Polónyi Géza

Polónyi Géza
A Magyar Királyság igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1906. április 8. – 1907. február 2.
Előd	Gegus Gusztáv
Utód	Günther Antal
Született	1848. április 3. Zsitvakenéz
Elhunyt	1920. február 1. (71 évesen) Budapest
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1881-1907)
Választókerület	Szolnok (1881-1884) Németújvár (1886-1887) Hajdúszoboszló (1887-1901) Kézdivásárhely (1903-1906) Budapest belváros (1906-1910) Léva (1910-1918)
Házastársa	Steinitzer Anna (1854-1937)
Foglalkozás	ügyvéd, politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Polónyi Géza témájú médiaállományokat.

Felsősztriczei Polónyi Géza (Zsitvakenéz, Bars vármegye, 1848. április 3. – Budapest, 1920. február 1.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a második Wekerle-kormány igazságügy-minisztere.

Életpályája

A nemesi származású felsősztriczei Polónyi családnak a sarja. Édesapja felsősztriczei Polónyi Lajos (1814–1882), Keglevich István gróf gazdatisztje volt, anyja Gaál Klára (1833–1886) volt. Miután apja elszegényedett, Polónyi Gézát a nagybátyja, Polónyi Alajos esztergomi főkáptalan neveltette. Anyja a Majthényi-családdal állott rokonságban. Iskoláit Esztergomban, Komáromban, Pozsonyban és Nyitrán végezte. Érettségit Győrött tett a bencéseknél, ahol Méry Etel tanár irodalmi kört alakított, amelynek Polónyi a jegyzője és egyúttal a kör által kiadott Reménybimbók című lapnak a szerkesztője volt. Polónyi Géza Pozsonyban is irodalmi kört alakított. Ebből került ki Endrődi Sándor is, akinek az első költeményeit Polónyi bírálta meg és küldötte be a Sárosi Lapoknak.

1869-ben egyéves önkéntesként a haditengerészetnél tett eleget hadkötelezettségének. A jogi akadémia elvégezése után letette a bírói vizsgát is. 1871-ben joggyakornok lett a királyi táblánál, s még ugyanabban az évben ügyvédi, majd váltóügyvédi vizsgát tett, 1872 januárjában ügyvédi irodát nyitott a fővárosban, ahol a törvényhatósági választásokon megválasztották a törvényhatósági bizottság tagjává. Az 1881-es választásokon Szolnokon függetlenségi programmal képviselőnek választották. Ebben az időszakban hírlapírással is foglalkozott és szerkesztője volt az időközben megszűnt Nemzeti Újságnak.

Az 1884-es választásokon nem jutott be a parlamentbe, de egy 1886-os időközi választáson a németújvári kerületben mégis sikerült újból mandátumot nyernie. Az 1887-es választásokon már a hajdúszoboszlói kerületben indult, amit az 1887-es, az 1892-es és az 1896-os választásokon is megnyert. A parlamentben interpellációival tűnt fel s csakhamar egyik kiváló szószólója lett a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak, amelynek egy ideig alelnöke is volt. Nagy szerepe volt a polgári házasság, a Szapáry-kormány közigazgatási reformja és az 1889. évi véderőtörvény vitájában.

Az 1901-es választásokon kerületében alulmaradt, de 1903 áprilisában megnyerte a kézdivásárhelyi időközi választást, így két év kihagyás újra visszatérhetett a parlamentbe, ahol csakhamar az 1903. évi parlamenti obstrukció egyik vezére lett. A Függetlenségi Párt jobbszárnyának nézeteit képviselte a nemzetiségi kérdésben. Az 1905-ös választásokon ismét a kézdivásárhelyi kerületben választották meg, pártja pedig története során először megnyerte a választásokat. Az eredmény súlyos belpolitikai válságot szült, melynek megoldására hosszas tárgyalások után végül 1906 áprilisában előkészítette I. Ferenc Józseffel a megegyezést, amelynek ára a szövetkezett ellenzék programjának feladása volt.

Az 1906-os választásokon már Budapest IV. kerületében (ez a mai V. kerület, azaz Budapest belváros) választották meg. Az április 8-án megalakult második Wekerle-kormányban az igazságügy-miniszter lett. 1907 elején több magánéleti botránnyal is megvádolták, ami miatt 1907. február 2-án lemondani kényszerült (a vádlót, Lengyel Zoltán képviselőt utólag a bíróság rágalmazásért elítélte) Lemondása után Polónyi meglehetősen ellenségesen viselkedett a kormány tagjaival, többek között ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterrel szemben, még 1907 végén ki is lépett a Függetlenségi Pártból.

Az 1910-es választásokon már pártonkívüli 48-asként indult a lévai kerületben, melyet meg is nyert. 1918 és 1920 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke volt. A Tanácsköztársaság idején internálták.

Házassága és leszármazottjai

Feleségül vette Steinitzer Anna (1854. – Budapest, 1937. december 14.) úrhölgyet, akinek a szülei Steinitzer Pál és Altmann Anna (1817–1904) aradi háztulajdonosnő voltak. Polonyi Géza és Steinitzer Anna házasságából 11 gyermek született, ebből három érte meg a felnőttkort.

• dr. Polónyi Dezső (Budapest, 1875. március 12.–Budapest, 1933. szeptember 6.), ügyvéd, országgyűlési képviselő. Felesége Machnicky Mária.
• Polónyi Gyula (Budapest, 1878. április 23. – ?)
• Polónyi Vilma Anna Margit (Budapest, 1887. június 24. –?). Férje: dr. Boronkay Dénes János József (Budapest, 1875. november 2. –?), ügyvéd. Polonyi Vilma és Boronkay Dénes frigyéből született Boronkay Lajos a 2. székely önálló hegyi huszárszázad kapitányaként esett el a második világháborúban.

Főbb műve

• Birtokpolitika (Budapest, 1916)

Források

• Bokor József (szerk.). Polónyi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar életrajzi lexikon

Kapcsolódó szócikkek

• Magyarország igazságügy-minisztereinek listája

További információk

• A Polónyi-Lengyel per. Huszadikszazad.hu