Omega (együttes)

Omega
Omega (2010) Debreceni, Kóbor, Molnár, Mihály, Benkő
Információk
Eredet	Budapest Magyarország
Alapítva	1962
Aktív évek	1962–
Műfaj	rock, hard rock, progresszív rock, szinti-rock, space-rock, beat
Kiadó	MHV Hungaroton MI-5 Records Universal Decca Records Bellaphon WEA
Tagok
Kóbor János Benkő László Molnár György Mihály Tamás Debreczeni Ferenc
Korábbi tagok
Somló Tamás Presser Gábor Laux József A teljes névsor a Tagok című fejezetben található.
Az Omega weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Omega témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Omega Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes, mely 1962-ben alakult, 2012-ben ünnepli fennállása 50. évfordulóját.

Az Omega több tekintetben is úttörőnek számít a magyar könnyűzene történetében. 1968-ban elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (az Illés Ezek a fiatalok című albumán más együttesek is játszottak). Az 1969-es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló tévéshow, a Tízezer lépés – Omega Show. Az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, 1 millió példánnyal). Az Omega volt az első együttes, melyet az Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért (az 1973-as Omega 5 című albumon), valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója. Elsőként jelent meg CD-je (az 1988-as Platina című válogatásalbum) és DVD-je (a 2000-ben kiadott OmegakonceRT Népstadion 1999). Az Omega tagjai léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és az együttes koncertjein használtak először füstgépet, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt. Egyedüliként négyszer koncerteztek a Puskás Ferenc Stadionban (korábban Népstadionban), ebből háromszor önállóan. A Kisstadionban szintén ők játszottak a legtöbbször.

Az együttes története

Amatőr évek (1962-1967)

Az együttes 1962-ben, két zenekar összeolvadásával alakult meg: a Ciklon együttes három tagja „átszivárgott” a Prófétába. Először külföldi együttesek dalainak feldolgozásával lettek népszerűek.

Az első koncertet, amelyen az Omega nevet viselték, a legtöbb forrás szeptember 23-ára teszi, helyszínként pedig a Műegyetem Hess András téri kollégiumát jelölik meg. Az eredeti felállás a következő volt:

• Benkő László („Laci”) – ének, zongora, furulya
• Kóbor János („Mecky”) – ének, ritmusgitár
• Kovacsics András („Öcsi”) – szólógitár
• Künsztler Tamás („Próféta”) – dob
• Varsányi István („Gergely”) – basszusgitár

Néhány hónappal később a Ki mit tud? című vetélkedőből megismert Koncz Zsuzsával társultak, vele közösen játszottak többek között 1963-ban a Nemzeti Sportcsarnokban tartott első beat-fesztiválon. A rendezvény további fellépői között volt az Illés, a Metro, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, a Scampolo és a Benkó Dixieland Band, vagyis az együttes legnagyobb riválisai az évtized során. Koncz Zsuzsa nem sokkal ezután az Illéshez távozott. Az együttes törzshelye 1963-tól az Eötvös-klub lett, de rendszeresen játszottak a Várklubban, a Kinizsi utcában és a Pestszentlőrinci Rózsa Ferenc Művelődési Házban is, ahol közös fellépések is voltak a Scampolo-, Illés együttes közreműködésével.

Az együttes 1964-ben több poszton is erősödött: ekkor csatlakozott Kóbor és Varsányi gimnáziumi osztálytársa, Laux József, aki nemcsak dobosként, hanem szervezőként, mai szóhasználattal élve „menedzserként” is fontos szerepet töltött be az Omega életében. Többek között az ő ismeretségei révén került a csapatba Somló Tamás, aki kifejezetten az Omega hirdetésére jelentkezve tanult meg szaxofonozni. Mivel Somló zenebohócként is gyakran fellépett egy cirkuszban, a koncerten és felvételeken nem mindig vett részt.

1966-ban nyugati slágereket tartalmazó kislemezeik jelentek meg, köztük az első a The Rolling Stones Paint It, Black című dalának feldolgozása volt. (Az Omegát gyakran emlegetik a „kelet Rolling Stonesaként”, mivel ugyanabban az évben alakultak, és ma a világ legrégibb aktív rockzenekarai közé tartoznak).

Beat-korszak (1967-1971)

Az 1960-as évek közepén megindult a magyar beategyüttesek profivá válása, az Illés által megkezdett irányvonalat követve a nyugati slágerek mellett saját, magyar nyelvű szerzeményekkel is előálltak. Így volt ez az Omegával is, ahová 1967-ben csatlakozott Mihály Tamás, az együttes első képzett zenésze. Első saját daluk a Nem szeretlek volt, amit Payer András és S. Nagy István írt. Később Mihály mutatta be az együttesnek barátját, Presser Gábort, aki további dalokat komponált az Omega számára. A szövegeket kezdetben S. Nagy István jegyezte, majd Laux felesége, Adamis Anna lett az állandó szövegíró. Ismertebb korai kislemezeik közé tartozik az Azt mondta az anyukám / Rózsafák (előbbit Somló, utóbbit Benkő énekli), az Ismertem egy lányt / Szeretnék visszamenni hozzád és a Volt egy bohóc / Nem tilthatom meg.

Ugyancsak 1967-ben csatlakozott Molnár György, az új gitáros, aki később az „Elefánt” becenevet kapta, mivel egy alkalommal annyira vehemensen játszott, hogy feldöntött egy drága mikrofont („elefánt a porcelánboltban”). 1968-ban pedig a Presser teljes jogú tag lett, így létrejött az együttes első stabil felállása:

• Benkő László („Laci”) – zongora, trombita, furulya, ének
• Kóbor János („Mecky”) – ének, ritmusgitár
• Laux József („Blöró”) – dob, ütőhangszerek
• Mihály Tamás („Misi”) – basszusgitár, ének
• Molnár György („Elefánt”) – szólógitár
• Presser Gábor („Pici”) – ének, orgona, zongora

Wittek Mari és Somló időnként még fellépett velük, de az évtized végére fokozatosan eltávolodtak az Omegától.

