Alfonzó

Alfonzó
Alfonzó 1971-ben
Életrajzi adatok
Születési név	Markstein József
Művésznév	Markos József
Született	1912. február 28. Budapest
Elhunyt	1987. május 31. (75 évesen) Budapest
Sírhely	Kozma utcai izraelita temető
Házastársa	Weisz Anna (1917–1975) (h. 1941–1975)
Gyermekei	1. Markos György (1946– ) 2. Markos István 3. Markos Zsuzsa (1954–1995)
Pályafutása
Aktív évek	1930–1987
Híres szerepei	Ványadt bácsi, Bagaméri
Tevékenység	színész
Alfonzó IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfonzó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alfonzó egy kabaréjelenetben (1964)

Markos József (született Markstein József, művésznevén Alfonso, későbbi írásváltozatban Alfonzó) (Budapest, 1912. február 28. – Budapest, 1987. május 5. v. 31.) magyar artista, színész és humorista. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése.

„	„Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt”.	”
– írta művészetéről Kornis Mihály

Családja

Apja Markstein Bertalan baromfikereskedő, anyja Stern Júlia, mindketten zsidó származásúak. Ikertestvére, Árpád fél éves korában elhunyt. Három gyermeke született. Legidősebb fia Markos György színész, humorista, akivel többször is együtt lépett fel. Lánya Markos Zsuzsa (1954–1995) és kisebbik fia, Markos István Kanadában élt 25 évig, Ottawában és Montréalban járt egyetemre, majd 2001 óta Kanada mellett Magyarországon is oktat és tolmácsol angolt és franciát.

Élete

A színpadig

A már gyereknek is erős fizikumú fiú az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egyik tanárával megesett komoly konfliktusa után. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ban ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött.

Vándorévek

Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Angol Parkban működő Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt, mint a „Hortobágy legyőzhetetlen bikája”, birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.

Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett (a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben), de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került, táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Karrierje kezdetén arany színű festékkel kenték be, amitől rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Senger Mici („Miss Arizona”), akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetics gróffal. A Kék Egér mulatóból az útja Egyiptomba vezetett, onnan Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba – mulatókban és varietékben lépett fel. Ezután 1937-ben és 1938-ban Olaszország mozivarietéi következtek (itt együtt játszott például Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varieté.

Ismét Budapesten, művésznevei

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére, és színpadra küldte.

1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének az az eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban, hogy a rádióban meghallotta azt a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től.

A háborútól az 1980-as évekig

1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. A munkaszolgálat emlékét őrzi későbbi, szinte védjegyévé vált „Idefigyeljenek, emberek” szlogenje, egy emberséges keretlegény szólította így őt és társait. Októbertől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek. 1948-ban már újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfo partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban. 1952-ben a Royal Színház tagja lett, majd még ugyanebben az évben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára: ezután újabb évtizedekig, egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott.

Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként). Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956 nyarán három hónapos turnéra indult a Szovjetunióba, az 1956-os forradalomból így kimaradt, bár lakását feldúlták. Visszatérése után ismét külföldre ment, Bécsben és Belgiumban lépett fel, többek közt Totò és Vittorio De Sica mellett, dolgozott Jacques Tati gagmanjeként is, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.

Reklámfilmekben is szerepelt, az OTP autónyeremény-betétkönyv reklámjában hallható közismert szlogenje, a „Nekem teljesssen mindegy (hogy melyik kocsit nyerem)”; a BKV megalakulásakor egy reklámban a buszsofőrt alakítja, ő reklámozta a kalauz nélküli kocsikat.

A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben, de például az Én vagyok Jeromos című vígjátékban ő a főszereplő. Folyamatosan látható volt a tévében, főként kabaréjelenetekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus. Saját tévés show-műsora volt a parodisztikus Alfonzó Világszínháza.

Nyelvtudása

Német, angol, olasz, francia, orosz és arab.

Film- és rajzfilmszerepei

Zárójelben a szerepével:

1949 – Díszmagyar 1951 – A selejt bosszúja (Pincér) 1951 – Civil a pályán (Műtős) 1952 – A képzett beteg (Beteg a folyosón) – rövidfilm 1952 – Állami áruház 1952 – Erdei sportverseny (Kutya edző (hang)) – rövidfilm 1953 – Ifjú szívvel (Vidámparki mutatványos) 1953 – Kiskrajcár 1954 – Költözik a hivatal! (A markos) – rövidfilm 1955 – Idefigyeljenek emberek – rövidfilm 1956 – Dollárpapa (Börtönőr) 1956 – Tanár úr kérem… (Testnevelő tanár / Kém / Boxbajnok) 1960 – Két emelet boldogság (Albertné udvarlója) 1961 – Mindenki ártatlan? 1961 – Napfény a jégen (Ügyelő) 1961 – Nem ér a nevem (Féltékeny férj) 1961 – Puskák és galambok 1961 – Vigyázat, mázolva! – rövidfilm 1962 – Csudapest (Deltás) 1962 – Dunai kirándulás 1963 – Az attasé lánya (Hanák) – rövidfilm 1963 – Éjszaka is kézbesítendő 1963 – Meztelen diplomata (Renitens vendég) 1963 – Rendszáma ismeretlen (Sarkadi László, főkönyvelő) – tévéfilm 1963 – Slágermúzeum (Múzeumőr) – tévéfilm 1963 – Színészek a porondon 1964 – Kár a benzinért (Polacsek) 1966 – És akkor a pasas… (Józsi bácsi) 1966 – Közbejött apróság – tévéfilm

