Dél-Dakota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-Dakota
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota címere
Dél-Dakota címere
Közkedvelt elnevezés: The Mount Rushmore State
Mottó: Under God the people rule (angol) – Isten alatt a nép uralkodik
Map of USA highlighting South Dakota.png
Közigazgatás
Fővárosa Pierre
Legnagyobb város Sioux Falls
Kormányzó Mike Rounds (R)
Hivatalos nyelv angol
Postai rövidítés SD
ISO 3166-2 US-SD
Felvétel az Unióba
sorrendben 40.
dátuma 1889. november 2.
Rangsor
terület szerint 17.
népesség szerint 46.
népsűrűség szerint 46.
Népesség
Népesség 814 180 fő (2010)[1] +/-
Népsűrűség 3,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
összesen 199 905 km²
ebből víz 1,6 %
Időzóna CST: UTC-6/-5 (eastern)
MST: UTC-7/-6 (western)
Szélesség é. 42°29'30" – é. 45°56'
Hosszúság ny. 98°28'33" – ny. 104°3'
Kiterjedés
kelet-nyugati 340 km
észak-déli 610 km
Domborzat
legmagasabb pont 2207 m
átlagmagasság 670 m
legalacsonyabb pont 294 m
Dél-Dakota weboldala

Dél-Dakota az Egyesült Államok 40. tagállama, és annak középnyugati részén található. Nevét a két őslakos indián törzs, a lakota, és a dakota (Sioux, magyarul sziú) után kapta. A terület 1889. november 2-án, Észak-Dakotával együtt csatlakozott az Egyesült Államokhoz.

Az Egyesült Államok középnyugati részén található államot a Missouri folyó választja ketté, mind földrajzilag, mind gazdaságilag, valamint a lakosság is kétfelé oszlik, attól függően, hogy a folyó melyik partján élnek (nyugati [west river], illetve keleti partiak [east river]). Az állam délnyugati részén emelkednek a Black Hills (Fekete-hegyek) lankás, fenyvesekkel borított ormai. A régió nagy értékkel bír az indiánok leszármazottai számára (vallási értelemben) éppúgy, mint a turistákra. Itt található a Rushmore-hegy is, ami az állam jelképe, és legismertebb helye is egyben.

Az államra egész története során a vidéki életmód és a kiterjedt mezőgazdaság volt jellemző és ennek megőrzése érdekében sok állami program ösztönzi a vidéki lakosságot. Bár az államban igen jelentős és kiterjedt a megművelt területek aránya, ez az Egyesült államok egyik legkisebb népsűrűségű területe.

Az állam központjában található a főváros, Pierre, míg a legnagyobb város a 150 000 lakosú Sioux Falls.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Dakota az Egyesült Államok észak-közép részén helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a Great Plains régiója nagy területet foglal el az államot a Közép-Nyugathoz sorolják. Ugyanakkor Dél-Dakotát az Államok nyugati államának is tekintik. A Missouri folyó középen szeli ketté az állam területét. A folyótól keletre a gleccserek által lecsiszolt alacsony dombok láthatók, melyek megművelésre alkalmasak. A folyó nyugati oldalán a hullámos alföld terül el, amelynek része a kanyon.

Teljes területét tekintve (199 905 km²) a tizenhetedik legnagyobb állam.[2] Határai északon Észak-Dakota, keleten Iowa, délen Nebraska, nyugaton Wyoming és Montana. Az Egyesült Államok földrajzi középpontja, (Alaszkát és Hawaiit is beleértve) 27,36 km-re Castle Rocktól nyugatra van Butte megyében.[3]

Területi egységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Dakota négy földrajzi egységre oszlik. Ezek a Drift Prairie, a Dissected Till Plains, a Great Plains és a Black Hills.