Az Omega ismertségét növelték a Táncdalfesztiválokon és filmekben való szereplések. 1967-ben készült Banovich Tamás rendezésében az Ezek a fiatalok, melyben Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként szerepeltek Illés Lajos és Bródy János Ez az a ház című dalában. A film zenéje albumon is megjelent. A Táncdalfesztiválon többek között Kovács Katit, Zalatnay Saroltát kísérték a győztes dalban (Nem várok holnapig), mely után Presser Gábor a legjobb hangszerelésért járó díjat is megkapta. A következő évben már önállóan jutottak döntőbe a Kiabálj, énekelj című dalukkal. 1969-ben mutatták be az Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmet az akkori magyar könnyűzenei életről, melyben szintén feltűntek.

A legnagyobb áttörést azonban az 1968-as angliai turné jelentette. Erre a Spencer Davis Group menedzsere hívta meg őket, a Magyar Rádió angol adása egyik munkatársának ajánlására. A keleti blokkból való „egzotikum” kihangsúlyozására a menedzsment erre az időre Omega Red Star névre keresztelte az együttest. Amellett, hogy játszhattak a legjelentősebb angol klubokban, lemezszerződéshez is jutottak, így elkészíthették első albumukat – angol nyelven – Omega Red Star from Hungary címmel. Mivel Kóbor nem tarthatott velük, Mihály Tamás énekelt helyette. Még ebben az évben visszatértek Angliába, immár teljes létszámmal, azonban ezt a turnét félbe kellett szakítani és a második lemezt nem vehették fel. Ennek az volt az oka, hogy itthon tudomást szereztek a lemezfelvételről, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat pedig nem hagyhatta, hogy egy magyar beategyüttesnek hamarabb legyen külföldön – és főképp Nyugaton – nagylemeze, mint idehaza. Így elkészült az első, egyetlen előadó dalait tartalmazó magyar könnyűzenei album, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A cím az A- és a B-oldal első dalából lett összerakva, kifejezi az együttes zenéjében egyaránt meglévő slágeres és progresszív irányvonalat. Legsikeresebb dalai a Ha én szél lehetnék és a Trombitás Frédi lett.

1969-ben készült el egyik leghíresebb kislemezük, a Naplemente / Régi csibészek, majd második magyar albumuk, a 10000 lépés. Az album az együttes beat-korszakának csúcspontja, változatos anyaga egyaránt tartalmaz könnyed (1958-as boogie-woogie klubban és az Omega legnagyobb örökzöldjei közé tartozó Petróleumlámpa), keményebb hangzású (Tízezer lépés, Tűzvihar), progresszív (Kérgeskezű favágók) és lírai dalokat (Udvari bolond kenyere). Legnagyobb slágere a Gyöngyhajú lány. Magyar dalok közül ezt dolgozták fel a legtöbbször (többek között a keletnémet Frank Schöbel Schrieb es mir in der Sand és 1995-ben a Scorpions White Dove címmel). Presser mellett immár a többiek is kivették részüket a zeneszerzésből. Az album és a kislemez dalaihoz készült promóciós filmekből tévéműsor is készült, az albumhoz hasonlóan Tízezer lépés címmel. Ebben az évben játszottak először a Kisstadionban, ahol az 1980-as évek elejéig csaknem minden évben volt az év csúcspontját jelentő koncertjük.

1970-ben a Gyöngyhajú lánnyal sikerrel szerepeltek külföldi fesztiválokon: Tokióban, a Yamaha-fesztiválon – ahová csak a „fél-Omega” ment el: Kóbor, Presser és Laux – és Mallorcán, a Barbarellán. Utóbbi alkamával franciaországi ajánlatot is kaptak lemezfelvételre. Ehhez azonban egy héttel tovább kellett volna ottmaradniuk, amihez az itthoni illetékesek nem járultak hozzá. A tagok nehéz döntés után a hazautazást választották. Egy másik nemzetközi kiugrási lehetőségüket is elvágták, amikor újabb angliai turnéra készültek (ehhez felvettek három angol kislemezt is), de végül arra hivatkozva, hogy már kétszer jártak ott, az Illést küldték helyettük (de a kirándulás számukra sem végződött szerencsésen). Ebben az évben két magyar kislemezt vettek fel (Snuki / Ballada a fegyverkovács fiáról, Sötét a város / Ülök a hóban) és harmadik albumuk, az Éjszakai országút is elkészült. Az album az előző kettőhöz képest progresszívebb, keményebb alkotás, de sokan úgy gondolják^{[pontosabban?]}, hogy túl hamar jelent meg a 10000 lépés után. Ekkor már érződött a tagok közötti feszültség, mely a következő év tavaszán szakításhoz vezetett.

Hard rock-korszak (1971-1975)

Presser és Laux, valamint Adamis Anna 1971-ben elhagyta az együttest, a felállás azóta változatlan:

• Benkő László („Laci”) – billentyűs hangszerek
• Kóbor János („Mecky”) – ének
• Mihály Tamás („Misi”) – basszusgitár, ének
• Molnár György („Elefánt”) – gitár
• Debreczeni Ferenc („Ciki”) – dob

A tagcsere után stílust váltva az együttes hamar talpra állt, az új felállás Prágában sikeresen mutatkozott be. Felvettek két kislemezt (Hűtlen barátok / Szomorú történet, Régvárt kedvesem / 200 évvel az utolsó háború után), majd 1972-ben új albumot adtak ki, Élő Omega címmel. Ez egy kiadásra tervezett, de végül betiltott stúdióalbum koncertváltozata, amit ők maguk vettek fel egy négysávos riportermagnóval – bizonyítva azt, hogy miután a hanglemezgyári illetékesek a kivált tagok alapította Locomotiv GT-t részesítették előnyben, ők mégis folytatni tudják útjukat felfelé. Az album A-oldalának dalai egyfajta koncepciót képeznek Presserék távozásáról (Hűtlen barátok), az ezt követő nehézségekről (Egy nehéz év után, Törékeny lendület), végül az együttes talpra állásáról (Omegautó). A B-oldalról a Régvárt kedvesem és a Varázslatos fehér kő lett a két legismertebb dal. A felvételek benyújtásakor a lemezgyár papírhiányra hivatkozott, így az album első kiadása alumínium tasakban jelent meg. Az anyagba nem kerülhetett be a 200 évvel az utolsó háború után és a Szex-apó című dal (utóbbit állítólag Erdős Péter, az MHV vezérigazgatója magára vette), ezek csak az 1998-as, felújított változaton kaptak helyet.

