Tóth Vilmos (politikus)
Tóth Vilmos | |
Magyarország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1871. február 10. – 1873. március 5. | |
Előd | Rajner Pál |
Utód | Szapáry Gyula |
Született | 1832. május 28. Torontálszécsány |
Elhunyt | 1898. június 14. (66 évesen) Nyitraivánka |
Párt | |
Foglalkozás | politikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Vilmos témájú médiaállományokat. |
Székeli Tóth Vilmos (Szécsány, 1832. május 28. – Nyitraivánka, 1898. június 14.) a főrendiház elnöke, belügyminiszter.
Élete
Szerény sorsú nyitraivánkai, 1634-ben nemesített köznemes családból származott. Apja Tóth Károly (1793) földbirtokos volt, aki 1828-ban telket adományozott az új iskola felépítésére Nyitraivánkán, anyja Kossovich Anna (1807).
Iskoláit Aradon, Temesvárott és Nagyváradon végezte, majd Pozsonyba ment jogi tanfolyamra. Ezt 1848-ban elvégezte és Nyitra vármegye táblai aljegyzője lett. Az 1848-at követő politikai helyzet leszorította a közügyek teréről. 1860-ban Nyitra vármegye főjegyzője, 1861-ben pedig mint Nyitra vármegye központi képviselője részt vett az országgyűlésen, ahol a Felirati párthoz csatlakozott. 1861-1879 között hat országgyűlésen (egynek kivételével) ugyanazt a kerületet képviselte. Az 1865. országgyűlésnek jegyzője és Deák politikájának egyik legerősebb híve és szószólója volt, majd a Liberális Párt tagja. 1867-ben miniszteri tanácsos lett a belügyminisztériumban, majd 1869-1871 között államtitkár. 1871. február 15-én belügyminiszterré nevezték ki, ezen állását 1873. március 15-ig töltötte be. Ekkor visszatért Nyitraivánkai birtokára és valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. 1879. októberében a bécsi közös államszámvevőszék elnökévé nevezték ki és ezen hivatalát 1895-ös nyugdíjazásáig viselte. Ekkor a főrendiház tagja, 1896. november 22-én pedig annak elnöke lett. Nyitraivánkán nyugszik.
Fia Vilmos Sándor (1851-1891) komornyik és nagykövet a szerb királyi udvarban, valószínűleg férfiágon a család vele kihalt. Lányai Zsuzsanna, Thuróczy Vilmos nyitrai főispán, Erzsébet pedig Thuróczy Károly nyitrai vármegye főorvosának felesége lett.
Emlékezete és kitüntetései
- Lipót-rend nagykeresztje
- A német császártól Vörös Sas-rend I. oszt.
- 1897-ben Nyitra főutcáját róla nevezték el
Művei
- 1861 Beszéde. Pest. (gr. Széchenyi Béla beszédével)
- 1869 Rede ... gehalten in der Sitzung des Abgeordnetenhauses am 23. Juni 1869. Pest. (németül)
Irodalom
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Ország Tükre 1862. 13. sz. (Marastoni).
- Vasárnapi Ujság 1866. 19. sz., 1896. 50. sz., 1898. 251. sz.
- Országgyűlési Emlékkönyve. Pest, 1866. 406.
- Magyarország és a Nagyvilág 1866. 12. sz., 1871. 9. sz.
- Országgyűlési Arczképcsarnok. Pest, 1867.
- Hazánk és a Külföld 1871. 8. sz.
- Pesti Napló 1871. 36. sz.
- Petrik Könyvészete.
- Pallas Nagy Lexikona XVI. 295., XVIII. 719., Pótkötet 1904. 744.
- Sturm, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1897. 172.
- Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 219-221. oldal. Argumentum Kiadó, 2002.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitravármegye. Budapest, 1899.