Dél-Dakota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dél-Dakota
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota címere
Dél-Dakota címere
Közkedvelt elnevezés: The Mount Rushmore State
Mottó: Under God the people rule (angol) – Isten alatt a nép uralkodik
NévadóDakota people (népcsoport és indigenous peoples of North America)
South Dakota in United States.svg
Közigazgatás
Fővárosa Pierre
Legnagyobb város Sioux Falls
Kormányzó Kristi Noem
Hivatalos nyelv angol
Postai rövidítés SD
ISO 3166-2 US-SD
Felvétel az Unióba
sorrendben 40.
dátuma 1889. november 2.
Rangsor
terület szerint 17.
népesség szerint 46.
népsűrűség szerint 46.
Népesség
Népesség858 469 fő (2015)[1] +/-
Népsűrűség3,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
összesen199 905 km²
ebből víz1,6 %
Időzóna CST (UTC–6 / –5) (keleten)
MST (UTC–7 / –6) (nyugaton)
Szélesség é. 42°29'30" – é. 45°56'
Hosszúság ny. 98°28'33" – ny. 104°3'
Kiterjedés
kelet-nyugati340 km
észak-déli610 km
Domborzat
legmagasabb pont2207 m
átlagmagasság670 m
legalacsonyabb pont294 m
Térkép
Map of South Dakota NA.png
Dél-Dakota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Dakota témájú médiaállományokat.

Dél-Dakota (angolul South Dakota, IPA: [ˌsɑʊθ dəˈkoʊtə] Loudspeaker.svg kiejtése) az Egyesült Államok 40. tagállama, és annak középnyugati részén található. A terület 1889. november 2-án, Észak-Dakotával együtt csatlakozott az Egyesült Államokhoz.

Az állam délnyugati részén emelkednek a Black Hills (Fekete-hegyek) lankás, fenyvesekkel borított ormai. A régió nagy értékkel bír az indiánok leszármazottai számára (vallási értelemben) éppúgy, mint a turistákra. Itt található a Rushmore-hegy is, ami az állam jelképe, és legismertebb helye is egyben.

Az államra egész története során a vidéki életmód és a kiterjedt mezőgazdaság volt jellemző és ennek megőrzése érdekében sok állami program ösztönzi a vidéki lakosságot. Bár az államban igen jelentős és kiterjedt a megművelt területek aránya, ez az Egyesült államok egyik legkisebb népsűrűségű területe.

Az állam központjában található a főváros, Pierre, míg a legnagyobb város a 150 000 lakosú Sioux Falls.

Neve[szerkesztés]

Nevét a két őslakos indián törzs, a lakota, és a dakota (Sioux, magyarul sziúk) után kapta.

Földrajz[szerkesztés]

Dél-Dakota az Egyesült Államok észak-közép részén helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a Great Plains régiója nagy területet foglal, el az államot a Közép-Nyugathoz sorolják. Ugyanakkor Dél-Dakotát az Államok nyugati államának is tekintik. Határai északon Észak-Dakota, keleten Iowa, délen Nebraska, nyugaton Wyoming és Montana.

A Missouri folyó középen szeli ketté az állam területét. A folyótól keletre a gleccserek által lecsiszolt alacsony dombok láthatók, melyek megművelésre alkalmasak. A folyó nyugati oldalán a hullámos alföld terül el, amelynek része a kanyon.

Teljes területét tekintve (199 905 km²) a tizenhetedik legnagyobb állam.[2] Az Egyesült Államok földrajzi középpontja, (Alaszkát és Hawaiit is beleértve) 27,36 km-re Castle Rocktól nyugatra van Butte megyében.[3]

Területi egységek[szerkesztés]

Dél-Dakota négy földrajzi egységre oszlik. Ezek a Drift Prairie, a Dissected Till Plains, a Great Plains és a Black Hills.

A Drift Prairie az állam keleti felének legnagyobb hányadát foglalja el. Ezek alacsony dombok gleccser tavakkal tarkítva. Ezt a vidéket a korai francia telepesek Coteau des Prairies, azaz préri domboknak nevezték, mely keleti határát a Minnesota folyó völgye (Minnesota River Valley) alkotja, s a nyugati határ a James folyó medencéje (James River Basin).

A James River Basin követi az északról délre tartó James folyót, s felszíne többnyire lapos.

A felszabdalt Till Plains Dél-Dakota délkeleti sarkában fekszik. Az a terület dimbes-dombos, s több kisebb folyó szalad rajta.

A Great Plains Dél-Dakota nyugati részén van, s a teljes terület mintegy kétharmad részét foglalja el.

A Coteau de Missouri dombok és völgyek a Drift Prairie és a Missouri folyó között fekszik.