A következő évben megjelent a csak sorszámot kapott Omega 5, B-oldalán a hattételes Szvit című kompozícióval, amit a Magyar Állami Hangversenyzenekarral közösen vettek fel. További érdekessége az albumnak, hogy Magyarországon elsőként ezen használtak szintetizátort (A madár című dalban), bár igazán meghatározó hangszerré a következő albumon vált. Az 1974-ben felvett és a rákövetkező évben kiadott Omega 6: Nem tudom a neved lett ezen korszakuk legsikeresebb albuma. Az Addig élj!-t és a Benkő talán legemlékezetesebb szólójával fémjelzett címadó dalt a mai napig állandóan játsszák koncertjeiken, de az album többi dala is az együttes legjobb alkotásai közé tartozik.

Az új dalokat főként Mihály Tamás (például Régvárt kedvesem, Hűtlen barátok, A hazug lány, Szvit, Nem tudom a neved, Mozgó világ) és Molnár György (például Szomorú történet, 200 évvel az utolsó háború után, A madár, Addig élj!, A bűvész) írta, később Benkő is bekapcsolódott a zeneszerzésbe (XX. századi városlakó). Az új állandó szövegíró Molnár korábbi iskolatársa, Sülyi Péter lett, aki mellett Kóbor is írt néhány dalszöveget (Hűtlen barátok, Régvárt kedvesem, Addig élj!).

Peter Hauke menedzsernek és a Bellaphon kiadónak köszönhetően ezúttal sikerült tartósan megvetniük lábukat a nemzetközi piacon. Menetelésük – bár Anglia és a világhír távolabbra került – szinte egész Európában tartott. Nemzetközi sikereik bázisát az NSZK jelentette, ahol angol nyelvű albumaikat adták ki. A négy album többé-kevésbé fedi a 4-6. album anyagát, viszont teljesen külön, a magyarnál korszerűbb technikával rögzítették őket. Bár a dalokat angolul vették fel (valamint az NDK-ban készült néhány felvételhez németül), a közönség kérésére élőben magyarul játszották őket. Külföldi turnéik során több neves rockzenekar előtt játszhattak, sőt olyan is előfordult, hogy az Omega előtt játszott ismert együttes (például a Scorpions).

Space rock-korszak (1976-1979)

Az évtized közepén ismét váltottak, az akkoriban népszerűvé váló space rockra: továbbra is hosszú, kidolgozott hangszerszólók jellemezték a dalokat, viszont a hangzás gyakran a lebegés érzését keltette, ehhez igazodtak a hétköznapi világtól elrugaszkodó, fantáziáló szövegek. A stílusválasztás telitalálatnak bizonyult, itt tudott leginkább kibontakozni az úgynevezett „Omega-hangzás”. A koncerteken mindezt jól kiegészítette a profi látványtechnika.

Ebben az időszakban szintén három albumuk jelent meg. Ezek közül az első még a régi módszerrel készült, azonban a második és a harmadik esetében a korábbi gyakorlattól eltérően az angol változatok – amelyek rendre hamarabb készültek – egy az egyben a magyar albumok megfelelői, csupán a dalsorrend tér el néhány esetben. További újítás, hogy valamennyi dalt az egész együttes kollektíven jegyzett zeneszerzőként, a jogdíjakon való egyenlő osztozás és a csapatmunka kifejezése céljából.

A trilógia nyitódarabja, az 1976-os Time Robber (az 1977-es Időrabló angol változata) lett minden idők legtöbb példányban eladott albuma magyar előadótól. Címét az elején hallható háromtételes kompozíció után kapta (Napot hoztam, csillagot – Időrabló – Ablakok), amely állandó koncertszámmá vált, bár teljes hosszában sosem adták elő: kezdetben a Napot hoztam , csillagot első és második versszaka között hangzott el az Időrabló tétel (ezt a Napot hoztam, csillagot és az Ablakok egyező dallama tette lehetővé), amiből később csak a Napot hoztam, csillagot első versszaka maradt egészen 2006-2007-ig, amikor ismét a hosszabb verzió került műsorra, 2009-2010-ben pedig az első tétel maradt, de immár mindkét versszakával). Népszerű lett még az Éjféli koncert és a könnyedebb témájú A könyvelő álma.

A következő album, az 1978-as Csillagok útján (angol változata Skyrover címen jelent meg) némileg keményebb hangzású elődjénél, az Omega albumai közül leginkább ez tekinthető konceptalbumnak, vagyis a dalok nagyrészt hasonló témát járnak körül, egyfajta „történet” kerekedik ki belőlük. A kompozíció keretét az instrumentális Nyitány és a Finálé adja. Legsikeresebb dalai az Égi vándor, a két Metamorfózis és a címadó dal. A sors furcsasága, hogy a legismertebb sláger a kakukktojás – az egységes koncepcióból kilógó, oroszos – Léna lett. Koncerteken hamar szokássá vált, hogy a Napot hoztam, csillagot előtt játszották, egy instrumentális dallal összekötve, ami a következő albumra Start címen került fel. Míg a Time Robber hangszeres részeit a korábbi angol albumokhoz hasonlóan a magyartól külön vették fel, a Csillagok útján és a Skyrover esetében csak az éneket vették újra, ezt leszámítva a felvételek az Omega saját stúdiójában készültek, amit nyugatról hazahordott berendezésekből építettek fel.

A stíluskorszakot az 1978-as (magyar nyelvű kiadásban 1979-es) Gammapolis zárja, amely idehaza minden idők legsikeresebb albuma lett. Az előzőhöz hasonlóan ez is konceptalbumnak tekinthető, de némileg slágeresebb lett, mint a Csillagok útján. Legnépszerűbb dalai az Ezüst eső, a Nyári éjek asszonya, a Gammapolis I. és az Őrültek órája. A slágerek mellé kerültek progresszívebb művek is, a Hajnal a város felett és a Gammapolis II.

