Bifenil
| Bifenil | |||
 szerkezeti képlet | |||
 a csavart konformációt bemutató kalottamodell | |||
| IUPAC-név | bifenil | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 92-52-4 | ||
| PubChem | 7095 | ||
| ChemSpider | 6828 | ||
| KEGG | C06588 | ||
| ChEBI | 17097 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ZUOUZKKEUPVFJK-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | 2L9GJK6MGN | ||
| ChEMBL | 14092 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C12H10 | ||
| Moláris tömeg | 154,21 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen kristályok | ||
| Sűrűség | 1,04 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | 69,2 °C | ||
| Forráspont | 255 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 4,45 mg/l[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Irritáló (Xi) Környezetre káros (N) | ||
| EU Index | 601-042-00-8 | ||
| NFPA 704 |  1
1
0
| ||
| R mondatok | R36/37/38 R50/53 | ||
| S mondatok | (S2) S23 S60 S61 | ||
| LD50 | 2140 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bifenil (E230) (más néven difenil, fenil-benzol, 1,1′-bifenil vagy lemonin) színtelen vagy halványsárga kristályokat alkotó izolált gyűrűs aromás szénhidrogén. A PCB (poliklórozott bifenil) alapja, melyet régebben főleg szigetelőként és hűtőközegként pl: (nagy teljesítményű villamos kondenzátorokhoz, nagyfeszültségű transzformátorokhoz) alkalmaztak. Számos más anyagot is készítenek belőle, mint például rovarölőszereket, optikai fehérítőket és műanyagokat.
Tulajdonságai[szerkesztés]
A bifenil a természetben a kőszénkátrányban, a kőolajban és a földgázban egyaránt megtalálható, ezekből desztilláció során nyerhető ki. Vízben nem, viszont számos szerves oldószerben oldható. A bifenil molekula két darab benzolgyűrűből áll, kémiailag nem túl reagens. Lobbanáspontja 113 °C, öngyulladása pedig 540 °C-on következik be.
Biológiai hatások[szerkesztés]
A bifenil megakadályozza a penészgombák növekedését, ezért az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák (E-száma E230, általában az E231-gyel, az E232-vel és az E233-mal kombinálva szokták használni), elsősorban citrusfélék szállítása során.
Közepesen mérgező, de biológiailag lebontható nem mérgező összetevőkre. Néhány baktérium képes az aromás benzolgyűrűbe oxigénmolekulákat építeni. Bebizonyították, hogy ezek a baktériumok a környezetre igen ártalmas PCB-t (poliklórozott bifenilt) is le tudják bontani.[2]
Lásd a repülőgép-katasztrófákat: tűz esetén a belélegzett elbomló égéstermék szinte azonnali halált okoz.
Bifenil származékok[szerkesztés]
A bifenilt-származékokat egyes gyógyszerekben is használják, de fő felhasználási területük az elektronika, ahol a cianobifenileket a folyadékkristályos kijelzőkben (LCD) használnak nagy mennyiségben.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Biphenyl (1,1- Biphenyl). Wiley/VCH, Weinh. (1991), ISBN 3-527-28277-7
- National Pollutant Inventory - Biphenyl
