Perczel Dénes (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Perczel Dénes (egyértelműsítő lap).
Perczel Dénes
Született1929. február 17.
Budapest
Elhunyt2013. november 17. (84 évesen)
SírhelyAlexandriai Szent Katalin-templom
GyermekeiPerczel András

Bonyhádi Perczel Dénes (Debrecen, 1929. február 18. – Budapest, 2013. november 17.) budapesti építész, festő és grafikus, a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) alkalmazottja, több magyarországi templom és templombelső tervezője.

Élete[szerkesztés]

A tekintélyes múltú római katolikus nemesi származású bonyhádi Perczel család sarja. Apja bonyhádi Perczel Miklós (1882–1969) filmoperatőr és fényképész, aki feleségével, Barna Margittal (1904–1965) együtt saját műtermet működtetett Debrecenben.[1] Apai nagyszülei bonyhádi Perczel Dénes (1853–1933), tábornok, a Ferenc József-rend lovagja, és remmingsheimi Hipp Flóra (1864–1953) úrnő voltak. Az anyai nagyszülei Barna Kornél Károly (1878–1943), MÁV asztalos,[2] és Kenyeres Eszter voltak. Apai dédszülei bonyhádi dr. Perczel Béla (1819-1888), Magyarország igazságügy-minisztere, a Magyar Királyi Kúria elnöke, szabadelvű párti politikus, valóságos belső titkos tanácsos, valamint boronkai és nezettei Boronkay Elvira (1827–1894) voltak. Perczel Bélának az egyik fivére bonyhádi lovag Perczel Mór (1811–1899) 1848-49-es honvédtábornok volt. Az apai nagynénje bonyhádi Perczel Etelka (1885–1950), akinek a férje dr. bonyhádi Perczel Béla (1884–1945), Tolna vármegye főispánja, bonyhádi kerület országgyűlési képviselője, jogász; nagybátyjai Perczel Dénes (1888–1975), huszárezredes, valamint Perczel Aladár (1890–1976), huszáralezredes.

Perczel Dénes 1939-től a debreceni piarista gimnázium diákja volt nyolc éven át. 1947-ben kitüntetéssel érettségizett. Osztályfőnökei Gulyás István (I-III.), Sulhan György (IV.), Vass Péter (V.) és Török Jenő (VI-VIII. osztály) voltak. Érettségi után a Műegyetemen szerzett építész diplomát, és 1952-ben a Debreceni Tervező Irodában kapott munkát. Ezután felvételt nyert a Magyar Építőművész Szövetség budapesti mesteriskolájába, majd azt elvégezve, 1959-től a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozott. Számos nagyobb beruházás tervezésében vett rész Magyarországon és az NDK-ban. 1969 és 1973 között négy évet töltött Algériában, ahol egyetemi, kórházi és minisztériumi épületek tervezésén dolgozott.

Hazatérését követően számos kisebb egyházi építkezés tervezője volt a piaristák, a bencések és a szegény iskolanővérek intézményeiben és plébániákon. Közel tizenöt évig, 1978-tól 1992 októberéig műterme is a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházban volt. Számos helyen vállalta templomi belső terek átalakítását a zsinat új liturgikus előírásainak megfelelően. Sok esetben nem csak a tervezést, hanem a kivitelezést is maga végezte. Dombornűveket, intarziákat, fémre, kőre maratott grafikákat készített. Szívesen rajzolt, idősebb korában pedig tájkép-akvarelleket festett, például Bükkzsércen és környékén, ahol többször nyaralt.

Bár építészeti stílusa igazodott korának modern, konstruktivista eszményeihez, határozott kritikus véleménye volt a kortárs építészetről és művészetről. Azt vallotta, hogy amit készít, annak gyakorlatiasnak kell lennie, és olyannak, hogy azoknak is tetsszen, akik használják.