Az együttes továbbra is sokat koncertezett külföldön és idehaza, az egyes évekre a koronát változatlanul a Kisstadionban tették fel. Ilyenkor gyakran hívtak neves vendégeket: 1976-ban, a Late Night Show-ban (ekkor még nem volt meg a magyar szövege) a skorpiós Szűcs Antal Gábor szólózott, egy évvel később – immár a magyar változatban – (Éjféli koncert) Karácsony János az LGT-ből. 1977-ben Zalatnay Sarolta volt a vendég, 1978-ban pedig Debreczeni Ferenc bátyja, Csaba (a testvérpár időnként más koncerteken is előadta páros dobszólóját). 1979-ben az azévi Hobo Blues Banddel közös turnéra emlékeztetve a Csillagok útjánban a HBB három tagja, Szénich János, Kőrös József és Póka Egon működött közre. Utóbbi koncertről albumot is adtak ki, melynek nyugati kiadására a dalok egy részét angolul énekelték újra. 1976-ban és 1977-ben a koncertek kuriózumai közé tartozott a Ne legyen, mely csak ekkor hangzott el magyarul, stúdiófelvételen csak angolul, Never Feel Shame címmel jelent meg 1975-ben.

Az útkeresés időszaka (1980-1987)

A kontinentális sikereken túl az együttes az angol-amerikai piacon is komolyabban kívánt próbálkozni, ennek érdekében 1980-ban kiadót váltottak, a Warnerrel kötöttek két albumra szóló szerződést.

Eközben idehaza az LGT-vel és a Beatricével közös országos turnéra indultak, amely két kisstadionbeli koncerttel zárult. Ennek során az új albumról is játszottak néhány dalt, ideiglenes magyar szöveggel. Emellett volt egy beat-slágereket tartalmazó blokk, melyben – kilépése óta első ízben – Presser is közreműködött, valamint Somló elénekelte az Azt mondta az anyukámat. A koncert végén az LGT és az Omega együtt játszotta a Gyöngyhajú lányt.

A következő évben idehaza nem koncerteztek, csak egy NSZK-turné erejéig léptek fel élőben. Megjelent az angol Working album, majd elkészült magyar változata Az arc címmel. A háromalbumonkénti váltás gyakorlatát folytatva stílusában eltért ez előző albumoktól, besorolása kevésbé egyértelmű, afféle kísérletező albumnak tekinthető. Az előző évtizedhez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a szövegek, számos tartalmas, elgondolkodtató alkotásuk született nemcsak ezen, hanem a többi 1980-as évekbeli albumukon is. Bár több népszerű dalt tartalmaz (Életfogytig rock ’n roll, Tizenhat évesen, Kemény játék, Nagy folyó), nem tudta megismételni az elősző korszak sikereit. Az angol változattal sem sikerült elérni a kitűzött célt: be kellett látniuk, hogy az angolszász piac a Vasfüggöny mögül nehezen hódítható meg, így a második albumot el sem készítették. Bár a következő években is volt néhány külföldi koncertjük, egyre inkább eltávolodtak a nemzetközi piactól.

Az együttes 20 éves fennállását 1982 novemberében ünnepelte öt koncerttel az újonnan átadott Budapest Sportcsarnokban. A jubileum kapcsán Jancsó Miklós dokumentumfilmet készített, mely koncertfelvételeket is tartalmaz. A koncert egyúttal lemezbemutató is volt, itt hangzottak el először az Omega XI dalai. Az album hangzása sajátos, mivel az együttes a megújult zenei palettán helyét keresve megpróbált igazodni az új hullámhoz. Nagyobb szerepet kapott az elektronika, a computer-technika, Mihály Tamás szintetizátoron játszotta a basszusszólamokat. A régi rajongók közül sokan értetlenül, idegenkedve fogadták, az akkori fiatalok számára pedig az új zenei stílusok együtt jártak az új előadókkal. Emiatt az album – némileg méltatlanul – nem lett igazán sikeres.

Az ezt követő évek főként itthoni koncertekkel teltek, melyek közül az 1984-es városligeti volt a legjelentősebb. Benkő László és Mihály Tamás szólóalbumokat készítettek, melyekről időnként az Omega-koncerteken is játszottak dalokat. Az együttes üzleti vállalkozásokba is kezdett; az Omega-stúdióban több más előadó is készített felvételeket. Ezek az albumok az évtized közepétől külön márkanevet kaptak (Favorit, majd a CD-korszakban Mega). Emellett hang- és látványtechnikai berendezéseiket is bérbe adták más együtteseknek (a hangtechnikát ma már Frenreisz Károly viszi tovább, de az Omega nevet megtartotta).

1984-ben a Városligetben, valamint az 1985-ös BS-beli Live Aid-fellépésen már új dalok is elhangzottak, az új stúdióalbum 1986-ban készült el, A Föld árnyékos oldalán címmel. A rockos és a computeres hangzás közti egyensúlyt megtalálva nagyobb sikert ért el, mint az előző kettő. Legnépszerűbb dala, a Fekete pillangó az 1980-as évek legnagyobb Omega-slágere lett, ismertségben felveszi a versenyt az együttes korábbi dalaival. Az akkoriban történt Challenger-katasztrófának állítottak emléket a Fekete doboz című dallal. Ugyancsak ebben az évben kapták meg a Liszt Ferenc-díjat, amit első ízben ítéltek oda egy egész együttesnek.

Az 1986-os országos turné után 1987-ben csak néhány koncertet adtak, főképp a Balaton környékén, majd szeptemberben a 25 éves jubileumot ünnepelték két kisstadionbeli koncerttel. Ezen Presser és Laux is fellépett, az együttest Szörényi Szabolcs köszöntötte (ennek tiszteletére Mihály Tamás Illés-paródiát adott elő), valamint az addigi lemezeladások után az Omega gyémántlemezt vehetett át. Ugyancsak ebben az évben jelent meg a 13. album, a Babylon. 80-90 ezres példányszámát akkoriban bukásként könyvelték el, bár a címadó dal és a Hajnali óceán népszerűek lettek. Az évtized zenei váltásai után az album ezúttal a szövegek terén hozott megújulást: ekkor dolgozott először az együttessel Trunkos András, aki előszerettel dolgozott fel vallási tárgyú témákat (bár nem egyházi, hanem elsősorban filozófikus megközelítésből).

