Bifenil
| Bifenil | |||
 szerkezeti képlet |
|||
 a csavart konformációt bemutató kalotta-modell |
|||
| IUPAC-név | bifenil | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 92-52-4 | ||
| PubChem | 7095 | ||
| ChemSpider | 6828 | ||
| KEGG | C06588 | ||
| ChEBI | 17097 | ||
|
|||
|
|||
| UNII | 2L9GJK6MGN | ||
| ChEMBL | 14092 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C12H10 | ||
| Moláris tömeg | 154,21 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen kristályok | ||
| Sűrűség | 1,04 g/cm3[1] | ||
| Olvadáspont | 69,2 °C | ||
| Forráspont | 255 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 4,45 mg/l[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Irritáló (Xi) Környezetre káros (N) |
||
| EU Index | 601-042-00-8 | ||
| NFPA 704 |
 1
1
0
|
||
| R mondatok | R36/37/38 R50/53 | ||
| S mondatok | (S2) S23 S60 S61 | ||
| LD50 | 2140 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|||
A bifenil (E230) (más néven difenil, fenil-benzol, 1,1'-bifenil vagy lemonin) színtelen vagy halványsárga kristályokat alkotó izolált gyűrűs aromás szénhidrogén. A PCB (poliklórozott bifenil) alapja, melyet régebben hővezetőként alkalmaztak. Számos más anyagot is készítenek belőle, mint például rovarölőszereket, optikai fehérítőket és műanyagokat.
Tartalomjegyzék
Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A bifenil a természetben a kőszénkátrányban, a kőolajban és a földgázban egyaránt megtalálható, ezekből desztilláció során nyerhető ki. Vízben nem, viszont számos szerves oldószerben oldható. A bifenil molekula két darab benzolgyűrűből áll, kémiailag nem túl reagens. Lobbanáspontja 113 °C, öngyulladása pedig 540 °C-on következik be.
Biológiai hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A bifenil megakadályozza a penészgombák növekedését, ezért az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák (E-száma E230, általában az E231-gyel, az E232-vel és az E233-mal kombinálva szokták használni), elsősorban citrusfélék szállítása során.
Közepesen mérgező, de biológiailag lebontható nem mérgező összetevőkre. Néhány baktérium képes az aromás benzolgyűrűbe oxigénmolekulákat építeni. Bebizonyították, hogy ezek a baktériumok a környezetre igen ártalmas PCP-t (poliklórozott bifenilt) is le tudják bontani.[2]
Bifenil származékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A bifenilt-származékokat egyes gyógyszerekben is használják, de fő felhasználási területük az elektronika, ahol a cianobifenileket a folyadékkristályos kijelzőkben (LCD) használnak nagy mennyiségben.
Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Biphenyl (1,1- Biphenyl). Wiley/VCH, Weinh. (1991), ISBN 3-527-28277-7
- National Pollutant Inventory - Biphenyl
|
|||||||||||||||||||