A Drift Prairie az állam keleti felének legnagyobb hányadát foglalja el. Ezek alacsony dombok gleccser tavakkal tarkítva. Ezt a vidéket a korai francia telepesek Coteau des Prairies préri domboknak nevezték, mely keleti határát a Minnesota folyó völgye (Minnesota River Valley) alkotja, s a nyugati határ a James folyó medencéje (James River Basin).

A 'James River Basin követi az északról délre tartó James folyót, s felszíne többnyire lapos.

A felszabdalt Till Plains Dél-Dakota délkeleti sarkában fekszik. Az a terület dimbes-dombos, s több kisebb folyó szalad rajta.

Geographic and political features of South Dakota

A Great Plains Dél-Dakota nyugati részén van, s a teljes terület mintegy kétharmad részét foglalja el.

A Coteau de Missouri dombok és völgyek a Drift Prairie és a Missouri folyó között fekszik.

Black hills

A föld felszíne a Missouri folyótól nyugatra jobban és jobban felszabdalt, amelyet dombok, alföldek kanyonok és meredek lapos tetejű dobok alkotnak. Ezek a lapos tetejű dombok néha 120-180 méter magasra is emelkednek. Délen a Black Hill-től keletre fekszik Dél-Dakota Badkands National Park-ja.

A Black Hills az állam délnyugati részén húzódik és átnyúlik Wyoming területére. Ezek az alacsony hegyek 15 500 km² foglalnak el. Egyes részei eléri a 600-1 200 méter magasságot. Legmagasabb pontja, amely egyben az állam legmagasabb pontja is a Harney Peak. Tengerszint feletti magassága 2 207 méter.[3] A Black Hills gazdag ásványi anyagokban; arany, ezüst, réz és ólom bányákat tártak fel. Itt találhatjuk a Homestake bányát, az Egyesült Államok legnagyobb arany bányáját. A bányát bezárták és egy földalatti tudományos laboratóriumot építettek az aknáiba.[4]

Missouri folyó

A Missouri folyó nem csak földrajzi választóvonal, de szociális, politikai, kulturális válaszvonal is. A folyótól nyugatra eső területeket West River-nek és a keletre eső területeket East River-nek hívják. A West River területe sokkal szárazabb, s gazdasága főként a turizmustól és a farmoktól függ. Politikai beállítottsága konzervatív. Az East River oldal sokkal sűrűbben lakott, gazdaságát sokkal inkább a mezőgazdaság alapozza meg, s a politikai beállítottsága sokkal liberálisabb.[5][6]

A Missouri folyó az Államok legnagyobb és a leghosszabb folyója. Más fontos folyók a Cheyenne, a James, a Big Sioux, és a White. Sok természetes tó található többnyire az állam keleti részén. Emellett sok mesterséges vízgyűjtőt létesítettek a Missouri folyón: Ilyenek a Lake tó, Sharpe tó, Francis Case tó, és a Lewis and Clark tó.

Ökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fehérfejű rétisas

]

Egy villásszarvú antilop Wind Cave National Park-ban

Dél-dakota túlnyomó része, a Back Hills kivételével füves terület.[7] A fűves területet a folyó közelében lombhullató fák, mint például az amerikai nyárfa, szilfa, fűzfa tarkítják.[8] Ezen a területen élő emlősök közé tartozik az amerikai bölény, a szarvas, a villásszarvú amerikai antilop, a prérifarkas és a préri kutya.[9] Madárvilága jellegzetes és gazdag. Itt fészkel a kínából származó gyűrűs nyakú fácán, amely az állam szimbólumai közé tartozik. A már-már kihalásra ítélt fehérfejű rétisas állomány végre növekvő tendenciát mutat, s elterjedt az egész állam területén. Kedvelt fészkelő helye a Missouri folyó környéke.[10][11] Folyóiban, tavaiban szintén sokfajta hal van. Ilyenek a süllő, ponty, csuka, és pisztráng sügér.[9] A Black montain ökológiája a magasságnak és a magasabb csapadéknak megfelelően változik. A dombokat sűrű fenyő erdő borítja. Különböző fenyőfák között megtaláljuk az amerikai ponderosa fenyőt, és a lucfenyőt. [12] Csakúgy mint a növényvilága az állatvilága is különböző. Erdei otthont adnak a sokféle szarvasfajtának, az amerikai jávorantilopnak, a nagyszarvú juhnak, a hegyi kecskének, hegyi oroszlánnak és még sok más kisebb emlős állatnak, sebesfolyású folyóiban honos a pisztráng.[9][13][14]