Leállás, időszakos működés (1987-2004)

A jubileumi koncert és a Babylon után az együttes háttérbe vonult, bár hivatalosan ekkor sem szűnt meg. Hét éven keresztül nem készült új dal és nem játszottak élőben, leszámítva egy fél-playback fellépést 1988-ban a siófoki Interpop-gálán. Ezalatt a tagok főként üzleti tevékenységeikre, illetve részben szólókarrierjükre koncentráltak. 1991-ben Benkő László szólóalbumot jelentetett meg Omega-mix címmel, melyen Omega-dalokból két instrumentális egyveleg hallható. A felvételen Molnár György kivételével a többi tag is közreműködött.

A hallgatást 1994-ben a Népstadion-beli koncert bejelentése törte meg. Augusztusban Siófokon tartottak nyilvános próbát, magára a koncertre pedig szeptember 3-án került sor, a zord időjárás ellenére 70 000 ember előtt. A program a slágeresebb dalokra épült, a beat-korszak került előtérbe, ami mellett a space rock kapott nagyobb hangsúlyt. Új dal nem hangzott el (bár a jegyekhez mellékeltek egy maxi-CD-t, rajta az angol nyelvű Miss Worlddel). A közreműködők közt volt Szekeres Tamás gitáros (aki ezután évekig az Omega-tagok elválaszhatatlan társa volt), Debreczeni Csaba, az ex-omegások közül Presser Gábor (aki ezúttal több kilépése utáni dalban is játszott) és Somló Tamás, valamint sztárvendégként Klaus Meine és Rudolf Schenker a Scorpionsból. (A két együttes az 1970-es években többször lépett fel közösen; a koncert után kérték a Gyöngyhajú lány feldolgozásának jogát.) A vendégszereplést 15 évvel később viszonozta Kóbor és Molnár a SYMA-csarnokban és Kassán.

Ezután az együttes stúdióba vonult és a következő évben megjelent a 14. album, a Trans and Dance (a cím szójáték, a transzcendensre utal). A szintetizátor-centrikus albumok után ismét a gitárhangzás került előtérbe. Presser itt is közreműködött két dal (Az álmodozó, Minden könnycseppárt kár) szerzőjeként és billentyűsként. A kollektív szerzőség gyakorlatával szakítva a tagok ismét egyenként jegyezték dalaikat. 1996-ban megjelent az angol változat, a Transcendent, melyen a szólóénekes a holland Edwin Balogh volt (korábban Szekeressel játszott együtt), Kóbor csak vokálozott. A magyar kiadáshoz képest további eltérés, hogy felkerült a Babylon áthangszerelt változata, a Tower of Babel, viszont lemaradt négy dal, részint a lassabbak közül, részint azok, amelyek nem illettek a koncepcióba. Így az album pörgősebb és egységesebb lett, mint magyar megfelelője. A következő album 1998-ban készült, Egy életre szól címmel. Ezek az albumok kevésbé közismertek, mint a korábbiak, melynek oka elsősorban az, hogy sem turné, sem lemezbemutató koncert nem kísérte megjelenésüket (a Trans and Dance dalait máig sem játszották élőben, az Egy életre szólról is mindössze a címadó dalt adták elő, 1999-ben).

A második Népstadion-koncertet 1999-ben tartották. Szervezésére részvénytársaságot hoztak létre, aminek a jegyvásárlás által a nézők is részvényesei lettek (azóta az Rt. már megszűnt). Az előzenekar az Omega tehetségkutató versenyének első három helyezettje volt, valamint a P. Mobil Vikidál Gyulával. A koncertprogram ezúttal a rockosabb, illetve ritkábban játszott dalokra épült. Ugyancsak közreműködtek régi tagok (Presser, Laux, Somló), bár ezúttal kisebb szerep jutott nekik. A további közreműködők között volt az Edda billentyűse, Gömöry Zsolt, Keresztes Ildikó (aki a vendégblokkban szólóban is énekelt), az egykori XL Sistersből Demeter György és Vértes Attila, továbbá a vendégblokkban Edwin Balogh és Póka Egon. A koncert megkapta az „Év könnyűzenei produkciója” elismerést.

2001. június 2-án ugyancsak a Népstadion volt a Szuperkoncert, vagyis az Illés, a Metro és az Omega közös koncertjének helyszíne. Az előzetes megállapodásnak megfelelően mindhárom együttes 50-50 percet játszott, a legvégén pedig egy közös egyveleget adtak elő, melyben mindhármuktól két-két sláger hangzott el. Az Omega programja a korábbi koncertek „kötelező darabjainak” számító dalokra épült. Ezúttal is szerették volna meghívni korábbi tagjaikat, de nem sikerült megegyezni a szervezőkkel, így az öt jelenlegi tag mellett Szekeres, Gömöry, Demeter és Vértes játszott. Még ugyanebben a hónapban Pápán is volt Omega-koncert, amit szándékosan nem hirdettek széles körben.

Újra aktívan (2004 óta)

Az együttes hosszú kihagyás után 2004 tavaszán ismét országos turnéra indult. A Napot hoztam, csillagot névre keresztelt koncertsorozat a hét legnagyobb, sportcsarnokkal rendelkező vidéki várost érintette (majd júniusban megtoldották a szegedi Sláger Rádió Mega Partyn való fellépéssel). A műsor leginkább a tíz évvel korábbihoz hasonlított, többnyire ismertebb slágereket játszottak, de ezúttal kevesebb beat-dalt tűztek műsorra. A Fekete pillangó új, gitárszólós hangszereléssel hangzott el. Szeptemberben pedig már negyedszer (önállóan harmadszor) töltötték meg az időközben Puskás Ferenc nevére keresztelt Népstadiont (előtte a városligeti Sláger Rádió Mega Partyn játszottak két dalt, Dunaszerdahelyen tartottak nyilvános főpróbát). A programot a turnéhoz képest kibővítették (így még inkább a space rock dominált) és némileg átrendezték.

