Virányos (Budapest)
| Virányos | |
 | |
| Lóvasút | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest |
| Kerület | XII. kerület |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3902 fő (2001)[1] +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Virányos
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 18° 59′ 22″47.515278°N 18.989444°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 18° 59′ 22″47.515278°N 18.989444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Virányos témájú médiaállományokat. | |
A Virányos Budapest egyik városrésze a XII. kerületben.
Fekvése
[szerkesztés]Határai észak felől, az óramutató járása szerint: Budakeszi út a Kuruclesi úttól – Szilágyi Erzsébet fasor – Kútvölgyi út – Csermely lépcső – Csermely út – Zugligeti út – Kuruclesi út a Budakeszi útig.
Főbb belső útjai: Virányos út, Szarvas Gábor út, Dániel út.
Története
[szerkesztés]Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával az addigi német Sauwinkel (Zugliget) egyik, virágos részét így nevezték el. 1849. május 6-án reggel Görgei Artúr, a szabadságharc katonai vezetője a Remetéhez címzett városmajori vendéglőből a Laszlovszky-majorba helyezte át főhadiszállását. 1849. május 10-én innen költözött át a nagy-sváb-hegyi Óra-villába, mivel a majorból nem lehetett a hadszíntérre látni. Ezt a történetet Jókai Mór is megírta A kőszívű ember fiai című regényében. 1927-ben a Virányos-Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület a Hadimúzeum kezdeményezésére emléktáblát állított ennek emlékére.
Az 1850-es években a majort Szekrényessy József, Széchenyi István munkatársa, Pest kulturális életének szervezője bérelte. Szekrényessy fellendítette a major életét. Jelentős vagyonát kulturális és társas összejövetelek szervezésére fordította. A Laszlovszky-majorban fürdőt építtetett, majd 1852-ben kölcsönkönyvtárt és olvasószobát hozott létre. A vendégeket saját szervezésű omnibuszjárata vitte ki a majorhoz.[2][2]
1989. augusztus 14-én megnyitotta befogadó táborát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a német menekültek ellátására a Virányoson.[3]
A virányosi tisztviselőtelep
[szerkesztés]A Dániel út és Kiss Áron utca környékén épült fel a virányosi tisztviselőtelep az 1910-es években. Az építkezés beruházója a Virányosdűlői Tisztviselő Lakházépítő Szövetkezet volt. A legtöbb házat Jakab Árpád műépítész tervezte. Az eredetileg parcellázott telkek közül 27 telek beépítéséről lehet tudni.[4]
Zugligeti Egyesület
[szerkesztés]1892. július 13-án alakult egyesület, melynek alapoító elnöke Sigray Pál, alapító titkára és pénztárosa Eperjessy István. Az egyesület küldetésnyilatkozata: „Az egyesület czélja a Zugliget iránti érdeklődés felébresztése és terjesztése, valamint anyagi és magyar kulturális érdekeinek előmozdítása, lakossága között a társadalmi élet élénkítése. E czélját az egyesület akként igyekszik elérni, hogy egyrészt a Zugliget szépítését, a körülményekhez képesti rendezését, kocsi- és gyalogutak, ösvények létesítése által a közlekedést előmozdítja, útmutatók, térképek kiadásával stb., másrészt pedig a társadalmi élet társas összejövetelek, tánczvigalmak, hangversenyek, felolvasások, társas kirándulások stb. rendezése által élénkíti.”
Az egyesület kiadványai
[szerkesztés]Eperjessy István: Zugliget és vidéke
Elnökei
[szerkesztés]Sigray Pál (1892) Manninger Vilmos (1932) Krizsán György (1989)[5] [6]
A második világháború után
[szerkesztés]
Intézmények
[szerkesztés]- Itt található a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ami bár a Zugligeti úton található, a városrészeket tekintve a Virányoshoz tartozik.[7]
Közlekedés
[szerkesztés]A Virányosig közlekedő lóvasút első járata 1868. június 30-án indult. A lóvasút végállomásának épületét 1885–86-ban építették.[8]
Vendéglátás
[szerkesztés]
Az erdélyi fatányérosáról híres Szarvas vendéglőről kapta nevét a Szarvas utca 1899-ben.[9] (A mai Zugligeti út 10 szám helyén állt). A hagyomány szerint a Szarvasban egy kénes meleg vizű forrás által táplált fürdő is a vendégek kényelmét szolgálta. Később Klóze Róbertné Schmidt Etel tulajdonába került.[forrás?] Felújítása és 200 főt is vendégül látó fogadóvá alakítása után 1911-ben nyitotta meg a kapuit, 1928-ig működött.[forrás?]
Képtár
[szerkesztés]-
A Laszlovszky-majorház -
A Laszlovszky-major az 1840-es években -
Emléktábla-avatás a Laszlovszky-majorban -
A Laszlovszky-hegy (ma Hunyad-orom) a Laszlovszky-majorból
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a KSH 2001-es népszámlálási adatai
- ↑ a b https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum-2017-december/laszlovszky-major Hozzáférés: 2021.04.20
- ↑ A magyar nemzet befogad és határt nyit 1989 https://maltai.hu/cikk/hir/150 Hozzáférés: 2021.04.22
- ↑ Százéves a virányosi tisztviselőtelep https://hegyvidekujsag.hu/archivum-2012-junius-19/szazeves-viranyosi Hozzáférés: 2023.10.26
- ↑ https://hegyvidekujsag.hu/archivum-2018-januar-16/budapest-zugligeti Hozzáférés: 2024.05.05
- ↑ Budai Napló 1914-1938 Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)1930-07-22 / 1003. szám https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_HelyiLapok_BudaiNaplo_1930/?pg=114&layout=s Hozzáférés: 2024.05.05
- ↑ https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum-2012-oktober-24/hegyvideki-varosreszek
- ↑ https://www.hegyvidek.hu/aktualis/programajanlo/zugliget-regen Hozzáférés: 2021.03.03
- ↑ https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum-2009-xxxix/szarvas-vendeglo
Források
[szerkesztés]- Budapest teljes utcanévlexikona. (Dinasztia Kiadó – Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-657-176-7