Folyók, tavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Dakota éghajlata szárazföldi, ahol a négy évszak váltakozik. A tél nagyon hideg, s a nyár forró. A nyár folyamán az átlagos nappali hőmérséklet 32,2 °C, de éjszakára lehűlhet 15,5 °C-ra is. Nem szokatlan a forró száraz nyár, s a hőmérő higanyszála felszaladhat 38 °C-ra, s a hőség megrekedhet napokig, sőt hetekig. A téli átlagos nappali hőmérséklet -12,2 °C az egész állam területén.

A csapadék eloszlás az állam területén különböző. Az északnyugati részen az átlagos évi csapadél mennyisége 381 mm, míg a délkeleti részén 635 mm. Egy kis részén az államnak Lawrence megye környékén 762 mm átlagos mennyiségű csapadékot mértek.

A nyár gyakran tarkított viharokkal erős szél kíséretében. Eőfordul, hogy az erős szél jegesesőt hoz. A keleti területeken a tornádó is előfordulhat, amely résza az u.n. "tornado alley"-nak.[15] Évente átlagosan 23 tornádót mérnek.[16] A tél valamivel kiszámíthatóbb, de előfordulhat a hó és jégvihar.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Red Bird sziú indián főnök
Sziú indiánok tömeges kivégzése az 1862-es sziú felkeléskor, Mankato, Minnesota

Dél-Dakotát már jó pár ezer éve lakják emberek. Bár a Franciák, és más európai felfedezők több települést (például: Omaha, Arikara [Ree]) is létrehoztak itt az 1700-as években, egészen 1800-as évek elejéig a szíú indián törzs volt az uralkodó (dakoták, lakoták, és nakoták). 1743-ban a LaVerendyre, a mai Pierre városának határában kikiáltották hogy a terület Franciaországé, és új Franciaországhoz csatolták.

1803-ban az Egyesült Államok megvásárolta a területet Bonaparte Napóleon Első Konzultól, és az új elnök Thomas Jefferson, egy expedíciót szervezett az új területek feltérképezésére (Lewis and Clark expedíció). 1817-ben egy prémkereskedő megalapította az első állandó amerikai települést, a Fort Pierre-t (Pierre erőd). 1855-ben az Egyesült Államok hadserege megvásárolta az erődöt, de a következő évben magára hagyták azt (ahogyan délebbre a Randall erődöt is). A következő években gyorsan nőtt az európai települések száma, majd 1858-ban a sziúk az 1858-as egyezmény aláírásával átengedték a területet az Egyesült Államoknak.

Napjaink két legnagyobb települését Sioux Falls-t, és Yanktont telekspekulánsok alapították 1856-ban, és ’59-ben. 1861-ben a kormány megalapította a Dakota területként ismert részt, ami a mai Észak-, és Dél-Dakotát, valamint Montana, és Wyoming állam egyes területeit fedte le. Miután a transzamerikai vasútvonal keleti szárnya elérte Yankton városát megnőtt az európai telepesek beáramlása, ami tovább fokozódott, amikor egy George A. Custer által vezetett katonai expedíció 1874-ben aranyat talált a Black Hills-ben. Ennek következményeként született meg a Fort Laramie-i egyezmény (1868), melyben a sziúk átadták a még birtokukban lévő területeket a telepeseknek. Miután a sziúk megtagadták a Black Hills-beli bányászat jogát, háború tört ki köztük, és az Egyesült Államok hadserege között (ugyanis a hadsereg nem bírta meggátolni a bányászok beözönlését a területre). Végül a sziúk vereséget szenvedtek, és csak pár településük maradt meg Észak-, és Dél-Dakotában.