1966 – Minden kezdet nehéz 1-2. – rendhagyó magyar film 1966 – Nem szoktam hazudni 1967 – Kérdések a szerelemről 1967 – Nem várok holnapig… 1967 – Segítség, lógok (Művezető) 1968 – Bors, Ujjé, a ligetben epizódban 1969 – 7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (Kabinos) – tévéfilm 1969 – Gyere az állatkertbe velünk! – tv-rövidfilm 1969 – A régi nyár (Néző a színházban) – tévéfilm 1969 – Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai 2-13. (További szereplők (hang)) 1970 – A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak (Főpincér, Abdullah csaposa) 1970 – Én vagyok Jeromos (Jeromos) 1970 – Hatholdas rózsakert 1970 – N.N., a halál angyala (Tóth) 1971 – Hahó, a tenger! 1971 – Hahó, Öcsi! (Második szemetes) 1971 – Kapaszkodj a fellegekbe! 2-3. (Börtönparancsnok) 1971 – Rumra cserélt feleség – tévéfilm 1972 – A főnök – tévéfilm 1972 – Hahó, a tenger! (Gépkocsivezető) 1972 – Mézga Aladár különös kalandjai (További szereplők (hang)) 1973 – Hét tonna dollár (Erőművész) 1973 – Keménykalap és krumpliorr 1-4. („Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri”) 1973 – Kérem a következőt! I. (Leo király; Időjárás jelző béka (hang)) 1973 – Szép maszkok 1974 – Örökzöld fehérben, feketében (Patikus) – Zenés TV színház 1976 – Hátország – tévéfilm 1978 – Vakáción a Mézga család (Szamek (hang)) 1978 – Váljunk el! 1980 – Alfonshow

Szinkronszerepei

Filmek

Év	Cím	Szereplő	Színész	Szinkron év
1931	A köpenicki kapitány	—	—	1955
1939	Aranykulcsocska (1. szinkron)	?	?	1950
1949	A tökéletes titkárnő	—	—	1965
1954	Papa, mama, ő meg én (1. szinkron)	—	—	1955
1958	Hüvelyk Matyi (1. szinkron)	Con-Fu-Shon (hang)	Dallas McKennon	1960
1967	Juan kalandjai	—	—	1969
1969	Erotissimo	Agresszív lázadozó	Jacques Seiler	1970
	Ha kedd van, akkor ez Belgium (1. szinkron)	Cipész	Vittorio De Sica
	Uraim, megöltem Einsteint! (1. szinkron)	?	?
1971	A három jóbarát (1. szinkron)	Smac	Charles Gérard	1975
	Hideg pulyka (1. szinkron)	—	—	1973
1973	Agathe asszony nagy utazása	Jacques	Rudy Lenoir	1975
	De hová tűnt a 7. század?	Marcipán ezredes	Robert Lamoureux	1976
	Halló, itt Iván cár!	Svéd nagykövet	Szergej Filippov	1974
	Vadnyugat	—	—	1976
1975	Megtalálták a 7. századot	Marcipán ezredes	Robert Lamoureux	1978
1976	Focizzon, aki tud	—	—	1977

Rajzfilmek

Év	Cím	Szereplő	Szinkronhang	Szinkron év
1940	Pinokkió (1. szinkron)	Vásott Vili	Frankie Darro	1962
1961-1964	Frédi és Béni II-IV. (rajzfilmsorozat) (1. szinkron)	Kőkobaki úr	John Stephenson	1969-1974
1969	Aladdin és a csodalámpa	Lámpa szelleme	Georges Atlas	1970
1975	Hugó, a víziló	—	—	1975

Könyve

• Ide figyeljenek emberek, de ha nem, akkor nekem teljesen mindegy. Mozaikok egy műfajról; inː A modern clown; NPI, Bp., 1975 (Szkénetéka)

Kitüntetései

Alfonzó (Markos József) és családjának sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető 38A-74-11 (2005-ben készült fotó a sírról)

• A Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozata (1952. április 4.)
• Érdemes művész (1969)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1982)

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• [https://wikidata-externalid-url.toolforge.org/?p=345&url_prefix=https://www.imdb.com/&id=nm0019199 nm0019199/ Alfonzó] az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• [https://port.hu/jump/person-2354 2354 Alfonzó] a PORT.hu-n (magyarul)
• Alfonzó az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
• Színházi Adattár

További információk

• Szineszkonyvtar.hu életrajz
• Rátonyi Róbert: Mulató a Nagymező utcában; Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó, Budapest, 1987.
• (Filmtörténet.hu)
• (Színészkönyvtár.hu)
• HMDB
• Filmkatalogus.hu
• Alfonzó - reklámok