A következő évben Csillagok útján címmel még több várost érintő országos turnéra indultak, továbbá játszottak határon túli magyar közönség előtt (Marosvásárhely, Gombaszög, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy), Németországban és Csehországban, Pásztón a mátrakeresztesi árvízkárosultak javára rendezett segélykoncerten, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán és az agárdi Popstrandon. A repertoár nagyrészt megegyezett az előző évi stadionkoncerttel, néhány dal kimaradt, illetve közkívánatra bekerült. A marosvásárhelyi koncertet megelőzően (25 év után tértek vissza Romániába és első ízben jártak Székelyföldön) egy közönségtalálkozón az erdélyieknek olyasmira sikerült rávenniük az együttest, amire előtte talán soha: előre odakészített hangszereken eljátszottak egy dalt.

A fokozott aktivitás folytán a rajongótábor egyre inkább várta, hogy album is jelenjen meg. Nagy örömükre az együttes ősszel stúdióba vonult, és bár a felvételek még a következő évben is tartottak, de készült a 16. stúdióalbum. Emellett 2006-ban is folytatódott a koncertezés, EurOmega turné néven. Ez azonban nem saját szervezésű, egybefüggő koncertsorozat volt, hanem meghívásoknak eleget téve, fesztiválok keretében léptek fel. Februárban a Budapest Sportarénában rendezett Szakmunkásfeszten és áprilisban Szabadkán még az előző évi koncertprogramot „búcsúztatták”, a szlovákiai koncerteken (Pozsony, Kassa) már új – a fesztiválokhoz igazodva némileg rövidebb – műsort adtak, benne a készülő lemez két dalával (Végül ez a tangó, Álmok koldusa). Az év során játszottak még a Kisstadionban, a cseszneki Várjátékokon, az alsóörsi Motorostalálkozón, Szatmárnémetiben, Érsekújváron, Agárdon, Királyhelmecen, Hódmezővásárhelyen, Nyíregyházán (Nyírségi Ősz) és Berlinben. Utóbbi két helyszínen már kapható volt a szeptemberben megjelent Égi jel: Omega címet viselő album, amely megjelenésekor első helyen nyitott a Mahasz eladási listáján, öt hétig vezetve azt. Az albumon 13, többnyire kemény hangzású, gitárcentrikus dal hallható, melyek többsége – némi meglepetésre – Kóbor szerzeménye. A szólók nagy részét játszó Szekeres Tamás ezúttal dalt is írt (Versenyző), amelyben először működött közre stúdiófelvételen Gömöry Zsolt (a koncerteken előző év végén Jankai Béla vette át a helyét). A címadó dalt az Esti Showder című műsorban is előadták, az albumverziótól eltérő hangszereléssel: Szekeres helyett Molnár és Benkő szólózott, a rajongók túlnyomó többsége szerint ez a változat sokkal gazdagabb, tartalmasabb hangzású, mint az eredeti, visszahozza az egykori "Omega-hangzást".

2007-ben az együttes fennállása 45. évébe lépett, amit eredeti tervek szerint újabb stadionkoncerttel és turnéval ünnepeltek volna. Ezeket végül nem sikerült megvalósítani, de ebben az évben is adtak koncertet Pécsett (zártkörű céges rendezvény), Kozármislenyben, Győrött, Keszthelyen, a Hungaroringen (a Forma-1-es futam hétvégéjén) és Drezdában. Kozármislenyben a rajongók meglepetéssel köszöntötték fel kedvenceiket, akik ekkor tudták meg az addig gondosan őrzött titkot: egyik legsikeresebb albumuk, a Gammapolis nevét immár valódi csillag viseli, amiről az öt zenész egy-egy tanúsítványt is kapott.

2008-ban nem volt koncertjük, de a Magyar dal napján Mihály Tamás és Benkő László más zenészek társaságában Omega Tribute Band néven játszottak el három dalt, a Prima Primissima díjátadó gálán pedig a teljes együttes játszotta el a Lénát.

2009-ben hosszú évek után visszatértek Lengyelországba, ahol mindig is nagy népszerűségnek örvendtek: márciusban Varsóban, májusban Sanokban, szeptemberben Szczecinben játszottak. Ezen kívül két koncertet adtak Csehországban is (Loket, Vizovice). A közelmúltban megszokott közreműködő zenészek közül ezúttal csak Jankai Béla volt az öt tag mellett a színpadon. Az év egyetlen magyarországi Omega-koncertjét Baján tartották az EFOTT első napján. A turné Lipcsében zárult.

2010-ben fesztiválokon léptek fel: az első ízben megrendezett StarGardenen olyan együttesek társaságában, mint Eric Burdon and The Animals vagy a Deep Purple; az alsóörsi motorostalálkozón, a soproni VOLT Fesztiválon, a lengyelországi Slupskban a Rock Legendsen, Dunaszerdahelyen a Dunafesten, Marosvásárhelyen a Félsziget Fesztiválon a Phoenix és a Europe társaságában. Az évet két városi rendezvényen tartott koncerttel zárták Szekszárdon és Hatvanban. Ősszel elkészült az Omega Rhapsody album, amely hivatalosan Kóbor János szólólemeze, de korábbi Omega-dalok hallhatók rajta szimfonikus hangszereléssel, a felvételeken közreműködött a tagok közül Debreczeni Ferenc, később bekapcsolódott Benkő László is, valamint játszottak az Omega korábbi közreműködői, Szekeres, Gömöry és Küronya Miklós.

Az együttes dalaiból a veszprémi Pannon Várszínház előadásában Égi vándor címmel musical készült, amelynek ősbemutatója 2011. február 5.-én volt.

2011-ben két Omega-koncert volt: Szófiában, a Nemzeti Kultúrpalotában, valamint Nyitrán. Emellett élőben bemutatták Omega Rhapsody anyagát is, először a törökbálinti művelődési házban nyilvános főpróbán felvételről bejátszott szimfonikus kísérettel, majd Németországban Halléban szimfonikus zenekarral és a csehországi Loketben.

2012-ben ünnepli az együttes a fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ennek jegyében indul először márciusban és áprilisban hazai sportcsarnokokban turnéznak, három részből álló programmal: az instrumentális Szimfónia, a már ismert Rapszódia, végül Nosztalgia blokk. A szabadtéri turné Sepsiszentgyörgyön kezdődik április végén. Emellett már vannak lekötött Rhapsody-koncertek Németországban, a jubileumi évet pedig egy budapesti ingyenes koncerttel tervezik lezárni.

