Állami áruház

Állami áruház
Gábor Miklós, Feleki Kamill és Latabár Kálmán
Rendező	Gertler Viktor
Forgatókönyvíró	Barabás Tibor, Darvas Szilárd, Gádor Béla
Dramaturg	Halász Péter
Főszerepben	Gábor Miklós Petress Zsuzsa Latabár Kálmán Turay Ida Feleki Kamill
Zene	zene: Kerekes János, dalszöveg: Darvas Szilárd, Szenes Iván. zenei vezető: Fényes Szabolcs
Operatőr	Forgács Ottó
Vágó	Zákonyi Sándor
Hangmérnök	Rónay Gyula, Pintér György
Jelmeztervező	Weingruber Éva
Díszlettervező	Pán József
Gyártás
Gyártó	Magyar Filmgyártó Vállalat
Gyártásvezető	Végh László
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Időtartam	98 perc
Forgalmazás
Bemutató	1953. január 23.
Korhatár	korhatár nélkül
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap

Az Állami áruház 1953-ban bemutatott magyar zenés filmvígjáték Gertler Viktor rendezésében. A korszak egyik legsikeresebb filmvígjátékában a néhány mondatos szerepeket is a legnépszerűbb színészek alakították.

A film címének helyesírásáról

A film címe a legutóbbi, internetes MOKÉP adatbázisban ugyan Állami áruházként szerepel, de a film gyártásakor, majd az utána következő ötven évben minden forrás, lexikon, mozis és tévéújság, plakát, szakkönyv kizárólagosan és igazolhatóan nagybetűvel, Állami Áruház címmel említi, az Állami Nagycirkusz, Állami Színház, Állami Biztosító, Állami Vállalat, Állami Könyvterjesztő, stb. példájára. A kisbetűs írásmód a 2000-es évek elején tűnt fel először.

Az Állami Áruház Nemzeti Vállalatokat 1949 májusában alapították meg az addigi Állami Áruházak Rt. 13 részre osztásával és az Rt. forma megszüntetésével (1949 évi 287/51.sz. korm. rend.). A hozzá tartozó áruházak a saját nevükön kívül az Állami Áruház nevet is használták, eszerint a filmben szereplő áruház (melyről a film szól) teljes neve Diadal Áruház, mely a jellegre és tulajdonviszonyra utaló néven felül mint cégnév, nagybetűvel írandó.

A film cselekménye

„	Hallgassanak rám, most vegyenek kerti törpét, mert aztán nem lesz! Jön a tél és meglátják, itt fogunk állni télvíz idején kerti törpe nélkül!	”
– Dániel Károly, eladó (Latabár Kálmán)

1952 nyarát írjuk, a háború csak néhány éve fejeződött be. Még a nálunk gazdagabb országokban is tombol a hiánygazdaság és a jegyrendszer. Országunk dolgozó népe Rákosi Mátyás vezetésével halad a sztálini úton a szebb jövő felé, eközben azonban meg kell harcolnia a kétségtelen hiányokat kihasználó feketézőkkel, az itt rekedt úri alvilággal és reakciós elemekkel is. A néhány éve még magánkézben lévő áruházak már állami tulajdonban vannak. Az új idők új eladási módszereket igényelnének, de sok az ellendrukker.

A város legszebb áruházába, a Diadal Áruházba több hónapos politikai továbbképzés után tér vissza a fiatal Kocsis Ferenc. Ott azonban még a régről itt maradt, kétszínű, az új felső vezetés felé hajbókoló, de valójában alvilági kapcsolatokat ápoló, reakciós Dancs Frigyes az igazgató. Kocsis a felajánlott irodai állást nem vállalja, ezért a női konfekció osztályra helyezik eladónak. Ott hamar észreveszi, hogy az áruház saját varrodája a rosszul értelmezett takarékosság jegyében Dancs utasítására túl rövidre szabott zakókat és a primitívségig egyszerű női ruhákat gyárt. A ruhákat tervező Ilonka nevű kolléganővel össze is vitatkozik a ruhákon, de a két fiatal hamar szerelemre gyúl egymás iránt.

