Szörényi Szabolcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szörényi Szabolcs
Szörényi Szabolcs (1970)
Szörényi Szabolcs (1970)
Életrajzi adatok
Születési név Szörényi Szabolcs
Becenév Moha
Született 1943. szeptember 26. (74 éves)
Budapest
Pályafutás
Műfajok beat, rock, folk-rock, country, folk
Aktív évek 19622015
Együttes Illés-együttes (1965-1973)
Fonográf együttes (1974-1984)
Hangszer basszusgitár, gitár, hegedű, billentyűs hangszerek, mandolin, nagybőgő, ütőhangszerek
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zenei rendező, producer, hangmérnök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szörényi Szabolcs témájú médiaállományokat.

Szörényi Szabolcs (Budapest, 1943. szeptember 26. – ) Kossuth-díjas magyar énekes, basszusgitáros, zeneszerző, Szörényi Levente testvérbátyja. Számtalan dal szerzője. Ő írta többek között Koncz Zsuzsa Miszter Alkohol és az Illés-együttes Sárika című dalát is.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Szörényi Gyula festőművész, grafikus, főiskolai tanár és Paul Veronika gyermekeként született Budapesten, 1943-ban. A család ekkor Budán lakott az Alma utcában, Szabolcs anyai nagyszüleinek kertes házában. A második világháború végén, amikor az ostrom egyre közeledett, Sopronba indultak, majd onnan Ausztriába mentek, ahol öccse, Levente született. Először szállodában, majd kolostorban laktak, majd egy lakásban kaptak helyet. Édesanyjuk családja Franciaországba ment tovább, a Szörényi házaspár és két gyermekük 1945 októberében visszatértek Magyarországra, mivel édesanyjuk magyar gyerekeket akart belőlük nevelni.

Zenei pályafutása[szerkesztés]

Családjuk több tagja is foglalkozott zenével, édesapjuk hegedült. Anyai nagyanyja, Csuka Etelka (1895–1992) zongoraművész és a Zeneakadémia zongoratanára volt.[1][2] Testvérével, Leventével 1954-től kezdve 2 évig tanult hegedülni Levente keresztanyjától, felvinczi Takács Alice hegedűművésznőtől. Játszott mandolinon, de hamarosan inkább a gitár kezdte érdekelni, egy szobi presszózenész tanította.

A váci Sztáron Sándor Gimnáziumban tanult, ahol Leventével már gyakran léptek fel együtt mint gitárduó, az "őrült Szörényiek"-ként emlegették őket. Az iskolai Ki Mit Tud?-ot 1962-ben nyerték meg, Kőszegi Imrével, Bajtala Jánossal játszottak együtt, később pedig Ráduly Mihály is belépett az együttesbe. Mediterrán névvel indultak az 1962-es országos Ki Mit Tud?-on, de csak az elődöntőig jutottak és egy kislemezt is rögzítettek Németh Lehellel. A zenekarra felfigyeltek, így hamarosan Koncz Zsuzsát és Gergely Ágit is kísérték, és önálló számokat is játszhattak.

Szörényi Szabolcs felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. (Csak egy évet végzett el.)

1964-től 1973-ig az Illés-együttes, 1974-től 1984-ig a Fonográf együttes tagja volt.

1984-től csak alkalmanként, illetve néhány lemezen zenélt. Számos színházi, szabadtéri, film- és lemezprodukció zenei rendezője.

Szólókarrier[szerkesztés]

1990-ben bemutatkozott élete első szólóalbumával, címe a sokat mondó Lökd ide a...!, alcíme a még árulkodóbb Kocsmadalok. "Moha bácsi" közismert humora ezen a lemezen szabadon sziporkázhat, és egyben Bródy János is új oldaláról mutatkozhat be szövegíróként. A lemez kétségkívül legjobb dala Az étkezőkocsi, de persze a klasszikussá nemesedett eredeti Lökd ide a sört! sem maradhatott le róla.

Hobbija, a vasútmodellezés[szerkesztés]

Gyermekkorában a vasárnapi kötelező templomlátogatást követően édesanyjuk mindig elvitte fiait a Ferdinánd hídhoz, hogy a Nyugati pályaudvar forgalmát megfigyelhessék (ekkor a Visegrádi utcában laktak), Szabolcs ennek köszönhetően kezdett érdeklődni a vasút iránt, mely később hobbijává vált. Gyermekkorában villanyvasutat szeretett volna karácsonyi ajándék gyanánt, azonban erre a család anyagi helyzete miatt nem került sor. Első vasútmodelljét abból a pénzből vette meg 1965 szeptemberében, amit abban az évben a nógrádverőcei ifjúsági táborbeli fellépéseiért kapott, már az Illés-együttes tagjaként. Szörényi Szabolcs forgalmista birodalma címmel portréfilmet is készítettek róla. Lakóháza pincéjében 10 évig építette a Nyugati pályaudvar kicsinyített mását a Nagykörúttól a Róbert Károly körúti felüljáróig, ezt egészíti ki az innsbrucki pályaudvarral és a Karwendelbahnnal, valamint egy forgalmas svájci alagutas, viaduktos, fordulóalagutas fiktív közlekedési csomóponttal, valamint a Lötschbergbahn északi szerpentinjével. Mindehhez másfél kilométernyi vágányrendszert vásárolt, hogy tervét elkészíthesse.[3] A Nyugati pályaudvar terve 1968 nyarára készült el, 1993-ban fogott hozzá a megépítéséhez a háza száz négyzetméternél is nagyobb pincéjében. A terveket számítógépen rajzolta meg, amiről fotók alapján síkfilmet készített. Az alkotóelemek sokféle eljárással készültek, amelyek egy részét maga Szabolcs csinálta, illetve ő is tervezte.

Az 1999-ben készített, 13 részes Illés-sztori című dokumentumsorozat kilencedik része csak vele foglalkozik. Ezen kívül több portréfilm is készült róla, illetve a terepasztaláról, olyanok, mint például a Szörényi Szabolcs forgalmista birodalma.

Családja[szerkesztés]

Első feleségét, Hedviget 1965-ben ismerte meg, három forintért vette meg Rudi nevű barátjától.[4] 1968-ban kötöttek házasságot, 1982-ben váltak el. Ebből a házasságából két gyermeke született: Réka (1969) és Emese (1970). Második felesége Rosta Mária producer, akivel 1983-ban ismerkedett meg.[5]

Díjai[szerkesztés]

Lemezei[szerkesztés]

  • Lökd ide a ...! (Kocsmadalok) (1990)

Nosztalgiakoncertjei[szerkesztés]

  • 1981 - Budapest - Nemzeti Sportcsarnok: A Koncert (Illés)
  • 1990 - Népstadion (Illés)
  • 1992 - FMH (Fővárosi Művelődési Ház) (Illés)
  • 1996 - Budapest Sportcsarnok (Illés)
  • 2001 - Népstadion (Illés-Metro-Omega)
  • 2004 - Kisstadion (Fonográf)
  • 2005 - Csíkszereda (Illés)
  • 2005 - Sziget (Illés)
  • 2011 - Budapest Sportaréna (Szörényi Levente szólókoncert)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kocsis L. Mihály: Illés – Énekelt történelem. Budapest, 1999. 145. old.
  2. PIM
  3. Horváth Gábor Miklós: Vágányok, váltók és egy szál gitár. csaladilap.hu, 2007. március 1. [2012. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  4. Kocsis 1999 313. o.
  5. Kocsis 1999 209. o.

Források[szerkesztés]