Tagok

1962–1963	Kóbor János – ének, ritmusgitár Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek, ének Kovacsics András – gitár Varsányi István – basszusgitár Láng Péter - szaxofon (a megalakulás évében csatlakozott) Künsztler Tamás - dob, ütőhangszerek
1963–1964	Kóbor János – ének, ritmusgitár Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek, ének Kovacsics András – gitár Varsányi István – basszusgitár Harmat László - szaxofon Künsztler Tamás - dob, ütőhangszerek Laux József - dob, ütőhangszerek (1964-től)
1964–1967	Kóbor János – ének, ritmusgitár Wittek Mária – ének Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek, ének Kovacsics András – gitár Varsányi István – basszusgitár Somló Tamás - szaxofon, ének Laux József - dob ütőhangszerek
1967. február – szeptember	Kóbor János – ének, ritmusgitár Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek, ének Kovacsics András – gitár Mihály Tamás – basszusgitár, ének Somló Tamás - szaxofon, ének Laux József - dob, ütőhangszerek
1967–1968	Kóbor János – ének, ritmusgitár Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek, ének Molnár György – gitár Mihály Tamás – basszusgitár, ének Somló Tamás - szaxofon, ének Laux József - dob, ütőhangszerek
1968–1971	Kóbor János – ének, ritmusgitár Presser Gábor - ének, billentyűs hangszerek Molnár György – gitár Mihály Tamás – basszusgitár, ének Benkő László – billentyűs és fúvós hangszerek Laux József - dob, ütőhangszerek
1971-	Kóbor János – ének Benkő László – billentyűs hangszerek Molnár György – gitár Mihály Tamás – basszusgitár, ének Debreczeni Ferenc – dob, ütőhangszerek

Wittek Mária 1967-ig volt az együttes tagja, de néhányszor ezután is fellépett velük. Presser Gábor már 1967-ben is írt zenét az együttesnek és hangszerelte dalaikat, majd Kovacsics András távozása után csatlakozott, ekkor az Omega rövid ideig szólógitár nélkül, két billentyűssel játszott. Molnár György érkezése után azonban Presser egy időre távozott, 1968-ban, nem sokkal az angliai turné előtt tért vissza. Somló Tamás 1968-ig volt az együttes tagja, de több, 1969-ben készült filmfelvételen is feltűnik.

Rendszeres közreműködők

• Szekeres Tamás – szólógitár (koncerteken és stúdióban 1994–2007)
• Demeter György – vokál, trombita, csörgő, akusztikus gitár (koncerteken 1999–2007)
• Gömöry Zsolt – billentyűs hangszerek (koncerteken 1999-2005-ig és az Égi jelen)
• Keresztes Ildikó – vokál (koncerteken 1999-ben és 2004–2007)
• Jankai Béla – billentyűs hangszerek (koncerteken 2005 óta)
• Demeter Tamás - vokál, trombita, csörgő, akusztikus gitár (2005-ben és 2006-ban szükség esetén helyettesítette Demeter Györgyöt vagy Keresztes Ildikót)

Szövegírók

• Verebes István – Nem vagy szép (1967)
• S. Nagy István – Néhány kislemez 1967-ben és 1968-ban.
• Adamis Anna – Az 1967-1971 közti dalok többsége.
• Sülyi Péter – A legtöbb Omega-dal 1971 óta (kivéve a Gammapolis és a Babylon című albumokon).
• Ambrózy István – Néhány dal a Babylon és Trans and Dance albumokon, valamint angol fordítások 1987-ben.
• Várszegi Gábor – Az ő nevén jelent meg a Gammapolis összes, valamint a Csillagok útján és a Trans and Dance legtöbb dala. Nem tisztázott, hogy ezek közül valójában mennyit írt.
• Bródy János – Nyílt titok, hogy valójában ő írta a Várszegi-szövegek egy részét. Az Égi jelre már saját nevén írt két szöveget.
• Trunkos András – 1987 óta, a Babylon, az Egy életre szól és az Égi jel legtöbb dala.
• Sztevanovity Dusán – a két Presser-szerzemény a Trans and Dance című albumon.
• Horváth Attila - Edwin Baloghgal együtt írta a Transcendent album angol szövegeit.
• Hajnal István - angol fordítások 1968-1974
• Tony Carey - Working angol album
• Kurt Demmler - német fordítások
• Bernd Maywald - német fordítások

Korábbi tagok közreműködései

• 1980-ban az LGT-vel közös turné állomásain az 1967-71 közti időszak dalait tartalmazó „nosztalgia-blokkban” vendégszerepelt Presser Gábor, Somló Tamás énekelte az Azt mondta az anyukámat, a ráadásban a két együttes együtt játszotta a Gyöngyhajú lányt.
• 1987-ben a 25 éves jubileumi koncerten Presser Gábor és Laux József is vendégszerepeltek.
• 1994-ben a Népstadionban Presser több dalban közreműködött, Somló szaxofonozott a 958-as boogie-woogie klubban című dalban és énekelte az Azt mondta az anyukámat
• 1995-ben a Trans and dance/Transcendent albumra Presser Gábor két dal zenejét írta és billentyűsként is közreműködött
• 1999-ben a Népstadionban a Régi csibészekben és a Gyöngyhajú lányban Presser, Laux és Somló, az 1968-as egyvelegben Presser és Laux, a Tízezer lépésben Presser, a Petróleumlámpában Somló és Laux közreműködtek.