Az áruházban közben zajlik az élet, a férfi és női konfekcióosztály munkaversenyben áll egymással, a hétvégéket a dolgozók az áruház saját strandján töltik a Római-parton. A női ruha osztályon dolgozó Dániel képtelen túltenni magát a régi eladási módszereken, a vevőben nem a dolgozót, hanem a befolyó bevételt látja, nyáron bundát és hócsizmát sóz a gyanútlan vevőkre. A másik eladó a kifinomult, franciás modorú Klimkó Rezső a férfiruha osztályon. Boriska, a női osztály eladója kettejük között ingadozik, Klimkóval jár túrázni, de Dániel felé húz inkább.

Az anyagtakarékosság okán túl rövidre szabott férfizakók és eladhatatlanul egyszerű női ruhák miatt Kocsis komoly összetűzésbe kerül Danccsal, aki ezért feljelenti őt a minisztériumban. A feljelentésnek azonban meglepő fejleménye támad, a régről itt maradt, a dolgozó népet selejtekkel megkárosító Dancs helyett a fiatal és elkötelezett Kocsist nevezik ki igazgatónak. Dancs ezt látszólag szó nélkül tudomásul veszi, de hátulról ott árt Kocsisnak, ahol csak tud.

Kocsis vezetésével új idők köszöntenek az áruházra. Elmagyarázza korábbi főnökének és barátjának, Dánielnek, hogy az új időkben a vevőben elsősorban már nem a bevételt, hanem a dolgozót és az embert kell látni. Az áruház negyven éve ott dolgozó idős és megtört főkönyvelőjébe, Glauziusz bácsiba is új lelket önt, segítségével a minőség rontása nélkül leszorítják a termelési költségeket, az elrontott zakókat átszabják, a dísztelen női ruhákat kijavítják. Miután Boriska is dönt, Klimkó helyett Dánielt választva, minden a legnagyobb rendben lenne, bár az elfoglalt Kocsis egyre kevesebb időt tud szentelni szerelmének, Ilonkának.

Ekkor azonban váratlan fordulat történik: az Amerika Hangja Rádió bemondja a rémhírt, másnap bevonják a 100 Ft-os bankjegyeket, azok reggeltől semmire sem használható papírfecnikké válnak. Az amerikai imperialista ellenség részéről az akció célja vásárlási roham megindítása, általa áruhiány, politikai bizonytalanság előidézése. A rémhírnek felülő, politikailag kevésbé tájékozott polgárok megrohanják az üzleteket, hogy egyetlen délután alatt elköltsék összes százforintosukat. Az önmagát szegénynek mutató, de valójában igen komoly összeggel (20 000 forint) rendelkező Dancs az áruhiányra számítva feketézés céljából, akkoriban tiltott és büntetendő felvásárlást indít meg, ehhez rokonait és barátait is igénybe veszi. A vele kapcsolatban álló alvilág is felvásárlásba kezd.

Az áruházban elszabadul a pokol, a hisztérikus tömeg válogatás nélkül mindent összevásárol, a raktárkészlet gyors ütemben fogy. Kocsis számára két lehetőség van. Vagy kiszolgálni, ezzel kockáztatni, hogy teljesen kifogy az áru, pár napig esetleg nem lesz utánpótlás és üres polcok várják a vevőket, vagy egy napra bezárni és ezzel politikailag is elismerni a lehetséges áruhiányt. Kocsis az előbbi mellett dönt. A tébolyult felvásárlási láz közepette mindent eladnak, Dániel még az évek óta a pincében porosodó kacatokon is túlad. Az áruház készlete a végét járja, Kocsis már majdnem elrendeli a zárást, amikor az utolsó pillanatban érkező, áruval megrakott teherautók meghiúsítják az áruhiány és a politikai bizonytalanság kialakulását. Kocsisnak igaza volt, bízott a dolgozó népben, a szocialista termelésben, a termelő gyárakban. A sok teherautónyi új áru láttán a felvásárlási láz pillanatok alatt véget ér. Egy óvatlan árurejtegető kollégának, valamint Dániel szemfülességének köszönhetően Dancs és az egész feketéző társaság lebukik.

