„Egri borvidék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a link jav. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
81. sor: | 81. sor: | ||
* [[egri cabernet franc]] |
* [[egri cabernet franc]] |
||
* [[egri sauvignon]], |
* [[egri sauvignon]], |
||
* [[egri medina]] (korábban ''[[ |
* [[egri medina]] (korábban ''[[Medoc Noir]]''), |
||
* [[egri kékfrankos]], |
* [[egri kékfrankos]], |
||
* [[egri kékmedoc]]. |
* [[egri kékmedoc]]. |
A lap 2009. december 4., 16:45-kori változata
Egri borvidék | |
Adatok | |
Minőségbesorolási kategória | I. II. osztályú szőlőkataszter, nemzetközi besorolása nincs |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Magyarország |
Vármegye | Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén |
Borrégió | Eger borrégió |
Éghajlat | kontinentális |
Talajösszetevők | barna erdőtalaj, riolittufa |
Régió területe | 6040 hektár |
Szőlőfajták | chardonnay, hárslevelű, kékszőlők: cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos, kékmedoc, merlot |
Érési időszak | szeptember vége |
Bortermelés | egri bikavér, egri leányka |
Megjegyzések | Nemzetközi díjnyertes |
A Wikimédia Commons tartalmaz Egri témájú médiaállományokat. |
Az egri Magyarország egyik történelmi borvidéke. Mintegy 22 342 hektár teljes területéből a hegyközségi nyilvántartás[1] szerint 4395 hektár, a borvidék honlapja[2] szerint 6040 hektár a szőlőültetvény. Ezek legtöbbje a Bükk déli lankáin terül el; központja a névadó Eger, amin kívül még 19 község tartozik hozzá.
Részei, hegyközségei
A borvidék két eredetvédelmi körzete az
- egri:
- Andornaktálya,
- Demjén,
- Egerbakta,
- Egerszalók,
- Egerszólát,
- Felsőtárkány,
- Kerecsend,
- Maklár,
- Nagytálya,
- Noszvaj,
- Novaj,
- Ostoros,
- Szomolya és a
- debrői:
Története
A környék lakosság csaknem ezer éve foglalkozik szőlő- és bortermeléssel. A legöregebb borospincék több mint 400 évesek, de napjainkban is vájnak újakat.
I.István 1004-ben alapította meg az egri püspökséget. A külföldről behívott szerzetesek közül többen magukkal hozták szülőföldjük szőlőfajtáit és a borkészítés technológiáját (mint például a hordó használatát): ők vetették meg Eger környékén a borkultúra alapjait. Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a 13–14. században telepítették be szőlővel: a megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket.
Mivel a katolikus egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor, az egri püspökök, illetve érsekek később is gondot fordítottak a bortermelésre. Az első pincéket az egri püspök birtokairól borban beszedett tizedet és az egyházmegyéből begyűjtött dézsma tárolására vájták a könnyen faragható riolittufába.
A héjon erjesztett vörösbor készítésének technológiáját és a kadarka szőlőfajtát is a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal. A szőlőművelést a 91 éves török uralom idején se hagyták abba: a törökök ugyan nem nagyon itták a bort, de eladásából komoly bevételhez jutottak. Eközben a vörösborszőlő fajták egyre több teret nyertek, a fehérborszőlők termesztése visszaszorult.
A város visszafoglalása után lakossága rohamosan nőtt, gazdasága pedig alig húsz év alatt gyakorlatilag monokultúrássá vált: egyértelműen a szőlő- és bortermelésre alapozott. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a 17. század végén és a 18. században alakult ki.
A filoxéra 1886-ban tűnt fel Egerben, és szinte teljesen kiirtotta a szőlőket. Az újratelepítés (rekonstrukció) közben a borvidékre új fajtákat is betelepítettek.
A második világháború utáni államosítások eredményeként egy nagy borkombinátot (Egervin) hoztak létre, és az főleg a hordós borok tömegtermelésére rendezkedett be.
A minőségi borkultúra a rendszerváltás után került újra előtérbe; a nagy állami borászati vállalat mellett több száz közepes és kis borászatot alapítottak. Ezek látványos fejlődésével jelentősen javult a borvidék borainak minősége. Egyúttal a hagyományos és az új fajtákat újratelepítették az egykori legjobb termőhelyekre (Egerben: Nagy-Eged hegy, Pajdos), és ezzel jelentősen nőtt a szőlőültetvények területe. Meghonosították a fejlett nyugati borkultúrákban bevezetett AOC rendszert.
Alapkőzet, talajképző üledék, talaj
A borvidék területének legnagyobb részét miocén korú riolittufa borítja; jóval kisebb az eocén mészkő márga, valamint oligocén agyagmárga elterjedési területe. A tufa eluviális málladékából fekete, mészszegény nyirok, barnaföld, illetve agyagbemosódásos vagy Ramann-féle barna erdőtalaj alakul ki.
Éghajlata
Az ország egyik legaszályosabb (legszárazabb) és leghűvösebb éghajlatú borvidéke, amit észak felől a Bükk hegyvonulata véd a hideg légáramlatoktól. Viszonylag későn tavaszodik. A vörösborok termelésének főleg a délnek, délnyugatnak néző lejtők mikroklímája kedvez.
Szőlő- és borfajtái
Borok:
A borvidék leghíresebb bora a több vörösborszőlő borának házasításával készülő egri bikavér, ami egy karakteres, fanyar cuvée bor. Valaha a kadarka különböző változatai domináltak benne, ma gyakran a kékfrankos. Az egri bikavér Magyarország első eredetvédett bora. A hegyközség 1997-ben alkotta meg a bikavér kódexet, aminek talán legfontosabb szabálya az, hogy a bikavért az alapanyagok listájában engedélyezett vörösborszőlő fajták közül legalább háromnak a borából kell házasítani. Mivel e híres bor nevének eredete nem ismert, azt több legenda is próbálja magyarázni.
További vörösborfajták:
- egri cabernet franc
- egri sauvignon,
- egri medina (korábban Medoc Noir),
- egri kékfrankos,
- egri kékmedoc.
A leghíresebb fehérbor a debrői hárslevelű, ami egy illatos, gyümölcsös zamatú fehérbor.
További fehérborok:
Jegyzetek
- ↑ http://www.hungary-wines.com/region_9.php
- ↑ http://www.egriborvidek.hu/borvidek.htm Eger a borok bástyája