Black Hills

A föld felszíne a Missouri folyótól nyugatra jobban és jobban felszabdalt, amelyet dombok, alföldek kanyonok és meredek lapos tetejű dobok alkotnak. Ezek a lapos tetejű dombok néha 120-180 méter magasra is emelkednek. Délen a Black Hill-től keletre fekszik Dél-Dakota Badkands National Park-ja.

A Black Hills az állam délnyugati részén húzódik és átnyúlik Wyoming területére. Ezek az alacsony hegyek 15 500 km² foglalnak el. Egyes részei eléri a 600-1 200 méter magasságot. Legmagasabb pontja, amely egyben az állam legmagasabb pontja is a Harney Peak. Tengerszint feletti magassága 2 207 méter.[3] A Black Hills gazdag ásványi anyagokban; arany, ezüst, réz és ólom bányákat tártak fel. Itt találhatjuk a Homestake bányát, az Egyesült Államok legnagyobb arany bányáját. A bányát bezárták és egy földalatti tudományos laboratóriumot építettek az aknáiba.[4]

Ökológia[szerkesztés]

Egy villásszarvú antilop Wind Cave National Park-ban

Dél-dakota túlnyomó része, a Back Hills kivételével füves terület.[5] A füves területet a folyó közelében lombhullató fák, mint például az amerikai nyárfa, szilfa, fűzfa tarkítják.[6] Ezen a területen élő emlősök közé tartozik az amerikai bölény, a szarvas, a villásszarvú amerikai antilop, a prérifarkas és a préri kutya.[7] Madárvilága jellegzetes és gazdag. Itt fészkel a kínából származó gyűrűs nyakú fácán, amely az állam szimbólumai közé tartozik. A már-már kihalásra ítélt fehérfejű rétisas állomány végre növekvő tendenciát mutat, s elterjedt az egész állam területén. Kedvelt fészkelő helye a Missouri folyó környéke.[8][9] Folyóiban, tavaiban szintén sokfajta hal van. Ilyenek a süllő, ponty, csuka, és pisztráng sügér.[7] A Black montain ökológiája a magasságnak és a magasabb csapadéknak megfelelően változik. A dombokat sűrű fenyő erdő borítja. Különböző fenyőfák között megtaláljuk az amerikai ponderosa fenyőt, és a lucfenyőt.[10] Csakúgy mint a növényvilága az állatvilága is különböző. Erdei otthont adnak a sokféle szarvasfajtának, az amerikai jávorantilopnak, a nagyszarvú juhnak, a hegyi kecskének, hegyi oroszlánnak és még sok más kisebb emlős állatnak, sebes folyású folyóiban honos a pisztráng.[7][11][12]

Folyók, tavak[szerkesztés]

Missouri folyó kettéosztja Dél-Dakotát

A Missouri folyó az Államok legnagyobb és a leghosszabb folyója. A Missouri nemcsak földrajzi, hanem szociális, politikai, kulturális válaszvonal is Dél-Dakotában. A folyótól nyugatra eső területeket West River-nek, a keletre eső területeket East River-nek hívják. A West River területe sokkal szárazabb, s gazdasága főként a turizmustól és a farmoktól függ. Politikai beállítottsága konzervatív. Az East River oldal sokkal sűrűbben lakott, gazdaságát sokkal inkább a mezőgazdaság alapozza meg, s a politikai beállítottsága sokkal liberálisabb.[13][14]

Más fontos folyók a Cheyenne, a James, a Big Sioux, és a White.

Sok természetes található többnyire az állam keleti részén. Emellett sok mesterséges víztározót létesítettek a Missouri folyón: ilyenek a Lake-tó, Sharpe-tó, Francis Case-tó, és a Lewis and Clark-tó.

Éghajlat[szerkesztés]

Dél-Dakota éghajlata szárazföldi, ahol a négy évszak váltakozik. A tél nagyon hideg, s a nyár forró. A nyár folyamán az átlagos nappali hőmérséklet 32,2 °C, de éjszakára lehűlhet 15,5 °C-ra is. Nem szokatlan a forró száraz nyár, s a hőmérő higanyszála felszaladhat 38 °C-ra, s a hőség megrekedhet napokig, sőt hetekig. A téli átlagos nappali hőmérséklet -12,2 °C az egész állam területén.

A csapadék eloszlás az állam területén különböző. Az északnyugati részen az átlagos évi csapadél mennyisége 381 mm, míg a délkeleti részén 635 mm. Egy kis részén az államnak Lawrence megye környékén 762 mm átlagos mennyiségű csapadékot mértek.

A nyár gyakran tarkított viharokkal erős szél kíséretében. Előfordul, hogy az erős szél jégesőt hoz. A keleti területeken a tornádó is előfordulhat, amely része az ún. „tornádófolyosónak” (tornado alley).[15] Évente átlagosan 23 tornádót jegyeznek fel.[16] A tél valamivel kiszámíthatóbb, de előfordulhat a hó és jégvihar.