Este az áruház tetőteraszán tartják a sok hete tervezett kultúrprogramot. Az amerikai imperialisták bomlasztó akciója a dolgozó nép teremtő ereje következtében meghiúsult, a minisztérium osztályvezetője kiosztja a jutalmakat és elismeréseket. A bolond délután alatt összeveszett Kocsis és Ilonka is újra összemelegednek, majd a tetőterasz szélén, a város panorámája alatt egy csókkal elindulnak közös útjukon a boldog jövő felé.

Helyszínek

Horváth Tivadar, Latabár Kálmán és Turay Ida a Hármashatár-hegyen

A film egyes jelenetei az azóta bezárt Úttörő Áruházban és az akkor elkészült Újpesti Áruházban készültek. A tetőtéri és irodai jeleneteket stúdióban forgatták. A Gellért-hegyen játszódó jelenetnél kínosan ügyeltek, hogy a bombázások által romos Budai Vár és a háborúban felrobbantott Erzsébet híd ne látszódjon. Az Erzsébet híd pesti pillérének romjai ennek ellenére egy pillanatra láthatóak voltak. Szintén ebben a jelenetben látható az azóta lebontott ideiglenes Kossuth híd. A dunai jelenetnél megfigyelhető a Szentendre körüli dombok beépítetlensége. Turay Ida és két hódolója teraszos jelenete a Látó-hegyen készült, akkor még a környék beépítetlen volt. Az Astoriánál játszódó jelenetben még látható az ELTE-BTK kampusza mellett a Pesti Magyar Színház egykori telkén emelt, rég lebontott épület.

Kocsis és a francia nő jelenete a Margit-szigeti kaszinó Margit híd felé eső része előtt, valamint az aranyhalas tónál készült.

A korszakról

Az áraknál vegyük figyelembe, az infláció miatt forint azóta a töredékét éri az akkorinak. Azokban az években egy átlag havi fizetés 800 forint körül volt, így a százforintos értéke kb. megfelel napjaink húszezer forintjának. Azokban az években a központi árszabályozás miatt az árrendszer teljesen más volt, az iparcikkek lényegesen drágábbak, míg az élelmiszer, közlekedés, kultúra, stb. sokkal olcsóbb volt, mint manapság. A háború utáni években a felvásárlás, áruhalmozás tilalma gyakori volt a nyugati országokban is, akárcsak a hiánygazdálkodás és a jegyrendszer.

A szocialista kiskereskedelem legnagyobb egységei a nagyáruházak voltak, melyek jelentősen eltértek napjaink bevásárlóközpontjaitól és a hipermarketektől. A nálunk, de a nagyvilágban is a plázák, hipermarketek terjedése miatt erősen visszaszoruló egykori nagyáruházak közé tartozott többek között a budapesti Corvin, Lottó, majd később a Skála, valamint a filmben szereplő Úttörő Áruház és Újpesti Áruház is. Ezek az áruházak a plázák egymástól független butikjaival és egyéb üzleteivel szemben egy gazdasági egységként üzemeltek (leszámítva pl. a fényképészetet vagy a büfét). Különféle osztályok (pld. férfiruha, nőiruha, cipő, rövidáru, műszaki, játék, ajándéktárgy, stb.) várták a vevőket. A hipermarketek egységes kasszasoraival szemben fizetni a minden osztályon megtalálható külön kasszákban kellett. A vevőket a hipermarketekben megszokottnál jóval több eladó szolgálta ki, akik segítettek az áru kiválasztásánál, a ruha felpróbálásában, a műszaki cikkeket egyenként kipróbálták, használatukat bemutatták. Vásárlás után blokkot adtak, azzal kellett fizetni a kasszánál, majd a kasszagéppel lebélyegzett blokk ellenében becsomagolva adták át az árut.

