Csekey István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen EniPort (vitalap | szerkesztései) 2020. június 26., 23:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Emlékezete: kieg.)
Csekey István
Életrajzi adatok
Született1889. február 2.
Szolnok
Elhunyt1963. augusztus 17. (74 évesen)
Pécs
Ismeretes mintjogász
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Csekey István témájú médiaállományokat.

Csekey István (Szolnok, 1889. február 2.Pécs, 1963. augusztus 17.) magyar jogász, egyetemi tanár, jogtudós.

Élete

Szülei tanult emberek voltak, apja református lelkész, anyja polgári iskolai tanár. Középiskolai tanulmányait a Szolnoki Állami Főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait 1907 és 1922 között a kolozsvári, a strasbourgi, a heidelbergi és a berlini egyetemen folytatta, utóbbit állami ösztöndíjjal. 1911-ben Kolozsvárott avatták államtudományi doktorrá, 1913-ban jogtudományi doktorátust is szerzett. 1918 decemberében a budapesti egyetemen magyar közjogból habilitált.

Pályafutása 1912-ben a kecskeméti református jogakadémián indult, ahol a közigazgatási jog, statisztika és művelődéstörténet helyettes tanára, 1913-tól nyilvános rendkívüli tanára, 1919-től nyilvános rendes tanára lett. 1923-ban az észtországi Tartuba hívták, ahol 1931-ig a közigazgatási jog egyetemi tanáraként működött. Közben megszervezte itt a Magyar Tudományos Intézetet is, melynek igazgatója volt. Munkássága elismeréseként megkapta az Észt Tudós Társaság örökös tagja címet, a tartui egyetem pedig tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki.

1931-től 1940-ig a Szegedre költöztetett Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Politika Tanszékének vezetőjeként dolgozott. 1938 és 1939 folyamán a Jog- és Államtudományi Kar dékánja, 1940-ben prodékánja volt. A Szegeden töltött évek alatt aktív tagja lett az Alföldkutató Bizottságnak és a Dugonics Társaságnak, s 1939-40-ben ellátta az Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae című lap szerkesztőbizottságának főtitkári feladatait is.

1940-1945-ben Kolozsvárott tanított, majd 1945-1946-ban ismét Szegeden. 1946-tól 1951-ig, nyugdíjazásáig a Pécsi Egyetem jogi karának volt a tanára. Pécsett 1947 és 1949 között a dékáni tisztséget is vitte.

Munkássága

Már hallgató korában jelentős jogtörténeti tanulmányokat írt. Elsősorban a közjog, ezen belül a magyar történeti alkotmány jogi kérdéseivel foglalkozott. De jelentős kutatói munkát fejtett ki az észt-finn-magyar történelmi, kulturális és jogi-jogrendszerbeli kapcsolatok kutatásában, sőt foglalkozott Liszt Ferenc magyarságának kérdésével, lengyel irodalommal, idősebb korában pedig Baranya megye helytörténetével is. Említést érdemel a magyar-orosz jogászkapcsolatok kutatásának területén kifejtett munkássága is (Balugyánszky Mihály).

Több észt kitüntetéssel ismerték el munkáját: Észt Vöröskereszt I. oszt. második fokozat (1932), a csillaggal (1936), Észt Fehércsillag-rend II. oszt. a csillaggal (1938).

Számos nemzetközi és hazai jogi, irodalmi és külügyi társaságnak volt a tagja, amelyekben vezetői feladatokat is ellátott. Ellátta a Magyar–Finn Társaság elnöki és a Magyar–Észt Társaság társelnöki feladatait. Választmányi tagjává választotta, a Magyar Jogászegylet, a Magyar Társadalomtudományi Társaság, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság és a Magyar Mickiewicz Társaság. Az MTA Jogtudományi Bizottságának 1943-tól a meghívott tagja volt.

Fontosabb művei

Emlékezete

  • Pécsett utca viseli a nevét.
  • Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.[1]

Jegyzetek

  1. Dr. Szabó László Gyula: Egymásért vagyunk. Pécsi Tudományegyetem, 2020. (Hozzáférés: 2020. június 26.) ISBN 9786150081724

Források

Külső hivatkozások