un coeur en hiver)
  • 1993 – Rupture(s) (1993)
  • 1994 – A pokol (L'enfer)
  • 1995 – Egy francia nő (Une femme française)
  • 1995 – Nelly és Arnaud úr (Nelly & Monsieur Arnaud)
  • 1996 – Le dernier Chaperon rouge (kisjátékfilm)
  • 1996 – Mission: Impossible
  • 1998 – Don Juan
  • 1998 – Életrabló (Voleur de vie)
  • 1999 – Megtalált idő (Le temps retrouvé)
  • 1999 – Elefánt Juice (Elephant juice)
  • 1999 – Karácsonyi kavarodás (La bûche)
  • 2000 – Érzelmek útvesztői (Les destinées sentimentales)
  • 2001 – Voyance et manigance
  • 2001 – Az utolsó jelenet (La répétition)
  • 20028 nő (8 femmes)
  • 2002 – Searching for Debra Winger (dokumentumfilm)
  • 2003 – Kallódók (Les égarés)
  • 2003 – Marie és Julien története (Histoire de Marie et Julien)
  • 2003 – Nathalie...
  • 2004 – A boire
  • 2005 – A három testőr visszatér (D'Artagnan et les trois mousquetaires)
  • 2005 – Lábnyom (Un fil à la patte)
  • 2005 – A pokol (L'enfer)
  • 2006 – Bosszúszomj (A Crime)
  • 2006 – Kék Papagáj (Le héros de la famille)
  • 2007 – Szemtanúk (Les témoins)
  • 2008 – Disco
  • 2008 – Mes Stars et moi
  • 2008 – Vinyan - Az elveszett lelkek (Vinyan)
  • 2010 – Nous trois
  • 2010 – Ça commence par la fin
  • 2011 – Ma compagne de nuit
  • 2011 – Le grand restaurant II (tévéfilm)
  • 2011 – Les amours perdues (kisjátékfilm)
  • 2011 – Bye Bye Blondie
  • 2012 – Le désert de l'amour (tévéfilm)
  • 2012 – Le reste du monde (tévéfilm)

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Emmanuelle Béart című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A legjobb művészi hozzájárulásért adományozták a film nyolc színésznője részére.
  2. Egyes források Saint Tropez-t tüntetik fel születési helyként, azonban a 68/1963 sz. születési anyakönyvi kivonat szerint anyakönyvezése Gassin-ben történt. Lásd Les gens du cinéma : Béart, Emmanuelle
  3. O. Hind: «Le cinéma, un long chemin fait de rencontres» (francia nyelven). Emmanuelle Béart à L’Expression. L'Expression, 2008. október 30. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  4. Report: Belgian far-right leader resigns over Holocaust song (angol nyelven). Jewish World. Haaretz.com, 2008. november 7. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  5. Kenya : soutenir la lutte contre le sida (francia nyelven). Reportage sur la mission d'Emmanuelle Béart. UNICEF, 2006. március 29. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  6. Emmanuelle Béart et les sans-papiers (francia nyelven). Savoir : 10 "people" engagés. L'internaute, 2008. november 7. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  7. Előfordul Magas szőke meg két szőke címmel is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle Béart témájú médiaállományokat.