A korszak viszonyai között gyakori volt, hogy egyes különösen kurrens árut a szigorú tilalom ellenére csak ismerősöknek, vagy némi külön összeg (kenőpénz) fejében adtak ki a pult alól. A hiánycikknek számító áruk felvásárlását, majd magasabb áron való továbbadását nevezték feketézésnek, büntetendő cselekmény volt.

Érdekesség

• Kocsis szerepére többek között Benkő Gyula, Ilonka szerepére Zentai Anna, Rezsőke szerepére pedig Rátonyi Róbert is pályázott.
• Ebben a filmben hangzik el Feleki Kamill dala a kisunokájához, ami „Glauziusz bácsi dala” néven vált ismertté („Én mások előtt hajlongtam sokat...”).

Hibák

• Az áruház tetejéről látható panoráma nem felel meg egyetlen budapesti helyszínnek sem.
• A film legvégén a Szabadság-szobor jól láthatóan csak egy makett, a szög, amelyben látható, nem felel meg a valóságnak.
• Mikor a kifosztott áruház előtt Glauziusz bácsi várja a teherautókat, a kirakat jól láthatóan tele van áruval.
• A film egyes jeleneteiben Dániel és Kocsis magázódik, máshol tegeződik.

Logikai hiba

A felvásárlási láz kizárólag egy rémhír, a százforintos bankjegy másnap reggeli bevonása miatt robbant ki, az emberek nem az áruvásárlás fontossága, hanem a százforintosoktól való gyors megszabadulás miatt rohantak vásárolni. Eszerint a teherautókon hozott újabb áruszállítmány sem kellett volna, hogy véget vessen a vásárlási láznak. Az illető bankjegyeket elég lett volna bankba betenni, vagy egy kisebb vásárlással felváltani, a maradékot meg lehetett volna tartani. A pénzt nem csak az áruházban, hanem számtalan más helyen is el lehetett volna költeni.

Szereplők

• Gábor Miklós – Kocsis Ferenc, az új igazgató
• Petress Zsuzsa – Ilonka, divattervező
• Latabár Kálmán – Dániel Károly, a mindent eladni akaró eladó, Boriska rajongója
• Horváth Tivadar – Klimkó Rezső, a kifinomult, szübtilis eladó, Boriska rajongója
• Turay Ida – Boriska, eladó, Dániel és Klimkó udvarol neki
• Feleki Kamill – Glauziusz bácsi, idős főkönyvelő az áruházban
• Mányai Lajos – Dancs Frigyes, a kétszínű régi igazgató
• Gózon Gyula – Bezzegh bácsi, az áruház portása, Ilonka apja
• Bárdy György – reakciós elem / Amerika Hangja bemondója
• Szendrő József – alvilági feketéző
• Tőkés Anna – Iványiné elvtársnő a Minisztériumból

Néhány mondatos, vagy néma szerepben:

• Hlatky László – parasztbácsi a gólyaszoborral
• Lorán Lenke – parasztbácsi felesége
• Fónay Márta – bundába kényszerített vásárló
• Soós Imre – fiatal vásárló, akinek azt ajánlja Glauziusz bácsi, hogy másnap jöjjön vissza
• Molnár Tibor – szabadnapos munkás vásárló
• Tompa Sándor – a szabászműhely asztalcsapkodó vezetője
• Peti Sándor – a szabászműhely idős dolgozója, az elszabott zakók megmentője
• Mezey Mária – Dancs felesége
• Horváth Teri – vevő a seprűkkel
• Pethes Sándor – éhes rokon
• Keleti László – cvikkeres rokon a kerti törpékkel
• Petrik József – fiatal eladó, a „taknyos”
• Gordon Zsuzsa – francia nő, akinek a levelét kellene lefordítania Kocsis Ferencnek
• Rózsahegyi Kálmán – idős vevő, akinek a fiatal felesége mindent összevásárol, majd a földhöz vág
• Egri István – a kakukkos óra vásárlója
• Kabos László – a csónakházban kajakot visz a vállán
• Szentirmay Éva – egy vásárlói pár női tagja, akinek túl drága a fehér kabát

Források

• A film krónikája. Officina Nova, Budapest, 1995. 255. old.