A térség Észak-, és Dél-Dakotára való kettészakadását az egyre növekvő népesség okozta (mint Montana, és Washington állam estében). Az ezt megerősítő tárgyalások 1889. Február 22-én kezdődtek Grover Cleveland vezetése alatt, akitől később Benjamin Harrison vette át a feladatot, aki 1889. november 2-án beléptette a két államot az unióba. Harrison utasította James G. Blaine államtitkárt, hogy keverje össze a papírokat, nehogy kiderüljön, hogy ő írta alá először.

1890. December 29-én a Szellemtánc (Ghost Dance) nevű sziú vallási mozgalom ellen elkövetett Wounded Knee patak melletti mészárlás során, ami a Pine Ridge indián rezervátumban történt, körülbelül 300 sziú (köztük sok asszony, és gyermek), és 25 amerikai katona halt meg. Ez volt az utolsó nagyobb fegyveres összecsapás a sziúk, és az amerikaiak között.

Az 1930-as években több gazdasági, és környezeti tényező hatására az állam katasztrofális helyzetbe került. A kevés eső, és a magas hőmérséklet, valamint a túlművelés hatására az egész állam, és még több szomszédos középső állam is egy nagy porkatlanná vált (ez a név, angolul Dust Bowl, maradt meg a köztudatban is). A felső talajréteget felkapta a szél, és hatalmas porviharok száguldottak át az egész államon, elpusztítva még több ültetvényt. Ennek, és a kényszerárverezéseknek köszönhetően az állam mély recesszióba süllyedt, és sok dakotai végleg elhagyta a területet (1930, és 1940 között a lakosság majdnem 7%-kal csökkent).

A gazdasági stabilitás 1941-ben tért vissza, amikor az Egyesült Államok belépett a 2. világháborúba, ugyanis megerősödött a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. 1944-ben a Pick-Sloan terv (ami a 1944-es folyamrendezési terv része volt), a kongresszus hat gátat emeltetett a Missourin, amiből négy található Dél-Dakotában. A gátak további lehetőségeket teremtettek a helyiek számára (hirdoelekrtomos erőművek, horgászat, csónakázás).

Napjainkban Dél-Dakota a tisztán mezőgazdaságon alapuló gazdaságról, áttért egy sokkal összetettebb gazdasági rendszerre. A turizmus is egyre növekvő arányt mutat, amióta 1960-ban a Black Hillst bevonták az ország turisztikai vérkeringésébe. A pénzügyi szolgáltatások fejlődését jól példázza hogy a Citibank hitelközpontját 1981-ben New Yorkból, Sioux Falls-ba helyezte át (példáját azóta több cég követte). A 2007-ben bezárt Lead közeli Homestake aranybánya lett egy új földalatti kutatóintézet helye. A növekvő népesség, és a fejlődő pénzügyi lehetőségek ellenére a mezőgazdaság továbbra is stagnál, és a vidéki lakosság egyre inkább elöregszik (mivel a jobban iskolázott fiatalság a nagyobb városokba, államokba költözik).