Történet[szerkesztés]

Red Bird sziú indián főnök
Sziú indiánok tömeges kivégzése az 1862-es sziú felkeléskor, Mankato, Minnesota

Dél-Dakotát már jó pár ezer éve lakják emberek. Bár a franciák és más európai felfedezők több települést (például: Omaha, Arikara [Ree]) is létrehoztak itt az 1700-as években, egészen 1800-as évek elejéig a sziú indián törzs volt az uralkodó (dakoták, lakoták és nakoták). 1743-ban a LaVerendyre, a mai Pierre városának határában kikiáltották, hogy a terület Franciaországé, és új Franciaországhoz csatolták.

1803-ban az Egyesült Államok megvásárolta a területet Bonaparte Napóleon első konzultól, és az új elnök Thomas Jefferson egy expedíciót szervezett az új területek feltérképezésére (Lewis and Clark expedíció). 1817-ben egy prémkereskedő megalapította az első állandó amerikai települést, a Fort Pierre-t (Pierre erőd). 1855-ben az Egyesült Államok hadserege megvásárolta az erődöt, de a következő évben magára hagyták azt (ahogyan délebbre a Randall erődöt is). A következő években gyorsan nőtt az európai települések száma, majd 1858-ban a sziúk az 1858-as egyezmény aláírásával átengedték a területet az Egyesült Államoknak.

Napjaink két legnagyobb települését: Sioux Fallst és Yanktont telekspekulánsok alapították 1856-ban és 1859-ben. 1861-ben a kormány megalapította a Dakota területként ismert részt, ami a mai Észak- és Dél-Dakotát, valamint Montana és Wyoming állam egyes területeit fedte le. Miután a transzamerikai vasútvonal keleti szárnya elérte Yankton városát, megnőtt az európai telepesek beáramlása, ami tovább fokozódott, amikor egy George A. Custer által vezetett katonai expedíció 1874-ben aranyat talált Black Hillsben. Ennek következményeként született meg a Fort Laramie-i egyezmény (1868), melyben a sziúk átadták a még birtokukban lévő területeket a telepeseknek. Miután a sziúk megtagadták a Black Hills-beli bányászat jogát, háború tört ki köztük és az Egyesült Államok hadserege között (ugyanis a hadsereg nem volt képes meggátolni a bányászok beözönlését a területre). Végül a sziúk vereséget szenvedtek, és csak pár településük maradt meg Észak- és Dél-Dakotában.

A térség Észak- és Dél-Dakotára való kettészakadását az egyre növekvő népesség okozta (mint Montana és Washington állam estében). Az ezt megerősítő tárgyalások 1889. február 22-én kezdődtek Grover Cleveland vezetése alatt, akitől később Benjamin Harrison vette át a feladatot, aki 1889. november 2-án beléptette a két államot az unióba. Harrison utasította James G. Blaine államtitkárt, hogy keverje össze a papírokat, nehogy kiderüljön, hogy ő írta alá először.

1890. december 29-én a Szellemtánc (Ghost Dance) nevű sziú vallási mozgalom ellen elkövetett Wounded Knee-patak melletti mészárlás során, ami a Pine Ridge indián rezervátumban történt, körülbelül 300 sziú (köztük sok asszony és gyermek) és 25 amerikai katona halt meg. Ez volt az utolsó nagyobb fegyveres összecsapás a sziúk és az amerikaiak között.

Az 1930-as években több gazdasági és környezeti tényező hatására az állam katasztrofális helyzetbe került. A kevés eső, a magas hőmérséklet, valamint a túlművelés hatására az egész állam és még több szomszédos középső állam is egy nagy porkatlanná vált (ez a név, angolul Dust Bowl, maradt meg a köztudatban is). A felső talajréteget felkapta a szél, és hatalmas porviharok száguldottak át az egész államon, elpusztítva még több ültetvényt. Ennek és a kényszerárverezéseknek eredményeként az állam mély recesszióba süllyedt, és sok dakotai végleg elhagyta a területet (1930 és 1940 között a lakosság majdnem 7%-kal csökkent).

A gazdasági stabilitás 1941-ben tért vissza, amikor az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, ugyanis megerősödött a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. 1944-ben a Pick–Sloan-tervben (ami az 1944-es folyamrendezési terv része volt) a kongresszus hat gátat emeltetett a Missourin, amiből négy található Dél-Dakotában. A gátak további lehetőségeket teremtettek a helyiek számára (vízerőművek, horgászat, csónakázás).

