Decius római császár
Decius | |
'Caius Messius Decius (születési)[1] Imperator Caesar Caius Messius Quintus Decius Traianus Augustus (uralkodói)[2] | |
Decius pénzérméje | |
A Római Birodalom princepse | |
Uralkodási ideje | |
249 ősze – 251. június 1. (1 évig) | |
Elődje | Philippus Arabs |
Utódja | Hostilianus és Trebonianus Gallus |
Életrajzi adatok | |
Született | 201 körül Budalia |
Elhunyt | 251. június 1. (50 évesen) Abrittus |
Házastársa | Herenia Etruscilla |
Gyermekei | Herennius és Hostilianus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Decius témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Imperator Caesar Caius Messius Quintus Decius Traianus Augustus, általánosan elterjedt néven Decius császár, született Caius Messius Decius; Budalia, 201 körül – Abrittus, 251. június 1.) a Római Birodalom császára.
Hatalomra jutása
Decius Pannonia szülötte volt, bár anyai ágon itáliai vér csörgedezett az ereiben. 232-ben consul, később Róma városának praefectusa volt, majd Philippus Arabs római császár a dunai légiók parancsnokává nevezte ki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rendet teremtsen a fegyelmezetlen katonaság körében. Katonái azonban császárrá kiáltották ki a népszerű hadvezért, s Decius és seregei egy Verona melletti csatában vereséget mértek Philippus császár hadára. Az ütközet után a császár és fia merénylet áldozata lett.
Uralkodása
Császárként Decius az ősi római hagyományok rendíthetetlen őrzőjeként igyekezett megmenteni a válságba jutott birodalmat az elkerülhetetlennek tűnő bukástól. Példaképül Traianus császárt választotta, akinek nevét a maga neve mellé illesztette. A szenátussal jó kapcsolatot ápolt.
Keresztényüldözések
Ő volt az első császár, aki már valóban elrendelte a nagy tömegekre vonatkozó keresztényüldözéseket, mivel a császár úgy vélte, hogy a pogány vallás megerősítése a birodalom fenntartásának egyetlen záloga és a keresztények az ősök tiszteletét sértik meg. Decius az új hit erősödésének háttérbe szorításáért komoly intézkedéseket hozott. Jézus Krisztus követőit a hatóságok előtt arra kényszerítette, hogy áldozatot mutassanak be az állam isteneinek és a császárnak. Ha ezt a gyanúsítottak megtagadták, akkor halálbüntetéssel sújtották őket.
Halála
250-ben a kárpok megtámadták Dacia provinciát, míg a gótok Kniva vezetésével Moesiába hatoltak be. A császár hadjáratot indított a barbárok ellen, de Beroeánál vereséget szenvedett. 251-ben az uralkodó a mai Dobrudzsa vidékén ellentámadást indított a hazafelé igyekvő gótok ellen, de az abrittusi mocsarakban újabb vereséget szenvedett tőlük. Előbb fia, Herennius, majd a gótok üldözésére induló Decius is elesett a csatában.
Jegyzetek
- ↑ Krawczuk: Római császárok 392. o.
- ↑ Krawczuk: Római császárok 392. o.
Források
- ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2
- Michael Grant: Róma császárai, Corvina Kiadó, Budapest, 1996.
- Bánosi György - Veresegyházi Béla: Ókori uralkodók kislexikona, Anno Kiadó, Budapest, 2001.
Elődei: Lucius Fulvius Gavius és Lucius Naevius Aquilinus |
Consul 250 |
Utódai: Decius és Herennius Etruscus |
Elődei: Decius és Vettius Gratus |
Consul 251 |
Utódai: Trebonianus Gallus és Vibius Volusianus |
Előző uralkodó: Philippus Arabs |
Következő uralkodó: Hostilianus és Trebonianus Gallus |