Tunyogmatolcs

Tunyogmatolcs
Tunyogmatolcs címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Fehérgyarmati
Kistérség	Fehérgyarmati
Jogállás	község
Polgármester	Soltész Bertalan (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám	4731
Körzethívószám	44
Népesség
Teljes népesség	2255 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	93,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	26,28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 58′ 17″, k. h. 22° 27′ 20″47.971285, 22.455527
Tunyogmatolcs Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Tunyogmatolcs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tunyogmatolcs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tunyogmatolcs község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben.

Fekvése

Tunyogmatolcs község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található, a Szamos folyó partján. A települést a Holt-Szamos szeli át. A 491-es főútvonal halad át a községen, autóbusszal a Mátészalka-Fehérgyarmat útvonalon, vonaton a Mátészalka-Zajta vasútvonalon érhető el.

Története

A település két község, Tunyog és Matolcs egyesüléséből keletkezett. A két település 1950-ben egyesült, azonban 1957-ben különváltak, majd 1961-ben ismét egyesültek.

A Tunyog név 1335-ben tűnik fel először, és a szláv Thunugh személynévre vezethető vissza, akinek leszármazottja a Káta nemzetségbeli, ősi birtokukként számon tartott Tunyogi család.

Tunyog templomát, amely Szent Tamás védelme alatt állt, illetve az óbudai klarissza apácák birtokrészét is – egy 1347. évi perirat szerint – a csaholyi monostornak adták át.

A Tunyogi család kihalta után a Daróczi Szűk család kapott a község felére királyi adományt 1378-ban, majd 1547-ben a a Brebiri Melith és Petrichevich családok; 1592-ben Nagykállai Leökös Lőrinc; 1630-ban Kozák Rácz János; 1717-ben Korda Mihály, 1725-ben Géressy János. A XIX. század közepéig földesurai voltak még a településnek a gróf Károlyi, Korda, Ilosvay és Szűcs családok.

Matolcs nevét a Matucsinay családtól örökölte. (Annak a várnak a nevét, amelyhez 1387-ben, mint Possesio Matochina tartozott, Castrum Matuchyna alakban említik.) 1436-ban a király elvette a Matucsinayaktól (immáron másodjára, hűtlenségük miatt) a birtokot, és a Báthoryaknak adományozta. A Báthory család kihalta után Bethlen Gábor szerezte meg a birtoklás jogát, két unokaöcsének, de tőlük I. Rákóczi György vette át a részüket.

A település már XVII. században mezővárosi rangot kapott, illetve 1707-ben vásárjogot is nyert.

A vármegye többször tartotta itt gyűlését, így 1669-ben és 1707-ben is.

A mezőváros polgárai kézművességgel foglalkoztak. Virágzott a fazekasság, a szűr- és gubacsapó céhes ipara. Matolcs lakosai híres szűrcsapók voltak, céhlevelük 1714-ből való, amikor újabb vásárjogot nyertek.

1776-ban Matolcs szabad polgárait az ecsedi uradalom gyapjújának feldolgozására kényszerítették, és a települést az ecsedi uradalom részeként jegyezték.

1810-ben Matolcs a Károlyi családé lett szinte kizárólagosan. Néhány család osztozott még a fennmaradó telkeken: Luby Lajos, Kölcsey Zoltán, Klein Móricz, kiknek neveit a települést határoló szántóföldek mai napig is őrzik.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei

Tunyogmatolcs két református templommal rendelkezik, a tunyogi templom már 1335-ben létezett, ennek alapjaira épült 1914-ben közvetlenül a Szamos partjára a jelenlegi, műemlék jellegű templom. A matolcsi templomot 1767-ben kezdték építeni, és barokk stílusban készült el. A Szamos folyót 1896-ban szabályozásnak vetették alá, melynek köszönhetően a két településrészt átszelő folyó holtággá vált. Ez a 185 hektáros vízterület a Holt-Szamos, amely a horgászok paradicsoma. A két települést évszázadokon át rév kötötte össze, a matolcsi oldalon állt a Kurta kocsma, amely Petőfi Sándort is megihlette.

Neves tunyogmatolcsiak

• Zalka Máté (1896-1937), Matolcson született.
• Széles András (1963-), citeraművész, a Népművészet Ifjú Mestere.

Külső hivatkozások

• Tunyogmatolcs az utazom.com honlapján