Temetése 2013. december 5-én volt a Budapest-tabáni Szent Katalin plébániatemplomban

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Felesége olsvai Farkas Irén (1934–2014) laborasszisztens, akinek a szülei dr. olsvai Farkas Aladár (1897–1989) nyíregyházi járásbíró és Pavletits Magdolna (1902–1995) voltak. Az apai nagyszülei olsvai Farkas Andor (1867–†?), állomásfőnök és Gitta Irén (1874–1957) voltak.[3] Az anyai nagyszülei dr. Pavletits Béla (1864–1939) királyi kúriai bíró és őrmezői Danilovics Mária (1882–1904) voltak.[4][5] Pavletits Béláné őrmezői Danilovics Máriának a szülei őrmezői Danilovics Elek (1844–1925), kúriai bíró,[6] és russori Jakab Ilona (1872–1921) voltak;[7] Danilovics Elek nyugalmazott kúriai bíró 1912. április 26-án magyar nemességet, az "őrmezői" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[8] Farkas Andor állomásfőnöknek az apai nagybátyja olsvai Farkas János (1824–1899) törvényszéki hivatalnok, ügyvéd volt.[9] Perczel Dénes és olsvai Farkas Irén frigyéből több gyermek született, köztük:

Alkotásai[szerkesztés]

Középületek, lakóházak[szerkesztés]

  • Budapest, OTP lakóház (Bambi presszó háza, II., Frankel Leó út 2-4.), id. Janáky István és Mináry Olga építészekkel, 1957-1959. – A magyarországi modernista építészet 1956 utáni reneszánszának egyik első alkotása.
  • Kazincbarcika, BVK Bölcsöde-Óvoda, 1958.[10]
  • Eger, Eger szálló, Kisdi Pál társtervezővel, 1960.
  • Soproni kaszinó (Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ) felújítása, 1963. – A neoreneszánsz épület keleti homlokzata elé íves alaprajzú, alumíniumlemezzel burkolt bejárati csarnok került. „A kaszinót a főfalak és fedélszék kivételével teljesen elbontották […] alacsonyabb belmagasságú új belsőket hoztak létre. A neoreneszánsz homlokzatokat is alaposan átdolgozták. Különösen sok vitára adott okot az épület keleti irányban történt megnagyobbítása. A jelentős tömegű bővítmény homlokzatát a tervező „transzparens” kialakításának szánta, ennek az elképzelésnek azonban a nagy tömör felületek alumínium hullámlemez burkolata merőben ellentmondott" (Winkler Gábor).[11] A homlokzat hullámlemez alumínium burkolatát a 2002. évi felújítás során elbontották, helyére Fábiánkovits Ferenc tervezett új, neoreneszánsz jellegű homlokzatot.
  • Sopron, Fenyves-szálló (később Lövér-szálló), Kisdi Pál társtervezővel, 1965.[12] – „Sivár főhomlokzatát a soproniak gyakran bírálták. Az épület kompozíciójának mégis érdeme, hogy kulturált létesítményként áll a Károly-magaslat oldalára felkúszó erdő előtt. Szép parkosított előtérrel, a táji környezethez illő nagysággal és jó tagoltsággal.”[13]
  • Budapesti Műszaki Egyetem 1000 fős kollégiuma („Ezres”, Münnich Ferenc, utóbb Kármán Tódor Kollégium, XI., Irinyi u. 9-11.), Kisdi Pál társtervezővel, 1965.[14]
  • Budapest, Hilton Szálló zártkörű tervpályázatára benyújtott terv, munkatársakkal, 1969. – „A műemléki együttestől északra levő területre helyezik az összes közösségi helyiségeket, míg a déli tömegbe települ az összes szállodaszoba. Az épülettömegek beépítése és megformálása nem szerencsés, a budai várnegyedben való megvalósításuk semmi esetre sem kívánatos.”[15]
  • Budapest, tabáni Rác gyógyfürdő tervpályázata (díjazott terv), Domonkos Jenő, Solymossy Antal, Frölich Tibor társtervezőkkel, 1969.[16]
  • Budapest, Automatizálási Kutatóintézet (AKI) székháza (Kende utca).
  • Erfurt, számítástechnikai központ
  • Neubrandenburg, Intercontinental szálloda
  • Blida, (Algéria), Városi Rendelőintézet és Szociális Központ (Centre Médico-Social), 1975–1977.[17]
  • Budapest, piarista gimnázium tornaterme (Mikszáth Kálmán tér 1.), a tetőszerkezetet Hegyi Dénes, a fűtést és szellőzést Csapody Béla tervezte, 1980-1982. – Az iskola addigi udvarát acélvázas tetővel fedték le. Miután a gimnázium 2011-ben a Piarista utcába költözött, és az épületet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara használja, a tornaterem eredeti célú használata megszűnt.
  • Debrecen, Svetits leánygimnázium új épületszárnya (diákotthonnal), 1983–1985.
  • Gyál, plébániaház, 1985-1986.
  • Dabas-Sári, plébániaház, 1986.[18]
  • Vác, Szent József kollégium felújítása, 1993.[19]