Napjainkban Dél-Dakota a tisztán mezőgazdaságon alapuló gazdaságról áttért egy sokkal összetettebb gazdasági rendszerre. A turizmus is egyre növekvő arányt mutat, amióta 1960-ban Black Hillst bevonták az ország turisztikai vérkeringésébe. A pénzügyi szolgáltatások fejlődését jól példázza, hogy a Citibank hitelközpontját 1981-ben New Yorkból Sioux Fallsba helyezte át (példáját azóta több cég követte). A 2007-ben bezárt Lead közeli Homestake aranybánya lett egy új föld alatti kutatóintézet helye. A növekvő népesség és a fejlődő pénzügyi lehetőségek ellenére a mezőgazdaság továbbra is stagnál, és a vidéki lakosság egyre inkább elöregszik (mivel a jobban iskolázott fiatalság a nagyobb városokba, államokba költözik).

Népesség[szerkesztés]

Dél-Dakota népsűrűségi térképe
Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
18604 837
187011 776143,5%
188098 268734,5%
1890348 600254,7%
1900401 57015,2%
1910583 88845,4%
1920636 5479%
1930692 8498,8%
1940642 961−7,2%
1950652 7401,5%
1960680 5144,3%
1970665 507−2,2%
1980690 7683,8%
1990696 0040,8%
2000754 8448,5%
2010814 1807,9%

U.S. Census Bureau 2005. évi felmérése alapján Dél-Dakota lakossága 775 933 fő volt, amely az előző évhez viszonyítva (5 312 fő) 0,7%-os növekedést mutat. Az előző évet a 2000-es évvel összevetve a lakosság növekedési aránya (21 093 fő) 2,8%. Ez tükrözi a természetes növekedés arányát is, ahol a születések száma 56 247 fő, a halálozások száma 37 048 fő volt. A népességvándorlás is eredményezett némi növekedés. Az ország határain t163lról érkezők száma 3,957 fő volt, s az országon belülről letelepedettek száma 735 fő volt. Dél-Dakota teljes lakosságának 6,8%-a 5 éven aluli, 26,8%-a 18 év alatti 14,3%-a 65 éves vagy idősebb. A nők aránya 50,4%. A lakosság Buffalo megyében tömörül, melynek székhelye Gannvalley.[17]

Rassz és származás[szerkesztés]

Dél-Dakota indián rezervátumai
Lakota indán rezervátum

A 2005. évi becslések alapján a lakosság 88,5%-a fehér, 8,8%-a őslakos amerikai indián, vagy alaszkai, 2,1%-a hispániai vagy spanyol, 0,8%-a afroamerikai, 0,7%-a ázsiai leszármazott, 2,1% kettő vagy több rassz keveréke.[18] Az öt legnagyobb etnikai csoport származás szerint a német 40,7%, a norvég 15,3%, az ír 10,4%, az őslakos amerikai indián 8,3% és az angol 7,1%.[19]

A német-amerikai a legnagyobb származási csoport az állam legtöbb részében. Az amerikai indián lakosság legfőképpen lakota, dakota, és nakota (sziú) csoporthoz tartozik. Dél-Dakotának van a negyedik legnagyobb indián lakossága Alaszka, Oklahoma és Új-Mexikó után.[20]

Legnagyobb városok[szerkesztés]

Sioux Falls
Aberdeen

A település neve után a lakosság száma következik (2005, fő).

Közigazgatás[szerkesztés]

Dél-Dakota megyéi

Az állam 66 megyéből áll.

Gazdaság[szerkesztés]

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Population Estimates Program
  2. "Land and Water Area of States (2000)". www.infoplease.com. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  3. a b "Elevations and Distances in the United States". Archiválva 2008. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  4. Harlan, Bill."Rapid City Journal" [1] Archiválva 2009. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 11 July 2007. (Hozzáférés: 2008-09-12.)
  5. A Short Introduction to Terrestrial Biomes. www.nearctica.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  6. South Dakota Flora. Northern State University. [2008. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  7. a b c South Dakota Fauna. Northern State University. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  8. Ring-Necked Pheasant. Northern State University. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  9. Hetland, Cara. South Dakota bald eagles make a comeback [2] Archiválva 2007. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Minnesota Public Radio. 8 February 2007. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  10. Pines of South Dakota. Northern State University. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  11. Mountain Goat. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. [2008. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  12. General Facts About Mountain Lions. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. [2008. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  13. Hasselstrom, Linda: Roadside History of South Dakota, pages 2-4. Mountain Press Publishing Company, 1994
  14. Johnson, Dirk. Gold Divides Dakotans as River Did [3] The New York Times. 9 October 1988. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  15. Tornado Climatology. National Climatic Data Center. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  16. Climate of South Dakota (CSV). National Climatic Data Center. [2008. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  17. Population and Population Centers by State - 2000. United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  18. State & County QuickFacts (South Dakota). United States Census Bureau. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  19. Quick Tables. United States Census Bureau. [2020. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  20. Press Releases - Uniquely South Dakota. South Dakota Department of Tourism. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)

További információk[szerkesztés]