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megyék és városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sioux Falls
Aberdeen

Dél-Datoka legnagyobb városai

Lakosság/fő Szélességi fok Hosszúsági fok
Sioux Falls 140 336 43,55 -96,7
Rapid City 61 888 44,081 -103,231
Aberdeen 23 667 45,465 -98,486
Watertown 20 185 44,899 -97,115
Brookings 18 216 44,311 -96,798
Mitchell 14 741 43,709 -98,03
Pierre 13 879 44,368 -100,351
Yankton 13 410 42,871 -97,397
Huron 11 026 44,363 -98,214
Vermillion 10 009 42,779 -96,929

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
1860 4 837
1870 11 776 143,5%
1880 98 268 734,5%
1890 348 600 254,7%
1900 401 570 15,2%
1910 583 888 45,4%
1920 636 547 9%
1930 692 849 8,8%
1940 642 961 −7,2%
1950 652 740 1,5%
1960 680 514 4,3%
1970 665 507 −2,2%
1980 690 768 3,8%
1990 696 004 0,8%
2000 754 844 8,5%
2010 814 180 7,9%

U.S. Census Bureau 2005. évi felmérése alapján Dél-Dakota lakossága 775 933 fő volt, amely az előző évhez viszonyítva (5 312 fő) 0.7%-os növekedést mutat. Az előző évet a 2000-es évvel összevetve a lakosság növekedési aránya (21 093 fő) 2.8%. Ez tükrösi a természetes növekedés arányát is, ahol a születések száma 56 247 fő, s a halálozás 37 048 fő volt. A Népeeség vándorlás is eredményezett némi növekedés. Az ország határain t163lról érkezők száma 3,957 fő volt, s az országon belülről letelepedettek száma 735 fő volt. Dél-Dakota teljes lakosságának 6,8%-a 5 éven aluli, 26,8%-a 18 év alatti 14,3%-a 65 éves vagy idősebb. A nők aránya 50,4%. A lakosság Buffalo megyében tömörül, melynek székhelye Gannvalley.[17]

Rassz és származás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

South Dakota indián rezervátumok
Lakota indán rezervátum

A 2005. évi becslések alapján a lakosság 88,5%-a fehér, 8,8%-a őslakos amerikai indián, vagy alaszkai, 2,1%-a hispániai vagy spanyol, 0,8%-a afro-amerikai, 0,7%-a azsiai leszármazott, 2,1% kettő vagy több rassz keveréke.[18] Az öt legnagyobb group származás szerint a német 40.7%, norvég 15,3%, ír 10,4%, őslakos amerikai indián 8,3% és angol 7,1%.[19]

A német-amerikai a legnagyobb származási csoport az állam legtöbb részében. Az amerikai indián lakosság legfőképpen lakota, dakota, és nakota (Sioux) csoporthoz tartozik. Dél-Dakotának van a negyedik legnagyobb indián lakossága Alaszka, Oklahoma és Új-Mexikó után.[20]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. quickfacts.census.gov. State and County Quick Facts. U.S. Census Bureau. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
  2. "Land and Water Area of States (2000)". www.infoplease.com. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  3. ^ a b "Elevations and Distances in the United States". United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  4. Harlan, Bill."Rapid City Journal" [1] 11 July 2007. (Hozzáférés: 2008-09-12.)
  5. Hasselstrom, Linda: Roadside History of South Dakota, pages 2-4. Mountain Press Publishing Company, 1994
  6. Johnson, Dirk. Gold Divides Dakotans as River Did [2] The New York Times. 9 October 1988. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  7. A Short Introduction to Terrestrial Biomes. www.nearctica.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  8. South Dakota Flora. Northern State University. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  9. ^ a b c South Dakota Fauna. Northern State University. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  10. Ring-Necked Pheasant. Northern State University. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  11. Hetland, Cara. South Dakota bald eagles make a comeback [3] Minnesota Public Radio. 8 February 2007. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  12. Pines of South Dakota. Northern State University. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  13. Mountain Goat. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  14. General Facts About Mountain Lions. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  15. Tornado Climatology. National Climatic Data Center. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  16. Climate of South Dakota (CSV). National Climatic Data Center. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  17. Population and Population Centers by State - 2000. United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  18. State & County QuickFacts (South Dakota). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  19. Quick Tables. United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  20. Press Releases - Uniquely South Dakota. South Dakota Department of Tourism. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]