Templomok[szerkesztés]

  • Pusztaberki, harangtorony a római katolikus plébániatemplom mellett, 1976. – A vasbetonból készült, a templommal egybeépített tornyot 1997-ben lebontották, és helyére fából készült, a templomtól különálló harangláb épült.
  • Gyál, Szent István római katolikus plébániatemplom, Cser Károly statikus mérnök közreműködésével, 1981-1983. – A falu korábbi templomát 1948-ban egy kocsmából és a hozzá tartozó bálteremből alakították ki. 1981-ben a báltermet nyolcszögben körbeépítették, tetőt, tornyot emeltek. Amíg el nem készültek, a régi épületben folyt a liturgia, majd 1983-ban, amikor már állt az új templom, lebontották a régit, és téglánként kihordták az új épület ajtaján. „Most sem lehetne szebbet, jobbat tervezni, építeni. Tornya mint győzelmet hirdető két ujj emelkedik a magasba, mennyezete mint egy hatalmas madár védőszárnya, vonalai erőt és égre törő lendületet fejeznek ki.[20] – A templombelsőben a feltámadt Krisztus alakjának égre nyíló karjai vezetik a tekintetet az épület egyetlen tetőtéri ablaka és az ég felé, ezért illeti a „fény temploma" elnevezés. A „Szent István Országtabló” 38 nagyméretű réztáblából álló, sokalakos munka, szintén Perczel Dénes alkotása.
  • Budapest-Óbuda-Hegyvidék, Szentháromság plébániatemplom (Vörösvári út), 1983–1984. – Ő tervezte a szentély falán látható gipszmozaikot is.
  • Domaszék, Szent Kereszt plébániatemplom, 1985-1988.
  • Budapest, Józsefváros, Krisztus király plébánia, piarista iskolatemplom és növendékház (zártkörű és meghívásos tervpályázat, meg nem valósult terv), 1989.[21]

Belsőépítészeti munkák[szerkesztés]

Templombelsők, szakrális terek[szerkesztés]

  • Budapest, Farkasréti temető, Sík Sándor síremléke (28/2. parcella), 1964. – Kivitelezői Vénusz Gyula kőfaragó mester és Kis Sándorné Lesenyei Márta szobrászművész (a korpusz alkotója) voltak. 1980-ban fölszámolták, és Sík Sándor hamvait a Kerepesi úti temető piarista sírboltjába szállították.
  • Csatka, plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1966–1968.
  • Egri főszékesegyház szembemiséző oltára, 1968.[25]
  • Budapest, Kalazantinum piarista növendékház új kápolnája (Mikszáth Kálmán tér), 1974. – Miután a növendékház 2003-ban átköltözött a Váci utcai (Piarista köz) piarista székházba, a kápolna használaton kívül került, majd a piaristák végleges elköltözése során 2011-ben fölszámolták.
  • Székkutas, római katolikus plébániatemplom (neogótikus) belső átalakítása, 1974. – A szembemiséző oltár vörös márvány felületén Szent Mihálynak a sárkánnyal folytatott harca került.
  • Budapest, Mikszáth Kálmán tér, piarista kápolna átalakítása (főoltár mögötti fal aranyozása, festett álmennyezet), 1975.
  • Pécel, plébániatemplom, liturgikus tér, 1975.
  • Máriahalom, plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1975.[26]
  • Debrecen, Svetits leánygimnázium kápolnája, 1976. – A régi kápolna helyén, a hosszanti fal elé épült új, szembemiséző oltárhely, amelyet félkörívben vesznek körül a padok. Az oltárt, az ambót és a tabernákulumot díszítő részmetszeteket, valamint a feszület életnagyságú korpuszát is Perczel Dénes készítette. Utóbbit élete egyik fő művének tartotta.[27]
  • Budapest, Rózsafüzér királynője (domonkos) plébánia (Thököly út) liturgikus tere, 1977.
  • Abony, Szent István római katolikus plébániatemplom (barokk), liturgikus tér, 1978.
  • Hatvan, Kálvária-temető, közös papi sírbolt (emlékmű), 1979. – Pálos Frigyes prépost-plébános megrendelésére készült.
  • Gyömrő, Jézus Szíve plébániatemplom (Petőfi-telep), liturgikus tér, 1980.
  • Dabas-Sári, plébániatemplom, liturgikus tér, 1981-1982.
  • Kiskunmajsa, római katolikus plébániatemplom (barokk) rekonstrukciója és a liturgikus tere, 1987-1989. – Ő tervezte az orgona mögött látható üvegablakot is (1994).
  • Pilisvörösvár, Szent Család templom (modern) liturgikus tere (oltárkép, oltár, olvasóállvány), 1992.
  • Kaposvár, püspöki székház és kápolnája (római katolikus plébánia átalakítása), Egyed Tibor és Mohay Gábor építészekkel, 1995.[28]
  • Esztergomi bazilika, Szent István kápolna, liturgikus tér.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