Díjak, kitüntetések

• Liszt Ferenc-díj (1986)
• Börze Award - Életmű-díj (2004)
• Pro Urbe Budapestért-díj (2011)

Diszkográfia

• Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968) - felújított kiadás bónuszdalokkal: 2003
• 10000 lépés (1969) - felújított kiadás bónuszdalokkal: 2003
• Éjszakai országút (1970) - felújított kiadás bónuszdalokkal: 2003
• Élő Omega (1972) - kibővített stúdióváltozat: 200 évvel az utolsó háború után (1998)
• Omega 5 (1973) - alternatív kiadás: Szvit (1999)
• Omega 6: Nem tudom a neved (1975) - felújított kiadás angol bónuszdalokkal: Tűzvihar/Stormy Fire (2001)
• Omega 7: Időrabló (1977) - angol változattal közös felújított kiadás: Időrabló/Time Robber (2002)
• Omega 8: Csillagok útján (1978) - angol változattal közös felújított kiadás: Csillagok útján/Skyrover (2002)
• Gammapolis (1979) angol változattal közös felújított kiadás (az angol anyag terjedelmi korlátok miatt nem teljes): Gammapolisz/Gammapolis (2002)
• Omega X: Az arc (1981) - felújított kiadás angol bónuszdalokkal: 2004
• Omega XI (1982) - felújított kiadás bónusz koncertfelvételekkel: 2004
• Legendás kislemezek (1984), kislemezek gyűjteményes kiadása, bővített CD-változat: Az_Omega_összes_kislemeze_1967–1971 (1992)
• Omega 12: A Föld árnyékos oldalán (1986) - felújított kiadás csak itt megjelent angol bónuszdalokkal: 2004
• Babylon (1987) - felújított kiadás csak itt megjelent angol bónuszdalokkal: 2004
• Trans and Dance (1995) - felújított kiadás angol bónuszdallal: Transcendent (2004)
• Omega XV: Egy életre szól (1998) - felújított kiadás angol bónuszdalokkal: 2004
• Égi jel: Omega (2006) - bónusz DVD-vel (werkfilm, koncertfelvételek)
• Kiabálj, énekelj! (kislemezek, ritkaságok 1967–2006) (2011) – hiánypótló válogatás
• előkészületben: Red Planet-X (?)

Videoklipek

• Rózsafák
• A bűvész
• Never Feel Shame
• Időrabló
• A névtelen utazó (részlet)
• Csillagok útján
• Léna
• Lady of the Summer Night (Nyári éjek asszonya)
• Kemény játék
• Az arc
• Tizenhat évesen
• Kötéltánc
• A Föld árnyékos oldalán
• Fekete pillangó
• Fekete doboz
• Babylon
• Hajnali óceán
• Miss World

Slágerek

év	magyar cím	angol cím	német cím
1968	Azt mondta az anyukám	Mamma Said
1968	Rózsafák
1968	Nem tilthatom meg	There's Nothing I Can Do
1968	Volt egy bohóc	The Clown
1968	Ismertem egy lány	Once I Knew a Girl
1968	Trombitás Frédi	Trumpeteer Charlie
1969	Régi csibészek
1969	Naplemente
1969	Petróleumlámpa	Petroleum Lantern
1969	Gyöngyhajú lány	Pearls in Her Hair	Perlen im Haar
1969	Tízezer lépés	Ten Thousand Paces
1969	958-as boogie-woogie klubban
1969	Tűzvihar	Stormy Fire
1970	Ballada a fegyvekovács fiáról
1970	Óh, jöjj!
1970	Az éjszakai országúton		Nächtliche Landstraße
1970	Olyan szépen mosolygott
1971	Sötét a város
1971	Ülök a hóban
1971	Hűtlen barátok	One Man Land	Untreue Freunde
1971	200 évvel az utolsó háború után	200 Years After the Last War
1971/1972	Régvárt kedvesem	Everytime She Steps In	Meine Langewartete Liebste
1972	Varázslatos fehér kő	White Magic Stone	Magischer Weißer Stein
1973	A hazug lány	The Lying Girl
1973	A madár	The Bird
1975	Nem tudom a neved	Help to Find Me
1975	Addig élj!	Live as Long as
1975	A bűvész	The Magician
1975	Mozgó világ	Movin' World
1975	Ne legyen	Never Feel Shame
1976/1977	Napot hoztam, csillagot	House of Cards
1976/1977	A könyvelő álma	An Accountant's Dream
1976/1977	Éjféli koncert	Late Night Show
1977/1978	Léna	Russian Winter
1977/1978	Csillagok útján	High on the Star Way
1977/1978	Égi vándor	Skyrover
1977/1978	Metamorfózis I.	Metamorphosis
1977/1978	Metamorfózis II.	The Hope, the Bread and the Wine
1978/1979	Gammapolis I.	Gammapolis
1978/1979	Nyári éjek asszonya	Lady of the Summer Night
1978/1979	Őrültek órája	Rush Hour
1978/1979	Ezüst eső	Silver Rain
1981	Életfogytig rock 'n roll	Inside Outside
1981	Kemény játék	Working
1981	Az arc	Can't Stop Thinking of You
1981	A nagy folyó	Love Games
1981	Tizenhat évesen	Laughing on the Inside
1982	Kötéltánc
1982	Ajánlott útvonal
1986	Fekete pillangó	Black Butterfly Tide Will Turn
1986	A Föld árnyékos oldalán
1986	Hallgatag szív	Child in Your Arms
1987	Babylon	Tower of Babel
1987	Hajnali óceán	Moorning Light
1994/1995	Miss World	Miss World
1995	Minden könnycseppért kár	Break the Chain
1995	Levél – Poste restante	Tomorrow
1998	Ez egy életre szól
2006	Égi jel
2006	Végül ez a tangó

Kompozíciók

év	magyar cím	angol cím
1973	Szvit	Suite
1976/1977	Időrabló	Time Robber
1977/1978	Nyitány – Finálé	Overture - Final
1978 (koncerteken)	Léna – Start – Napot hoztam, csillagot	Russian Winter - Start - House of Cards, Part 1

Fényképek

• 
  Kóbor János
• 
  Benkő László
• 
  Molnár György
• 
  Mihály Tamás

Források

• Az Omega hivatalos honlapja
• Az Omega korai éveiről Kovacsics András honlapján
• Az Omega története rajongói honlapon
• Diszkográfia rajongói honlapon
• Interjúk, újságcikkek az Omegáról
• Tagok, közreműködők és szövegírók felsorolása

Külső hivatkozások

• Omega-dalszövegek
• Az együttes magyar rajongói oldala
• Az együttes német rajongói oldala
• Kovacsics András zenei honlapja
• Hírek az együttesről a Music.hu-n
• Omega.lap.hu - linkgyűjtemény