1978. november 27-én a piarista rend konfáterévé fogadta.

Írásai[szerkesztés]

  • Salgótarjáni kultúrház, in Magyar Építőművészet 1962:6, 6-7. – Építész Szrogh György.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem III. tanulmányi épülete, in Műszaki Tervezés 1964:11, 24-25.
  • A soproni Fenyves Szálló , in Magyar Építőipar 15(1966):1, 28-29. – Kisdi Pállal.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem 1000 fős kollégiuma, in Magyar Építőipar 1967) 1, 12-14. – Kisdi Pállal.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ macse.hu Perczel Miklósné Barna Margit adatlapja
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Barna Kornél Károly
  3. ↑ Hajdú-Bihari Napló, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám). 1. 1957-05-31 / 125. szám
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Pavletits Béla
  5. ↑ Magyarország, 1904. december (11. évfolyam, 288-313. szám)1904-12-17 / 302. szám
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Danilovics Elek
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Danilovics Elekné Jakab Ilona
  8. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 562. oldal
  9. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - olsvai Farkas János
  10. ↑ Magyar Építőművészet 1958: 1-3, 54.
  11. ↑ Kubinszky Mihály, A soproni Liszt Ferenc Kultúrház felújítása, Magyar Építőművészet 1970:6. Winkler Gábor, Öröm és üröm Sopronban: Magyar Művelődés Háza Konferencia és Kulturális Központ, Sopron, Régi-Új Magyar Építőművészet, 2003:3, 17-18.
  12. ↑ Magyar Építőipar 1966:1, 28-29; 1966:6, 32-35.
  13. ↑ Kubinszky Mihály, Gondolatok Sopron mai építészetéről, II. rész, Soproni Szemle 36(1982), 136.
  14. ↑ Magyar Építőművészet 1967:1, 12-14; 46.
  15. ↑ Magyar Építőművészet 1970:1
  16. ↑ Magyar Építőművészet, 1970:4.
  17. ↑ Magyar Építőművészet 1980:6, 32.
  18. ↑ Új Ember 1986. szept. 7.
  19. ↑ Új Ember, 1993. máj. 16.
  20. ↑ Szerdahelyi Csongor, A nyolcszögesített bálterem körül zöldebb a fű, Új Ember, 1998., aug. 30., 4.
  21. ↑ Magyar Építőművészet 1990:2, 50-55.
  22. ↑ Magyar Építőművészet 1969:1, 52.
  23. ↑ Új Ember 1979. jan. 28.
  24. ↑ Új Ember, 1979. nov. 6.
  25. ↑ Új Ember 1968. jún. 16.
  26. ↑ Új Ember, 1975. dec. 7.
  27. ↑ Vasadi Péter, Öt templom – öt tér, in Vigilia 1977, 595-600.
  28. ↑ Új Ember, 1995. júl. 9.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Perczel_Dénes_(építész)&oldid=26774970”